Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-20 / 300. szám, szombat

Belpolitikai kommeritár

ÖT FÖLDRENGÉS NAPONTA

A hatodik napon, amikor már a repülőgép lépcsőjén álltam, szibériai barátaim meglepő mondattal búcsúztak el tőlem: „Hogy tudd, legalább harminc földrengést éltél át nálunk."

Valóban! Amikor a repülőgépen elolvastam á Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatának Limnológíal Inté- z.e-te által kiadott brosúrát, meggyöződhettém tfendég 1 áitóim igazáról. A szibériai geofizikai intézetek évente kétszer földrengést mérnek. Ennek kis részét az emberek is megérzik. Néha sajnos nemcsak az edények csörömpölnek: 1959 augusztusában két napig tartott a pusztító földrengés, másfél évszázaddal ezelőtt pedig be temetett egy burján falut. Az Így keletkezett öböl a találó „Froval" nevet kapta.

Ilyen is tud lenni a Bujkál.

A tó 635 km hosszú és helyenként BO km széles. Felszíne 31 500 km? Itt található a világ összes ivóvizének ötödrésze, a Szovjetunió ivóvizednek

80 százaléka. Különlegességnek számít, hogy 336 folyó ömlik a tóba, de csak egy eired belőle, az Angara, melynek viszont mindjárt eredetétől igen széles a medre: 1 mp alatt 2000 m3 víz folyik ki a tóból.

A nyáron idelátogató európai turista a fejét csóválhatja: még- hogy hideg Szibéria! Augusztusban a 25 fokos melegben ingujjban járnak az emberek. Ilyenkor a víz is melegebb: 14 —15, az öbölben néha 19 fokos. De a bajkáli nyár nagyon rövid. A jég csak májusban kezd olvad ózni, júniusban a víz még csak 3—5 fokos. Június közepe táján virágzik a kertekben a tulipán, de szeptemberben már sárgulnak a levelek. Októberben lehull az első hó, novemberben pedig elkezdődik az igazi 30—40 fokos tél.

Néhány éve történt, hogy a halászokat, miután kivonták hálóikat a Bajkál-tóból, nagy meglepetés érte: a zsákmány között volt — egy medve. A jó öieg mackó — talán, hogy útját lerövidítse — a tóban úszott. A víz mélyén megláthatta a halakat a hálóban, lemerült, hogy zsákmányul ejtsen néhányat, és az leat a végzeie. A víz ugyanis, ami a mélységet Illeti, nagyon csaióka, a kristálytiszta bajkáli víz méginkább. Ügy mondják, hogy az emberi

szem 20—30 méter mélyen megláthatna egy tányért. A Bajkál-tó vize egyébként nagyon lágy, majdnem olyan, mint a desrztilált víz —• a sofőrök minden gond nélkül töltik fel vele akkumulátoraikat.

Az amerikaiak — rni mindent ki nem számítanak! — W milliárd dollárra becsülték a Bajkál-tó értékét. És ez nem túlzás, hisz vizét felhasználják a cellulózgyárak (hozzá kell tennünk, hogy az tisztán is kerül vissza), egész sor vízi erőművé*: hajt meg az Angarán, továbbá szállítási célokra is szolgál a fa és a cellulózgyárak termékei számára, amelyeknek néha hosszú kilométereket kell megtenniük a vasúiig.

Egész különleges gazdagság a vízben és a partokon: az állatvilág. Szibéria 1700 fajta állatának a harmada csak itt ól. A pár centiméter hosszú bajkáli halat, a golomiankát még Kínában is ismerték. Érdekes egv

halacska: nincs csontja, teste csu^a zsír, ha a napra teszik

— elolvad. A kínaiak valumikor mécsolajat és gyógyszert készítettek belőle. Halászaink csak irigyelhetik bajkáli kollégái kai

— rengeteg halfajta él a tóban, de az ínyencek asztalára kevés kerül belőlük. A ló fokozatosam természeti rezervátummá válik. És ez így helyes. A százezer tonna hal évente ugyan messze földön tarkította az étlapokat, de gondolni kell arra is, hogy a jövőben a halászok ne csak üres hálóikat húzzák ki a vízből. Ezért például az eljövendő harminc évre betiltották a tokhal halászatát.

A szovjet kormány meg akarja őrizni b vidék sajátosságát a turizmus (is az üdülés számára. 30 millió hektárnyi taj- ga fokozatosan védett területté válik. F31eg a déli és^, a délnyugati partokon épülnek új utak. szanatóriumok, üdülőhelyek, motelok, kempingek. Milyen a jövője ennek a területnek':’ Évente 160 ezer ember pihenésének, üdülésének biztosítása.

A nyári idényben menetrend- szerű ildiülőha- jó-járatok közlekednek Irkutszk és a Bajkál-tó közolt, óránként keresztezi útját az Angara torkolatánál a két szárnyas hajó: a Rákéin és a Komét a. Naponta 5—6-szor száll le Ir- kutszkban a moszkvai repülőgép, fedélzetén nemcsak szovjet, hanem külföldi turistákkal is. A Bajkál-tó partján nem ritka u japán, anigoi, német, francia szó sem, és rendszeres látogatók itt a csehszLo- vák turisták is.

Az Angara torkolatánál

(A szerző felvétele)

I. BLA2E)

Állampolgári kötelességünk

Az év végéig még néhány nap van hátra, de igen sok üzem és vállalat már teljesítette termelési tervét és most azon táradozik, hogy az év végéig minél nagyobb értéket hozzon létre, hogy jól és gondosan felkészüljön a hatodik ötéves tervidőszak igényes feladatainak teljesítésére. Kétségtelen, az elért mnnkasikerek láttán mindnyájunkat jó érzés tölti el. Ám az említettek mellett arról is szólni kell, hogy az idei évben is sok olyan jelenséggel találkoztunk, amit általában megvesztegetésnek, spekulációnak nevezünk. Ext alátámasztja a közelmúltban Szlovákiában megtartott felmérés is.

A spekulációval találkozónk a leggyakrabban. Aranytárgyakat, külföldi órákat, tuzex-koronát csaknem nyilvánosan árusítanak. A legtöbb esetben ezek a tárgyak törvényteleti úton kerülnek hazánkba, éppúgy, mint a laminátka- bátok vagy más textiláruk. A presovi járásban egy csempész 300 ágylepedőt hozott be a szomszédos Lengyelországból es azokat 9000 korona nyereséggel adta el. Tettéért a bíróság előtt Telelt. A nitrai járásbíróságon is elítéltek azt az illetőt, aki magántulajdonban lévő szarvasmar- hakat vásárolt lel, majd későhb azokat eladva, 30 000 korona „jövedelemhez“ jutott.

Vannak helemenősebb egyének is, vagy ahogy mondják, vagányok. Ezt lehet elmondani a žilinai Hulladékgyűjtő Vállalat egyik dolgozójáról is, aki efsz- dolgozónak adta ki magát az érsekűjvári járásban, több mint ezer juhot vásárolt tel 2H0 000 korona értékben. Ezeket a breznói, a Nova llana-i és a Banská Sliavnica-i vágóhídon értékesítette. Nem is akárhogyan, hanem százezer korona tiszta haszonnal. Vegyünk egy másik esetet. Egy építészmester a lévai járásban a kistermelőktől 10 000 kiló foghagymát vásárolt lel, majd a Nové Zámky-i Zelovoc üzemben értékesítette. természeesen nem kis haszonnal. Nemcsak az előbb említett egyének cselekedetei törvénybe ütközők, hanem azoké is, akik e törvénysértést támogatják, illetve lehetővé leszik.

Hogy a borbélynak borravalót adunk, azt már megszoktuk, és sajnos azt is, hogy az autószervizben enélkül csak ritkán állnak szóba velünk a javítók, noha ez is törvénybe ütköző jelenség. A büntető törvénykönyv ide illő paragrafusa értelmiben a megvesztegetést bizonyítani kell, s mivel az, aki adta. maga is fél a büntetéstől, nem jelentkezik tanúnak. Ezért is lehetséges, hogy a múlt évben megvesztegetés címén csupán 27 egyént állítottak bíróság elé, ezek egyliarmadát szabadságvesztésre ítélték. A megvesztegetésre szánt összeg 200—600 korona között mozog. Nitrán a felvásárló üzem dolgozója például azért fogadott el némi összeget, bogy a szarvasmarha felvásárlásánál magasabb osztalyba sorolja az állatokat. Tehát nemcsak megvesztegetni hagyta magát, hanem cselekedetével az államnak is kárt okozott.

Törvényije ütköző az iparengedéllyel rendelkező, a lakosságnak szolgáltatásokat biztosító olyan egyének cselekedete is, akik 500 000 korona értékű beruházási munkálatokat is elvállalnak, amint ezt az egyik galántai karbantartó lette. aki 98 000 korona hasznot húzott. Több hasonló példát is emiíthetnéuk, de sajnos a bíróság elé kerülő esetek száma csak töredéke a megtörtént eseteknek.

Minderről most, az év vége előtt szólunk, nem mintha iinneprontők akarnánk lenni, inkább azért, bogy tanuljunk a múlt hibáiból, minden téren fokozzuk az ellenőrzést, jobban tartsak meg a törvényeket. Ez mindnyájunk állampolgári kötelessége.

NÉMETH JA NOS

Az 1976-os állami végrehajtási terv előkészítése és a Szövetségi Gyűlésben, majd a Szlovák Nemzeti Tanácsban történt jóváhagyása során a központi párt- és állami szervek vezetői gyakran tettek említést azokról az új, bonyolult feltételekről,"' amelyek jelentős mértékben fokozzák népgazdaságunk további egyenletes és dinamikus fejlődésének igényességét. Akik az utóbbi három évben figyelemmel kísérték a világpolitika és a nemzetközi gazdasági helyzet alakulását, világos képet kaphattak arról, hogy mit jelentenek ezek a feltételek, amelyek külkereskedelmi vonatkozásban számunkra is kedvezőbb feltételekhez vezettek.

Mindaz, ami a legutóbbi években a világ gazdaságában történt, lényegében egyenes következménye annak, hogy a volt gyarmati országok fokozatosan kivívták részleges vagy teljes politikai függetlenségüket, s most gazdasági függetlenségre, gazdasági egyenrangúságra törekednek. Ennek hatására alapjaiban megingott a tőkés gazdaság neokolonialista í'endszere, aminek döntő lökést adott a kőolajárak, majd ipedig a további tüzelő- és nyersanyagok árának ugrásszerű növekedése.

Bár a kőolaj- és nyersanyagforrások egyenlőtlen területi elosztása miatt az új helyzet a fejlődő államokat is különböző módon, részben pozitívan, részben negatívan érinti, vannak tehát gazdagodó és relatíve, vagy abszolút mértékben is elszegényedő országok, mégis azt mondhatjuk, hogy ez a fejlődés a szükséges mértékben és az ésszerűség keretei között indokolt, tehát objektív jellegű és tartós változásokhoz vezet. Az új helyzetre különböző módon reagálnak a kapitalista és a szocialista államok. A kapitalista világban kirobbant az energiaválság, majd pedig 1945 óta nem tapasztalt mértékben elmélyült a kapitalizmus általános válsága. Itt ugyanis a termelés drágulását inflációval, s az életszínvonal ezzel járó romlásával kompenzálták. Úgy is mondhatjuk, hogy a tőkések a proŰS FELTÉTELEK

Igényes, de reális tervet fogadott el a Szövetségi Gyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács az 1976 os évre

fit megtartása érdekében az új terheket a dolgozók vállára helyezték. A kőolajimportáló kapitalista államok a gazdasági recessziót és az inflációt egyébként ellenszerként is felhasználták a kőolajtermelő államok áremelő politikájával szemban. Ez a kölcsönös lici- táció természetesen nem vezetett ered ményhez, legfeljebb csak azt idézle elő, hogy csökkent a kőolaj iránti kereslet, és így annak jövesztése is, s. tovább fokozódtak a feszültségek.

A tőkésországokban jelenleg még keresik a megoldásokat, a gazdasági pangásból, a visszaesésből és az inflációból kivezető utat. A helyzeten azonban itt is csak a társadalmi munkatermelékenység gyors ütemű növeke dése segíthetne, amire azonban a jelenlegi bonyolult helyzetben gondolni sem lehet, ennek ugyanis komoly problémákat jelentő nemzetközi összefüggései vannak. Elsősorban át kellene rendezni a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egész rendszerét, figyelembe véve a fejlődő országok érdekeit és kezdeményező javaslatait, valamint a világméretű munkamegosztásban, a különböző társadalmi berendezkedésű országok gazdasági együttműködésében rejlő óriási tartalékokat és lehetőségüket, ahogy arra az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Helsinkiben elfogadott Záróokmánya is rámutatott.

Egészen másképp reagálnak a nyugati államokban kirobbant energiaválság következményeire a szocialista államok, amelyek abban a kedvező helyzetben vannak, hogy kölcsönös kereskedelmi forgalmukat előre meghatározott, szilárd árakon bonyolítják le,

amelyek függetlenek a kapitalista piacok konjunkturális ingadozásaitól, de azért tervszerűen az állandósuló világpiaci árakhoz igazodnak. Az adott körülmények közölt a szocialista államok legfőbb előnye az, hogy a szocializmus alaptörvénye értelmében a gazdaság tervszerű fejlesztése éppen a társadalmi munkatermelékenység állandó növelésére irányul, amihez korlátlan lehetőségeket biztosít az említett l>első tartalékok feltárása, a KGST-tag- államok érdekazonosságon alapuló kölcsönösen előnyös együttműködése, a népgazdasági tervek egyeztetése, s a nemzetközi szocialista gazdasági integráció Komplex Programjának megvalósítása.

A KGST-tagállamok kölcsönösen előnyös gazdasági együtt működésé azonban önmagában még nem oldhat meg mindent, annál is inkább, mert ezek az államok a Helsinkiben elfogadott dokumentumok szelk;méhen nem az elszigetelődés, hanem a világméretű gazdasági együttműködés politikáját folytatják. Elkerülhetetlenül szükséges tehát, hogy figyelembe vegyük a világgazdaságban tapasztalható jelenségeket, irányzatokat, és alkalmazkodjunk azokhoz.

Nem véletlen az sem, hogy gyakran emlegetjük a külső leltételek bonyolultságát, mert már nemcsak a behozott nyersanyagok és anyagok drágulásáról van szó, hanem elsősorban arról, hogy lényegesen megváltoztak saját termékeink kiviteli feltételei is. A tőkés gazdaság pangása és visszaesé- ' se ugyanis számunkra azt jelenti, hogy rendkívül kiéleződött a verseny a világpiacokon, szinte minimális a kereslet, és csak a kimondottan csúcsminőségű termékeket lehet eladni. Ez főleg a gépipari termékekre vonatkozik. A jövő szempontjából viszont azt is figyelembe kell venni, — s ez már most is érezteti hatását — hogy azokban a fejlődő országokban, amelyek az új helyzetben jelentős valutabevételekhez, ún. olajdollárokhoz jutottak, megélénkült a befektetés a feldolgozó ipari ágazatokba, különösen a közszükségleti iparba. Ezek általában saját nyersanyagforrásokra támaszkodnak, s mivel itt még mindig olcsó a munkaerő, ezért a fejlődő országok textilipari, bőripari és egyéb termékeikkel komoly verseny* társakat jelentenek a hagyományos exportáló országoknak. Ez már most is jelentős gondot okoz a közszükségleti iparra támaszkodó, főleg a közepesen fejlett kapitalista országokban.

Ami azonban elmegy a réven, az bejöhet a vámon. A dolog másik, kedvező oldala ugyanis az, hogy a fejlődő országok tartósnak mutatkozó, intenzív beruházáspolitikája új lehetőségeket kínál mind az iparilag fejlett kapitalista, mind a szocialista államok számára. Elsősorban a beruházási komplexumok szállítása iön számításba, s olyan méretekben, amelyek gyakran meg is haladják egy-egv kisebb vagy közepes ország termelési és szállítási képességeit. Ez a körülmény tehát ösztönzően hat a nemzelközi termelési kooperáció elmélyítésére, a nemzetközi munka- megosztásra, a szakosításra, a koncentráció fokozására.

Ezek az irányzatok tökéletes összhangban vannak jövő évi tervünk, s az egész hatodik ötéves tervidőszak koncepciójával, ipari termelésünk fokozottabb ütemű szerkezeti átépítésével, mégpedig a világviszonylatban tapasztalható irányzatoknak megfelelően. Ezért mondhatjuk azt, hogy az 1976 os évre kidolgozott tervünk igényes ugyan, de reális, főleg azért, mert rendelkezünk a szükséges erőkkel és tartalékokkal az új célok megvalósításához.

MAKRAI MIKLÓS