Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-02 / 284. szám, kedd

SZOVJET SIKEREK AZ ÖTÉVES TERVBEN Összeül a legfelsőbb tanács Moszkva — Nagy érdeklő­dés előzi meg a szovjet fővá­rosban a legfelsőbb tanács téli ülésszakának megnyitását. A várakozás oka: A szovjet par­lament másfélezer képviselője a kedden kezdődő ülésszakon fogadja el a tizedik ötéves terv első évének terv- és költségve­tési javaslatát. A javaslatokat Nyikolaj Bajbakov miniszterel­nök-helyettes, az állami tervbi­zottság elnöke. Illetve Vaszilij Garbuzov pénzügyminiszter ter­jeszti elő. A moszkvai Pravda hétfői ve­zércikkben méltatja a tervtel- jesítés és a kongresszusi mun­kaverseny helyzetét. A lap fel­hívja a figyelmet egyebek kö­zött arra. hogy az ötéves terv „finisében“ számos bíztató je­lentés érkezik a fővárosba az ország különböző részeiből. A hét végén jelentették, hogy a szénipar határidő előtt teljesí­tette ötéves tervét. A szovjet gyapot termesztők Közép Ázsiá­ban összesen 2,3 millió tonná­val teljesítették túl az ötéves előirányzatot. Az ipari termelés növekedése hozzávetőleg meg­felel az eredeti tervszámoknak — 43 százalékra becsülik öt esztendő alatt. A gabonaterme­lésben, mint ismeretes, a ked­vezőtlen időjárási viszonyok öt terve közül legalább kettő­ben lényegesen lerontották a terméseredményeket, de a moszkvai Pravda megjegyzi, hogy a termésátlag így is ma­gasabb lesz az előző ötéves időszak átlagánál. Üj kormány Finnországban Helsinki — Marttie Mieetu- nen, a vasárnap megalakult új finn koalíciós kormány cent­rum párti miniszterelnöke hét­főn sajtóértekezleten körvona­lazta a kormány programját. Hangsúlyozta, hogy az új ka­binet továbbra is aktív béke­politikát folytat, hűen a Szov­jetunió és Finnország közötti baráti és együttműködési kap­csolatokhoz. Gazdasági téren legfőbb feladatként a munka- nélküliség elleni harc fokozá­sát jelölte meg. A 18 tagú kormányban egyéb­ként öt párt képviselői kaptak helyet. A kabinet tagjai közül öten a Finn Szociáldemokrata Párthoz tartoznak — külügy-, pénzügy-, belügyminiszter, ke­reskedelmi és iparügyi minisz­ter, második társadalombiztosí­tási és egészségügyi minisz­ter); a Finn Népi Demokrati­kus Unióhoz négyen I közleke­dési, munkaügyi, második köz- oktatásügyi és második bel­ügyminiszter); a Centrum Párt­hoz négyen (maga a miniszter- elnök, az államtanács ügyei­nek minisztere, közoktatásügyi, valamint mezőgazdasági és er­dőgazdálkodási miniszter); a Svéd Néppárthoz ketten (had- ügy- és igazságügy-miniszter); végül a Liberális Néppárt egy képviselője (társadalombiztosí­tási és egészségügyi miniszter). A koTmány két párton kívüli tagja a külkereskedelmi és a második pénzügyminiszteri tár­cát kapta. © w 11 n g kudarca Wellington — Wallace Rouf- ling, a szombati új-zélandi vá­lasztásokon vereséget szenve­dett munkáspárti kormány volt miniszterelnöke kijelentette, a vereség ellenére nem mond le a pártban betöltött vezető tiszt­jéről. A kudarc okát elsősorban ab­ban látta, hogy két fontos kér­désben — a bevándorlás és a Dél-afrikai Köztársasághoz fű­ződő sportkapcsolatok ügyében — a most hatalomra kerülő Ró­bert Muldoon vezette Nemzeti Párt a választóknak jobban tet­sző álláspontot foglalt el. DAHÜMEY Köztársaság vasár­naptól a Bénin Népi Köztársa­ság neveit vette fel — jelentet­te be Cotonouban Mathieu Ke- rekou államfő. A nyugat-afri­kai állam ezzel a Guineai-őböl- ben a 17. században virágkorát élő királyság ősi nevét vette át és építette be az ország hiva­talos nevébe. Ezzel egyidőben az országban ú| párt alakult Bénin Népi Forradalmi Pártja néven. Az új nemzeti lobogó: zöld alapon ötágú vörös csil­lag. Az afrikai állam fél évszá­zados francia gyarmati uralom után 1960-ban nyerte el függet­lenségit. IÁN SM1TH rhodes;ai minisz­terelnök és Joshua Nkomo, »z Afrikai Nemzeti Tanács elnö­ke közös nyilatkozatot írt alá, amelyben kinyilvánítják azt a szándékukat, hogy tárgyalásos úton rendezzék Rhod va alkot­mányjogi problémáit. A megál­lapodás mentelmi jogot biztosít az Afrikai Nemzeti Tanács tár­gyalók üldött'-égé számára Rho desia területén.- NAGENDRA PRASZAD Ridzsal nepáli min'szt'relu ik benvúj totta lemondását Birendra ki rálynak. Az uralko-ló ezután a kormányfő egyik politikai ta­nácsadóját Tulszi Girit nevez te ki az út korm inv élére. JOHN GORTON volt auszt rá liai miniszterelnök — szembe­fordulva egykori támogatójával, a konzervatív liberális párttal — felszólította az ország la­kosságát, hosy a december 13-i általános választásokon szavaz zon a munkáspártra. INDIRA GANDHI indiai mi­niszterelnök hétfőn átvette a hadügyminiszteri tisztséget a nyugalomba vonuló Szvaran Szinghtől, aki 23 éven át volt a kabinet tagja. A kormányból Szinghhel együtt távozott San- kar Diksit hajózási és szállítás­ügyi miniszter Uttar Prades szövetségi állam kormányzója lesz. Helyét a tárca élén G. S. Dhillon az indiai alsóház ed­digi elnöke veszi át. MEGHOSSZABBÍTOTTÁK AZ ENSZ-MEGFIGYELŐK MANDÁTUMÁT New York — A Biztonsági Tanács vasárnap éjjel 13 egy­behangzó szavazattal ellensza­vazat nélkül, újabb hat hónap­ra, 1976. május 30-ig ineghosz- szabbltotta a Golan-fennsíkon állomásozó, csapat szétválasz­tást ellenőrző ENSZ-megfigye- lő erők mandátumát. Ezután a tanács tagjainak többsége kö­zös nyilatkozatban foglalt ál­lást amellett, hogy a Bizton­sági Tanács 1976. januári kö­zel-keleti vitájára a világszer­vezet hívja meg a Palesztinai Felszabf dítási Szervezetet. A szíriai—izraeli szektorban ál­lomásozó ENSZ-erők megbíza­tása november 30-án éjfélkor járt le. A négy el nem kötelezett or­szág — Kamerun, Guayana, Mauritánia és Tanzánia — in­dítványára elfogadott határozat kimondja, hogy a Biztonsági Tanács tagjai úgy döntöttek: a/ 197fí. január Í2 én újból fisz- szehívják a testületet, hogy az l'.NSZ. összes erre vonat­kozó határozatát figyelembe véne folytassák a vitát a kö­zel keleti problémáró.1, bele­értve a palesztinai problé­mát is, b) újabb hathónapos időszakra megújítják a csapatszétvá lasztást ellenőrző ENSZ- megfigyelő erők (UN DÖF) mandátumát; c] felkérik a világszervezet fő­titkárát, tájékoztassa a Biz­tonsági Tanácsot a további fejleményekről. A határozati javaslat megsza­vazása után Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-kép- viselője, a Biztonsági Tanács november havi elnöke nyilatko­zatot olvasott fel, amely hang­súlyozza: A tanács tagjainak többbsége tudomásul veszi, hogy a testület 1976. január 12- én kezdődő közel-keleti vitá­jára meghívják a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet. A Biztonsági Tanács vasár­nap esti vitájában és a szava­zásban Kína és Irak nem vett részt. Izrael képviselője, Haim Herzog nagykövet dühödten tá­madta a határozatot, mondván, hogy az „behódolás a szíriai zsarolásnak és a szovjet dik­tátumoknak“ Mint emlékeze­tes, a PFSZ képviselőinek meg­hívását Szíria indítványozta. A Biztonsági Tanács állásfoglalá­sával kapcsolatban az izraeli kormány rendkívüli ülése után nyilatkozatban reagál a döntés­re — közölte Herzog nagykö­vet. FordPekingben Hűvös fogadtatás Peking — Geruld Ford ame­rikai elnök hétfőn Pekingbe ér­kezett. A négynapos munkalá­togatás nyitányán a vendéget Teng Hsziao-ping miniszterel­nök helyettes fogadta némiképp „lefokozott“ külsőségek között, minthogy a két országnak nincs diplomáciai kapcsolata. Hiányoztak a repülőtérről az ünneplő pekingiek, a táncoló iskolásiányok és a vendégek előtt tisztelgő feliratok. Csu­pán himnuszokat játszó katona­zenekar és a díszszázad volt jelen. Ugyanennek a koncepció­nak a jegyében a hétfői kínai lapok sem említették, hogy ki érkezik délután Pekingbe. Ford, akit Pekingbe elkísért Henry Kissinger külügyminisz­ter is, a repülőtérről a kínai kormány vendégházába hajta­tott. Az amerikai—kínai tárgyalá­sok, amelyek az ideérkezett tengerentúli újságírók szerint a kétoldalú kapcsolatok terén igen kevés konkrétummal ke­csegtetnek vagy legalábbis a siker kilátásait illetően nagy- nagy óvatosságot kívánnak, ma reggel kezdődnek meg. Az eszmecserék fő célja —* Ford környezetének óvatos fo­galmazásában — az 1972 óta elért eredmények megerősítése. Kommentárunk 1975 XII. 2. A nemzetiségi kérdés meg­oldása Oroszországban — az 58 évvel ezelőtt győ­zedelmeskedő Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyik legfőbb eredménye. A cári Oroszországban elnyo­mott és megkülönböztetett zsi­dó lakosság fejlődése és hely­zete a Szovjetunióban a ragyo­gó példája annak, hogy győ­zött az SZKP és a szovjet állam lenini nemzetiségi politikája, amely előirányozza a nagy és kis nemzetek és nemzetiségek szabad fejlődését az egyenlő- ség, a testvéri barátság és a kölcsönös segítség alapján. Oroszországban a zsidók 1917 előtt számos korlátozást és ti­lalmat tartalmazó különleges törvényeknek voltak alárendel ve. A zsidókra vonatkozóan be­vezették az ún. „települési vo­nalat“, melynek értelmében ti­los volt fővárosban és nagyvá­rosban lakniuk, lakóhelyük ki­sebb településekre (városkákra) korlátozódott az orosz állam néhány nyugati kormányzósá­gában. A zsidóknak tilos volt földműveléssel foglalkozniuk, fő foglalkozásuk a kereskede­lem és a kisipar lett. A hírhedt „százalékarány szabály“ (nu­merus clausus) korlátozta a zsi­dók művelődési jogait. A jómó­dú zsidóság csak igen elenyé­sző része, meg a görögkeleti vallásra áttértek mentesültek a korlátozásoktól és tilalmaktól. Ezenkívül az oroszországi for­radalmi mozgalom fellendülése idején a XIX. század elején a cári kormány szándékosan igye­kezett az antiszemitizmus írá nyába terelni a néptömegeknek a fenálló rendszerrel való elé­gedetlenségét. A cári hatóságok által provokált kispolgári ele­mek sok-sok pogromot rendez­tek, agvba-főbe vertek zsidókat. Ezreket öltek meg vagy tettek nyomorékká. Forradalmi sorsközösség Vlagyimir lljics Lenin és az általa vezetett párt még az Ok­tóberi Forradalom előtt követ­kezetesen harcolt a cári ható­ságok ellen, a zsidók és velük együtt a többi nemzeti kisebb­ségek teljes egyenjogúságáért. 1914-ben például a ÍV.- állami duma bolsevik frakciója Lenin kezdeményezésére a nemzeti egyenjogúságra vonatkozó tör­vényjavaslatot terjesztett be megvitatásra. Ennek 3. pontja leszögezte: „hatályukat vesztik mindazon törvények, ideiglenes ta nemzeti és nemzeti—vallási kiváltságnak és korlátozásnak véget vetett és kinyilatkoztatta „az Oroszország területén élő nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok szabad fejlődését“. Üj úton a szovjet államban A fiatal szovjet állam teljes mértékben megszüntette a cári Süftéber és a „zsidó isrlís“ szabályok, törvénymagyaráza­tok ... amelyek a társadalmi és gazdasági élet bármelyik terü­letére korlátozták a zsidókat.“ Lenin e törvényjavaslatról szólva megjegyezte, hogy a zsi­dó kérdést csak az alapvető, Oroszországban soron követke­ző társadalmi és demokratikus kérdésekkel et/yüt lehet megol­dani. Magától értetődik, muta­tott rá Lenin, hogy a bolsevi­kok nem várták a nacionalista. IV. dumától, hogy megszünteti a zsidók és más „nem oroszok“ korlátozását. A bolsevikok véle­ménye szerint azonban a mun­kásosztály köteles jelemelni szavát, különös nyomatékkai a nemzeti elnyomás ellen. A bolsevikok internacionalis­ta eszméi nagy támogatásra ta­láltak az orosz proletariátus és más nemzetiségek dolgozóinak széles tömegei körében. Sok zsidó volt az aktív es kiemelke­dő forradalmárok körében. Zsi­dó munkások és értelmiségiek közül kerüllek ki olyan kiváló hivatásos forradalmárok, mint Jakov Szverdlov, V. Volodarsz- kij (Mojszej Goldstejn), Moj- szej Urickij, Szolomon Lozovsz- kij és sokan mások. Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom meghir­dette Oroszország összes népei­nek teljes egyenjogúságát. Az Oroszországi Népek jogainak Kinyilatkoztatása, amelyet 1917. november 16-án Lenin a kom­munista párt és a szovjet ál­lam alapítója írt alá, mindenfaj­hatóságoknak különlegesen a zsidókat érintő törvényes ren delkezéseit, felszámolta az ún. „települési vonalat“, az iskolai felvételi százalékarányt, elis­merte a zsidók földművelési jogát. 1917 végén, 1918 elején Le nin kezdeményezésére számos rendeletet hoztak az egyház és az állam elválasztására. Azóta a zsidók, mint más nemzetisé­gek, amelyeket a régi Orosz­országban vallási csoportoknak tartottak, jogilag nemzetiségi státust kaptak, amely nem függ vallásuktól, vallási vagy ateista meggyőződésük tői. Ezenkívül Lenin kezdeménye­zésére számos rendeletet hoz­tak antiszemita cselekmények és a pogromisták ellen. Ez ab­ban az időben különösen fon­tos volt: dúlt a polgárháború, 14 állam katonai beavatkozást folytatott a szovjet állam ellen. 1917 és 1922 között ott, ahol az ellenforradalom magához ra­gadta a hatalmat, kegyetlen pogromokat rendezett a zsidók ellen. Ezzel kapcsolulban 1918- ban rendeletet adtak ki, amely kidomborította, hogy bármilyen nemzet üldözése megengedhe­tetlen és „a Népbiztosok Taná­csa az antiszemita mozgalmat és pogromokat a munkás -és pár ászt forradalom célja szem­pontjából pusztulásnak tekinti, és felszólítja a szocialista Oroszország dolgozó népét, hogy minden eszközzel küzdjön e baj ellen“. Amikor e doku­mentum tervezete elkészült, Le­nin sajátkezűleg írta rá: „A Népbiztosok Tanácsa a helyi szovjetek kötelességévé teszi, hogy tegyenek határozott in­tézkedéseket arra, hogy gyöke­restül véget vessenek az anti­szemita mozgolódásnak. A pog­romistákat és a pogromok mel­lett ágit álókat törvényen kívül kell helyezni.“ Az országos törvényhozás, az alkotmány, a szövetségi köztár­saságok törvényei és bünlető- törvénykönyvei a világtörténe­lemben első ízben helyeztek ki­látásba szigorú büntetést (6 hó­napiól 3 évig terjedő szabadság- vesztést, vagy 2 évtől 5 évig ter­jedő száműzetést) faji vagy nem­zeti gyűlölet szítására, a nem­zeti méltóság meggyalázására, a jogok korlátozására, vagy for­dítva, állampolgároknak faji vagy nemzeti hovatartozásuktól függő kiváltságok juttatására irányuló mindennemű kísérle­tért. Nehéz eléggé értékelni a fia­tal szovjet állam említett lépé­seinek jelentőségét a régebben elnyomott, üldözött és megkii lönböztetett nemzetek és nem­zetiségek szempontjából. Ez köztük természetesen a zsidók­ra is vonatkozik. A zsidók el­hagyták a gettókat és lelke­sedéssel kapcsolódlak be az új élet építésébe. Az országban létrejöttek a feltételek, hogy a többi nemzetiséggel a zsidóit is művelődhessenek, részesülhes­senek a kultúra áldásaiban, ak­tívan tevékenykedjenek a poli­tikai, gazdasági és társadalmi életben. Már a szovjetliatalam első éveiben gyors változásnak in­dult a zsidóság társadalmi szer­kezete. Míg a forradalom előtt 54.4 százalékuk nem termelő munkával foglalkozott (keres­kedelem, kisvállalkozók, megha­tározhatatlan foglalkozásúak), és munkássorban csak 15, al­kalmazotti körben 10 százalé­kuk volt, a harmincas évek ele­jén a zsidó munkások arány­száma már meghaladta a 20 százalékot, az alkalmazottaké pedig a 30-at. Füstbe ment cionista mítoszok A szovjet lakosság egy száza­lékát alkoló szovjet zsidók kö­zül sokan kiemelkedő poszto­kon állnak a politikai és gaz­dasági tevékenység minden sza­kaszán, a tudományban, az ok­tatásban, az irodalomban és mű­vészetben. Nyolcezer zsidó tag­ja van a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának, a szövetségi köz­társaságok legfelsőbb tanácsai­nak és a helyi szovjeteknek. A tudományos dolgozók kö­zött a zsidók arányszáma 6,1, az orvosok között 3,4 százalék. Az 1974—1975. tanévben tíz­ezer zsidó lakosra 350 zsidó diák jutott. A Szovjetunió más nemzetiségeihez viszonyítva ez jóval nagyobb arány. Az 1971— 1972. tanévben például 106 ezer zsidó tanult a szovjet főiskolá­kon. (Érdekes, hogy Izraelben, ahol több zsidó él, mint a Szov­jetunióban, ugyanebben a tan­évben csak 50 400-an tanultak főiskolán.) A haza védelmében tanúsított hősiességért és bátorságért, a kiváló munkáért és a politikai, gazdasági, tudományos és kul­turális tevékenységben elért si­kerekért 339 szovjet zsidót tün­tettek ki érdemekkel és érmek­kel. Október győzelme, a lenini nemzetiségi politika következe­tes megvalósítása a gyakorlat­ban cáfolta meg az „örök an­tiszemitizmus“ cionista míto­szát, azt, hogy a „zsidó kérdés“ csak „zsidó állam“ létrehozásá­val és az összes zsidók ide te­lepítésével oldható meg. Az Ok­tóberi Forradalom az emberiség történelmében először nyitott utat a nemzeti (s közte a zsi­dó) kérdésnek a teljes egyen­jogúság és a volt orosz biroda­lom összes népei iránti tiszte­let alapján való eredményes megoldására. RUBIM GROJER (APN)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents