Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1975-12-14 / 50. szám, Vasarnapi Új Szó
KORSZERŰ MÓDSZEREK AZ ERDŐGAZDASÁGBAN A fával, valamint a fa alapanyagú termékekkel a modern társadalom életének csaknem minden területén találkozhatunk. A közelmúltban bekövetkezett energiaválság tovább növelte a fának, mint nyersanyagnak a jelentőségét. A FAO becslése szerint a világ fa-nyersanyag szükséglete 2000 körül már eléri a 4,5 millió köbmétert. A szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy ez a nagy szükséglet csakis a fa termesztésének és felhasználásának új, haladó módszereivel elégíthető ki. E módszerek közé tartozik mindenekelőtt a gyorsan növő fafajok rövid vágásfordulójú állományainak telepítése és termesztése, melyek aránylag rövid idő alatt nagy meny- nyiségű fa-nyersanyagot szolgáltatnak a népgazdaságnak. Az elmondottak fokozott mértékben érvényesek Európára, ahol a fa-nyersanyag szülséglet az évezred végén eléri a 780 millió köbmétert a jelenlegi 415 millió köbméterrel szemben. A fafeldolgozó ipar keretén belül a legnagyobb növekedés a vegyi feldolgozás terén várható, amely az évezred végén az évi szükséglet kétharmadát teszi majd ki. Ennek oka a papír- és lemezipari termékek iránti kereslet állandó növekedésében rejlik, mely termékek a modern társadalom gazdasági és kulturális életében szirvte teljesen nélkülözhetetlenek. A termelés és a szükséglet között fennálló és egyre mélyülő különbség ki- egyenlítése érdekében szükséges, hogy Európa országai már az elkövetkező legközelebbi években feltárják azokat a tartalékokat, melyek az erdőgazdálkodásnak ezen a téren rendelkezésére állanak. E tartalékok feltárásához különböző erdőművelési, műszaki és közgazdasági eljárások komplex alkalmazása szükséges, mely Európa, — s ezen belül hazánk — viszonyai között is a rövid vágásfordulójú célállományok termesztésébe« realizálható a legcélszerűbben. (Itt jegyezzük meg, hogy vágásforduló alatt az állomány telepítésétől az állomány kitermeléséig eltelt időszakot értjük.) A rövidvágásfordulójú célállományok termesztése olyan erdőállományok telepítését és nevelését jelenti, melyek egy bizonyos választék, például farostfa, cellulóz- vagy papírfa, fűrészrönk, illetve lemezipari rönk stb. termelését a legmodernebb agro- és biotechnikai, esetleg agrokémiai és agrobiológiai módszerek együttes alkalmazásával a legrövidebb időn belül lehetővé teszik. Ezeknek a módszereknek alkalmazása a fatermesz- tés lényegét változtatja meg, mely egészen a legutóbbi időkig a külterjesség jegyeit viselte magán. Mivel európai és hazai viszonylatban is a fa vegyi feldolgozása terén várható a legnagyobb növekedés, az elkövetkező években a rövid idő alatt nagy menny- nyiségű farostfát, illetve cellulóz és papírfát adó célállományok termesztése "á legsürgősebb feladat. A cél eléiése érdekében az állományok telepítésének olyan fafajokat kell alkalmazni, melyekre a fiatalkori gyors növekedés és a kártevőkkel szembeni nagy ellenállóképesség a jellemző, s amelyeknek fája már fiatal korban alkalmas a vegyi feldolgozás céljaira, elsősorban cellulóz- és papírgyártásra. A gyors növekedés elősegítése érdekében az állomány telepítése előtt a mezőgazdasághoz hasonlóan teljes talajelőkészítést, majd pedig rendszeres, teljes gépi talajművelést, s ha a talaj állapota megkívánja, trágyázást, illetve talajjavítást kell az állományokban végezni. Ezen túlmenően a termelés gaz-, daságossága megkívánja egyrészt a fakitermelés komplex gépesítésének megvalósítását, másrészt a vékony fanyersanyag hasznosítását is. Hazánk természeti viszonyai között a rövid vágásfordulójú célállományok telepítésére a vegyi feldolgozás szempontjából a nyárak és a füzek felelnek meg a legjobban. Ezek ugyanis a leggyorsabban növő olyan fafajok, melyeknek fája már fiatal korban alkalmas a vegyi feldolgozás céljaira. Ezen túlmenően fiatal korban történő kivágásuk után jól kihajtanak, s így sarjadztatásos üzemmóddal is megfelelően kezelhetők. Ennek következtében az első generáció letárolása után az újabb állomány telepítése tulajdonképpen elesik, miáltal jelentős összeg takarítható meg. Ha cellulóz-, illetve papírfa termelése a cúl. a vágáskor hazánk viszonyai között 10—15 év között mozoghat. Az európai államok közül vegyi feldől gozás céljaira jelenleg Jugoszlávia és Olaszország használja fel a legtöbb nyár fát. így tehát érthető, hogy éppen ezek ben az államokban kezdtek elsőként a rövid vágásfordulójú, a papír és cellu lózgyártás céljaira szolgáló, nagy fatö meget adó, úgynevezett cellulóz nyára- sok és füzesek termesztésével foglalkoz ni. Jóllehet, ezekben az államokban az említett fatermesztési mód céljaira nemileg kedvezőbbek a természeti feltételek mint hazánkban, úgy véljük tapasztalataikat a hazai viszonyokhoz alkalmazva mi is eredményesen felhasználhatjuk. Az olaszországi és jugoszláviai kísérletek eddigi eredményei rendkívül biztatóak. Erről tanúskodnak a Pó folyó mentén, a leírt módon telepített és kezelt cellu- lóznyárasok növekedési adatai. Az 1,5x1,5 méteres hálózatban telepített olasznyár állományt a 3. év végén gyérítették, miáltal az állományból mintegy 168 köbméter fát termeltek ki. A 6. év végén el végzett mérés és kiértékelés szerint az 1 hektárral átszámított fatömeg 165 köbmétert tett ki. Ha ehhez a mennyiséghez hozzászámítjuk a 3. év végén kitermelt 168 köbmétert, az 1 hektárra átszámított összes fatömeg 297 köbmétert tesz ki. Jugoszláviában Nový Sad (Újvidék) környékén telepítettek eddig nagyobb mértékben cellulózgyártás céljaira olasz- nyárasokat. A 2X2 méteres hálózatban telepített kísérleti állományokat a 4. év végén gyérítették, s így 1 hektárról mintegy 78 köbméter fát termeltek lei. A 6. év végére az állomány fakészlete elérte a 219 köbmétert. Ha ehhez a mennyiséghez hozzászámítjuk a 4. év végén kitermelt 78 köbmétert, úgy az 1 hektárral átszámított összes fa tömeg mennyisége a 6. év végére elérte a 297 köbmétert. Ugyanakkor az állomány átlagmagassága ebben a korban 17,4 méter, átlagos vastagsága pedig 17,9 centiméter volt, s megfelelt a cellulózgyártás követelményeinek. Ha figyelembe vesz- szük, hogy más fafajok, pld. tölgy, kőris, szil stb., hasonló termőhelyeken ebben a korban iparilag felhasználható fát egyáltalán nem adnak, az elért eredmények valóban Igen jelentősek, s megérdemlik a legmesszebbmenőbb figvelm*M és tanulmányozást. Bár az e téren szerzet! liuzai tapasz talataink meglehetősen szerényeknek mondhatók, mégis úgy véljük, hO|;y az említett fatermesztési módszer hazai viszonyaink között is eredményesen alkalmazható. Ezt bizonyítják a Veľké Tra kany (Nagytárkány) község közelében elért eredményeink is, ahol kifejezetten kötött, agyagos talajon, teljes talajelőkészítés után, 3X2 méteres hálózatban telepítettünk oellulóznyárast. A sorközöket tárcsászás segítségével állandóan gyommentesen tartottuk, s egyúttal lazítottuk, miáltal a talaj szellőzöttségét állandóan javítottuk. A 6. év végén történt mérés és kiértékelés alapján az állomány átlagmagassága 14,1 méter, átlagos vastagsága 17,2 centiméter, az 1 hektárra átszámított fatömeg mennyisége pedig 182 közméter volt. Ha az elért eredményeket az olaszországi, illetve a jugoszláviai eredményekkel összehasonlítjuk, megállapíthatjuk, hogy vastagsági növekedés tekintetében — ami a cellulózgyártás szempontjából rendkívül fontos — elértük az ottani eredményeket. Ha viszont összehasonlítjuk a magassági növekedést és a fahozamot, ezen a téren bizonyos lemaradást tapasztalhatunk az említett külföldi eredményekkel szemben. A lemaradás okát elsősorban abban látjuk, hogy az állományt ritkább hálózatban, tehát kisebb törzsszámmal telepítettük, mint azt Olaszországban, illetve Jugoszláviában tették, ahol 1 hektáron 4444, illetve 2500 facsemetét ültettek ki, míg a ml esetünkben ezek száma 1666 volt. Ezen túlmenően, tekintettel a nehéz, agyagos talajra, a termőhely minősége is lényegesen gyöngébb volt, mint a külföld esetében. További kísérletek beállításával kívánjuk tisztázni, illetve megoldani a cellu lóznyárasok hazai viszonyaink között legmegfelelőbb és leggazdaságosabb termesztési módszereit. Eddigi eredményeink feljogosítanak arra a reményre, hogy ily módon is hozzájárulhatunk a fatermesztés fokozásához. KOHAN ISTVÁN A Fatra üzem új épülete Martinban Az utóbbi időben a fogyasztók táborában egyie kedveltebb a többé-ke- vésbé ismert Fatra ásványvíz. A kékpiros címkével ellátott palackokban árusított ásványvíz egyben gyógyhatású is. Eleinte kis teljesítményű szi- vattyúberoiulezés segítségével nyerték az ásványvizet az eredetileg ugyancsak kis teljesítményű forrásból, így a keresletet csak részben tudták kielégíteni. Annak ellenére, hogy a Fatra ásványvíz hazai viszonylatban a legerősebb tiszta alMINDENKI ITALA kalikus szénsavas víz, nagyon szerény története van. Története tulajdonképpen azzal kezdődött, hogy az emberek beszélni kezdtek arról a rejtélyes savanyú vízről, amely egy záturőíi vállalkozó szellemű gazda kertjében tört fel. A kert tulajdonosa nem sokat késlekedett, és hamarosan felkereste a híres Hebda urat, aki abban az időben sikerrel kereste a vízforrásokat. A forráskereső rövidesen megjelent a tulajdonos kertjében, s fűzfavesszőjével a közeli réteket és legelőket is végigjárta. A kerten kívül két helyet jelölt meg, ahol véleménye szerint jelentős ásványvíztartalékok vannak. Ajánlotta, hogy az országúihoz közel eső helyen kezdjék meg a fúrást, ami 1929- ben meg is történt. Az agyagos xéteg átvágása után a munkások elérték a 120 méteres mélységet és az ott levő homokos rétegben rábukkantak a feltételezett ásványvízre. A vízforrás föld alatti útját vizsgálva rájöttek, hogy az Alacsony-Fátrában ered, s így rögtön megszületett R7 Icyányvíz neve is — a Fatra. A furatból szivattyú segítségével nyerték a vizet. De nem sokáig, mert a furatot nem készítették el megfelelően, így a víz a későbbiekben zavarossá vált, három év múlva pedig eltűnt. Ekkor segítségül jöttek a gépek. 1935-ben Brnóból érkezett szakemberek a légi mellett új furatot készítettek, s még a közelmúltban is ebből nyerték a megfelelő ásványvizet. Ez a furat már 180 méter mélységű volt, bár a vizet ugyanarról a szintről, tehát 120 méterről nyerték. Természetesen újabb feltételezések születtek, s velük együtt további kísérleti furatok is. 1948-ban 1290 hektoliter ásványvizet szállítottak innét, 1954-ben 3142 hektolitert, 1968-ban pedig már 6527 hektolitert. Csak úgy tudták „kitermelni“ ezt a mennyiséget, ha munkaidő után gyűjtőtartályokba szivattyúzták az ásványvizet. Viszont az így kitermelt mennyiség sem volt elegendő, s a forrás üzemeltetésének beszüntetése ellenére szükségessé vált az üzem átépítése. Az új üzem lényegében már elkészült, s a korszerű gépsorokról lekerülő Fatra ásványvizet tartalmazó palackok az ország minden sarkában megtalálhatók. így a Fatra ásványvíz Cseh- és Morvaországba is eljuthatott, ahol azelőtt nem ismerték. Az új Fatra üzem távlati lehetőségei nagyok. A korszerű palacktöltő gépsor teljesítménye viszont nagyobb volt, mint a forrásé, ezért a 2ilinai Geológiai Kutatóintézet dolgozói a Martin melletti Záturőí közelében újra felállították a fúrótornyokat és megvizsgálták a turcianskéi völgyet, hogy további forrásokat tárjanak fel. A szerény címkéjű Fatra ásványvíz így napról napra nagyobb közkedveltségnek örvend a fogyasztók körében. Akik fogyasztják, bizonyára igazat adnak annak, hogy ez az ásványvíz segít a gyomorsav-túltengésben és más gyomorbántalmakban szenvedőknek. Az orvosok ugyancsak ajánlják a máj, a vese és a hólyag megbetege- désíénél, hasonlóan mint az epekő, a cukorbaj, az érelmeszesedés és főleg a gyermekek étvágytalansága esetében. Végül pedig mint asztali víz is nagyon kellemes, étvágygerjesztő és elősegíti az emésztést. IVÁN RUSNAK A palacktöltü gépsor üzemelés közben
