Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-21 / 51. szám, Vasarnapi Új Szó

Hírek a Szovjetunióból

# Kazah kutatók egyszerre két helyen, a Szári-tau- kumsivatagban felállított megfigyelőállomáson és az aima-atai Hidrometeoroló- giai Intézetben kezdték meg a homokviharok tanulmányozását. A helyszíni és a laboratóriumi modellen végzett megfigyelések alapján a szakemberek eljárásokat dolgozták ki a termőföldek és a lakott területek futóhomok védelmére.

# Kirovogrúd megyében az alekszandrljai cukorgyár egyik mérnöke, A. Moszka- lenko régi fegyvereket gyűjt és restaurál. Kis fegyvertárában már több mint száz, 20 országból származó fegyvert őriz; van közöttük aranyveretes perzsa pajzs, őskori dárdakőhegy, szkíta nyíl, török jatagán és spanyol lovassági kard.

# A Szovjetunió egyik legnagyobb haláruháza lett átalakítás után a rigai halcsarnok. A 2600 négyzetméteres területen napi 80—90 tonna élő, fagyasztott, sózott, füstölt és konzervált halat, valamint félkész terméket adnak el. Az árut a halászhajó-flottilla szállítja. A lett tengeri halászokkal minden szélességi fokon találkozhatunk.

9 Hatszáz étel receptjét gyűjtötte össze Audmurt konyha című könyvében G. Szokovnyin izsevszki szakács. Faluról falura járva 15 éven át gyűjtötte idős emberektől a recepteket, ezek nyomán elkészítette a finomságokat, hogy megízlelhesse őket. Az általa elkészített jóízű falatok Moszkvában is sikert arattak.

# Kazányi orvosok és mérnökök közös munkája mentette meg egy kétéves kisfiú életét. Csavar került a tüdejébe, s az eltávolítására tett minden kísérlet kudarccal végződött. Ekkor a fül- és gégeszakorvosok kérésére az egyik helyi üzem nagy teljesítményű elektromágnest készített, majd a bron- choszkópon át egy mágnesezett fémszálat vezetett a beteg tüdejébe, s ez magához vonzotta a csavart.

9 A sakkozás már a XI. században nagy népszerűségnek örvendett a kijevi Oroszország északnyugati részén. Ezt nagyszámú régészeti lelet bizonyítja: Zasz- lavl, Vityebszk, Volkoviszk belorusz városokban sakkfigurák kerültek elő. A legrégibbet, egy csontból faragott négy centiméteres huszárt a Ptyics folyó mentén fekvő egykori szláv település helyén fedezték fel.

# A Távol-Északon élő éven nép nem rendelkezik egységes irodalmi nyelvvel. Számos dialektusuk, nyelvjárásuk azonban nagyon fontos a tudomány számára, hogy megőrizhessék a régi énekmondók meséit és dalait. Ezek gyűjtésével foglalkozik most a Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Tagozata keretében működő (akut Alasztály néprajzi expedíciója.

# Tádzsikisztán ősfái között a Szári-Haszor hegyi természetvédülmi terület egyik kőrisfája a korelnök. Az ezerévesnél öregebb fa kerülete 13 méter. A ma már védetté nyilvánított kőrisfa ágaiból korábban a környező falvak lakói ajtókat ablakkereteket és háztartási eszközöket készítettek. A környék hegyeiben több mint 40 ilyen fa-matuzsálem él.

Győzelem 30. évfordulójának megünneplése újabb ösztönzést ad a világbéke megóvására irányuló küzdelemhez.

A nemzetközi politikai légkör javításában óriási szerepe volt annak a példa nélkül álló találkozónak, amelyre Helsinkiben, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik szakaszában került sor, s amelyen 33 euró- 'pai ország, az Egyesült Államok és Kanada vezetői találkoztak.

Az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa az európai biztonsági értekezletről szóló állásfoglalásában megállapította: „E találkozóval új szakasz kezdődőit a feszültség enyhülésében, fontos lépés történt a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése megerősítésének és egyenlő jogokon alapuló együttműködésük kialakulásának útján.“ Helsinki szelleme kedvező feltételeket teremtett a béke híveinek újabb erőfeszítéséhez, és utat nyitott a tartós békéhez.

Ezen az úton azonban még sok akadállyal találkozunk. Az ENSZ adatai szerint mindmáig körülbelül háromszor annyit költenek a világon katonai célokra, mint az egészségügyre és kétszer annyit, mint az oktatásra. A Helsinkiben aláírt Záróokmánynak kétségkívül óriási a jelentősége, mert kifejezi a népek akaratát és törekvéseit. Fontos azonban,

hogy gyakorlati tettek támasszák alá. A Záróokmány kiindulópont ahhoz, hogy minden vonatkozásban előrehaladjunk a szilárd béke felé. Ma az a legfontosabb, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülés egészítse ki, hogy sikerüljön megfékezni, majd pedig megszüntetni a fegyverkezési hajszát.

Ismeretes, hogy a Szovjetunió hosszú évek óta tevékenyen fellép az általános és teljes leszerelésért, a katonai kiadások csökkentéséért. A Szovjetunió javaslatot terjesztett elő az ENSZ-ben arról, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai tíz százalékkal csökkentsék katonai kiadásaikat, s a felszabaduló összegek egy részét fordítsák a fejlődő országok támogatására. Egyik legutóbbi beszédében Leonyid Brezsnyev újabb békeindítványt to+t javasolta, hogy a nagyhatalma« -0/ezményben tiltsák meg az új, a nukleáris fegyvernél is szörnyebb tömegpusztító fegyverek kidolgozását. Akkor a tudományos és műszaki fejlődést nem lehet majd pusztító célokra felhasználni.

A szovjet nők, akárcsak az egész szovjet nép, fenntartás nélkül támogatják a Szovjetuniónak a békét szolgáló akcióit, s az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott Békeprogramot, amely az egész nemzetközi légkört megjavította. A szovjet nők tevékenyen részt vettek azon a nemzetközi szemináriumon, amelyet A nők a békéért és a leszerelésért címmel a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és a Békéért és Szabadságért küzdő Nemzetközi Nőliga kezdeményezésére rendeztek. Ez a szeminárium New Yorkban nyílt meg május 7-én, a fasizmus fölött aratott győzelem ünnepségeinek előestéjén. Háromszáz résztvevője három napon át folytatott vitát arról, hogyan biztosítható a tartós és szilárd béke. A szemináriumon elfogadott Nyilatkozatban állást foglaltak a fegyverkezési hajsza ellen, amely háborúhoz, helyi fegyveres konfliktusokhoz vezet. A szovjet nők, akik aktívan részt vállalnak a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség munkájából, nagymértékben hozzájárultak a tanácskozás sikeréhez.

E szemináriumon elfogadott Nyilatkozatban kifejezett álláspontot még inkább tekintélyt parancsolóan fogalmazta meg a mexikói Világkonferencia és a berlini Világkongresszus. Meggyőződéssel mondhatjuk tehát, hogy a nők világszerte állandó és lankadatlan figyelmet szentelnek a békeharcnak.

Szeretném ezzel kapcsolatban megismételni, hogy a Nők Nemzetközi Évének jelszavában a nők egyenjogúságának és a fejlődésének a problémái el- szakíthatatlanul összefonódnak a népek közötti tartós békével. A Szovjetunió, minden szovjet nő teljesen egyetért ezzel a jelszóval. Nincs annál nemesebb és magasztosabb cél, mint biztosítani gyermekeink számára a békét, olyan világot hagyni rájuk, amelyben nincsen háború. Minden édesanya olyan jövőt szeretne fiainak, amelyben nincs helyük a harcoknak és a halált hozó fegyvereknek. Ha földünkön mind összefognak az édesanyák, nagyon sokat tehetnek a békéért. Az egyik első feladat az, hogy minden erőnkkel segítsük elő a leszerelési világkonferencia mielőbbi összehívását. A nők, akik ma a világ anyagi értékeinek egyharmadát állítják elő, akik édesanyák, dolgozó nők és a közélet harcosai, fel tudják emelni szavukat, és fel is kell, hogy emeljék szavukat a béke védelmében, fáradhatatlanul küzd- hetnek és kell is küzdeniük a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a leszerelésért, a népek közötti megértésért és együttműködésért — gyermekeink boldog jövőjéért.

T. NYIKOLAJEVA, a nők helyzetével foglalkozó ENSZ-bizottság szovjet képviselője

A csehszlovák küldöttség tagjai a nők Berlinben ez év októberében megtartott világ- konferenciáján , (A CSTK felvétele)

V

égéhez közeledik az esztendő, melyet az ENSZ kezdeményezésér« a Nők Nemzetközi Évének nyilvánítottak. A rendezvénysorozat fő eseménye, legnépesebb fóruma a berlini Világkongresszus volt. A tanácskozás különböző foglalkozású, politikai és vallási nézeteket valló embereket egyesített, s nemcsak a Nők Nemzetközi Évének eredményeit összegezte, hanem megteremtette annak lehetőségét, hogy bosszú távra szóló akcióprogram alapján összehangoljuk a további munkát. E programnak az a célja, hogy előmozdítsa a Nők Nemzetközi Évében meghirdetett nemes eszmék: az egyenjogúság, a fejlődés és a béke érvényre juttatását.

A Szovjetunióban megelégedéssel fogadták a döntést, hogy 1975-re meghirdették a Nők Nemzetközi Évét. Ebben az évben két igen fontos eseménye is volt az emberiség életének, s mindkettő kedvezően hatott a Nőév kelletében tartott rendezvényekre. E két esemény —

nul őrzi mindazt, amit átéltünk. A szovjet harcosok sírjaihoz ma is asszonyok milliói zarándokolnak el, akiktől a háború elragadta férjüket, fiaikat. A szovjet nők ezért értékelik különösen nagyra a békét, ezért járnak a haladó nőszervezetek békeharcának élvonalában. E magasztos törekvést teljes egészében támogatja a Szovjetunió kormánya, s ez fejeződött ki abban a felhívásban is, amelyet az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a szovjet kormány a Győzelem 30. évfordulóján a világ népeihez, parlamentjeihez és kormányaihoz intézett.

A Szovjet Nőbizottság javaslatára' idén ősszel Minszkben nemzetközi nőtalálkozót rendeztek a háború és a fasizmus elleni harc jegyében. A találkozó részt vevői mély elismeréssel és elragadtatással adóztak a szovjet nőknek, akik a második világháború éveiben fegyverrel harcoltak a fasizmus ellen, nagyra értékelték a szovjet nők mai hozzájárulását a békeharchoz, és hangsúlyozták: a

a második világháború befejezésének 30. évfordulója, valamint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet befejezése — jelentősen hozzájárult a Nők Nemzetközi Évéljek sikeréhez, mivel újabb utakat nyitott a békéhez. A nők helyzetének javítását célzó minden tervnek a béke a legfontosabb feltétele. Éneikül elképzelhetetlen, hogy felszámoljuk a nők megkülönböztetését, s hogy széles körben bevonjuk őket a társadalmi fejlődésbe.

A nők elátkozták a háborút, amely özvegyi sorsra kárhoztatta őket, elragadta tőlük fiaikat. Korábban a nők hangja nem jutott el a politikusokhoz, ma azonban alapvetően megváltozott a helyzet: a békéért harcoló nők szava világszerte hallható, és feltétlenül számolni kell vele.

Meggyőzően tanúsította ezt az ENSZ világkonferenciája, amelyet a Nők Nemzetközi Évének jegyében Mexikóban tartottak a nyáron. Ott voltam ezen a tanácskozáson, és láttam, hogy a 133 országból érkezeit kormánydelegációk, kormányközi és nem kormányszervek, valamint a nemzetközi felszabadító mozgalmak képviselői, milyen lelkesen fogadták el a Nyilatkozatot, a Nemzetközi Akciótervet és több más fontos dokumentumot. Mindezek a társadalmi és gazdasági átalakulások követelése mellett a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének követelését is magukban foglalják. A mexikói konferencia ismételten bebizonyította, hogy napjainkban a nők nagy társadalmi erőt képviselnek, jelentős szerepet játszanak a békéért és a népek biztonságáért, a nemzetközi együttműködésért és a társadalmi haladásért vívott harcban.

A Nők Nemzetközi Éve kedvező politikai helyzetben folyik. A haladó emberiség — mint már említettem — történelmi évfordulóra, a fasizmus szétzúzásának 30. évfordulójára emlékezett, s arra a kiemelkedő szerepre, amelyet a a Szovjetunió játszott a fasiszta Németország fölött aratott győzelemben. 1975. május 9-e ismét arra késztetett mindenkit, hogy felidézze, milyen borzalmakkal járt a második világháború. Súlyos megpróbáltatás jutott osztályrészül a szovjet népnek, a szovjet asszonyoknak. „Ha volna olyan mérleg, amelynek egyik serpenyőjébe katonáinknak a fronton tanúsított hősiességét helyezhetnénk, a másikba pedig a szovjet nők hőst tetteit a munkában, a serpenyők minden bizonnyal egyensúlyban állnának. Mint ahogy a háború viharában is rendületlenül álltak férjük, fiaik mellett a hős szovfet nők“ — mondta Leonyid Brezsnyev. A Szovjetunióban rég helyreállították már a háborús károkat, az emberi emlékezet azonban változatlaKK