Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-07 / 263. szám, péntek

A júliusi események után rí Viborg kerületi pártbizottság elhatározta, hogy lakásomat felhasználja pártcélokra.

Lakásom a Viborg kerületben volt (a Bolsoj Szampszonyev- szkij és a Szerdobolszkij utca sarkán, a 92/1. szám alatt], a ház legfelső emeletén; ablakai a szomszéd ház kertjére néztek, tehát elszigeteltsége miatt igen előnyös lakás volt.

Körülbelül augusztusban végleges döntés született, hogy a lakást a párt rendelkezésére kell bocsátanom, és erre az időre el kell távolítanom belőle a családot. A határozatot közöltem nővéremmel, aki magával vitte a gyerekeimet a szüleihez, Ufa kormányzóságba.

Szeptember végén Vlagyimir Iljics Finnországból egyenesen hozzám jött. Jól emlékszem, egy pénteki napon volt, este nyolc körül. A házunktól négy versztnyire levő Ugyelnaja állomásról jött. Vlagyimir Iljics nyomában Nagyezsda Konsztan- tyinovna is megérkezett. Iljics bement a számára előkészített szobába, ott evett néhány falatot, és csak reggel, a tea mellett ismerkedtünk meg. Na- jgyezsda Konsztantyinovna is ott volt. Emlékszem, Vlagyimir II- Jlcs úgy jött ki, hogy elfelejtette felvenni a parókáját, és az első naptól fogva az igazi lljicsnek látszott, és hiába tanított ki minden reggel arra, hogy az új nevén szólítsam (akkor egy szesztrorecki munkás fényképes igazolványával járkált), mindig elfeledkeztem róla, és ő is mindig elfelejtette felvenni a parókáját, jóllehet, megállapodtunk, hogy az én kötelességem lesz állandóan figyelmeztetni erre. A paróka egyébként annyira zavarta Ilji- cset, hogy ha felvette, állandóan igazgatta és kérdezgette, hogy jól vette e fel.

A parókával annyira rosszul állt a dolog, hogy amikor november 6-án Iljics elment a Szmolnijba és a 100-as szobában (azt hiszem, nem tévedek) vetkőzni kezdett, a kalapjával együtt a parókát is levette és bedugta a kabátzsebébe, és csak akkor kapott észbe és tapogatta meg a fejét, amikor mindenünnen kiáltások hallatszottak: „Iljics! Iljics!“ — de akkor már késő volt. Ezzel véget is ért Iljics konspirációja a parókával.

Eleinte Iljics még sétálni sem ment ki a lakásból, és azt a javaslatomat sem fogadta el, hogy esténként álljon ki az erkélyre (a lakás harmadik szobájának volt egy kis erkélye). Az erkélyre csak egyszer, érkezése másnapján ment ki. Amikor magunkra maradtunk, megkért, hogy mutassam meg neki az egész lakást, hogy tájékozódni tudjon abban az esetben, ha nem az ajtón, hanem az ablakon kellene távoznia.

Először nem Is értettem, mit akart mondani ezzel Iljics. Végigvezettem a lakáson. Amikor

a harmadik szobába értünk, megmutattam az erkélyt, és láttam, hogy Iljics boldogan elmosolyodik. Majd így szólt:

— Remek. Innen pontosan megállapítható, hol van az esőcsatorna, elég közel van-e a szobámhoz arra az esetre, ha azon kell leereszkednem.

Kiment az erkélyre, megszámolta az ablakot, és azt mond ta:

— A szobát nagyon szerencsésen választották ki. Az ebédlőben a második ablakot és az erkélyajtót nem kell becsukni. Ma este pedig fogjon egy kalapácsot, menjen le az udvarra, és abból a kerítésből (és lemutatott az udvarunkat a szomszédház udvarától elválasztó kerítésre] üssön le két deszkát pontosan az esőcsatornával szemben, vagy az alsó vagy a felső gerendáról, ahogy jobban kézre esik. Arra az esetre, ha nem a rendes úton kell távoznom a házból.

Vlagyimir Iljics rendszerint a Pétervárott megjelenő összes újságot átnézte. Az én kötelességem volt, hogy még munkába menet előtt, reggel hét és nyolc között minden újságot beszerezzek. Gyakran előfordult, hogy nem kaptam meg minden újságot, be kellett mennem a városba, és még ott is keresgélnem keltett, úgyhogy olykor a pontban fél kilenckor elköltött reggeli után voltam kénytelen befejezni az újság- beszerzést.

Vlagyimir Iljics az újságokból olyan gyorsan tájékozódott a közéletben, bngy póntosan nyomon tudta követni az eseményeket. és nagyon elégedetlen volt, ha valamelyik újságot nem sikerült beszereznem; rendszerint figyelmeztetett is a kötelességemre, és a kezembe nyomott egy cédulát, amelyre felírta a hiányzó. újságok számát.

Egyszer azt a feladatot kaptam tőle, hogy szerezzem meg a Parasztküldöttek összoroszor- szági Szovjetje közlönyének eddig megjelent valamennyi számát; a feladatot természetesen végrehajtottam. Nem emlékszem, hány számot szereztem meg, de nagyon sokat, szóval tekintélyes mennyiségű tanulmányozandó anyagot. Vlagyimir Iljics két napon át nagyon sokáig dolgozott, még éjszaka is, aztán reggel -így szólt:

— No, azt hiszom, sikerült alaposan kiismernem az esze- rekeí. már csak az van hátra, hogy elolvassam a muzsikjaik utasítását.

Amikor pedig ebéd előtt hazaértem (mindig délután ötkor ebédeltünk), listám, hogy valamennyi újság rendbe van rakva az ebédlőasztalon, ő pedig, amint megpillantott, jobbjával a bal kezében levő újságra csapott (láttam, hogy az általam beszerzett lapok egyike van a kezében), és vígan közölte:

— Ez már nem tréfa: az utasítást 242 helyi küldött írta alá. Ez lesz az alapja a földtörvényünknek, és majd meglátjuk, a baloldali eszerek hogy tudnak kibújni alóla.

Megmutatta az újságot, amelyet sok helyütt kék ceruzával húzott alá.

Iljics még néhány napig sokat és hosszan beszélt a 242 parasztküldöttnek erről a pél- d a m u ta tó utasít á sár ól.

Október 24. Négy óra felé, az egyik munkahelyemen — Dev- rien kiadónál, a Vasziljevszkij szigeten — megtudom, hogy szétnyitották a Miklós-hidat. Nyomban abbahagytam a munkát, és először a hídhoz mentem, hogv meggyőződjem róla, valóban szétnyitották-e. Láttam, hogy a hír igaz. Ekkor elindultam a Pélervár kerület felé. Zavartalanul eljutottam a Szamp- szonyevszkij hídhoz, de kiderült, hogy ezt megszállták a vi- borgi vörösgárdisták, nem lehet átmenni rajta. Ekkor a Gránátosok hídján átmentem a VI borg kerületbe, hogy minél előbb hazajussak. Elhatároztam, hogy előbb bemegyek a Viborgi Bizottságra, és megtudom, ml történt.

A bizottságban csak igen ködös felvilágosítást kaptam, amit elmondtam Vlagyimir lljicsnek. Végighallgatott, bement a szobájába, majd egy idő múlva egy levéllel a kezében jött ki. Megkért, hogy azonnal menjek visz-* sza a bizottságra, hogy össze* csukták-e közben a hidakat, kezembe nyomta a levelet, meghagyta, hogy csak Nagyezsda Konsztantyinovnának adjam át, s mondjam meg neki, hogy szerinte nem szabad tovább halogatni a fegyveres felkelést, és hogy ma neki a 9'/m^iniiban kell lennie.

Este nyolc körül értem visz- sza és közöltem, amit a bizottságban mondtak: hogv a hidakat összecsukták, s azért kellett szétnyitni őket. mert a női „halálzászlóalj“ „randalírozott“ a városban. Lenin nyomban visszaküldött egv újabb levéllel Nagvezsda Konsztantylnov- nához. Hamarosan visszaérke-> zem a vál'^szni r>rr>»lv nem elmentette ki

Még egv úiabh lev’l'e' kül- d"lt vissza Nagvezsda Kon- sztantyinovnáhr»/. és azt mondta, hogy ha tizenpipv órái«* nem térek vissza, ö rtn» ■ !'ogy

szükségesnek tar,!

A Viborgi Bizottságban !smét elutasító választ kaptam. Konflisba ültem, hogv tizenegyre visszatérlek. Még tíz nerccel hamarabb is érkeztem de Vlagyimir Iljicset már nem találtam a lakásban. Elősző’’ meg is ijedtem, amikor beléo+em « sötét lakásba. Lámoát pvííitot- tam. végigjártam a szobákat — minden ajtó nyitva, az ebédlő- asztalon vacsora maradván vök és egy harmadik tiszta teríték, amelv mellett csak később vettem észre a keskenv n-’ív »'szeletet. amelyen ez állt: Odamentem, ahová nem rV’rtak, hogy elmenjek. Vi^znnti^^sra. Iljics.“

Amikor megláttam, bogv Vlagyimir Iljics nem a fedőnevet használta, hanem a lakonikus Iliicset. hirtelen megnyugodtam, már nem féltettem őt. II- iics tudta, mit tesz. mondtam magamnak. Mégis elhatároztam, hogv utána megvek a Szmolnijba. Ott éppen akkor pillantottam meg, amikor levette a kabátiát és a kalapjával együtt a parókát is.

Hajnali öt óra felé hazamentem, éppen csak bekaptam valamit — aznap még semmit sem ettem —, és lefeküdtem, amikor felhangzott a megbeszélt két rövid csengetés. Az első pillanatban ez futott, át az agyamon: lehetetlen, hogy II- jics legyen az! De akkor kicsoda? Kimentem, hogy megkérdezzem, de elfelejtettem magamhoz venni a kulcsot. Nagyezsda Konsztantyinovna volt, akinek az ajtón keresztül kiszóltam, hogy Vlagyimir II- jics már régen a Szmolniihan van. Nem is jött be, hanem vísz- szament a Viborgi Bizottságra,

Fordította: Z. IL

A munkásklubok és a szabad idő

A moszkvai Pravda az plmúlt napokban vezércikket közölt a kulturális intézmények\ köztük a munkásklubok tevékenységéről. Mivel elvi megállapításai a mi kulturális életünkre Is serkentően hathatnak, az alábbiakban kivonatosan közöljük a cikket.

1. A. Polegájevnek, a Cselja- binszki Vasgyár legidősebb mesterének 18 kitüntetése és emlékérme van. Köztiszteletnek örvendő ember. Amint kiderült, ma Is emlékszik az oktatóknak és a fiataloknak a gyár kultúr- házában lezajlott találkozójára. Itt a vezetők arra kérték a jelenlevőket, hogy lépjenek fel az emelvényre azok, akik az

6 keze alatt váltak munkássá, akiket ő készített fel az életre. És ekkor olyasvalami történt, amit ő maga sem várt. A sorokból tekintélyes, őszülő halánté- kú kohászok léptek elő, nyomukban — tanítványainak a tanítványai, csaknem a fél terem. A jelenlevők melegen, szívből üdvözölték a veteránt.

Országunkban talán egyetlen olyan gyár, szovhoz vagy kolhoz sincs, amelynek ne volna saját kultűrháza, vagy klubja. A műszak leteltével itt nézik meg a dolgozók a Nemzeti Színház előadásait, itt hallgatják meg műkedvelő zenekaruk hangversenyét, és itt tapsolnak

kedves — nem egyszer hírneves, vendégszereplésre jött — művészeiknek. Ünnepnapokon a klub esti összejöveteleket rendez, ezeken ünnepélyes keretek között megemlékeznek a párt és a nemzet vagy éppen a saját kollektívájuk életének jelentős eseményeiről. De hétköznapokon is nyitva van a kultúrotthon ajtaja, bárki hasznosan el töltheti ott szabad idejét, u neki tetsző művészeti vagy műszaki önképző körben, előadásokat hallgathat, részt vehet az egyesületek munkájában.

,.A kultúra műhelye" — ilyen tiszteletteljesen nevezik sokan a klubjukat. Ez helyes is. A mun ka kollektívák mindennapi életéhez oly szorosan hozzátartozó kulturális Intézmények sokrétű tevékenységükkel szintén a kommunizmus ügyét szolgálják. Segítségükre vannak a szovjet ember kommunista nevelésében, az üj világ aktív, sokoldalúan fejlett építőinek formálásában.

„A nagy ügyet: a kommunizmus építését — mondta L. I. Brezsnyev elvtárs, az SZKP XXIV. kongresszusán — nem lehet előbbre vinni magának az embernek a sokoldalú fejlődése

nélkül. Magas fokú kulturáltság, műveltség, társadalmi öntudat és belső érettség nélkül elképzelhetetlen a kommunizmus, mint ahogy elképzelhetetlen megfelelő anyagi-műszaki bázis nélkül is." Ezek az intelmek harci programmá váltak a kulturális intézmények tevékenységében, az ötéves terv kulturális feladatainak megvalósításában.

A kulturális Intézmények sokféle formát felhasználnak mindennapi munkájuk során. A permi kőolajfeldolgozó kombinát kultúrházában nagy népszerűségnek örvend a „Közügyi Összejövetelek Klubja“. A klubtalálkozókon megvitatják a vállalat lényeges termelési és szociális problémáit, a gazdasági és pártvezelők válaszolnak a dolgozók kérdéseire. Az egyesületek, a családi pihenőestek jó hírnevet szereztek a rigai VEF üzem kuli úr palotájában. Általában nagy hatása van számos leningrádí és minszki munkásklub tevékenységének azáltal, hogy vállalatuk szeretetére nevelik a fiatalokat és felébresztik büszkeségüket forradalmi és harcos munkáshagyományaikra. Mindez megteszi a maga termékenyítő hatását az emberek nevelésében társadalmi és munkaaktívitásuk növekedésében.

A klubok különösképpen nagy szerepet játszanak a szocialista munkaverseny fejlődésében. Nem véletlenül közked veitek a termelés élenjáróit ünneplő estek, a versenygyőzteseknek rendezett kívánság- hangversenyek, az öntevékeny együttesek fellépései a munkahelyeken.

Széles lehetőségek nyílnak a klubok tevékenységére — a dolgozók műszaki szakköreinek továbbfejlesztésében Is. A kultúrpalotákban és kultúrottho- nokban egyre szaporodnak az újító feltaláló és népművészeti szakkörök. Ezt az ügyet támogatni kell, meg kell teremteni a tudomány és a technika iránti érdeklődők számára a feltételeket képességeik kibontakoztatásához.

Az üzemi klubokban most zajlik az öntevékeny művészeti csoportok országos fesztiválja, melynek első szakaszát a Győzelem 30. évfordulója jegyében rendezték meg.

A pártbizottságok az utóbbi Időben konkrétabban Is foglalkozni kezdtek a klubok munkájával. Helyesen járt el például, a murmanszki területi pártbizottság, amikor elnökségi szili:, ten megtárgyalta a klubok részvételét a dolgozók szabad ide-, jépek megszervezésében. Aí, ilyen gondolkodás feltétlenül emeli a kultúra munkásainak tekintélyét, szilárdítja a klubok megbecsülendő szerepét # munkakollektívák életében.

A kul túrotthonok tekintély* sokban függ attól,* mennyire törődnek velük a gazdasági vezetők.- Nem mindenütt törekszenek arra, hogy a klubtermeket kellemesekké tegyék, hogy a nézőtereket és a szakkörök helyiségeit megfelelően berendezzék.

Csakis azok a kultúrotthonok szerezhetnek tekintélyt, amelyek élén kezdeményező, jól felkészült vezetők állnak. Elsősorban a kulturális szervek és a szakszervezetek hivatottak rá, hogy segítsék kulturális intézményeink továbbfejlődését, tevékenységük fellendülését. Moldáviában például idáig 1800 klubvezető közül csupán 300-an rendelkeznek speciális felsőfokú vagy középfokú műveltséggel. A kulturális intézmények vezetőit természetesen a helyszínen is fel kell vértezni gyakorlati ismeretekkel, korszerű metodikával és követésre alkalmas példákat kell eléjük állítani.

F

Lenin a Jelkelés vezére (P. Szudakov festménye)

M. V. FOFANOVA:

Iljics 1917októbere előtt