Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-19 / 299. szám, péntek

A NEMZETKÖZI ERŐVISZONYOK MEGVÁLTOZTAK A SZOCIALIZMUS JAVÁRA Befejeződött az ENSZ-közgyulés 30. ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) hogy ez az akció megmutatta a nemzeti felszabaduláshoz és a szocializmushoz vezető utat. Hangsúlyozta, hogy a „mai független és forradalmi szocia­lista hazát fiainak vérével és áldozataival alapították meg“. Emlékeztetett rá, hogy 1953-ban amikor a Moncada kaszárnyái ellen a forradalmi támadást végrehajtották az amerikai im­perializmus rendkívül erős volt. Fidel Castro a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a felszaba­dításért vívott harc és a forra­dalmi harc nélkül Kuba ma nem volna független és nem volna Amerika első szocialista országa. Kubában győzött a for­radalom. E győzelem valóban óriási esemény, ha tekintetbe vesszük, hogy a forradalom vezérei ebben az időben csak­nem két éven át börtönben több mint másfél éven át száműze­tésben és 25 hónapon át hábo­rúban voltak. Hangsúlyozta, hogy ez alatt az Időszak alatt a világ erővi­szonyai elegendően megváltoz­tak ahhoz, hogy a kubai forra­dalom fennmaradhasson. Min­den egyes szakaszban olyan cé­lokat határoztak és hirdettek meg, amelyek a legidőszerűb­bek voltak és amelyekhez a forradalmi mozgalom és a nép elegendően érett volt. A szocializmus kihirdetését a felkelési harc időszakában a nép nem értette volna meg és az imperializmus fegyveres erői­vel közvetlenül beavatkozott volna hazánkban — mondotta (Jaslro. Emlékeztetett arra, hogy a véres Batista-önkény veresé­gének távlata és a moncadai program egyesítette ebben az időszakban az egész népet. Fidel Castro kijelentette, munkásaink és parasztjaink a felkelő katonák a középrétegek támogatásával megsemmisítet­ték az önkényuralmat, szétzúz­ták az elnyomó fegyveres ap­parátust és kivívták hazánk teljes függetlenségét. Fi­del Castro tisztelettel adó­zott a munkásosztálynak, amely forradalmi általános sztrájkjá­val döntő módon hozzájárult a győzelemhez. Az 1959. januári forradalom győzelme után a nemzetközi reakció széles antikommunista kampányt bontakoztatott ki ar­ra törekedve, hogy szakadást idézzen elő a tömegek és a for­radalmi szervezetek között, megfossza a kubai kormányt a nép támogatásától. Fidel Castro emlékeztetett azokra a nehézségekre, amelye­ket a szabadság szigetének gaz­dasági blokádja okozott, emlé­keztetett a CIA, az imperializ­mus bérenceinek bűncselekmé­nyeire, a kubai forradalom ve­zetői ellen előkészített tucatnyi merényletre. Az imperializmus felhasználta az álforradalml elemeket, a kubai nép minden­fajta ellenségét és számos fegy­veres ellenforradalmi bandát tá­mogatott és látott el a Las Villás tartományban lévő Es- cambray hegységben. Hozzáfűz­te, hogy ezután ilyen fegyve­res bandákat szerveztek vala­mennyi tartományban közöttük a havannai tartományban is. El­mondotta, milyen gaztetteket követtek el e bandák tagjai a kubai nép ellen. Fidel Castro a továbbiakban az 1961 áprilisi Playa Giron-i fegyveres intervenció leverésé­ről beszélt. Ennek az interven­ciónak világos célja volt, meg­szállni a kubai terület egy ré­szét, ideiglenes kormányt ala­kítani és az Amerikai Államok Szervezete vagyis az Egyesült Államok beavatkozását kérni. Népünk erre méltó választ adott: Hetvenkét órán belül szétzúzta a zsoldos hadsereget, meghiúsította a CIA és a Pen­tagon gondosan kidolgozott ter­veit. Az 1962 októberében a Karib- tengeri térségben kialakult rob­banásveszélyes helyzetről szól­va a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első tit­kára rámutatott, hogy ez a vál­ság a forradalmi tábor győzel­mével végződött. Éppen a Szov­jetunió határozott beavatkozása eredményeképpen küzdötték le a válságos helyzetet e térség­ben — hangsúlyozta Fidel Castro. Az októberi válság —■ folytatta — a szocialista tá­bor győzelmét hozta, mert a for­radalom fő politikai céljaitól va­ló eltávolodás nélkül őrizték meg a békét. A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első tit­kára fontos politikai tényező­nek nevezte a nemzetközi erő viszonyok megváltozását a szo­cializmus javára. Elmondotta, hogy az Egyesült Államok ré­széről támasztott akadályok el­lenére a kubai forradalom fel­tartóztathatatlanul előre halad. Rámutatott, hogy a termelő eszközök az egész társadalom tulajdonába mentek át, a földek 70 százaléka a nép közös tu­lajdonát alkotja. Megállapítot­ta, hogy az 1965—1970 közötti években Kuba fő céljának tűz te ki 10 millió tonna cukor ter­melését. Ez nem sikerült — mondotta mert a valóság erő­sebbnek bizonyult terveinknél. Ebben az időszakban a Szovjet­unió sietett Kuba segítségére. (Folytatás az 1. oldalról) lista országból érkezett küldött­ségeik vezetője, a nemzetközi kommunista é6 munkásmozga­lom számos kiemelkedő egyéni­sége, közöttük Alvaro Cunhal, a Portugál KP főtitkára, Rod­ney Arismendi, az Uruguayi KP KB első titkára és Georges Mar­chais, a Francia KP főtitkára. Jelen van a kongresszuson Henrique Pastorino, a Szakszer­vezeti Világszövetség elnöke és Hortensia Allende, a meggyil­kolt chilei elnök özvegye. Ezután Juan Almeida, a po­litikai bizottság tagja vette át az elnökti teendőket. A küldöt­tek megválasztották a kong­resszus vezető szerveit, munka­bizottságait és jóváhagyták a napirendet. Helyi idő szerint 9 óra 15 perckor lépeű a mikrofonhoz Ftdel Castro, a Kubai KP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, hogy elmondja a központi bizottság beszámolóját. Hét órán át állt a mikrofon előtt Fidel Castro, a kubai test­vérpárt kongresszusának szer­dal nyitó napján. Csütörtökön reggel pedig — közép európai idő szerint délután 2 órakor — ismét ő lépett a szónoki emelvényre, hogy folytassa és befejezze a központi bizottság beszámolójának ismertetését. A referátum terjedelmét és idő­tartamát az indokol |a, hogy az öitven évvel ezelőtt alakult párt­kongresszus rendkívüli jelen­tőségű feladatra vállalkozik ez­úttal: arra, hogy marxista—le- niinista elemzését adja a kubai nép több mint egy évszázados függetlenségi harcainak, átte­kintve e hősi küzdelem minden fontosabb állomását, továbbá arra, hogy értékelje a forrada­lom győzelme óta eltelt idő­szak eredményeit, meghatároz­za a jelen, a jövő tennivalóit. Egész Kubábain Igen nagy ér­deklődés és figyelem kíséri a kongresszus munkáját, Fidel beleegyezve abba, hogy az 1972—1974-es években kisebb cukorszállítmányokat kap Ku­bától, anélkül hogy csökkentet­te volna a szigetországim Irá­nyuló kivitelét. Fidel Castro hangsúlyozta, hogy a forradalom első évében nem a gazdaság állt a figye­lem középpontjában. Ebben az időszakban a kubai népnek sza­badsága védeliuezésére, az im­perialista felforgató tevékeny­ség, a katonai agresszió és a könyörtelen gazdasági embargó elhárítására kellett összponto­sítania erőfeszítéseit. Eveken át több mint 300 000 embert kellett fegyverben tartania az ország védelmére. Rámutatott, hogy bár az embargó még tart, a ku­bai nép az utóbbi években a vi­szonylag békés légkörben na­gyobb erőt szentelhet az ország gazdasági fejlesztésének és mintegy 150 000 fővel csökkent­hétté hadseregének létszámát* A gazdaság korszerűbbé válik és a munkatermelékenysége növek­szik. Castro beszédét. Bár a nyom­tatott sajtó a beszámoló elhang­zása után közli a teljes szöve­get, az eddig elhangzottakat milliók ismerhették meg. A te­levízió és 16 kubai rádióállo­más egyenes adásban közvetí­tette és közvetíti a tanácsko­zást. Az utcákon, az üzemekben hangszórókon keresztül milliók hallgatták a párt első titkárá­nak beszámolóját, a pálmali­getben, parkokban, tereken el­helyezett televíziós készülékek segítségével pedig százezrek lehettek tanúi a kongresszus tanácstermében zajló esemé­nyeknek. VLAGYIMIR SZEMJONOV, a Szovjetunió külügyminiszter-he­lyettese, a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tárgyalásokon résztvevő szovjet küldöttség ve­zetője csütörtökön Genfben ta­lálkozott Alexis Johnson rend­kívüli nagykövettel, az Egyesült Államok delegációjának vezető­jével. A találkozó során átte­kintették a küldöttségek által a tárgyalásokon 1975 júniusa őta végzett munkát. JAROSLAV PROKOPKC cseh egészségügyi miniszter vezeté­sével csehszlovák küldöttség utazott Belgrádija, hogy megtár­gyalja Jugoszlávia és Csehszlo­vákia 1976—1978-ig terjedő idő­ibe szóló egészségügyi együtt­működési tervét. NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöke tegnap a Kreml­ben fogadta Ramon Escobar Salom venezuelai külügyminisz­tert, aki a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatá­son Moszkvában tartózkodik. New York — Az ENSZ köz­gyűlés 30. ülésszaka szerdán a késő esti órákban befejezte munkáját. A háromhónapos ülésszak alatt a közgyűlés hatalmas munkát végzett. A volt portu­gál gyarmatok — Mozambik, Sao Tómé ós Principe, a Zöld­foki szigetek, valamint Pápua Oj-Guinea, Comore-szigetek ös Suriname felvételével 144-re emelkedett a világszervezet tagjainak száma. Az ülésszak napirendje 126 pontot tartalmazott, s kiterjedt az emberi tevékenység és a nemzetközi kapcsolatok vala­mennyi területére. Több megvi­tatott kérdésben igen jelentős határozatok születtek, megvaló­sításuk a békét és a nemzet­közi biztonságot, a politikai enyhülés kiterjesztését és ka­tonai enyhüléssel való kiegészí­tését fogja szolgálni. A legfon­tosabb határozatok alapjául szolgáló favasiatok a Szovjet­uniótól és a többi szocialista országtól származtak, A közgyűlés határozatot ho­zott a nemzetközi biztonság megszilárdításáról, arról, hogy Párizs — A baloldali pártok és a szakszervezetek közös fel­hívására országszerte tüntető felvonulásokon tiltakoztak csü­törtökön a franciák a kormány antiszociális gazdaságpolitikája ellen, s a demokratikus szabad­ságjogok védelmében. Az or­szágos tiltakozó akciónap során sztrájkokra is sor került: így sztrájkolt a vasutak egy része, a gáz- és elektromos művek, valamint a fémipar dolgozói pedig országszerte egésznapos, vagy rövidebb ideig tartó mun­kabeszüntetésekkel követelték olyan kollektív szerződés megkö­tését, amely biztosítaná az inf­láció által csorbított reálbérek vásárlóerejének helyreállítását. Egynapos sztrájkra szólította fel tagjait a vezető vállalati tisztviselők és a mérnökök szakszervezete is, amely az el­len tiltakozik, hogy a kormány nak a társadalombiztosításra vonatkozó legújabb rendelete veszélyezteti e réteg érdekeit. Egy másik párizsi hír sze rint, amelyet az OECD, a 24 fejlett kapitalista államot cso­portosító gazdasági együttmű ködési és fejlesztési szervezet hozott nyilvánosságra, tagálla­maiban 8 százalékos áremelke­dés és a munkanélküliség to­vábbi növekedése várható. Róma — A biztosítók, az au­tóklubok, a Vöröskereszt és más szervezetek 200 000 alkal mazottja sztrájkolt Rómában az új munkaszerződések meg­kötéséért, amelyeket korábban az olasz kormány elutasított. A tegnapi római felvonuláson a STANISLAW GUCWA tegnap megnyitotta a lengyel szejm kétnapos tanácskozását, ame­lyen megtárgyalták Lengyelor­szág 1976. évi népgazdasági ter­vét, valamint az állami költség- vetést. A PÁRIZSI gazdasági együtt­működés konferencia befejez­tével a francia fővárosból haza­tért Washingtonba Henry Kis­singer amerikai külügyminisz­ter. Elutazása előtt az angolai kérdésről tárgyalt a zambiai, a nigériai és a zairei külügymi­niszterrel. A DÉL-AFRIKAI Köztársaság kőolajat szállít Zairenek — je­lentette be Laurens Muller, a pretóriai rendszer közlekedési minisztere. Jóllehet a dél-afri­kaiaknak nincsenek saját kő­olajlelőhelyeik — az Afrikai Egységszervezet és az arab ál­lamok többségének határozata ellenére —, Irán ellátja olajjal az országot ós finomítókat is üzemeltet területén. Most első alkalommal ismerték el hivata­losan, hogy Zaire és a fajüldö­ző kormányzat intenzív gazda­sági kapcsolatokat tart fenn. a vegyi fegyverfajtákat vonják ki a fegyvertárakból. Támogat­ta a közgyűlés azt a szovjet Javaslatot, amely a nukleáris fegyverkísérletek teljes és ma­radéktalan betiltásáról szóló konvekclóra vonatkozott. To­vábbi, a fegyverkezés korláto­zására és a leszerelésre vonat­kozó határozatok megerősítet­ték annak a szükségességét, hogy mielőbb össze kell hívni a leszerelési világszervezetet. A közgyűlés további határo­zatai támogatják a palesztinai probléma és a közel-keleti kon­fliktus igazságos rendezését, a tartós béke megteremtését a Közel-Keleten. Fontos határo­zatok születtek a gyarmati rendszer, az apartheid és a faji megkülönböztetés elleni harc kérdéséiben. A nemzetközi gazdasági élet­re vonatkozó határozat kimond­ja, hogy kutatni kell a világ- gazdaság távlati tendenciáit. Az ENSZ-közgyűlés követke­ző ülésszakát 1976. szeptembe­rében hívják össze, Hamtlton Shtrley Amerasinghe, ceyloni fődelegátus lesz a 31. ülésszak elnöke. szakszervezeti képviselők „óit* hetetlennek ós provokatívnak" minősítették a kormány állás* foglalását, és kételyeiket feje»* ték ki a keretszerződéssel kap­csolatban, amelyet október 16- án Aldo Moro elnökkel kötöfc* tek. • • • London — A brit munkaügyi minisztérium Jelentése szerint az évi keresetek átlagos növe­kedése 1,2 százalékkal maradt el a kiskereskedelmi árak nö­vekedésétől. Wellington — Indonéziát sem kíméli a gazdasági válság. Az infláció ez évi növekedése 15 százalékos, amely az előrejel» zések szerint jövőre 17 száza­lékra nő. 23 százalékkal drá­gult a benzin, 64 százalékkal a vasúti és az autóbusz-menetje­gyek ára, továbbá várható a postadíj és az elektromos áram drágulása. Bonn — Az NSZK-ban nö­vekszik a fiatal munkanélküliek száma. A Német Szocialista Dolgozó Ifjúság (SDAJ) veze­tőségének nyilatkozata szerint több mint 300 000 fiatal mur> kás vár hiába munkára. A nyu­gatnémet gyárosok a hivatalok segítségével korlátozzák a fia­talság demokratikus és szociá­lis Jogait, százval bocsátják el az ifjúsági és a szakszervezeti mozgalom fiatal funkcionáriu­sait. Laosz készen áll a békés rendezésre Tokió — Kaysone Phomvi- hanh, a Laoszi Népi Demokra­tikus Köztársaság miniszterel­nöke nyilatkozott a Jomiurl Simbun című japán lap mun­katársának. A thaiföldi—laoszi ellentétekre utalva kijelentette, a thaiföldi kormány az ameri­kai imperializmus nyomására zárta le a határt, miután fegy­veres provokációja vereséget szenvedett. A határ lezárása a két ország közti békés és ba­ráti kapcsolatok nyilvánvaló megsértése és súlyosan érinti a laoszi nép életét. Ellentétes ugyanakkor a thaiföldi lakos­ság érzéseivel és érdekeivel, amelyek a baráti viszony fenn­tartására irányulnak. Ami a ha­tárkérdés rendezését illeti, — mutatott rá a miniszterelnök — a Laoszi Népi. Demokratikus Köztársaság készen áll a békés rendezésre. Ennek feltétele azonban az, hogy a thaiföldi kormány garantálja, a jövőben nem folyamodik hasonló pro­vokációkhoz. A laoszi miniszterelnök ál­lást foglalt hazája és az Egye­sült Államok kapcsolatainak normalizálása mellett. Sajnálat­tal állapította meg ugyanakkor, hogy az Egyesült Államok egy­oldalúan beszüntette az or­szágnak nyújtott gazdasági se­gély folyósítását és ezzel jelen­tős gazdasági nehézségedet ldé* zett elő Laoseban. A Kubai KP I. kongresszusa folytatja munkáját Havannában Nagyszabású sztrájkok Párizsban és Rómában NSZK-ban egyre növekszik a fiatal munkanélküliek száma A kubai pártkongresszus résztvevői nagy figyelemmel hallgatják Fidel Castro előadói beszédét. (Telefoto: ÖSTK |

Next

/
Thumbnails
Contents