Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-06 / 262. szám, csütörtök
* z írószövetségek vezetőinek évenkénti tanácskozásához hasonlóan minden évben összehívják a szocialista irodalmi folyóiratok fő- szerkesztőinek értekezletét is. Mindig más- más szocialista ország fővárosában. Az értekezleteken a szocialista nemzeti irodalmak egy-egy közös, általános érdekű problémáját vitatják meg. Az idén Bratislavában rendezték meg a szóban forgó értekezletet, immár hatodik alkalommal, mégpedig nyolc szocialista ország 22 főszerkesztőjének és a hazai irodalmi élet 15 küldöttének részvételével. Az október 27. és november 1. között lezajlott találkozón többek között jelen voltak olyan tekintélyes irodalmi folyóiratok főszerkesztői, mint pl. a szovjet Nas Szov- remennyik, Druzsba Narodov, Lityeratur- noje Obozrenyije, a magyar Kortárs, Nagyvilág és Űj írás, a lengyel Nowy Wyraz, Mieseénik Literacki, az NDK-beli Neue deutsche Literatur, Sinn mid Forrn, a vendéglátó szlovák Slovenské pohfady és cseh Literární mésiőník. A két vendéglátó főszerkesztőn kívül részt vottek a tanácskozáson a Cseh és a Szlovák írószövetség vezető képviselői is. .mát? Nem biológialag. A fő kritérium, hogy mit publikált eddig az író. Szerintünk fiatal az az író, aki nemcsak hogy kiadott egy két könyvet, hanem néhány jó cikket, eszmefuttatást is írt a folyóiratban. Ez azt-jelenti, hogy egyaránt fiatal a húszéves, de a negyvenöt éves is, aki harmincöt-harmincnyolc éves korában debütált.“ Jurij Szurovcev, a szovjet Lityeraturnoje Obozrenyie kritikai folyóirat főszerkesztője viszont így fogalmazott: „Két fogalmat: az író biológiai és irodalmi korát nem lehet egymástól elszakítani. A kezdő íróhoz másképpen kell közelíteni, mint a befutott íróhoz... A kezdőt tanítjuk, valahogy olyan értelemben, mint azt a moszkvai Gorkij Irodalmi Intézetben, vagy az NDK Irodalmi Főiskoláján teszik, a magát már elismertetett fiatal írót viszont nemcsak tanítani kell, hanem tanulni is kell tőle.“ A magyar küldöttség nevében, melynek a neves költő, Juhász Ferenc is tagja volt, Kovács Sándor Iván szólalt fel. Többek között a fiatal írók „elöregedésének“ ok- vizsgálatára ösztönözte a hallgatóságot: „Nincsenek-e késésben az indulásra váró generációk? Nem öregedett-e el a fiatal irodalom, mielőtt még irodalom lehetett A fiatal író - az irodalom jövője A szocialista irodalmi folyóiratok főszerkesztőinek értekezlete Az idei tanácskozásnak két fő témája volt: az egyik: „A fiatal irodalom és az irodalmi folyóiratok, a másik: „Az irodai mi folyóiratok további együttműködésének tormái“. A találkozó programja azonban nem merüH ki csupán az említett témák megvitatásában. Az értekezlet résztvevői Szlovákia kulturális életének jobb megismerése céljából látogatást tettek Miroslav Válek művelődésügyi miniszternél, a Szlo vákiai írók Szövetségében, az írószövetség budmericei Alkotóházában, a Szlovák Tudományos Akadémián, egyes iskolákban és másutt. Az értekezletet a legutóbbi varsói tanácskozáshoz hasonlóan a résztvevők nagy ér- dekődése és aktivitása s baráti légkör jellemezte. Különösen a jól megválasztott el ső téma időszerűségét tükrözi, hogy a bevezető előadás, melyet dr. Ján Števček egyetemi tanár tartott, élénk alkotó vitát fakasztott. A szónok többek között olyan kérdéseket vetett fel, világított meg, mint a tehetség és az adottság mibenléte és egymáshoz való viszonya, a fiatal író és a hagyomány, a fiatal irodalomnak az egyetemes nemzeti irodalomhoz és a szó rialista társadalomhoz való viszonya, a tehetség felfedezése és nevelése stb. „Minket ma — mondotta a szónok — a tehetség társadalmi tevékenységének foka ér dekel; azok az intézmények, amelyek érdeke, hogy a tehetség tovább fejlődjön, csiszolódjon, hogy no merüljön el az ön elégültségben. Elsősorban is meg kuli különböztetni az adottságot a tehetségtől, az éneket, melyet a tehetséges költő érez, attól az énektől, melyet hall és énekel, de nem művészien. A tehetséget az adottságtól elsősorban a költő tudja megkülönböztetni, az alkotó, de az az ember is, akinek érzéke van mindenhez — a kritikus. Fölösleges azt az énekot csiszolgalni, mely az ígérkező költő számára is homályos,, de kötelességünk helyreigazítani azt az énekest, aki már énekel, és úgy érezzük, éneke nemcsak neki, hanem nekünk is gyönyörűséget szerez. A társadalmi tevékenység első foka tehát a tehetségnek az adottságtól való megkülönböztetése“ Ennek példájaként a professzor Vojtech Mihálik költő Nové slovo-beli tehetségfelfedező igyekezetét említette, megjegyezve, hogy az ilyen első szereplés után a tehetséget „magasabb szintű“, irodalmi lapban való publikáláshoz kellene juttatni. „Ilyen magasabb szintű másodszori válogatás már a folyóirat fóruma lenne, a fiatalok olyan irodalmi lapja, mely sajátos szükségletüket szolgálná, műhely volna, ahol nem a válogatáson van a hangsúly, hanem az alkotói légkör kialakításán, a nemzedék közös hangjának tudatos és természetes keresésén s kibontakozásán ... Az irodalmi egyéniség, az eredeti értékeket alkotó egyéniség elképzelhetetlen ilyen háttér nélkül.“ A továbbiakban az előadó a fiatal írók és az irodalmi folyóiratok viszonyát elemezte, visszanyúlva F. X. Salda és S. K. Neumann, Julius Fučík és Jirí Wolker nemzedékéig, de szót ejtve a mai Slovenské pohíadyról és Literární mésiűníkről is. A kérdéskornplexummal kapcsolatban leszögezi»: „Ezt a viszonyt nem lehet eléggé tisztán meghatározni, ha nem tesszük fel a fiatal irodalom természetének kérdését.“ A vitában számosán megpróbálkoztak tisztázni éppen ezt a kérdést, azt, hogy miért, mitől és meddig fiatal tulajdonképpen a „fiatal“ író, melyek sajátságos tulajdonságai. E fogalom körülhatárolásának igyekezete az értekezlet egyik legizgalmasabb kérdése volt. Biológiai vagy szellemi oldaláról kell-e vizsgálni a kérdést? Janusz Termer, a merész törekvéseiről ismert lengyel Nowy Wyraz című folyóirat íőszef* kesztője például erről így vélekedett: .Hogyan értelmezem a fiatal irodalom fogelvolna. Jelenség e más irodalmakban a fiatalok túlságos prolongációja? Nálunk nem is annyira a húszéveseket nevezzük fiatal íróknak, hanem a 30—40 éveseket is. Mi ennek az oka? Nem feszült e ez irodalom szociológiai jelenséggé más országokban is, mert például nálunk az? Csak kérdezem mindezt. Közösen kellene választ keresnünk ezekre a kérdésekre.“ A fiatal írók nevelésével számosán foglalkoztak. Sokan úgy vélték, hogy az író- szövetségek és az idősebb alkotónemzedék tagjai felelősséggel tartoznak a fiatal írók pályakezdő lépéseinek támogatásáért és azért, hogy a tehetséges fiatal írók kellő időben fórumhoz jussanak. M Naimovics, a bolgár Szovremennyik főszerkesztője már a vita legelején figyelmeztetett rá, hogy mindenekelőtt azért szükséges a fiatal irodalommal törődni, mert a fiatal író — vollükópiwm az irodalom lövője. E kérdéshez kapcsolódva Oldrich Rafaj, a Literární mésieník főszerkesztője elmondotta: „A mi Irodalmi folyóiratunk programszerűen foglalkozik a fiatal írónemzedék nevelésével. Elsősorban azzal segíti a fiatal írókat, hogy saját nemzedékük legégetőbb problémáira irányítja rá a figyelmüket, hogy teljes énjükkel, minden erejükkel lássanak hozzá legsajátosabb kö telességükhöz: önmaguk és a társadalomban elfoglalt helyük bemutatásához, úgy, hogy az olvasók és az olvasó lelkének maradjon tere a szárnyaláshoz.“ örvendetes, hogy, amint azt az egyes folyóiratok főszerkesztői elmondották, a szocialista országokban mind számbelileg, mind minőségi szempontból jelentős fej- lődésnek indult a fiatal irodalom. A fiatal alkotók egyre nagyobb térhez és szerephez jutnak az egyes szocialista országokban. Ennek egyik biztosítéka persze, hogy megfelelő fórumhoz juthassanak. Magyarországon például Mozgó Világ címmel 197ti elejétől új folyóiratot kapnak a fiatal írók Amint Vladimír Reisel elmondotta, ilyesmire a mi fiatal alkotóink is számíthatnak a jövő esztendőben. Dr. Vladimír Zabkay megállapítása szerint a vendéglátók elégedettek az értekezlet eredményeivel. KÖVESDI JÁNOS 8j könyvek - érdekes olvasmányok E napokban jelent meg a Madách Könyvkiadó gondozásában a csehszlovákiai magyar valóság irodalom két világháború közötti reprezentatív írásait tartalmazó, „Az &hség legendája" című antológia. A két világháború közötti csehszlovákiai magyar prózairodalom egyik rétegét a szocialista tényirodalom alkotja, mely a nemzetközi proletárirodalom hatására bontakozott ki. E dokumentumirodalom hazai bázisa „Az Üt“ című folyóirat volt. -Étinek szerkesztője, Fábry Zoltán a politikai harchoz szorosan kötődő tényirodalmat „valóságirodalomnak“ nevezte, s ez az elnevezés a csehszlovákiai magyar kritikában és irodalomtörténetírásban közkeletűvé vált. Egyik elméleti írásban Fábry a valóságirodalom koncepcióját a következőképpen határozta meg: „Törüljük le minden oda nem való9 színt a palettáról, szavaink ne muzsikáljanak, nézzük szürke, józan szemmel, a szürke és szürkeségében gigantikus mindennapi életet, a milliók életét. A forradalom megkívánja, hogy a dolgokat úgy egyszerűsítsük, hogy csak a tény, csak az állásfoglalás maradhasson pusztán, meztelenül.“ A szépirodalmi műfajok területén a csehszlovákiai magyar valóságirodalom legtipikusabb képviselő: Bányai Pál, Dömötör Teréz, Ilku Pál, Morvay Gyula, Sely- lyei József voltak. A mozgalom teoretikusának számító Fábry a valóságirodalom művelésére „Az éhség legendája “című szociográfiai tudósításával nyújtott példát, s ilyen írásokat a mozgalom másik teoretikusa, Balogh Edgár is írt. ,,Az éhség legendája“ most újra közli legjobb írásaikat. A budapesti Európa Könyvkiadó és a Madách közös gondozásában jeleni meg „A Szovjet Irodalom Könyvtára“ sorozatban „A forrófejű Andron“ című antológia. A szovjet-orosz próza kibontakozásának évtizedei, a felbukkanó új tehetségek színes seregló- se, a merész kísérletezések, szenvedélyes útkeresés ideje — az egész világirodalmi folyamat egyik legnagyszerűbb korszaka. „A forrófejű Andron erről a -korról szeretne képet adni: Gorkijtól Zoscsenkóig, Szeráf imovicstól Olesáig felsorakoztatni egy új csodákkal teli korszak íróinak javát. A kor ismert kritikusának, Voronszkijnak szavával élve: „a nagy szovjet ország távoli zugaiból, cie elsősorban a polgárháború frontjairól elnzúduló új tehetségek'* természetesen a változó idők témáit és lüktetését is magukkal hozták. A novellák, kisregén vek képeiből, feszítéséből, a kor tablójának sok-sok mozzanata is kirajzolódik előttünk: a hadikommunizmus m eg pró bá 11 a t ása i, harcok kavargása, a NÉP korszak megannyi sajátos vonása s a terv- gazdálkodás újfajta mun kapát osz- szal leli éveinek villanásai. Nem hiány.>znak a válogatásból a huŐSSZEL (Karéi KubíCek felvétele) mór, a szatíra jegyei sem. S a kor témái mellett helyet kaptak a történelmi témákat idéző kis* prózai müvek is. Illyés Gyula felfedezésnek számító 1936-os szovjet novella-gyűjteménye, a Nyugat Mai Orosz Dekameronja óta a magyar olvasó egyre szélesebben és teljesebben veszi birtokába a világirodalomnak azt a táját, amelyen ez a jelenlegi antológia új felfedezéseket is kínáló utazásra kalauzolja. Polinézia a múlt ös a jövő határán — hirdeti alcímében Miloslav Stingl: Az utolsó paradicsom című könyve, amely a Gondolat és a Madách közös gondozásában jelent meg. E könyvével folytatja a neves csehszlovák néprajzkutató beszámolóját arról az útjáról, melynek első részét „A nyugalmazott em- berevők szigetei“ című művében ismertette. Ezúttal, mint az alcím is jelzi, Polinéziát járta be a könyv írója. A sok tekintetben még ma is sajátos kultúrájú Hus- vét-szigeten kezdte meg kutatásait, s ő is, mint sokan mások, feleletet keresett a titokzatos szobrok keletkezésére. Eljutott Tahit; szigetére is, és leírja Gauguin életének itt eltelt éveit. Rejárta a Samoa-szigetcsoportot, ahol megfigyelhette a gyarmatosítók uralmának újabb módszereit, s azt, hogy az itt élő nép hogyan keresi a felemelkedés és függetlenség útjait. Utazását Új- Zélandon fejezte be, és színesen írja le tapasztalatait a maorikkal kapcsolatban. A gazdag képanyag és fordulatos stílus élvezetes, szórakoztató olvasmánnyá teszi Miloslav Stingl kiváló munkáját A legifjabb olvasók Móra Ferenc: A hatrongyosi kakasok című könyveben gyönyörködhetnek. A hatrongyosi kakasok, a nagyhatalmú sündisznócska, a gavallér zsiráfok és a csókái csóka régi kedves ismerősei a gyermekeknek. Móra Ferenc nagy szeretettel és értő figyelemmel hajolt az állatokhoz, négylábú, szárnyas vagy zümmögő barátainkhoz, és hol bűbájos mesét, hol tanulságos ismereteket mond el róluk írásaiban. A legismertebb és iegkedveltebb történeteken kívül ebben a kötetben számos olyan mesét is talléinak olvasóink, amelyek eddig korabeli újságok, hetilapok hasábjain lappangtak, és itt jelennek meg először könyvlapokon. Reich Károly gazdag és remek illusztrációs anyaga méltó külsőt kölcsönöz ennek a könyvnek, amellyel a Móra Ferenc gyermekírásait bemutató hétkötetes sorozat elindult. Ugyancsak a legkisebbek számára készült Petőfi Sándor „Anyám tyúk/a" című költeményének Würtz Ádam-illusztrálta pompás leporello kiadása, valamint a Móra Könyvkiadó népszerű „Képes Történelem" sorozatának két legújabb kötete: A török Magyarországon és a Hellász fénykora. S még egy ifjúsági kiadvány: R. Várkonyi Ágnes: így élt Vak Bottyán című életrajzi regénye. Az Iskolások Könyvtárának legújabb kiadványa Pavol Országh- Hviezdoslav Véres szonettek című gyűjteményének új kiadása Rácz Olivér kiváló fordításában. Szómba thy Viktor útirajzköny ve, a Szlovákiai utazások a Panoráma Könyvkiadó „Mini útikönyvek“ sorozatában látott napvilágot. A klasszikus magyar irodalmat Szerb Antal: A királyné nyaklánca című regénye ós Tamási Áron: Hazai tükör című történelmi regénye képviseli a legújabb könyv- jegyzékben. A világirodalom klasszikusait a lengyel Sienkiewicz „Kereszteslo- vagok“ című kétkötetes történelmi regénye reprezentálja. A mai magyar irodalomból Bihari Klára nagysikerű „Miért?" című munkája látott ismét napvilágot a Szépirodalmi Zsebkönyvtár sorozatban. A mai szlovák prózát Vincent Šikula: Nyár derekán című elbeszéléskötete reprezentálja: Slku- lát már ismerik olvasóink, hiszen az évekkel ezelőtt megjelent regénye, a „Rozárka“ osztatlan elismerést aratott. ~il— 1975. XI. 6. 6
