Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-21 / 51. szám, Vasarnapi Új Szó

Hírek a Szovjetunióból # Kazah kutatók egyszer­re két helyen, a Szári-tau- kumsivatagban felállított megfigyelőállomáson és az aima-atai Hidrometeoroló- giai Intézetben kezdték meg a homokviharok tanulmá­nyozását. A helyszíni és a laboratóriumi modellen vég­zett megfigyelések alapján a szakemberek eljárásokat dolgozták ki a termőföldek és a lakott területek futóho­mok védelmére. # Kirovogrúd megyében az alekszandrljai cukorgyár egyik mérnöke, A. Moszka- lenko régi fegyvereket gyűjt és restaurál. Kis fegyvertá­rában már több mint száz, 20 országból származó fegy­vert őriz; van közöttük aranyveretes perzsa pajzs, őskori dárdakőhegy, szkíta nyíl, török jatagán és spa­nyol lovassági kard. # A Szovjetunió egyik legnagyobb haláruháza lett átalakítás után a rigai hal­csarnok. A 2600 négyzetmé­teres területen napi 80—90 tonna élő, fagyasztott, só­zott, füstölt és konzervált halat, valamint félkész ter­méket adnak el. Az árut a halászhajó-flottilla szállítja. A lett tengeri halászokkal minden szélességi fokon ta­lálkozhatunk. 9 Hatszáz étel receptjét gyűjtötte össze Audmurt konyha című könyvében G. Szokovnyin izsevszki sza­kács. Faluról falura járva 15 éven át gyűjtötte idős embe­rektől a recepteket, ezek nyomán elkészítette a fi­nomságokat, hogy megízlel­hesse őket. Az általa elké­szített jóízű falatok Moszkvá­ban is sikert arattak. # Kazányi orvosok és mérnökök közös munkája mentette meg egy kétéves kisfiú életét. Csavar került a tüdejébe, s az eltávolítására tett minden kísérlet kudarc­cal végződött. Ekkor a fül- és gégeszakorvosok kérésé­re az egyik helyi üzem nagy teljesítményű elektromág­nest készített, majd a bron- choszkópon át egy mágne­sezett fémszálat vezetett a beteg tüdejébe, s ez magá­hoz vonzotta a csavart. 9 A sakkozás már a XI. században nagy népszerű­ségnek örvendett a kijevi Oroszország északnyugati ré­szén. Ezt nagyszámú régé­szeti lelet bizonyítja: Zasz- lavl, Vityebszk, Volkoviszk belorusz városokban sakkfi­gurák kerültek elő. A legré­gibbet, egy csontból fara­gott négy centiméteres hu­szárt a Ptyics folyó men­tén fekvő egykori szláv te­lepülés helyén fedezték fel. # A Távol-Északon élő éven nép nem rendelkezik egységes irodalmi nyelvvel. Számos dialektusuk, nyelv­járásuk azonban nagyon fontos a tudomány számára, hogy megőrizhessék a ré­gi énekmondók meséit és dalait. Ezek gyűjtésével fog­lalkozik most a Szovjet Tu­dományos Akadémia Szibé­riai Tagozata keretében mű­ködő (akut Alasztály nép­rajzi expedíciója. # Tádzsikisztán ősfái kö­zött a Szári-Haszor hegyi természetvédülmi terület egyik kőrisfája a korelnök. Az ezerévesnél öregebb fa kerülete 13 méter. A ma már védetté nyilvánított kő­risfa ágaiból korábban a környező falvak lakói ajtó­kat ablakkereteket és ház­tartási eszközöket készítet­tek. A környék hegyeiben több mint 40 ilyen fa-matu­zsálem él. Győzelem 30. évfordulójának megünnep­lése újabb ösztönzést ad a világbéke megóvására irányuló küzdelemhez. A nemzetközi politikai légkör javí­tásában óriási szerepe volt annak a pél­da nélkül álló találkozónak, amelyre Helsinkiben, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik sza­kaszában került sor, s amelyen 33 euró- 'pai ország, az Egyesült Államok és Ka­nada vezetői találkoztak. Az SZKP Központi Bizottságának Po­litikai Bizottsága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége és a Szov­jetunió Minisztertanácsa az európai biz­tonsági értekezletről szóló állásfoglalá­sában megállapította: „E találkozóval új szakasz kezdődőit a feszültség enyhü­lésében, fontos lépés történt a külön­böző társadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élése megerősítésé­nek és egyenlő jogokon alapuló együtt­működésük kialakulásának útján.“ Hel­sinki szelleme kedvező feltételeket te­remtett a béke híveinek újabb erőfeszí­téséhez, és utat nyitott a tartós béké­hez. Ezen az úton azonban még sok aka­dállyal találkozunk. Az ENSZ adatai szerint mindmáig körülbelül háromszor annyit költenek a világon katonai cé­lokra, mint az egészségügyre és kétszer annyit, mint az oktatásra. A Helsinkiben aláírt Záróokmánynak kétségkívül óriá­si a jelentősége, mert kifejezi a népek akaratát és törekvéseit. Fontos azonban, hogy gyakorlati tettek támasszák alá. A Záróokmány kiindulópont ahhoz, hogy minden vonatkozásban előrehaladjunk a szilárd béke felé. Ma az a legfon­tosabb, hogy a politikai enyhülést ka­tonai enyhülés egészítse ki, hogy sike­rüljön megfékezni, majd pedig megszün­tetni a fegyverkezési hajszát. Ismeretes, hogy a Szovjetunió hosszú évek óta tevékenyen fellép az általános és teljes leszerelésért, a katonai kiadá­sok csökkentéséért. A Szovjetunió javas­latot terjesztett elő az ENSZ-ben arról, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai tíz százalékkal csökkentsék katonai kia­dásaikat, s a felszabaduló összegek egy részét fordítsák a fejlődő országok tá­mogatására. Egyik legutóbbi beszédében Leonyid Brezsnyev újabb békeindítványt to+t javasolta, hogy a nagyhatal­ma« -0/ezményben tiltsák meg az új, a nukleáris fegyvernél is szörnyebb tö­megpusztító fegyverek kidolgozását. Ak­kor a tudományos és műszaki fejlődést nem lehet majd pusztító célokra fel­használni. A szovjet nők, akárcsak az egész szovjet nép, fenntartás nélkül támogat­ják a Szovjetuniónak a békét szolgáló akcióit, s az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott Békeprogramot, amely az egész nemzetközi légkört megjavította. A szovjet nők tevékenyen részt vettek azon a nemzetközi szemináriumon, ame­lyet A nők a békéért és a leszerelésért címmel a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség és a Békéért és Szabadságért küzdő Nemzetközi Nőliga kezdeménye­zésére rendeztek. Ez a szeminárium New Yorkban nyílt meg május 7-én, a fa­sizmus fölött aratott győzelem ünnep­ségeinek előestéjén. Háromszáz részt­vevője három napon át folytatott vitát arról, hogyan biztosítható a tartós és szilárd béke. A szemináriumon elfoga­dott Nyilatkozatban állást foglaltak a fegyverkezési hajsza ellen, amely hábo­rúhoz, helyi fegyveres konfliktusokhoz vezet. A szovjet nők, akik aktívan részt vállalnak a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség munkájából, nagymérték­ben hozzájárultak a tanácskozás sike­réhez. E szemináriumon elfogadott Nyilatko­zatban kifejezett álláspontot még in­kább tekintélyt parancsolóan fogalmazta meg a mexikói Világkonferencia és a berlini Világkongresszus. Meggyőződés­sel mondhatjuk tehát, hogy a nők vi­lágszerte állandó és lankadatlan figyel­met szentelnek a békeharcnak. Szeretném ezzel kapcsolatban megis­mételni, hogy a Nők Nemzetközi Évé­nek jelszavában a nők egyenjogúságá­nak és a fejlődésének a problémái el- szakíthatatlanul összefonódnak a népek közötti tartós békével. A Szovjetunió, minden szovjet nő teljesen egyetért ez­zel a jelszóval. Nincs annál nemesebb és magasztosabb cél, mint biztosítani gyermekeink számára a békét, olyan vi­lágot hagyni rájuk, amelyben nincsen háború. Minden édesanya olyan jövőt szeretne fiainak, amelyben nincs helyük a harcoknak és a halált hozó fegyverek­nek. Ha földünkön mind összefognak az édesanyák, nagyon sokat tehetnek a békéért. Az egyik első feladat az, hogy minden erőnkkel segítsük elő a lesze­relési világkonferencia mielőbbi össze­hívását. A nők, akik ma a világ anyagi értékeinek egyharmadát állítják elő, akik édesanyák, dolgozó nők és a köz­élet harcosai, fel tudják emelni szavukat, és fel is kell, hogy emeljék szavukat a béke védelmében, fáradhatatlanul küzd- hetnek és kell is küzdeniük a nemzet­közi feszültség enyhítéséért, a leszere­lésért, a népek közötti megértésért és együttműködésért — gyermekeink bol­dog jövőjéért. T. NYIKOLAJEVA, a nők helyzetével foglalkozó ENSZ-bizottság szovjet képviselője A csehszlovák küldöttség tagjai a nők Berlinben ez év októberében megtartott világ- konferenciáján , (A CSTK felvétele) V égéhez közeledik az esztendő, me­lyet az ENSZ kezdeményezésér« a Nők Nemzetközi Évének nyil­vánítottak. A rendezvénysorozat fő ese­ménye, legnépesebb fóruma a berlini Világkongresszus volt. A tanácskozás különböző foglalkozású, politikai és val­lási nézeteket valló embereket egyesí­tett, s nemcsak a Nők Nemzetközi Évé­nek eredményeit összegezte, hanem megteremtette annak lehetőségét, hogy bosszú távra szóló akcióprogram alap­ján összehangoljuk a további munkát. E programnak az a célja, hogy előmoz­dítsa a Nők Nemzetközi Évében meghir­detett nemes eszmék: az egyenjogúság, a fejlődés és a béke érvényre juttatá­sát. A Szovjetunióban megelégedéssel fo­gadták a döntést, hogy 1975-re meghir­dették a Nők Nemzetközi Évét. Ebben az évben két igen fontos eseménye is volt az emberiség életének, s mindkettő kedvezően hatott a Nőév kelletében tar­tott rendezvényekre. E két esemény — nul őrzi mindazt, amit átéltünk. A szov­jet harcosok sírjaihoz ma is asszonyok milliói zarándokolnak el, akiktől a há­ború elragadta férjüket, fiaikat. A szov­jet nők ezért értékelik különösen nagy­ra a békét, ezért járnak a haladó nőszer­vezetek békeharcának élvonalában. E magasztos törekvést teljes egészében támogatja a Szovjetunió kormánya, s ez fejeződött ki abban a felhívásban is, amelyet az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a szovjet kormány a Győzelem 30. évfor­dulóján a világ népeihez, parlamentjei­hez és kormányaihoz intézett. A Szovjet Nőbizottság javaslatára' idén ősszel Minszkben nemzetközi nőtalálko­zót rendeztek a háború és a fasizmus elleni harc jegyében. A találkozó részt vevői mély elismeréssel és elragadtatás­sal adóztak a szovjet nőknek, akik a második világháború éveiben fegyverrel harcoltak a fasizmus ellen, nagyra ér­tékelték a szovjet nők mai hozzájárulá­sát a békeharchoz, és hangsúlyozták: a a második világháború befejezésének 30. évfordulója, valamint az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet be­fejezése — jelentősen hozzájárult a Nők Nemzetközi Évéljek sikeréhez, mi­vel újabb utakat nyitott a békéhez. A nők helyzetének javítását célzó min­den tervnek a béke a legfontosabb fel­tétele. Éneikül elképzelhetetlen, hogy felszámoljuk a nők megkülönböztetését, s hogy széles körben bevonjuk őket a társadalmi fejlődésbe. A nők elátkozták a háborút, amely özvegyi sorsra kárhoztatta őket, elra­gadta tőlük fiaikat. Korábban a nők hangja nem jutott el a politikusokhoz, ma azonban alapvetően megváltozott a helyzet: a békéért harcoló nők szava világszerte hallható, és feltétlenül szá­molni kell vele. Meggyőzően tanúsította ezt az ENSZ világkonferenciája, amelyet a Nők Nem­zetközi Évének jegyében Mexikóban tar­tottak a nyáron. Ott voltam ezen a ta­nácskozáson, és láttam, hogy a 133 or­szágból érkezeit kormánydelegációk, kormányközi és nem kormányszervek, valamint a nemzetközi felszabadító moz­galmak képviselői, milyen lelkesen fo­gadták el a Nyilatkozatot, a Nemzetközi Akciótervet és több más fontos doku­mentumot. Mindezek a társadalmi és gazdasági átalakulások követelése mel­lett a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének követelését is magukban foglalják. A mexikói konferencia ismételten bebi­zonyította, hogy napjainkban a nők nagy társadalmi erőt képviselnek, je­lentős szerepet játszanak a békéért és a népek biztonságáért, a nemzetközi együttműködésért és a társadalmi hala­dásért vívott harcban. A Nők Nemzetközi Éve kedvező poli­tikai helyzetben folyik. A haladó embe­riség — mint már említettem — törté­nelmi évfordulóra, a fasizmus szétzú­zásának 30. évfordulójára emlékezett, s arra a kiemelkedő szerepre, amelyet a a Szovjetunió játszott a fasiszta Német­ország fölött aratott győzelemben. 1975. május 9-e ismét arra késztetett min­denkit, hogy felidézze, milyen borzal­makkal járt a második világháború. Sú­lyos megpróbáltatás jutott osztályrészül a szovjet népnek, a szovjet asszonyok­nak. „Ha volna olyan mérleg, amely­nek egyik serpenyőjébe katonáinknak a fronton tanúsított hősiességét helyezhet­nénk, a másikba pedig a szovjet nők hőst tetteit a munkában, a serpenyők minden bizonnyal egyensúlyban állná­nak. Mint ahogy a háború viharában is rendületlenül álltak férjük, fiaik mel­lett a hős szovfet nők“ — mondta Leo­nyid Brezsnyev. A Szovjetunióban rég helyreállították már a háborús károkat, az emberi emlékezet azonban változatla­KK

Next

/
Thumbnails
Contents