Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1975-12-20 / 300. szám, szombat
NEHÁ nymS 1 ___ V *5 SOR BÁN AMI AZ «SÓINKAT EROEKLI HŰSÉG HELSINKI ALAPELVESHEZ — A BÉKE DIADALÁNAK ZÁLOGA A határok sérthetetlensége — korparaincs 1975. XII. 20. A z embereket világszerte mindenkor lelkesítette, egységre serkentette a békevágy, az a törekvés, hogy az emberi boldogság nevében véget vessenek a háborúknak. Ez a nagy vágyálom azonban nem valósulhatott meg olyan világban, amelyben a tőke hatalma osztatlanul uralkodott. Ezért a múlt gondolkodói az ész erőinek, azoknak az erőknek a győzelmébe vetették hitüket, amelyek képesek véget vetni a háborúknak, a társadalom szociális átalakulásához, a szocializmus diadalához fűzték. Így gondolkodott Saint Simon Petőfi, Csernisevszkif, Komensky, Be- ttel és faures. A szocialista társadalom és a világbéke biztosításának szorosabb kapcsolatát elméletileg első ízben Marx és Engels, a tudományos kommunizmus megteremtői alapozták meg. Napjainkban, amikor a szocializmus dinamikus és gyorsan fejlődő világrendszer lett, mely szemben áll a világtőkével, el ső ízben vált valósággá az egyetemes béke biztosításának lehetősége. Így az emberiség örök vágya konkrétan körvonalazódik, a szocializmus világára, a jelenlegi társadalmi fejlődés haladó erőire támaszkodó anyagi erővé vált. A „béke chartája“, amelyet Helsinkiben 35 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada államfői fogadtak el. reális, anyagi alapra helyezi a béke biztosításának ügyét. Ez a történelmi nevezetességű dokumentum gyökeresen különbözik számos, világszerte ismert ünnepélyes nyilatkozattól és felhívástól, melyek ugyan bővelkedtek a háborút elítélő és a békét hirdető szavakban, ezekből azonban hiányzott a fő dolog: a népek biztonsága megvédésének konkrét programja. A z európai népek békés egymás mellett élésének és sokoldalú együttműködésének tíz alapelve, amelyet a helsinki értekezlet részvevői aláírásukkal megerősítettek, az egyetemes béke biztosításának alapját alkotják. Ezek az alapelvek, amelyek arra hivatottak, hogy a nemzetközi kapcsolatok törvényévé váljanak, a szociális — társadalmi fejlődés legfőbb kérdéseinek széles körére terjednek ki, amelyekben az európai országoknak meg kell érteniük egymást. A tíz alapelv közül a legnagyobb érdeklődést keltők a népek szuverén egyenlőségének, a joguk tiszteletben tartásának, az államok határai és területi épsége sérthetetlenségének biztosításával függnek össze. A hűség ezekhez az alapelvekhez — nemcsak Európa, hanem valamennyi földrész tartós békéjének a záloga. I smeretes, hogy az összes európai katonai konfliktusok, köztük századunkban egy nemzedék életében végbement két világháborúnak az előkészítését és kirobbanását területi követelések, az államhatárok megváltoztatására irányuló törekvések okozták. Ezek a törekvések véres háborús konfliktusokat idéztek elő, óriási szenvedéseket okoztak a népeknek és szörnyű anyagi károkat is. Éppen ezért óriási gyakorlati jelentősége van annak, hogy a záróokmányban megfogalmazott alapelvek rögzítik a második világháború után kialakult államhatárok sérthetetlenségét és az államok területi épségét. A tőkés világ jelenlegi viszonyai között még erősek a revansizmus és militarizmus pozíciói. Ezek az erők a határok megváltoztatásának jelszavával területi követelésekkel lépnek fel. Ugyanakkor ilyen követeléseik főként a szocialista országokkal szemben vannak. Nem véletlen, hogy például a nyugat-németországi, revansista erők mindenképpen igyekeztek megakadályozni az ENSZ és Csehszlovákia szerződésének 3 megkötését, amelynek az volt a célja, hogy érvénytelennek ismerje el a müncheni egyezményt, ameiy annak idején, mint ismeretes „ törvényesítette“ Hitlernek ősi cseh földrészekkel szemben támasztott területi követeléseit. Ám ez a hitleri agresszió igazolására hivatott „törvény“ füstbe ment, az európai fasiszta új rend bukása következtében elsöpi’ődött a föld színéről. A nyugatnémet revansista erők igyekezete ellenére az NSZK bán győzött a háború utáni európai határok problémáinak realista megközelítése, ami lehetővé tette a müncheni egyezmény érvénytelensége, Csehszlovákia nyugati határa sérthetetlensége kérdésének végleges rendezését. Az NSZK és a Szovjetunió, valamint Lengyelország közötti kétoldali szerződései? megkötése után létrejött nyugatnémet— csehszlovák szerződés fontos láncszem lett a szocialista közösség országainak abban a törekvésében, amelyet a háború utáni európai határok ruegvál- toztathatatlanságáérl, a revansista erők területi követeléseivel szemben fejtettek ki. Annak a következetes harcnak a szelleme, amelyet a szocialista közösség országai a határok sérthetetlenségéért folytattak, a reálisan gondolkodó nyugati politikusok törekvéseinek is megfelel. Ezért rögzítették a helsinki záróokmányban a határok sérthetetlenségének alapelvét mint az európai biztonság és együttműködés sarkkövét. A „béke chartája“ eme fontos alapelvének a védelme és következetes megvalósítása fontos feladat elé állította az európai biztonság harcosait. E feladat megvalósítása mégis a burzsoá propagandának olyan kísérleteibe ütközik, hogy a határok sérthetetlensége Helsinkiben meghirdetett alapelvének lényegével kapcsolatban hamis elképzeléseket erőszakoljanak az emberekre. így például a Dér Tagesspiegel című nyugatnémet lap, szerint végzetszerűen elkerülhetetlenek a határviszályok, de előnybe kell helyezni a határok megváltoztatásának békés módszereit. Ugyanakkor a záróokmánynak azt a megállapítását, amely a kialakult határok bármilyen támadásától való lemondásra vonatkozik, a lap úgy értékeli mint „igen kétes kiegészítést“. A nyugati propagandára és gyakran a politikai személyiségekre is jellemző az a sajátos törekvés, hogy ne emlegessék a záróokmányt aláíró államok azokat a kötelezettségeit, hogy tartsák tiszteletben a határok megmásíthatatlanságát és tartózkodjanak bárminő területi követelésektől. E zzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy Brezsnyev elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a LEMP VII. kongresszusán mondott beszédében a helsinki záróokmánnyal kapcsolatban kijelentette, hogy „fontos egészében, minden részletében látni és megérteni e dokumentum jelentőségét, nem engedve annak a kísértésnek, hogy kiragadjanak belőle olyan mozaikkockákat, amelyeket egyesek taktikai okokból alkalmasabbnak tartanak a maguk számára ... Feltételezzük, hogy mindenki, aki aláírta a záródokumentumot, erőfeszítéseket akar tenni megvalósítására.“. A helsinki elhatározások megvalósításában, a 35 államfő által aláírt „béke chartája“ szellemének és szövegének betartásáért vívott küzdelemben különösen fontos a hűség a határok sérthetetlensége és a területi követelésektől való tartózkodás alapelveihez. Ebben van Helsinki műve és az európai béke diadalának záloga. MIDHAT HUMTASZIPOV docens, a történelemtudományok kandidátusa Szovjet felszólalás a BT ttmorl vitájában Az önrendelkezést támogatjuk New York — A Biztonsági Tanács folytatja vitáját Timor- ról. Az ülésen ismét meghallgatták Portugália, Indonézia és a FRETILIN képviselőit, valamint Tanzánia küldöttét. Ez utóbbi ismertette az el nem kötelezett országok határozati Javaslatát. Jakov Malik szovjet ENSZ fődelegátus az ülésen elhangzott felszólalásában hangsú lyozta, a timori fejlemények aggodalomra adnak okot. A feszült helyzet körülményei között végrehajtott külföldi katonai beavatkozás tovább súlyosbította a helyzetet. A szovjet küldött emlékeztetett az ENSZ-közgyűlés határozatára, mely felszólítja az államokat, tartsák tiszteletben a Kelet-Ti- mor-i népnek az önrendelkezésre, a szabadságra és a függetlenségre való jogát. A közgyűlés továbbá felszólította Indonéziát, vonja ki fegyveres erőit erről a területről. A Szovjetunió küldöttsége — akárcsak a delegációk többsége — támogatta ezt a határozatot. Malik továbbá hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség az önrendelkezési foggal kapcsolatos szovjet elvi álláspontból indul ki. A Szovjetunió kiállt amellett, hogy szigorúan és maradéktalanul tartsák be a gyarmati sorban élő népek füg getlenségéről szóló nyilatkozat egyik legfontosabb elvét — azt, hogy minden népnek joga van szabadon döntenie sorsáról minden külső beavatkozás nélkül. Ezért a Szovjetunió ellenzi a külső beavatkozást Kelet- Timor ügyeibe — hangoztatta Malik. A Biztonsági Tanács folytatja vitáját. Az Egyesült Államok folytatja beavatkozását Angolában Ford elinök beismerte a tényeket Washington — A washingtoni szenátus nem jutott dűlőre az angolai kérdésben. A szenátorok végülis szavazás helyett Ford elnök karácsonyi fogadására mentek el. A fehérházi hangulat ünnepélyességét nagy mértékben csökkentette a kormány és a törvényhozás közötti többszörös feszültség. A kongresszus szerdán, szöges ellentétben Ford álláspontjával, aki még gyorsabb inflációtól fél, megszavazta a jövedelem- adó csökkentés meghosszabbítását. Az amerikai elnök közölte a képviselők egy csoportjával: személyesen adott felhatalmazást 36' millió dollár CIA pénz felhasználására (a nyugatbarát) angolai mozgalmak részére. Az elnök reményét fejezte ki, hogy további 35 millió dollárt tudnak majd erre a célra fordítani. Eszerint a korábban ismert, 50 millió dollárnál is jóval nagyobb a hivatalosan Angolának szánt amerikai fegyverszállítások és pénzküldemények értéke. A fegyverek egyébként — a CBS szerda esti jelentése szerint — az Egyesült Államokból légi úton, az Azori-szigeteken keresztül érkeznek Kinshasába, ahonnan ugyancsak repülővel továbbítják a szállítmányokat az FNLA, illetve az Unita csapataihoz. Űj mozzanatot vitt az Angola körüli mind szélesebben gyű- rőző amerikai vitába a hír, hogy a Gulf Oil, a legnagyobb olajmonopóliumok egyike több százmillió dollár értékű részesedést és illetéket fizet az Angolai Népi Köztársaság törvényes kormányának 160 olajkút- ja fejében. Az angolai amerikai beavatkozás miatti belpolitikai viszály tovább mélyült. A szenátus második napi zárt ülésén kétharmados többséget kapott a demokrata párti javaslat: tilt sák meg további pénzek fel- használását az angolai — nyu gatbarát) mozgalmak számára. A szenátus kormánypárti ki sebbsége erre időhúzó taktika ba kezdett- — ami viszont az egész 122 milliárd dolláros ösz- szegről rendelkező katonai költségvetési törvény életbeié pését odázza el. Ford elnök visszautasította a kompromisszumos javaslatot: kötelezze magát írásban, nem használ fel több pénzt Aftgolá- ban — akkor zöld utat kap ka tonai törvényjavaslata. Ezután Kissinger külügyminiszter érkezett a kongresszus épületébe, hogy egyezkedjék a törvényhozókkal. Kijelentette: „a nyilvános lárma nélkül az Egyesült Álla mok viszonylag kis költséggel befagyaszthatta volna a hely zetet Angolában. Egyébként amerikai csapatok felhasználását semmilyen formában nem tervezték“. Moszkva — Az Izvesztyija washingtoni tudósítója kom mentáivá az Egyesült Államoknak az angolai háborúban való részvételét egyebek között a következőket írja: Amerikában egy második Vietnam réme fenyeget. Az amerikai sajtó közleményei szerint az Egyesült Államok 50 millió dollár értékben szállít fegyvert az FNLA angolai szakadár csoportnak. Az izraeli kormány irányvonala háborúhoz vezet Az UKP Köziponti Bizottságának plenáris ülése Teil Avívból érkező jelentések szerint befejezte munkáját az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülése. A plénum meghallgatta és megvitatta Meir Vil- nemek, az IKP KB főtitkárának és Benjámin Gonennek, a politikai bizottság tagjának a politikai helyzetről, a párt tevékenységéről és feladatairól előterjesztett jelentését. A központi bizottság határozatot hozott az Izraeli Kommunista Párt XVIII. kongresszusának 1976. december 15-re, Tel Avivban történő összehívásáról. A plénumnak a politikai helyzetről elfogadott határozata többek között megállapítja: Rabin miniszterelnök arra vonatkozó nyilatkozatai, hogy a kormány nem engedi meg egy független palesztin állam létrehozását, továbbá a kormánynak az a döntése, hogy bojkottálja a Biztonsági Tanács 1976 januári, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet képviselőinek részvételével tartandó ülését, valamint a Golan-magaslatok és más megszállt területek erőszakos gyarmatosítása, a Libanon ellen intézett barbár légitámadás és a megtorlások fokozódása a megszállt területeiken — mindez arról tanúskodik, hogy a kormány irányvonala nem a közel-keleti konfliktus békés rendezéséhez, hanem háborúhoz, az arab földek annek- tálásához vezet. A határozat a továbbiakban megállapítja: Az ENSZ közgyűlésének és a Biztonsági Tanácsnak a Közel-Keletről hozott legutóbbi határozatai a „kis lépések" amerikai politikájának kudarcáról és az Egyesült Államoknak arról a szándékáról tanúskodnak, hogy a közel-keleti válság rendezésének megvitatásakor megkerüljék a Biztonsági Tanácsot, az ENSZ-et és a genfi békeértekezletet. Az élet azonban azt mutatja, hogy a Szovjetunió nélkül a közel-keleti konfliktus megoldása nem lehetséges, hogy a szovjetellenesség a népek békéje és függetlensége ellenségeinek a zászlaja a Közel-Keleten és az egész világon. Az élet megmutatja azt is, hogy a palesztinai kérdés megoldása nélkül nem lehetséges a közel- keleti konfliktus rendezése, az ENSZ nélkül pedig nem lehet megoldani a palesztinai problémát — hangzik az Izraeli KP állásfoglalása. KURT WALDHEIM ENSZ-fő- titkár, aki a nemzetközi gazdasági együttműködési konferencia alkalmából tartózkodik Párizsban, megbeszélést folytatott Giscard d’Estaing francia államfővel. Elsősorban közel- keleti kérdésekről, Spanyol- Szaharáról és az angolai helyzetről esett szó. AZ AMERIKAI képviselőház — Ford elnök előzetes tiltakozása ellenére — állást foglalt amellett, hogy az ország repülőterein hat hónapra fel- és leszállási tilalmat rendeljenek el a Concorde brit—francia szu- perszónikus utasszállító repülőgépek számára. AZ UNIDAD, Perui Kommunista Párt lapja közölte. Vladimír Turianski, az Uruguayi KP egyik bebörtönzött vezetője feleségének levelét, amelyben a világ közvéleményének segítségét kéri férje kiszabadításához. TERRORISTÁK által telepített pokolgép robbant Londonderry- ben a brit hadsereg egyik őrhelye közelében. Az egyik katona a helyszínen szörnyethalt, társa kórházba szállítás után halt bele sérüléseibe. KIM CSONG-PIL dél koreai miniszterelnök benyújtotta kormánya lemondását. A dél-afrikai kabinet bukása az egyre jobban kiéleződő belpolitikai helyzet eredménye. A kormánynyal együtt lemondott Sin Dzsin Su, a Dél-koreai Központi Hírszerző szolgálat elnöke is. GERALD FORD amerikai elnök utasította az 1976. első felére szóló törvényjavaslatot az adócsökkentés meghosszabbításáról. Ez azt jelenti, hogy január 1-től az USA polgárai nagyobb |övedelmi adót fizetnek. PÉNTEKEN reggel az északthaiföldi Udon légitámaszpontjáról felszállt az utolsó 22 amerikai F—4-es Phantom típusú vadászbombázó. A támaszponton ezután már csak az amerikai légierő 2500 főnyi kontingense marad. AZ AMERIKAI hadügyminisztérium Washingtonban jelentést tett közzé, amelyből kitűnik, hogy az 1975-ös költségvetési évben a Pentagon 100 legnagyobb szállítója összesen 27,1 milliárd dollár értékű katonai megrendelést kapott. Kompromisszum Párizsban Párizs — Pénteken hajnali négy órakor ért véget a fejlődő és tőkásországok képviselőinek a francia fővárosban tartott konferenciája. A hosszú alkudozás eredményeként olyan kompromisszum jött létre, amely későbbre halasztja a központi vitás kérdés megoldásált — az érdemi tárgyalások folytatására kiküldött bizottságok munkaprogramjának pontos meghatározását. E kompromisszum szerint január 26-án újabb tanácskozásra ülnek össze Párizsban a konferencia pártelnökei ós a kiküldött népbizottság társelnökei. Ezen az újabb értekezleten kell majd pontosan kidolgozni a négy bizottság mukaprogram- ját, maguk a bizottságok pedig február 11-én kezdik majd meg munkájukat. A francia sajtó kommentárjaiban „sánta kompromisszumnak“ nevezL a megállapodást. A Les Echos rámutat arra, hogy e kompromisszummal elkerülték ugyan a konferencia kudarcát ós a nyílt összecsapást, de fel kell vetni a kérdést — hogyan fognak majd egyetértésre jutni a társelnökök abban, amiben most a miniszterek nem tudtak, vagy nem akartak megállapodni. A Figaro kiemeli, hogy a létrejött kompromisszum „törékeny és kétértelmű“, és csak „fegyverszünetet jelent észak és dél között“. A lap megállapítja: súlyos tévedés l«nno azt hinni, hogy a fejlődő országok most már l>e!eitörődnó- nek a „kis lépések“ politikájába. Az az erőteljes offenzíva, amelyet e konferencián Algéria indított, arra figyelmeztet, hogy a harmadik világ országai meg vannak győződve: joguk van e fejlődésre és nem fognak pasz- szívan beletörődni előrehaladásuk késleltetésébe.
