Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-09 / 45. szám, Vasarnapi Új Szó
A fejlett szocializmus feltételei között egyre fontosabb, hogy minél maradéktalanabbul elégítsék ki minden dolgozó anyagi és szellemi igényeit. Az SZKP XXIV. kongresszusa az 1971—1975. évi kilencedik népgazdaságfejlesztési ötéves tervidőszak legfontosabb feladatként jelölte ki, hogy: „A társadalmi termelés fejlesztésének gyors üteme, hatékony ságának növelése, a tudományos-műszaki haladás és « munkatermelékenység fokozása alapján biztosítani kell a nép anyagi és szellemi életszínvonalának jelentős emelkedését." A szovjet társadalom fejlődésével összefüggő számos probléma között fontos helyük van a kulturális kérdéseknek. A kultúra szakaszán észlelhető bizonyos elmaradás akadályozza az általános társadalmi előrehaladást. I. Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára a XXIV. pártkongresszuson tartott beszámolójában egyebek között hangsúlyozta, „A kommunizmus építésének hatalmas műve nem képzelhető el az ember sokoldalú fejlődése nélkül. A kultúra, a műveltség, a társadalmi öntudat magas színvonala, az ember belső érettsége nélkül a kommunizmus ugyanúgy lehetetlen, mint a megfelelő anyagi-műszaki bázis nélkül.“ A szocialista társadalom kulturális építésének eredményei cáfolhatatlanok és közismertek. A szocializmus építésével egyidejűleg megvalósított kulturális forradalom megteremtette a feltételeket a kommunista társadalom szellemi fejlődése számára. A gazdasági és kulturális téren bekövetkezett fordulat magukat az embereket — erkölcsi, szellemi és politikai arculatukat —, is megváltoztatta. Különösen jelentősek és szemmel láthatóak ezek a változások a szovjet falvakban, a kolhozokban és a szovhozokban. „A mezőgazdaság termelőerőinek növekedése, bizonyos ágazatokban a mezőgazdasági munka fokozatos iparosodása, a falvak kulturális fellendülése, a falusi életstílus átalakulása együttesen vezetett a földműves szociális arculatának és pszichológiájának a változásához. Nő az olyan kolhoztagok száma, akik közvetlenül gépekkel, mechanizmusokkal dolgoznak. Nő a földművesek műveltsége. A Nagy Honvédő Háború előestéjén a falusi dolgozóknak csupán hat százaléka rendelkezett főiskolai és teljes középiskolai végzettséggel. 1970 végén a falusi lakosságnak több mint a fele fejezte be eredményesen főiskolai vagy középiskolai tanulmányait." (Idézet az SZKP XXIV. kongresszusa anyagából.) A mai falu egyik jellemzője, hogy emelkedik az értelmiség aránya. És ezalatt nenjesak a hagyományos falusi értelmiséget — a tanügy, az egészségügy és néhány hivatal dolgozóját értjük, hanem a kolhozok és a szovhozok szakembereit, az agronómu- sokat, a zootechnikusokat, mérnököket, elektrotechnikusokat stb. Egyidejűleg látható egy bizonyos hivatásbeli differenciálódás. Számos régi falusi szakma elsorvad, kihal. Ezek egy része új tartalmat kap, de megjelenik sok új, a falvakban eddig nem Ismert szakma, mesterség, hivatás. Mindezek az irányzatok azt mutatják, hogy a városi és a falusi lakosság szociális szerkezete egyre jobban azonosul. Ez viszont megköveteli, hogy a falvakban szüntelenül figyelmet fordítsunk a szociális folyamatok irányításának egész problematikájára, és ennek keretében, a lakosság szociális szerkezetének a változásaira. E probléma legelőnyösebb megoldásának látszik a falvak átépítési terveinek és a falusi termelő kollektívák szociális fejlesztési terveinek a megvalósítása. Ez utóbbit maga az élet, a társadalmi fejlődés igényli. A gazdaságépítés különböző szakaszain egyre inkább megnyilvánul a tudományos-műszaki haladás. a munkafolyamatok sokoldalú gépesítése és automatizálása egyre többet követel az embertől, az ember általános műveltségétől, kulturális-műszaki színvonalától és szakmai tudásától. A kommunista építés feladatait nem oldhatjuk meg eredményesen, ha nem vesszük figyelembe és nem szabályozzuk tudatosan a tudományos-műszaki forradalom lehetséges szociális következményeit. A szociális tervezés figyelembe veszi azokat a kérdéseket isk amelyek meghatározzák az emberek kölcsönös viszonyát a munkában, az anyagi és szellemi értékek kihasználásában és a közéleti tevékenységben. Emellett számol azzal, hogy tömeges méretekben adnak szak- képzettséget egyes ágazatok (pl. állattenyésztés, növénytermelés) dolgozóinak, termelési és kulturális jellegű objektumokat építenek, tovább javítják a a szolgáltatásokat és megteremtik a lehetőséget az eszmei-nevelő és kulturális-közművelő munka különféle formáinak minél teljesebb kihasználására. A jelenlegi falu kulturális színvonalának növelése azonban megköveteli az általános kulturális fejlesz lést. Ez alatt minden állampolgár és a lakosság szellemi igényeinek, érdeklődésének, ízlésének és szokásainak az egészére gondolunk, de a kultúra anyagi és személyi bázisának javítására is, neveze tesen arra, hogy tehetséges emberekre van szükség, akik ki tudják elégíteni a megnövekedett igényeket. Különleges figyelmet érdemelnek a kultúra minőségi mutatóinak a kérdései ezek ugyanis tükrözik az értékesebb szellemi Igények és szükségJetek je lentkezését. A nagyobb értékek alatt az ideológiai és a szociális-pszichológiai szakasznak azt a bonyolult egységét értjük, amely már világnézeti elemeket is tartalmaz. Ebből kiindulva a vidéki-falusi lakosság, vagy az egyén szellemi színvonalát aszerint ítélhetjük meg, hogy a különféle forrásokból milyen terjedelmű információkat kap (sajtó, rádió, televízió, film, kulturális létesítmények), miből épül fel szellemi igényének, érdeklődésének alapja Imivel töltik szabad idejüket, milyen szellemi értékeket, művészeti ágat részesítenek előnyben, milyen méretű aktivitással érvényesítik tudásukat, kulturális szokásaikat a társadalmi életben és a munkában). A szociológiai kutatóintézet dolgozói 1972 szeptem herében érdekes felmérést végeztek a voronyezsi kerület kalacsi járásában. A járás falvaiban 62 400 ember él. a járási székhelynek 19 ezer lakosa van. A felmérésbe — amelynek adatai láttatták a falvak szociális-kulturális jellegét, a falusi lakosság kulturális igényeit — 1000 személyt vontak be. Ezek 32,7 százaléka szakképesítéssel nem rendelkező fizikai munkás. 12,5 százaléka fizikai munkát végző, de bizonyos szakmai képzéssel bíró mezőgazdasági gépesítő, 10,5 százaléka különféle mezőgazdasági vállalatok és szervezetek tisztségviselője 10,7 százaléka középiskolát végzett vezető dolgozó és szakember, 12 9 százaléka legmagasabb szintű vezető és szakember, 9,4 százaléka nyugdíjas és háztartásbeli nő és 11,3 százaléka 16 évnél idősebb diák volt. A válaszok azt bizonyították hogy a falusi lakos ság szellemi életének legfőbb jellemzői a nagyfokú aktivitás, és a szüntelenül növekvő érdeklődés a társadalmi problémák, valamint a belpolitikai és a nemzetközi politikai kérdések iránt. A kérdezettek 67 százaléka elégedett a munkájával, 50 százaléka tevőlegesen vesz részt a társadalmi életben, a brigádokban, kolhozokban, falvakban aktívan befolyásolja a termelési, társadalmi és kulturális kérdések megoldását, minden második valamilyen választott szerv dolgozója, vagy agitátor, propagandista, lektor, a helyi tanács képviselője stb. A válaszok azt is megmutatták, hogy a falusi lakosság ma már olyan kulturális javakkal rendelkezik, amelyek hosszú időn át csak a városi lakosok otthonában voltak találhatók. Például a kérdezettek 57,1 százalékának van saját könyvtára, 61,1 százaléka tagja a népkönyvtárnak, minden harmadik olvassa a foglalkozásának megfelelő szakirodalmat, minden hetedik-nyolcadik a műszaki és tudományos irodalmat és minden második a művészeti irodalmat. A gyakorlatban minden falusi lakos rendszeresen hallgatja a rádiót. Egyharmaduk előre választja ki témák és műfajok szerint a műsorokat. A kérdezettek 59,2 százaléka hallgatja rendszeresen „Az országok és emberek“ című műsort. 37,8 százaléka a Szovjetunió életét ismertető legújabb jelentéseket, 37,5 százaléka az erkölcsi kérdéseket elemző műsorokat, 48 százaléka a zenei 34.8 százaléka az irodalmi műsorokat stb. A kérdezettek többsége rendszeres' újságolvasó. 11 százaléka kétféle újságot, folyóiratot fizet elő, 71,1 százaléka pedig 3—7-féle lap előfizetője. 55,8 százalékát elsősorban a nemzetközi étet kérdései, 54.5 százalékát a helyi témák, 37,4 százalékát a mezőgazdasági kérdések, 25,8 százalékát a műszaki és tudó mányos újdonságok, 22,8 százalékát az irodalom és a művészet, 23,9 százalékát a sport érdekli. A falusi lakosság nagy érdeklődést tanúsít a kul turális-népnevelő munka további tökéletesítése iránt Ezt bizonyítja az időszaki sajtóban megjelent számos cikk és bizonyítják a szociális kutatások eredményei is. A követelmények néhány pontban foglalhatók össze, egységessé tenni a kulturális létesítmények irányítását és hálózatát, hogy racionálisabban használhassák ki a már létező, valamint az újonnan épülő létesítményeket, előnyben részesíteni azokat a munkaformákat, amelyek aktív részvételt követelnek a klubok vezetőitől és látogatóitól, kiszélesíteni a saját alkotó tevékenységre épülő klubok és a könyvtárak munkáját, felkeltve ezzel az új tehetséges emberek érdeklődését és kihasználni a szerzett tapasztalatokat. A műkedvelő népművészeti tevékenység fejlődését segíti, hogy ezek az alkotó tömörülések megfelelő termekkel, a szakköri tevékenységhez szükséges helyiségekkel, különféle hangszerekkel rendelkeznek. Emellett a klubok és kultúrpaloták eszközeiből megvalósíthatják rendezvényeiket és népszerűsíthetik a klasszikus és a jelenkori művészetet. Csupán az OSZSZK területén — 1973. január 1-én — 65 900 klub működött. Több mint 14 500 fizetett dolgozó gondoskodik vidéken a kulturális lélesjlményekről, szervezi a népi színjátszó együtteseket, zenekarokat, énekkarokat és más alkotó művészeti tömörüléseket. Ezzel kapcsolatban érdemes megmutatni a mar említett felmérés további adatát. A kérdezettek köziil 300 személy vesz részt az alkotó népművészeti tevékenységben Ezek 69,7 százaléka 30 évnél fiatalabb, 44,7 százaléka családos, minden másodiknak egy, két, vagy több gyermeke van és 60,3 százaléka rendelkezik általános középiskolai, szakközépiskolai, vagy főiskolai végzettséggel. A szocializmus mindenkinek lehetővé teszi, hogy fejlessze, saját hajlamainak megfelelően kibontakoztathassa művészi adottságait Azonban kétségtelen, hogy az alkotó művészeti tevékenység gyakorlata jelentősen megelőzte és szüntelenül megelőzi az elméletet. A terület kutatóinak többsége gyakran már csak utólag állapítja meg, hogy valami új műfaj alakult ki. A problémával foglalkozó szakdolgozatokban a mélyreható elemzés helyett mennyiségi jellemzőt használnak: „a milliók művészete“. A valóságban azonban ideje lenne e terület igen sok kérdését alaposan tanulmányozni. Milyen szerepet játszik az alkotó népművészeti tevékenység a kommunizmus szellemi feltételeinek a kialakításában? Milyen összefüggés van e tevékenység távlati fejlődése, a lakosság műveltségi és kulturális színvonala növelése és a tömegtájékoztatási eszközök munkájának bővítése között? Milyen feltételeket kell kialakítani annak érdekében, hogy a műkedvelő kollektívák hatékonyabban befolyásolhassák tagjaik személyiségének a kialakulását? A még számtalanul sok kérdés megoldása megköveteli a történészek, filozófusok, kritikusok, elméleti és gyakorlati szakemberek, valamint a párt és az állami dolgozók közös erőfeszítését. Az említett és számos más probléma feltárása és tanulmányozása nemcsak tudományos jelentőségű, hanem a párt és az állami vezetés előtt tisztázza azokat a folyamatokat, amelyek napjainkban falvaink életét alakítják, mert ahogy V I Lenin tanította, „ .. . nem tanulhatjuk meg új módszerekkel megoldani feladatainkat ma, ha a tegnapi tapasztalatok nem nyitották fel a szemünket.“ T. KUDRINA A szovjet falvak kulturális életéről E. Korzs: MUNKASNÖ
