Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-09 / 45. szám, Vasarnapi Új Szó
„MUNKÁJA MÉRI AZ EMBERT,..“ A Napfényes tavak sima tükrét fel-felborzolja a hűvös őszi szellő. A sétányokon kavarogva bukfenceznek a csörgő-zörgő falevelek. Csendes a tó környéke, magányosan merengenek a lombjukat vesztett nyárfák, szomorúfüzek, bokrok. Az üdülőközpont irodájába tartok. Zárva találom. Egy műhelyszerű helyiségben végre élő lélekre bukkanok. — Schmidt elvtársat tetszik keresni? Nos, dolga akadt. Az éjjeli szálláshelyen megtalálhatja. Nem is bánom, hogy elkerültük egymást. jól esik a séta a bokáig érő ha- rasztban. Közben messze kalandoznak a gondolataim. Hm... az ember sorsa mennyire hasonlatos az őszi falevél sorsához. Kavargatja, kavargatja, ki tudja, vajon jiová, merre viszi a szél. I.ám, az élet szele, vihara Schmidt elvtársat is ide sodorta Szencre. — Még a harmincas évek derekán, harmincötben, harminchatban, zvolenl gimnazista koromban kerültem kapcsolatba a mozgalommal. Ha jól emlékszem, akkoriban alakult meg a „Szovjetunió Barátainak Társasága“ — emlékezik vissza Schmidt Jozef. — Orosz nyelvtanfolyamokat rendeztünk, előadásokat hallgattunk a szovjet emberek életéről, a szovjet irodalomról. Tehát nem véletlen, hogy Schmidt elvtárs a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség városi bizottságának az élére került. Idestova harminc esztendeje tölt be különböző tisztségeket a szövetségben. A szenei városi bizottság elnökeként 1969 óta tevékenykedik. Felbomlóban, enyhén szólva zilált állapotban volt a szervezet, amikor az élére állt. Szívós, kitartó munkájának az eredményei nem maradtak el. Múlt és jelen szüntelenül összefonódnak. Schmidt elvtárs tartalékos ezredes. A Szlovák Nemzeti Felkelés Idején Jegorov partizánbrigádjában harcolt, az összekötő tiszt sok megpróbáltatással, veszéllyel járó szerepkörét vállalta. Később a Csehszlovák Hadtest 3. számú tüzérezrede felderítő osztagának a parancsnoka. Levoőától egészen az ezertornyú Prágáig vonul a szabadság útján, közben kétszer is megsebesül. Szerény, végtelenül szerény ember. Katonai rangját is csak többszöri unszolásra árulja el. — Nem a rang a fontos. Az embert munkája méri !... A város huszonnyolc alapszervezete 2200 tagot számlál. Pillanatnyilag magától értetődően a barátsági hónap rendezvényei állnak az éftleklődés középpontjában. Ezek száma pedig nem kevés. — Alapelvünk, hogy valamennyi társadalmi szervezet, az üzemek, iskolák kivétel nélkül bekapcsolódjanak a munkába. Az egyes alapszervezetek pontos munkmervet dolgoztak ki, az így összegyűlt anyag valóban tartalmas, gazdag műsort rendezvénysorozatot ígér. A barátsági hónap idején az összes alapszervezetben megemlékeznek az októberi forradalom évfordulójáról, méltatják a csehszlovák—szovjet barátság jelentőségét. Ezek az előadások alkotják végeredményben a barátsági hónap eszmei-ideológiai keretét. Több kiállítás, szovjet filmhét megrendezésére kerül sor, de nem maradnak el az immár hagyományos kirándulások sem a Lenin Múzeumba, a szovjet művészeti csoportok előadásaira ^stb. — Különös figyelmet fordítunk a tanulóifjúság bekapcsolására — tájékoztat Schmidt elvtárs. — Nem marad el a rajzkiállítás, „Szovjetunió a gyermekek szemével“, amely nagy népszerűségnek örvend. Akárcsak a „Puskin Emlékverseny“ és a közkedvelt „Barátság dallamai“. Természetesen tudni kell, hogy a járásban elsőként Szencen alakultak meg a „Szovjetunió ifjú barátainak a klubjai". Ennek a ténynek tulajdonítható, hogy a középiskolák diákjai közül immár 400 tagja van a CSSZBSZ-nek. — Az ifjúság, a fiatalok jelentik számunkra az aranytartalékot. Valóban hálás feladat foglalkozni velük. A XV. pártkongresszus tiszteletére többek között vállaltuk, hogy száz új tagot toborzunk. Nos, a száz új tag túlnyomó többségét harminc évem aluli fiatalokból szeretnénk verbuválni. Persze, hogy őszinték legyünk, ezt a vállalásunkat könnyűszerrel teljesíthetjük, hiszen egvre több az érdek- lődő . .. A városban eddig narom szocialista munkabrigád viseli a csehszlovák—szovjet barátság munkabrigádja megtisztelő címet. A CSSZBSZ városi w bizottságának az elnöke nagyon szeretné, ha számuk tovább növekedne. Vállalták, hogy a XV. kongresszus tiszteletére további hét kollektívát kapcsolnak be a nemes versengésbe, — Városunkban, három kivételével, valamennyi üzemben, intézményben, hivatalban működik a CSSZBSZ alapszervezete. További célkitűzésünk, hogy a szóban forgó három üzemben is megalakítsuk az alapszervezetr Tervek, elképzelések rajzanak elő. Ám szükségesnek tartjuk hangsúlyozni: nem csudán most, a barátsági hónap küszöbén, A városi bizottság, az egyes alapszervezetek egész éven át rendszeres tevékenységet fejtenek ki. — Arra törekszünk — folytatja Schmidt elvtárs —, hogy munkánkból kiküszöböljünk minden formalizmust. Olyan tagsági alap kialakításán munkálkodunk. amely valóban komoly és közvetlen kapcsolatot képes teremteni a szovjet néppel, a SzovjetunióvaL Ennek pedig egyik előfeltétele például az orosz nyelv bizonyos fokú elsajátítása. Ebben a vonatkozásban elsősorban a tisztségviselőknek illene jó példával szolgálni, majd a csehszlovák—szovjet barátság címet viselő szocialista munkabrigádok tagjainak és végső soron a szövetség valameny- nyi tagjának. Schmidt elvtársnak feltétlenül igaza van. Mindez azonban további szorgalmas munkát követel. Csakis így teljesülhet az elnök vágya: „ ... ha szovjet vendégek érkeznek városunk- ba, ne kelljen tolmácson keresztül ba~ rátkoznV“ Elbúcsúzunk. Schmidt Jozef elvtársnak, bár „szabad szombatja“ van, még sok a tennivalója. Kerékpárral rója a város utcáit — szervez, tanácsol, dolgozik ... ... mert „munkája méri az embertf BALOGH P. IMRB DUNA - PARTI BESZELGEIES zéséhez. A szervezet vezetősége párttagjelöltségi felvételre javasolta. — Beosztásomból kifolyólag kevés a szabad időm — mondja Brecík példás határőr. — Gyakran eljárok a bratislavai Košická utcai alapfokú iskolába, ahol két tagunk pionírvezető. Alapszervezetünk pedig a hamuliakovói ifjúsági szervezettel tart fenn kapcsolatot. Két fő kedvtelésem: a zene és a motorizmus, ezek közül csak az előzőre van lehetőségem. No, de sebaj, majd ha leszerelek, bepótolom. A katonai életet már megszokta, bár, amint mondotta, az első napok nehezen teltek, s nem volt könnyű a katonai rendhez alkalmazkodni. Most már felelősségteljes funkcióba állították. Ogy kell irányítania az alapszervezet munkáját, hogy abban az újoncok és a másodévesek is jól érezzék magukat, s aktívan tevékenykedjenek. — A leszerelésig még csaknem egy évem van hátra — mondja búcsúzóul Brecík őrvezető. — Ennek ellenére már most kijelenthetem, hogy a katonaság számomra már igen sokat adott eddig is. Az itt eltöltött két év nem időpazarlás, mert az ember megedződik, az itt megtanult szervezettséget a polgári életben kamatoztathatja. Én például minden bizonnyal nagy hasznát veszem majd munkahelyemen, ahol műszaki dolgozóként folytatom munkámat ott, ahol abbahagytam. Zúg, tajtékzik a Duna, hátán csónak röpül. A határőrség őrjárata megy, megszokott kőrútjára. Sapkájuk szalagjával a szél játszik. E bátor és önfeláldozó „nagy családba“ tartozik az Imént bemutatott húszéves fiú Is. NÉMETH JÁNOS A púchovi Makyta n. v. termékei a legkeresettebb árucikkek közé tartoznak. A Munkaérdemrenddel kitüntetett vállalat dolgozói ismét 200 új női és bakfis-ruha- modellel gazdagítják a piacot. Termékeik divatasságát és jó minőségét bizonyítja, hogy a brnói Interm'ída ’75 kiállításon 5 aranyszalagot, egy elismerő oklevelet, 4 aranyérmet kaptak, s a TrenEín, a divat városa kiállításon is négy kollekciójuk nyerte el az Aranyfatinia díjat. A vállalat dolgozói tervfeladataikat is maradéktalanul teljesítik. Kilenc hónap alatt csaknem 9 millió korona értékű árut gyártottak terven felül. A felvételen Viera Prazenicová, egy szocialista brigád elmért versenyző kollektíva tagja látható. {CSTK felvétele) Kettesben állunk a jó öreg Duna partján, s gyönyörködünk tajtékzó vizében. Társam Marian Brecík őrvezető. Magas, szőke fiú, Vranovból került a dunai határőrséghez. Másodéves katona, a SZISZ-szervezet instruktora. Nézzük a folyót, amelynek vize zúg, habzik, olykor-olykor megcsillan rajta a lenyugvó nap sugara. — Amikor először voltam szabadságon, szüleim és barátaim csodálkoztak sötétkék „tengerész“ egyenruhámon — kezdi el a beszélgetést. —- Én pedig ekkor elhatároztam, hogy sohasem hozok szégyent erre az egyenruhára, az egységemre, amely az idén negyedszer nyerte el a példás egység megtisztelő címet. Fogadalmamat mindmáig becsülettel megtartottam. » Az őrvezető a mindennapi élettel nagy részben itt a katonaságnál ismerkedett meg. A textilipari szakközépiskola — ahol aktívan tevékenykedett a SZISZ-ben — elvégzése után a vranovi Slovenka üzemben dolgozott mindössze három hónapig. Aztán jött a katonai behívó, és a vonat Malackyba röpítette, ahol magára öltötte a néphadsereg egyenruháját, megtanították a katonás rendre, fegyelemre. — Azokban a napokban még nem gondoltam, hogy a Dunán teljesítek szolgálatot — mondja. — Malackyból Komárnóba helyeztek át, és itt már csónakba ültettek, evezni tanítottak. Tudtam úszni, mégis egy kissé féltem. Hűvös idő volt, s a kényszerfürdés nem lett volna kellemes. Egyszóval itt tanultam meg a katonai mesterséget, és itt végeztem el egy csónak-, illetve rajparancsnok! tanfolyamot. Amikor Bratislavába helyeztek, kormányos beosztást kaptam. A határőrszolgálat nehéz; önfegyelmezett, kitartó fiatalokat követel. A Duna mentén mindezek mellett nemcsak az esetleges határsértővel kell felvenni a harcot, hanem nyáron a szúnyogok hadával is. Ezenkívül a határőr sohasem tudja, mit hoz az éjszaka sötét leple: nyugodtságot, romantikát, vagy egy határsértő elfogását? Szolgálat, pihenés, foglalkozás váltogatja egymást. — A szórakozásra is megvannak a lehetőségeink, — tájékoztat az őrvezető. — Színházba, moziba járunk. KlubheMarian Brecík Jylségünkben televízió, gramofon van, de aki akar, az bi- liárdozhat is. Rendszeresen vetítünk filmet, és gyakran rendezünk sportvetélkedőket. Akiknek nincsenek szolgálati kötelességeik, és kedvük van hozzá, kimenőre mehetnek, szétnézhetnek a városban. Brecík őrvezető az utóbbi Időben keveset jár szolgálatba, mivel a SZISZ instruktora lett. Az egységnél aktívan hozzájárul a SZISZ-alapszervezet munkájának irányításához, szerve
