Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-16 / 296. szám, kedd

M CSKP KB 1970 DECEMBER» ÜLÉSÉNEK 5. ÉVFORDULÓJA A CSKP mai nautikájának fi jdemvanasai 1 Irta: üirdovít Pezlár, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára (A cikk első részét tegnapi számunkban közöltük.) Abban a helyzetben, amikor n marxizmus—lenlnizmushoz hit párttagok tevékenységét megbénította a jobboldali op- nortunfsta erők destrukclós te­vékenysége belső erőkkel nem íphetett mesrak.Td.ilvoznl az el­lenforradalom kibontakozását. A véres tragédfát csakis a szo­cialista Csehszlovákia szövet­ségeseinek internacionalista se­gítsége akadályozhatta meg. „Az öt szocialista ország szö­vetséges csapatainak bevonu­lása Csehszlovákiába", állapít­ja meg a Tanulságok, „az in­ternacionalista szolidaritás ak­tusa volt, amely megfelel a csehszlovák dolgozók, valamint a nemzetközi munkásosztály, a szocialista közösség érdekeinek és a kommunista világmozga­lom osztályérdekeinek. Ez az internacionalista akció meg­mentette több ezer ember éle­tét, megteremtette a belső és a külső feltételeket békés, nyu­godt munkájukhoz, megszilár­dította a szocialista tábor nyu­gati határát és meghiúsította az imperialista köröknek a második világháború eredmé­nyeinek revíziójával kapcsola­tos reményeit.“ Senki sem lepődhet meg azon hogy a világ kommunis­taellenes erőinek és a jobbol­dalnak a képviselői a Tanul­ságoknak éppen ezt a tézisét támadják. Az eddigi tudomá- íyos tanulmányok, a tények és a levéltári anyagok tanulmá­nyozása azonban megerősítet­te a két döntő tényező helyes voltát: — ez volt az egyedüli le­hetséges megoldás abban a helyzetben, amikor megbéní­tották a szocializmus és a marxizmus—leninizmus pozí­cióin álló belső erőket; — az adott helyzet, vala­mint a távlatok szempontjából ez volt a helyes és optimális megoldás. Megakadályozta az óriási anyagi károkat és em­beráldozatokat, amelyek az 1956. évi magyarországi ellen- forradalom kísérőjelenségei voltak, s egyúttal megteremtet­te a feltételeket a fokozatos konszolidáláshoz, valamint az ország feltételeinek és szük­ségleteinek megfelelő építő­program kialakításához. Ellen­feleink azzal érvelnek, hogy a szövetséges csapatok bevonulá­sát egyéneknek a csehszlová­kiai helyzetre vonatkozó hely­telen tájékoztatásai idézték elő, de ez az érv annyira ne­vetséges, hogy még a burzsoá sajtó sem fogadhatta el: egy állam — a szocialista államok — sem támaszkodhat és nem is támaszkodik egyének tájékozta­tásaira, bármilyen funkciót is töltsenek be azok. A szövetsé­gesek nem a tájékoztatások hiánya, illetve a téves tájékoz­tatások miatt nyújtottak • pár­tunknak és államunknak inter­nacionalista segítséget, ha­nem éppen azért, mert részle­tes tájékoztatást kaptak és jó áttekintésük volt a csehszlová­kiai helyzetről. Az ellenforradalmi helyzethez Vezető mély társadalmi válság okai tanulmányozásának eddi­gi eredményei teljes mérték­ben megerősítik Gustáv Husák szavainak igazságát: „Tapasz­talataink azt bizonyítják, hogy nagy veszély keletkezik a szocializmus számára, amikor a szocializmus úgynevezett „megjavításának“ és „reformá­lásának“ jelszavával a párt­vezetőség elveszti egységét és akcióképességét, amikor a szocializmus elveszti forradal­mi tartalmát, amikor a párt lemond társadalmi vezető sze­repéről és a kispolgári oppor­tunizmus hatása alá kerül, ideo­lógiailag felbomlik, szervezeti egysége feloszlik. Amikor ta gadják a demokratikus centra­lizmus elveit, figyelmen kívül hagyják a szocialista állam osz­tályelveit és a proletár inter­nacionalizmust nacionalista, so­viniszta hisztériával helyette­sítik. Csehszlovákiában 1968-ban az alapelveknek és a szocializ­mus általános törvényszerűsé­geinek meg nem tartása volt a válság és az ellenforradalom kibontakozásának fő oka. Az ellenforradalom méretei és mélysége nemcsak a munkás- osztály forradalmi vívmányait, hanem a szocialista állam lé­tét is fenyegették.“ A mar.Ista—leninista erők­nek a bonyolult helyzet kon­szolidálására kifejtett törekvé­se .elválaszthatatlan része volt a népünk érdekeinek, valamint a társadalom fejlődési szakasza szükségleteinek megfelelő po­zitív építőprogram kidolgozása. A Tanulságok a szocializmus tartós és megváltoztathatatlan értékeinek nevezi őket. Ezek: — a munkásosztálynak és él­csapatának, a kommunista pártnak vezető szerepe; — a szocialista államnak, mint a proletariátus diktatúrá­jának szerepe; — a marxista—leninista ideo­lógia és érvényesítése a töme­gekre gyakorolt hatás vala­mennyi eszköze által; — a termelőeszközök szocia­lista társadalmi tulajdona és a népgazdaság tervszerű irányí­tásának alapeívei; — a proletár internacionaliz­mus alapelvei és következetes megvalósításuk a külpolitiká­ban, főleg a Szovjetunió irán­ti viszonyban. A pozitív építőprogram felté­teleinek fokozatos kialakításá­ban jelentős határkő volt a CSKP KB áprilisi ülése, ame­lyen új vezetőség került a párt élére Gustáv Husák elvtárs ve­zetésével. A CSKP KB 1969 májusi ülésének realizációs irányelve tartalmazta a legkö­zelebbi időszak programfelada­tait, amelyek azonban társa­dalmi jelentőségükkel túllép­ték a konszolidálás keretét. Az irányelv következetesen a pár­tunk forradalmi harcaiban be­vált marxista—leninista elvek­ből indult ki, és amint ismere­tes, a jobboldal vereségét, a pártegységnek a marxizmus— leninizmus alapján történő fel­újítását, a szocialistaellenes erők társadalmi pozícióinak felszámolását, a szocialista or­szágokkal, elsősorban a Szov­jetunióval való szövetségünk felújítását és megszilárdítását, a népgazdaság konszolidálását feltételezte. A realizációs irányelv sike­res teljesítése kedvező feltéte­leket teremtett ahhoz hogy tel­jesítsük a Csehszlovákia Kom­munista pártja XIV. kongresz- szusa által kitűzött sokkal igé­nyesebb feladatokat. Történel­mi jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy megerősítette a pártnak a jobboldali és oppor­tunista erők destrukciós tevé­kenysége következményei ellen folytatott határozott harcának eredményeit, hanem abban is, hogy egyúttal távlati építőprog­ramot adott társadalmunknak, amely megfelel a fejlett szo­cialista társadalom szükségle­teinek. Az elmúlt öt év, amely a program teljesítésére kifejtett sikeres törekvés jegyében folyt, egyúttal véget vetett a veresé­get szenvedett jobboldal kép­viselői minden reményének. Ab­ban bíztak, hogy nem sikerül teljesítenünk azokat a bonyo­lult és igényes feladatokat, amelyeket a CSKP XIV. kong­resszusának irányvonala tartal­mazott. Az elmúlt időszak jelentős jellemvonása volt az a tény, hogy a párt a jobboldali képvi­selők pesszimista feltételezései ellenére nem tért vissza az ál­tala elítélt időszak hibáihoz és fogyatékosságaihoz. A Tanulsá­gok nem leplezi, hanem nyíl­tan rámutat a hibákra és a fo­gyatékosságokra, amelyek a párt irányító tevékenységében a múltban előfordultak. A párt mai politikájának egyik legfontosabb jellemvoná­sa, hogy határozott harcot folytat a politikai tevékenység­ben a szubjektivizmus ellen, amely a múltban sok kárt oko­zott. A szubjektívizmus hozzá­járult ahhoz, hogy a legfelsőbb párt és állami szervek téves döntéseket hoztak. Ugyanilyen sikeresen küzdötték le és küz­dik le az irányítómunkában a koncepció hiányát, valamint uz ideológiai munka lebecsülését. Az elmúlt időszak meggyőzően megmutatta, hogy társadalmi fejlődésünkben a hibák és a fogyatékosságok nem a szocia­lista rendszer elválaszthatatlan részét képezték, és sikeres le­küzdésük csakis a fejlett szo­cializmus dinamikus, sokoldalú fejlődésének feltételei között lehetséges. A „csehszlovák szocializmus jobboldali modelljétől“ eltérően mai építőprogramunk folytonos: társadalmunk szocialista építé­sének eredményein alapszik és fejleszti a szocialista társadal­mi rendszer alapvető értékeit. Ezért mélyen forradalmi jelle­gű: népünk forradalmi vívmá­nyainak továbbfejlesztését és megsziládítását jelenti. Teljes mértékben érvényesül bemne a szocialista forradalom alkotó és építő jellege, amelyet Lenin döntő jellemvonásának tartott. A CSKP XIV. kongresszusá­nak irányelve visszatükrözte pártunknak a marxizmus—leni- nizmushoz való alkotó hozzállá- sát. Míg a Jobboldal programja szakítást feltételezett a marxiz­mus—leninizmus elméletével, pártunk mai politikája tovább­fejlesztéséből és alkoitó megva­lósításából indul ki. Ennek leg­meggyőzőbb bizonyítéka, hogy a tudományos műszaki forrada­lomra vonatkozó elméletet arra használták fel a jobboldali opportunizmus és revizioniz- mus képviselői, hogy kétségbe vonják a marxizmus—leniniz­mus alapvető tanítását, míg a párt mai politikája abból a fel­adatból indul ki, hogy a tudo­mányos műszaki forradalom vív­mányait szervesen össze kell kapcsolni a szocialista társa­dalmi rendszer előnyeivel. A jobboldali erők politikai platformja többek között azért is irreális volt, mert a szocia­lista világközüsség országaival, elsősorban a Szovjetunióval kö­tött gazdasági, politikai és más kapcsolatai gyengítéséből in­dult ki. Mai építőprogramunk reális voltát és sikerét éppen a szocialista országokhoz fűző­dő kapcsolatunk sokoldalú meg­szilárdítása és fejlesztése fel­tételezi. Ezekkel az országok­kal összekapcsolnak benünket az azonos célok, az ideológia és a társadalmi rendszer jelle­ge. Bizonyára mindenki el tud­ja képzelni, milyen sors várt volna népgazdasáunkra a nyers- anyagáraknak a kapitalista vi­lágpiacon való gyors emelke­désének időszakában, ha a jobb­oldal megvalósíthatta volna » Szovjetuniótól való elszakadás­ra vonatkozó terveit. Ebből a szempontból közvet­lenül összefüggés van a Tanul­ságok és a párt mai politikája között. A dokumentum alapel­vei az alapot képezik, és meg­valósulnak népünk építő törek­vésében. Ezeken alapult és eze­ken alapszik továbbra is pár­tunknak, mint a társadalom ve­zető erejének az ideológiai, szervezési és akcióegysége megszilárdítására kifejtett tö­rekvése, ami döntő feltétele az építőprogram sikeres megvaló­sításának. A pártegység időszerű kérdé­seire vonatkozó határozat, amely elválaszthatatlanul összefügg a Tanulságokkal, megállapítja, hogy a jobboldal nem törődik bele vereségébe, továbbra is a fő politikai veszélyt jelenti. Ezt kiemelte a CSKP XIV. kongresz- szusának határozata is, és ki­tűzte azt a feladatot, hogy be kell tetőzni a jobboldali oppor­tunizmus vereségét. Ma, amikor a párt XV. kong­resszusára készül, mérlegel­Az orenburgi távolsági földgázvezeték csehszlovákiai építkezési szakaszán, Frolovban nemrég fel­épült egy 94 férőhelyes egyemeletes munkásszálló. Most építik a 2,5 km hosszú bekötőút utolsó 300 méterét. A Banská Bystrica-i Stavoindustria vállalat dolgozói,.akik Frolovban a földgázvezeték kompresszorállomását építették, saját maguk számára építették a munkásszállót. A dolgozók a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére ígéretet tettek, hogy a munkát határidő előtt végzik el. ígéretüket eddig sikeresen teljesítik. Különösen eredményesen végzi munkáját Viliam Talian ácsmester mun­kaközössége, Jozef Bajza betonozó kollektívája és Jozef Babjak kőművescsoportja. Felvételünkön a betonozók a faliújságot olvassák, (Felvétel CSTK — TASZSZ) nünk kell a jobboldali opporttt» nista elméletek, tézisek és kon­cepciók, valamint a hordozóik elleni harcuk eredményeit. Az említett veszély elleni harc be­tetőzésére kifejtett törekvésünk több irányban valósult meg: — a jobboldali opportu.iiz- mus elleni harc fő színterei a CSKP XIV. kongresszusa irány­vonalának következetes megva­lósítására kifejtett törekvés volt. Pártunk a jobboldal irreá­lis, destruktív programjával szemben reális és építőprogra­mot állított fel, amely teljes mértékl>en megfelel népünk ér­dekeinek, a társadalom mai fej­lődése szakasza szükségletei­nek, és mozgósítani tudta a dolgozókat. Gazdaságunk, kultú­ránk, életszínvonalunk és köz­művelődésünk dinamikus fejlő­dése további vereséget mért a jobboldali opportunizmusra, amelynek képviselői abban re­ménykedtek, hogy pangás áll be, és nem sikerül biztosítani a dinamikus fejlődést. Ez egyút­tal azt jelenti, hogy a jobbolda­li opportunizmus elleni harc társadalmi életünk valameny- riyi területét érintette és érinti. Rendkívüli jelentősége van a fogyatékosságok rendszeres és határozott leküzdésének a szo­cializmus további építésében, a párt, az állami, a gazdasági és a társadalmi szervezetek és szervek munkájában, mivel a jobboldal képviselői ezeket a szerveket és szervezeteket a szocialista társadalmi rendszer elleni támodásokra használták fel: — sikeres harc folyt a jobb­oldali opportunista és revizio­nista elméletek, platformok, nézetek és állásfoglalások el­len. Az elmúlt időszakban je­lentős elméleti munkák, tanul­mányok jelentek meg, amelyek feltárják a jobboldali platfor­mok, hangulatok és nézetek el­méleti gyökereit. Ebben a harc­ban fontos szerepük volt az el­méleti konferenciáknak és a tu­dományos értekezleteknek; — a harc fontos része volt a párt sorainak és a társadalom egész irányító struktrúájának politikai fejlettsége és ideoló­giai tisztasága iránti gondosko­dás. Nem valósultak meg a jobboldali képviselőknek azok a reményei, hogy a társadalmi élet különböző szakaszain nél­külözhetetlenek lesznek, nélkü­lük nem irányíthatják majd a társadalmi szervezetek, a tájé­koztatási eszközök, a kulturális intézmények, a tudományos in­tézetek és további jelentős szer­vek, szervezetek és intézmé­nyek tevékenységét. Ellenkező­leg, az élet tovább halad, új tehetséges egyének, csoportok és kollektívák nőttek fel, akik, illetve amelyek tehetségüket teljes mértékben társadalmunk szolgálatába állították. Ez a tény meggyőzően bizonyítja a a jobboldali opportunizmus és xevizionizmus, valamint hordo­zói fölött aratott győzelmüket. Az építő igyekezet eredmé­nyeit az egyre jobban széteső jobboldali blokkban végbemenő differenciálódási folyamat is feltételezte. Tagjainak egy ré­sze mégértette nézeteinek hely­telenségét és megpróbált be­kapcsolódni az építőmunkába. Nem ért egyet egyesek és ki­sebb csoportok destruktív tevé­kenységével, levélben fordult pártunk Központi Bizottságá­hoz, amelyben elítéli volt ve­zetőinek különböző írásait. Egyesek megértették a Tanul­ságokat, mint a válságos idő­szak igaz elemzését, s ennek révén keresik helyüket a társa­dalomban. Egy bizonyos ré­szük még várakozik és kisebb elszigetelt csoportok a megfe­lelő alkalmat lesik. Bekapcso­lódtak a nemzetközi feszültség enyhítése ellenségeinek akció­jába, szennyes céljaikra akar­ják kihasználni az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet eredményeit. A jobboldal egyes képviselői, akik kitartottak a válságos idő­szakban elfoglalt pozícióikon szívesen hirdetik, hogy tulaj­donképpen ők törekedtek a nemzetközi feszültség enyhíté­(Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents