Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1975-12-12 / 293. szám, péntek
A NŐ A MA ÉS HOLNAP VILÁGÁBAN Bemutató a Magyar Területi Színházban Holocsy István Jago szerepében (.Nagy László felvételei) Tárlat a nők nemzetközi éve tiszteletére Hazánkban ez az első képzőművészeti kiállítás, melynek résztvevői valamennyien nők. A kiállítás tárgyköre bizonyos fékig zárt. A társadalmi valóság talaján álló művészek a nőkhöz élettanllag és érzelmileg legközelebb ál lő tartalmakat fejezték ki. Hiszen világunkban is az anyaság a nőnek örök és el v i t a that at I anul magas z • tos, az élet folytonosságát biztosító hivatása. Test ben - lélekben a gyermek áll hozzá a legközelebb. Ennek a meghitt viszonynak a kifejezése képezi a fő témát. Majd a világot építő munkában való testi és szellemi együttműködésük, meg a tudományos dolgozóik tevékenysége. S nem utolsósorban a művészetek különböző területein való szereplésük. Ennek lehetőségét szocialista jelenünk adta meg. Míg nálunk a múltban — a polgári demokrácia éveiben is —, fehér holló szerű jelenség volt a női képzőművész, már az ötvenes évektől kezdve tehetséges fiatal nők lá>t Gigát ták a prágai Akadémiát. A bra- t isi av aia i K épző m ű v és zet i Főiskola huszonöt éves működése alattt 150 végzős női növendéket bocsáflott művészi útjára, nem szólva közvetlen ábrázolás korlá- tain túllépve magasabb eszmekörbe, kifinomultabb formavilágba emeli az Anyát és gyermekét s az Elnyomott népek asszonyainak fájdalmát. , Span- ner Edit a vallomás közvetlenségével, érzékenyen, a pasztell gyöngéd árnyalataival jellemzi a Mai nőt. E. Símsrová fölényes művészettel, lírai bensöség- gel, meghitt formával idézi a Liptószliácsi asszonyt a tájban, amely leveti leplét és feltárja lényegét a fesK) előtt. S. Vaniökuvá akril kompozíciója a Nő újjászületése. Halkan zen- gő színekben virul a kisdedét magáihoz ölelő test. Kedves, kissé regényes növényi motívumok, erőteljes gyökerű termő gyümölcsfa veszi körül. Közben a kelő Nap konstruktívan szigorú csövekre, a kutatás és természet tudomány eszközei re veti sugarait M. Adle- rová rózsaszín ruhás leánykája, gondbarázdáJt képű öreganyója az élet indulásait és közelgő végét példázzák. V. Zilinőanová is minden világon legverőfé- nyesebbjének az anyaság világát látja. A grafikában Gergely Vera fantáziád ús, technikai lag tökéletes színes litográfiái, S. Szabó Erzsi ]. Cihánkouá: A boldogság forrása hallgatóink folyvást fokozódó számáról. A bratislavai Művészetek Házának 1. emeleti termeiben mennyi forma, vonalak és színük hányféle játéka fogadja a látogatót! Lelki melegséggel, festői ízekkel teli piktúra. Eszmét és érzelmet anyagba formált szobor, új tartalmak új megoldását vállaló grafika, szellemes megragadó lendületű kerámiák s a falkárpitok lágy anyagának eleven ereje, ámyéktalan derűje. Minden egyes mű külön nyelven szól, ára eigy a közös bennük. Az örökké jobbra, szebbre vágyó ember nyugtalansága. Z. fía- lazovjech-Klincová Holnap asszonya bonyolult műszeren figyeli a mikrokozmosz rejtélyeit. J. Cihán' kovái Boldogság forrásának szimbolikus értelme, szug- gesztív ereje van. K. ('.audiová a haladásért vívott küzdelem elkötelezettje, az 1975. május 1. áradó boldog ünneplését veti vászonra. Greiner SzibylI hibátlan, új színkezelésű pasz- telljén a Fehér balerina lejti kecses táncát. V. Kraicová a Füld világában a nép friss erejét stilizál- tan érezteti. E. Kyselicová ráérez a lényegre. Szellemesen idézi fel a Szerelemtől ébredő keretet. E. Lazinovská az öntudatra ébredt gyarmati nőben utal a jövő asszonyára. E. Le- hotská a jelkép általánosító erejével üdvözli a BoN dog napot. M. Medvecká- nál az árvái táj ízeit éreztető háttér nem csupán környezet, hanem festői jellemábrázolás. A magáit nehezen megadó anyaföld mindennapjának hősei a kemény és szívós paraszt- asszonyok. M\ Mrázová a Anya ós gyermeke elgondolkoztató finom mívű metszete és N. kappensberge- ruvá kőrajza válnak ki. A plasztika mezőnyében L. Cvengrobová dombormü- ve a legjelentősebb közéleti nők N. Krupszkája, R. Luxemberg, D. Ibarruri, K. Koliwitz, V. Tyereskova jellegzetes arcélét örökíti meg kortársai s a jövő számára. E. Lugsová Űj élet és Anyaság szobrai erőteljesen ós gyöngéden alakítottak. Pataki. Klára anyagsze- rfien formádt, csendes har- móniájú Asszony és Anya szobra s a nagyon egymáshoz tartozó két fej kiemelkedő művészi teljesítmények. A. GoliáSová színes fareliefje a Három békés kívánság ötlet, tudás és érzés eredménye. D. Ro- sulková az anyag kiváló művésze a különböző világrészek anyáinak közös érzelmeire hivatkozik, s meggyőző hangon igényli, hogy: Minden asszonyt engedjenek szóhoz jutni a világbéke kérdésében. Magasan kiemelkedő alkotás L. Holéczyová tartalmilag, formailag utánozhatatlan csipke költeménye: az Élet hordozói. A fonal művészetét M. Rudavská népi elemekből sarjadt, kézzel szőtt Anya dala, K. Sujano- vá tiszta, bátorvonalú Asszonya ós D. Votaoová díszítményező megoldású, megvesztegető bájú kis méretű artprotiszai képviselik a legméltóbban. A realista ihletésű tartalmas seregszemle igyekszik a kortárs valóság egészét megmutatni. S mint minden jó művészet, nem csu pán tükröz, de formálásra is törekszik. HARKÁNY JENÖNÉ Az idei színházi évad első hónapjait Shakespeai'e színműveinek sikeres színrevitelei teszik emlékezetessé. Az első, sok vitát fölkavart, ám a különböző kifogások ellenére mindenkép pen figyelemre méltó előadást a Hviezdoslav Színházban láthattuk, ahol Pavol Haspra rendezésében azóta is telt házak előtt játsszák a Lear királyt. Külön öröm számunkra, hogy sorrendben az idei második iwigy figyelmet érdemlő bemutatóra a Magyar Területi Színházban került sor. Beké Sándor értelmi és érzelmi motívumokban egyaránt gazdag, szviggesztív erejű tragédiát pendlizett Shakespeare remekművéből. Mint minden erős rendezői egyéniség, ő is elképzeléseinek, mondanivalójának megfelelően állította színpadra a cselekményt. Rendezésének egyik figyelemre méltó pozitívuma, hogy lehántotta a cselekményre rárakódott konvenciókat. romantikus és más hamis elképzeléseket és a színmű valódi értékeit mutatta föl. Ezáltal vált a cselekmény örök érvényű és ezen belül elsősorban — mint minden klasszikus szín mű eredményes színrevitele eset éljen — izzóan, izgatóan Icaivá, a mai néző gondolatait és érzelmeit felkavaróvá. Beke művészi palettáján minden tett, gondolat, érzelmi írsegnyilvánu lés logikusan motivált és mé- Jjpen emberi. Valamennyi szereplő ember: nincs bennük serami természet feletti, avagy idilli. Dilemmák, feltörő és elfojtott indulatok, nemes szándékok, sokszor a tudat alatt megbúvó ősi szokás .nás esetben pedig sötét tervek, avagy „csupán “ emlieri gyarlóságok határozzák meg sorsukat, cselekedeteiket. Beke mesterien bon*<~ ki a cselekmény szálait, méghozzá a figurák jellemén keresztül. így éri el, hogy a konfliktus egyre sokoldalúbb megvilágításban bontakozik ki előttünk, hiszen csaknem minden szereplő hozzátette a maga több-kevesebb részét a tragédiához. A rende- zőileg jól kibontott és felépített konfliktus így sodródik feltartóztathatatlanul a tragédiák felé. A rendezés másik nagy pozitívuma a játék szinte kifogástalan tempója, amely nem ismer üresjáratot, megtorpanást. Elsősorban a két rendezői erény eredménye a sodró, magával ragadó lálék, amely az első pilla nattól az utolsóig leköti a né *ő figyelmét. A rendezés további érdekessége, hogy a már említett kondi) p ciő eredményeképpen a három főhősön kívül komoly szerep jut a játékban a többi figurának, elsősorban Rodrigonak, Sassionak és Emíliának. ök szintén fontos láncszemei a ren t zői koncepciónak és ezáltal a |réknak. A C'mszRrfioet alakító DrőJf Kucman Eta és Dráfi Mátyás a Mátyás bemutatóbeli játékán érződött. hogy még nem fejezte be egészen „viaskodását“ Othello jeliemével, egyéniségével. Dráfi a játék második részében — amikor Jago kilövi a féltékenység első mérgező nyilait —, egyre szuggesztívebb, meg győzőbb. Ekkor lesz igazi tragikus hős, itt érezzük valójában Othello lehetőségeit és béklyóit, innen ragad magával ez a figura. Az első részben szerintem még nem sikerült teljes egészében és meggyőzően életre keltenie a figurát. Itt Othello egy kicsit puhányabb, visszafogottabb a kelleténél. Nem érezzük kellőképpen a sok szenvedésben, harcban edződött, kemény katonát. A második részben látott egyre javuló, s a végén már kitűnő teljesítmény alapján szinte biztosra veszem, hogy Dráfi Mátyás sikerrel megoldja, éspedig rövidesen, az említett problémákat is. Az egyik legkiegyensúlyozottabb, s a rendező felfogásához legjobban igazodó játékát Ho- locsy István nyújtotta jago szerepében. Holocsy kiválóan indít. „aláhúzza“ sérelmét Cassio- val szemben. (Othello ugyanis Cassiot, s nem Jagot nevezte ki hadnagyává.) A nem méltányolt ambíció, a kihasználatlan ész, energia egyre sötétebb tervek megvalósítására hajtja Jagot, aki mindvégig kettős játéiragédia egyik jelenetében kot játszik: szolgáló és intrikus egy személyben. Keveri a „kártyákat“, kiosztja a „lapokat“ s egyre hátborzongatóbb komédiát játszik. Bosszút forral, de ha csak alkalma van, szinte kínálja tehetségét, érezteti ambícióját. Ez a kettős játék, s ez a szüntelen „kínálás“ teszi indokolttá,' teljes egészében logikussá Holocsy István — a „sablonos“ Jagoktól eltérő — dinamikus, sok mozgásból és gesztusból felépített játékát. A rendezőn kívül ő is nagy érdemeket szerzett a játék jó tempó já nak kialakításában. Élmény volt megfigyelni, hogy a fiatal, tehetséges színész milyen tudatosan és mennyire átgondoltan formálta meg Jagot. Desdemona szerepében Kucman ’Eta színészi pályafutásának egyik fontos állomásához érkezett. amely lehetőséget nyújtott az eddigi fejlődés felmérésére, igazi és rendkívül nagy erőpróbára. A tehetséges színésznő ezúttal is bizonyított, még akkor is, ha játékáról nem tudunk csak jót írni. Desdemonáról tanulmányok sokasága bizonyította már be, hogy milyen nehéz szerep, mert pillanatnyi kihagyás, nem megfelelő koncentrálás sok mindent, sőt olykor már mindent lerombolhat. Ha ilyen kritériumok alapján — mert csak így lehet — értékeljük Kucman Eta játékát, akkor megállapíthatjuk, hogy a címszereplővel ellentétben az első részben volt hitelesebb. Itt megfelelően érzékeltette a fiatal asszony férje iránti ragaszkodását, s konfliktusát az apjával. A második részben, amikor Othello is egyre markánsabb, hitelesebb lesz, Kucman Eta valahogy már nem tud olyan magaslatra lépni, mint két partne re, s így Desdemona itt szürkébb, visszafogottabb lett. Nem érezzük azt a megaláztatást, keserű csalódást, ami érte őt Jago mesterkedése, s férjének színeváltozása következtében. Ebben az esetben is bízhatunk a korrekcióban, s akkor az előadás művészi hőfoka még magasabb lehet. A további népes szereplőgárda közül az Emíliát alakító Németh Ica átlagon felüli, kellő gonddal kidolgozott játékát dicsérhetjük elsősorban. Ugyancsak elismeréssel szólhatunk Ropog József (Cassio) és Pöthe István (Rodrigo), valamint a többi színész teljesítményéről is. Kopócs Tibor és Platzner Tibor díszletterve méltó volt az előadás színvonalához. Nemcsak megfelelő teret biztosítottak a játékhoz, hanem sok mindent jeleztek, „sugalltak“, s így tették plasztikusabbá a cselekményt. Az előadás során méltán figyeltünk föl Gabriela Kraj- öoviöová jó Jelmezeire is. SZ1LVASSY József OTHELLO
