Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-09 / 45. szám, Vasarnapi Új Szó
Szergej Bondarcsuk A hazáért harcoltak című Solohov-regény filmváltozatában Vaszilij Suksiri és Ligyijű Fedoszeje- va a Vörös kónyafa főszerepében # Jelenet A Verijszkij negyed melódiái címií grúz filmből; a képen Szofiko Csiaureli < kední a társadalomba, a saját múltjába, az előítéletekbe botlik. A film a hős bukásával végződik, mert az nem hagyhatja egykönnyen maga mögött a múltját (hiába próbálja segíteni visszatérését a társadalomba a börtön parancsnoksága). A Vörös kányafa a saját sorsunk iránti felelőtlenség, az eltékozolt évek kegyetlen bírálata, az olyan ember kritikája, aki nem tudott mihez kezdeni a lehetőségekkel. Suksin kitűnő, önmagával egyenértékű színészeket választett partnerül, köztük a feleségét, Ligyija Fe- doszejevát. A leningrádi ostromot, a csaknem három éven át tartó blokád nehéz napjait mutatja be Mihail Jersoo filmje, a Blokád. Az alkotás AlekszandrCsakovszkij- nak, a háborús regények révén ismert írónak a munkája alapján készült. Csakovszkij haditudósítóként élte át a blokád 900 napját. Hatalmas négykötetes regényében nagyszabású történelmi freskót rajzol, és méltó emléket állít a város valamennyi védőjének. Az izgalmas és népszerű regényből négyszer kétórás filmeposz készült, amelynek első két részét most láthatjuk. A cselekmény az 1941-es támadás első hónapjait idézi, amikor a hitleri hadvezetés — iszonyatos erőfeszítések árán — hiába próbálja rohammal bevenni Leningrádot. Mivel a város polgárai hősies harcokkal megakadályozták, hogy a fasiszták betörjenek a városba, ezért az éhség bilincseit verték köréjük.... A roppant méretű, gazdag kivitelezésű film híven érzékelteti a szabadságra vágyó emberek hősiességét, s azt, milyen áldozatok árán szálltak szembe a szovjet emberek a fasizmussal. A múlt felidézése, az emlékezés a célja a Visszatérünk című filmnek. Az emlékező és emlékeztető mű a második világháború névtelen hősei millióinak legmélyebb drámáját tükrözi. Nem azt mondja el, hogy milyen volt a háború, de hogy az ember mit érzett. Az Igor Gosztyev rendezte film főbb szerepeit V jacseszlav Tyihonov, Oleg Zsakov és Galina Polszkih játssza. Megtörtént eseten alapszik az Emlékezz a nevedre című film. Szergej Koloszov rendező megindító történetet kreált arról, hogyan választotta el a háború a szülőt a gyermekétől, hogyan törte derékba az emberi életeket. A film főszereplői a haláltábor egykori foglyai, anyák, akik a halál torkából megmenekülve, a háború után keresik gyermekeiket. A reményt húsz év múltán sem adják fel... Az ukrán partizánhadsereg születését eleveníti fel a Vérdíj Kovpak fejére című film. Az alkotók három részben mondják el Kovpak parancsnok és társainak történetét. Tyimofej Levesük rendező a partizánhadseregről árnyalt képet ad, Kovpakot egyszerű, határozott vezéregyéniségként mutatja be. A grúz filmekre jellemző költőiség, bölcs népi humor, sajátos folklór hatja át Georgij Sengelaja munkáját, A Verijszkij negyed melódiái című filmmusicalt. A kedves történet a forradalom előtti Tbilisziben játszódik. Szikrázó humor, lenyűgöző dallamok, pompás zene, pergő ritmus tánc, ötletes fordulatok teszik a filmet varázslatossá, s nem utolsósorban Szofiko Csiaureli, a főszereplő, aki ismételten bebizonyította, hogy mennyire sokoldalú színésznő. Eredeti gondolatokat tartalmaz a másik grúz film is, az Elment a fiú a világba, melyet Merab Koko- csasvili rendezett. A történet egy fiatal határőrről szól, akinek jellemét, magatartását próbára teszi a katonai szolgálat. A téma az alkotó számára lehetővé tette, hogy megrajzolja a mai fiatalok erkölcsi arculatát, felelősségérzetét. Egy legendás örmény felderítő mozgalmas életét jeleníti meg a Kamo utolsó esete című film. Kamo, eredeti nevén Szimon Askarovics Ter-Petroszjan már az 1900-as évek elején bekapcsolódott a politikai életbe. A Kaukázuson fegyveres csapatokat szervezett, később megismerkedett Leninnel, majd Berlinbe és Párizsba került. Minden tudását és erejét a proletariátus igaz ügyének szolgálatába állította. Az eseményekben gazdag, izgalmas film bizonyára népszerű lesz különösen a fiatalabb nézők körében. A filmforgalmazók nem feledkeztek meg a legkisebbekről sem. A barátsági hónap keretében számukra gyermekfesztiválokat rendeznek. TÖLGYESSY MARIA 1975. XI. 9. Hatalmas lélegzetű, óriási témát feldolgozó, nagy hatású filmalkotás A hazáért harcoltak, mely a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójának tiszteletére készült. A film főcímén nagy nevek szerepelnek: Mihail Solohov regényéből írta, rendezte és az egyik főszerepet játssza Szergej Bondarcsuk. További főszereplők: 17jacseszlav tyihonov és Vaszilij Suksin, aki a forgatás idején halt meg. A kétrészes film a'z egyszerű katonáknak állít emléket, azoknak, akik hétköznapi emberekből lettek közkatonák, majd pedig hősök. Arról a hatalmas erőfeszítésről és önfeláldozásról szól, amelyet a háború követelt az emberektől. A film cselekménye 1942 nyarán játszódik, tehát még a német előretörés idején s a történet egy szovjet egység kényszerű visszavonulását mutatja be. Látszatra nem többről, mint 1942 júniusának négy napjáról van szó. Mégis látjuk a több ezer kilométeres hosszú frontot, mert embereket látunk, emberi sorsokat. A film döbbenetes hatású, minden kockáján érződik az őszinte meggyőződés. Megrázó, szép és emlékezetes film a Vörös kánya fa. írója, rendezője és főszereplője Vaszilij Suksin, aki a szovjet művészeti élet egyik legszabálytalanabb és legszomorúbb sorsú alakja volt. Negyvenöt éves volt mindössze, amikor röviddel a Vörös icánya- fa bemutatója után, tavaly ősszel meghalt. Suksin a filmben ún. kényes témához nyúlt: egy ember kijön a börtönből, be akar illeszkedni a társadalomba, de nem fogadják be, végül az alvilág utánanyúl és megöli. Ennyi tömören, erősen leegyszerűsítve a film cselekménye, mondanivalója azonban sokkal mélyebb. Prokugyin, a főhős, az ötévi büntetés letöltése- után bármennyire is szeretne beilleszKulturális életünknek immár hagyománya, hogy novemberben, a csehszlovák—szovjet barátsági hónapban évről évre megrendezik a szovjet filmek szemléjét, ünnepelve ezzel is a szocialista forradalom évfordulóját. A szovjet filmművészeltel való találkozás kimagasló eseményt, ünnepet jelent, mert lehetővé teszi a tovább-bontakozó és valóban remekműveket teremtő szocialista filmművészet új értékeinek megismerését. A fesztiválon műsorra tűzött alkotások nemcsak az 58 év előtti sorsdöntő eseményeket idézik, de szellemiségükkel azokat a változásokat is, melyek a történelmi jelentőségű napok óta gz új világban, mindennapjainkban történnek. Ezek a filmek arra a küzdelemre emlékeztetnek, amelyek csaknem hat évtizede folynak a legemberségesebb társadalom megteremtéséért, történelmi diadalok, egyéni sikerek és bukások, a közösség felemelkedéséért vívott harc közepette. Milliók és milliók értik és szeretik a szovjet filmeket, melyek mindig is nagy hatással voltak a nézőkre. A szovjet film és a csehszlovák közönség jó kapcsolatát statisztikai adatok igazolják. Nem csupán az, hogy az elmúlt három évtized alatt mintegy ezer szovjet filmet mutattak be nálunk, hanem sokkal inkább az érdemei figyelmet, hogy — a mozik látogatottságának lassú hanyatlása idején — a szovjet filmek nézőinek száma évről évre nő; Szlovákiában tavaly 4 millió 200 ezren tekintettek meg szovjet filmet — lényegesen többen, mint a korábbi években — s ebben az esztendőben újabb növekedés várható. Az idei barátsági hónap szovjet filmjei arról tájékoztatják a nézőket, hogy a mai alkotók miként folytatják a népi forrásokból táplálkozó szovjet filmművészet nemes hagyományait, hogyan viszik tovább napjainkban azt a zászlót, melyre a szocializmus programját és az igazság ügyének szolgálatát tűzték. A szovjet filmek fesztiváljának műsora az idén is változatos és igényes, méltán számíthat a közönség fokozott érdeklődésére, hiszen valamennyi mű a szovjet filmművészet reprezentáns alkotása. sáli ma FfSZTIVÁUA
