Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-07 / 263. szám, péntek
atomfegyver-monopóliuma és a szovjet hadsereg minden korszerű hadviselés! eszközzel rendelkezett a szovjet haza és népe szabadságának és vívmányainak megvédésére. A szovjet kormány az ENSZ-ben kezdettől fogva síkraszállt az imperialistáktól gáládul megtámadott koreai nép igazságos ügye mellett és támogatta az idokínai népek igazságos küzdelmét is külső beavatkozás nélküli életükhöz való joguk megvédéséért. A Varsói Szerződés Szervezetének megalakulása óta a szocialista békepolitika a tagállamok intézményesített közös erőfeszítéseiben nyert kifejezést. A politikai tanácskozó testület valamennyi ülésén foglalkozott a világbékét erősítő javaslatokkal és az 1969. évi budapesti találkozón ilyen konkrét felhívás született: „Az európai helyzet elemzéséből kiindulva, a Varsói Szer- zödés tagállamai úgy vélik, megvan a reális lehetősége annak, hogy — Európa valamennyi államának és népének érdekeit szem előtt tartva — közös erőfeszítésekkel megteremtsék az európai biztonságot“. Ehhez kapcsolódtak a szocialista közösség összes többi akciói is, amelyek végül — a nyugati világ józanabbul gondolkodó reális köreinek bizonyos megértésére találva — elvezettek Helsinkiig. Helsinki utón Az európai biztonsági es együttműködési értekezlet sikeres befejezése, az államok kölcsönös kapcsolatait is szírbál y ózó alapelveket tartalmazó záróokr mány ünnepélyes aláírása új európai «» világkapcsolatok alapjait teremtette meg, miután minden vonatkozásban rendeződött az ún. német kérdés ős megerősítést nyert a háború után kialakult európai területi helyzet, a haté rok sérthetetlensége stb. Időközben a$ indokínai népek igazságos felszabadító harca is győzött. Az eddig elért eredmények az SZKP XXIV. pártkongresz- szusán kimunkált békeprogram sikeres megvalósulását bizonyítják 9 a jövő év elején összeülő XXV. pártkongresszus a béke program gazdag bilanciáját mutathatja fel. A XXV. kongresszus határozza majd meg a szocialista békepolitika további teendőit. Még sok a megvalósítandó feladat. Elsősorban érvényesíteni kell a konkrét kapcsolatok területén Helsinki szellemét, tovább kell kibontakoztatni az enyhülés! folyamatot, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülés egészítse ki, reális, kölcsönösen elfogadható és maradéktalanul megvalósítandó átfogó leszerelési programot kell kidolgozni, ami természetesen nagy mértékben függ a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának további alakulásától. Még 'nem aludt ki a közel- keleti és a ciprusi tűzfészek: e téren is keresni kell a mielőbbi, célravezető lépéseket. Helsinki után még egy fontos feladat következik: megakadályozni az enyhülést politika ellenzőit abban, hogy meghiúsítsák Helsinki eredményeit, vagyis visszafordíthatatlanná és megmásítha- tatlanná kell tenni az enyhülést, melynek ellenzői között található bizonyos nyugati imperialista körök mellett a Kínai Népköztársaság maóista vezetősége is, mely szovjetellenességében meggondolatlan tettekre ragadtatja magát. Ez az Irány, amelyben a jövőben a szocialista közösség politikája kibontakozik. „Felelősek vagyunk az európai kontinens jövőléért, mert ennek a kontinensnek békés viszonyok között kell léteznie és fejlődnie“, — jelentette ki Brezsnyev elvtárs a helsinki záróértekezleten. Ebben a tudatban munkálkodnak a szocialista közösség országai azon, hogy a helsinki záróokmány konkrét tartalma a valóságban is érvényesüljön, hogy az Európában tapasztalható enyhülés más földrészekre, ax egész világra is kiterjedjen. Ezért állította Brezsnyev elvtárs a záróokmányról, hogy „az államok széles körű, de pontos akcióplatformja, amely egyolda- lú és kétoldalú alapon évekre, sőt évtizedekre is szólhat. Az eddigi eredmények azonban nem jelentenek határt. Ma ez a lehetőségek maxímumaf holnap pedig kiindulóponttá kell válnia « további előrehaladáshoz a tanácskozás által megnyitott irányokban“. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme 58 évvel ezelőtt nemcsak a cári Oroszország népeinek életében jelentette gyö- kerés társadalmi változások kezdetét, hanem egy új történelmi korszak születését segítette elő, melynek fő jelszava világbéke és társadalmi igazságosság, egy szóban kifejezve a szocializmus volt. Ennek felismeréséig azonban el kellett jutni az emberiségnek, s ez az út nem volt rövid és zökkenőmentes. Napjaink eseményei is bizonyítják, hogy a múlt erői nem akarják simán feladni pozícióikat a béke győzedelmesen előnyomuló gondolatai elől, megpróbálják feltartóztatni a béke és haladás erőit, melyeknek legfőbb képviselői a Szovjetunió vezette szocialista országok, amelyek más haladó országokkal és társadalmi erőkkel együttműködve küzdenek az emberiség békés és biztos jövőjéért és jólétéért. A lenini Békedekrétum már a forradalom első napján világosan megjelölte a születő szovjet állam külpolitikai célkitűzéseit, melyek között első helyen szerepel a világ országai és népei közötti békés kapcsolatok megteremtése, annexió nélküli azonnali békekötés, az államok szuverenitásának tiszteletben tartása, s be nem avatkozás egymás belügyeibe. Lenin azt is tudta, hogy ezek a fennkölt elvek nem nyerik meg a tőkések tetszését, éppen ezért abban bízott, hogy a tőkésorszá- gok munkásai, kizsákmányolt dolgozó tömegei „segítenek majd nekünk tető alá hozni a béke ügyét“. A szovjet állam békepolitikája, béketeremtő külpolitikája tehát kezdettől internacionalista jellegű volt s ezt a jellegét mindmáig megőrizte. Az az új típusú, békeszerető célú külpolitika, amelyet a világtörténelemben első ízben a szovjet kormány kezdett megvalósítani a néptömegek érdekében tudományos alapon kidolgozott politika volt. Bölcsőjénél lenini iskolájú kiváló szovjet diplomaták álltak, mint például Georgij V asziljevics Csicserin, a későbbi külügyi népbiztos, aki 1922-ben Genovában nagy szerepet játszott az imperializmus politikai blokádjának áttörésében és a szovjet állam elismertetésében. Lenin így nyilatkozott a szovjet külpolitikáról: „A mi politikánk... komoly politika, ... öntudatos politika ... Ez a politika komoly alapra épill és nem ringatja magát illúziókban“. E politika megvalósításának egyik fő eszközét, a szovjet diplomáciát pedig Csicserin jellemezte így: „A szovjet diplomácia módszerei élesen különböznek a régi diplomáciáétól... A történelmi fejlődésben keresi a jelen politikai és gazdasági viszonyai fejlődésének alapvető mély áramlatait, s ennek marxista elemzése alapján hat.“ A béke keresése útján Mint mondottuk, Lenin különböző országok lelgázott és kizsákmányolt, társadalmilag és nemzetiségileg elnyomott tömegeitől várt megértést. Ettől a céltól vezérelve érte el a szovjet diplomácia első sikereit a szomszéd országokban: 1921-ben Iránnal, majd Afganisztánnal kötött barátsági szerződést és vette fel velük a diplomáciai kapcsolatokat, majd Törökországgal rendezte kapcsolatait hasonló barátsági szerződés alapján és ennek értelmében katonai segítséget is nyújtott a török nemzeti felszabadító mozgalomnak. Ezek után következett Genova és Rapallo. Megtört a tőkés hatalmak Szov- jet-Oroszország körül vont blokádja. Nem mintha enyhült volna szovjetelle- nességük, ellenforradalmi gyűlöletük, hanem egyszerűen azért, mert a rideg valóság rákényszerítette őket. Mint Lenin jeftoaezte a nyugati politikusok vlselkedesét, „Van egy erő, amely nagyobb, mint bármelyik ellenséges kormány vagy osztály óhaja, akarata és elhatározása, — ez az erő: az általános világgazdasági viszonyok, amelyek kényszerítik őket, hogy a velünk való kapcsolatnak erre az útjára lépjenek.“ A szovjetország nemzetközi politikai tevékenységében új szakasz kezdődött 1934 szeptemberétől, amikor a Nép- szövetség tagjaként egy leszerelési világértekezlet megvalósításán munkálkodott. Amikor a Komintern antifasiszta A BÉKEDEKRÉTUMTÓL Csicserin népbiztos az első szovjet diplomaták körében HELSINKIIG A békepolitika a szocialista rendszer lényegéből ered £ Beteljesülnek Lenin előrelátásai % A szovjet állam békepolitikája világszerte tért hódít f|i Csak egy út vezet a nukleáris világkatasztrófa elkerüléséhez Brezsnyev elvtárs felszólalása a helsinki záróűlésen népfrontok létrehozására késztette az európai országok dolgozó tömegeit, haladó és demokratikus erőit a hitleri birodalom hódítási előkészületeinek megakadályozására, a szovjet állam két- és többoldalú szerződésekkel próbálta megalapozni az európai kollektív védelmet. A tőkés szövetségesek azonban nagyon is ingatagoknak bizonyultak, s mint Csehszlovákia példája is bizonyította, az utolsó pillanatban cserbenhagyták a Szovjetuniót. Harcban a világbékéért A második világháború okozta nagy világégés éveiben közismerten a Szovjetunió hozta a legtöbb áldozatot, viselte a háború legnagyobb terheit. Mivel a hitleri fasizmus a nyugati imperialista államok ellen is fordult, az utóbbiak kénytelenek voltak elfogadni a Szovjetunió szövetségét. így alakult ki a Hitler-ellenes koalíció, mely a nyugati szövetségesek hibájából nem bizonyult tartósnak. Ám a szövetségesek 1945 februári jaltai, majd- potsdami értekezlete fontos szerepet játszott Európa további sorsának meghatározásában, hogy innen soha többé ne indulhasson ki háború. Érthető, hogy a szovjet—amerikai—angol csúcstalálkozókon mindenkor központi k érti és volt az ún. német kérdés rendezése, vagyis a nácítlanítás, a német imperializmus anyagi és szellemi potenciáljának lerombolása, annak megakadályozása, hogy Németország a jövőben veszélyeztesse az európai békét. A Hitler-ellenes koalíció nem éppen zökkenőmentes, de reményteljes együttműködésében azonban röviddel a háború után zavar támadt. Az Ligy esült Államokban időző Churchill hírhedt ful- toni beszéde, amelyben különféle terjeszkedéssel és befolyásának növelésével képtelenül megvádolta a Szovjetuniót, szinte jeladás volt az imperialista világ békeellenes erőinek, hogy fokozzák a szovjetellenes politikát. Ha utaltunk arra, hogy jó idő telt el, míg a lenini békedekrétum eszmélnek erejét világszerte felismerték és magukévá tették nemcsak a nagytömegek, hanem a különféle társadalmi csoportokhoz tartozó békeszerető erők is, úgy Churchill magatartásának ártaJmásságát sem isimerték fel mindjárt és a Nyugatnak több külpolitikai kudarcot kellett elszenvednie,y hogy ráeszméljenek a churchilii elképzelések tarthatatlanságára. Pedig bizonyos nyugati körök ben már ekkor éltek a gyanúperrel. A Nashville Tennessean Churchill 1946. mácrius ö-i beszédére reagálva megjegyezte: „Churchill újra nekilendült... Most az Egyesült Államokat akarja mozgósítani a Szovjetunió megsemmisítésére..“ A Chicago Sun már mesz- szebbre ment következtetéseiben: „Ha követjük ennek a nagy, de elvakult brit arisztokratának a zászlaját, bele- menetelünk a világ legiszonyatosabb háborújába“. Churchill beszédével elkezdődött a háború utáni történelem sötét korszaka, amelyet a történetírás n hidegháború korszakaként fog emlegetni. A szovjet kormány politikáját ebben az időszakban is a béke,, a közeledés útjainak türelmes keresése, a szocializmus békeeszméinek rendületlen hirdetése jellemezte. Ezt a politikát folytatta még kitartóbban és lelkesebben az után ts, hogy megszűnt az imperialista világ 1975. XI. 7. A szovjet küldöttség a Finlandia palotában A xárúokmány aláírása
