Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-30 / 48. szám, Vasarnapi Új Szó

Si CSIZMÁK ESZTER Hét járás területén áthaladva 1600 km-t tettünk meg. Bukarestből, a tavak és parkok városából DOBRUDZSÁT átszelve jutottunk el CONSTANOÁBA, Románia legnagyobb ten­geri kikötőjébe. Megcsodáltuk a szebbnél szebb tengerparti üdülőhelyeket, majd észak­nyugat jelé kanyarodva a festői Duna-deltához értünk. Innen GALATIT, a nagy folyami kikötőt érintve utunkat Moldavában folytattuk. A Keleti-Kárpálok legkeletibb nyúlvá­nyainak lábánál épült Bacauon keresztül érkeztünk el körutunk legészakibb pontjába, a Bistrita völgyében fekvő történelmi múltú PlATRA-NEAMT-ba. Itt újból irányt változtat­tunk. Savinestin, a nagy vegyipari kombinát városán, Buzaut és Ploestit, a kőolajvárost érintve visszatértünk a fővárosba. Öt nan alatt megismertük a külföldi turisták leggyako­ribb úticélját, a Fekete-tenger partját, ízelítőt kaptunk a delta vidékéből és a Kárpátok természeti szépségeiből. Álljunk meg a sok látnivalót és élményt nyújtó körút egy-két állomásán. Érdekes, modern megoldású (az üdülőknek teljes kúnyelmet nyújtó) szálló a Fekete-tenger partján. ben egy hasonló szanatórium építését. A román állam óriása eszkö­zöket fordít a hazai ós a kül­földi turistaforgalom fellendí­tésére. Míg az előző időszakban a figyelem központjában a ten­gerpart fejlesztése állt, az utóbbi években nagy előrehala­dást értek el a hegyvidéki tu­ristaközpontok és gyógyfürdők fejlesztésében. 1966—1970-ben 4 milliárd lejt fordítottak az Idegenforgalomra, a mostani öt­éves tervidőszakban már 5,5 milliárdot. A mintegy negyed- millió szállodai férőhelyből 114 ezer a tengerparton van. Szinte elképzelhetetlen, hogy a tengerpart rendezését csak 18 éve kezdték mag. Először a nagyon tagolt, köves partot egyenesítették ki, összefüggő homoksávot alakítottak ki. Ha végigmegyünk a parton, a lai­kus is megállapíthatja, hol in­dult meg az építkezés. Mamaiá­ban 1961-ben épültek fel az első, mai szemmel nézve alor csony, egyhangú üdülők. Az évek folyamán egyre igénye­sebb terveket valósítottak meg, egyre tetszetősebb, változato­sabb épületcsoportokat építet­tek fel. Bár azt mondtuk, hogy ezentúl a beruházási eszközök jobban megoszlanak a száraz­föld ,és a tengerpart között, ez nem jelenti azt, hogy a parton leáll az építkezés. Például Ma­maiában, ahol ma 35 000-en üdülhetnek, 1990-ben már 120 ezer embert tudnak elhelyezni. Különféle üdülőkkel és sport- létesítményekkel építik körül a 21 négyzetkilométer területű édesvizű tavat. így a tenger­part minden évben tartogat va­lami meglepetést a látogatók számára. Szabadtéri tárlat Szakadó esőben érkeztünk Buzauba. Olyan nagy mennyisé­gű víz zúdult a fővárostól 110 km-re fekvő járási székhelyre, hogy gépkocsink csak lépésben haladhatott. A város határában várt bennünket a járási lap fő- szerkesztője. Az eső miatt egy kézszorításra sem tudtunk ki­szállni a kocsiból, követtük vendéglátónk személygépkocsi­ját. Az út kacskaringózva egy­re feljebb kapaszkodott, az ele­inte ritkás növényzetet sűrű er­dő váltotta fel. Itt-ott kis he­gyi települések tűntek fel, ér­dekes megoldású apró faházak­kal. Közben elállt az eső, és mire kiszálltunk, * az elvonuló felhők mögül előbukkanó nap­sugarak világították meg az elénk táruló megkapó képet. A XV. századi ódon kolostor fe­hér falai tisztára mosva dísze­leglek. A kolostor és a fölötte magasodó erdő közötti lankán szobrok fehérlettek a zöld ré­ten. Messziről alig lehetett őket megkülönböztetni a béké­sen legelésző juhok tói. A több­nyire modem, nonfiguratív kép­zőművészeti alkotások jól meg­fértek a műemlékkel, beleillesz­kedtek a tájba. Hogyan kerültek ide ezek a szobrok? Ez volt az első kér­désünk kísérőnkhöz. Megtud­tuk tőle, hogy öt éve Gheorghe Coman, Buzauban élő szobrász kezdeményezésére 16 művész egy hónapot töltött ezen a gyö- nyörű vidéken. A közeli Magú­ra kőbányájából 2—5 tonnás kőtömböket szállítottak a rétre, ahol sorshúzással döntötték el, ki melyik követ munkálja meg. A kezdeményezésnek sikere volt, azóta minden évben egy hónapig szobrászok vésőjétől és kalapácsától visszhangzik a vidék, a réten pedig 16 ismert és fiatal művész alkotásával gyarapszik a szabadtéri tárlat. A szoborgyűjtemény évről év­re több érdeklődőt vonz. Ezért született meg az a gondolat, hogy a közelben a vidék népi építészeti stílusában falut épí­tenek ós a faházakban szállá­solják el a turistákat. A falu­hoz népművészeti múzeum is tartozik majd, amelyben a lá­togatók megtekinthetik a vi­dék híres kőfaragó népművé­szeinek alkotásait. Ha a terv megvalósul, bizonyára sokan ellátogatnak a ma még félre­eső, nehezen megközelíthető vi­dékre, amely azonban ezáltal, sajnos, elveszti a természet érintetlenségének varázsát. A falumúzeum A több mint másfél milliós Bukarest rengeteg parkjával, fasoraival, a széles sugárutak közepén húzódó pompás virág­ágyaival nyeri meg először a látogatókat. A városon két zöld­övezet húzódik keresztül. Az egyik a lecsapolt mocsarak he­lyén kialakított tavak, a másik a Dimbovita folyó mentén. Par­kok, üdülőközpontok, sportléte­sítmények épültek a folyó és a tó partján. A román főváros egy lakosira 12 négyzetméter zöldterület esik. A bukarestiek egyébként is szeretik a virágo­kat, öröm végignézni a lakó­telepi házak erkélyeit díszítő, gondosan ápolt virágokat és díszcserjéket. A városon szalagként végig­húzódó tó mentén található Bukarest egyik nevezetessege, a falumúzeum Az ország kü­lönböző vidékeiről idő szállított, több esetben 100 évesnél is ré­gebbi lakóházak, gazdasági épületek és templomok érde­kes falut alkotnak, rengeteget elárulnak az egyes tájegysé­gek, nemzetiségek építészetéről és életmódjáról. Vessző-, vagy kőkerítés veszi körül a háza­kat, az udvarokon kerekes vagy gémeskutak, és a berendezés is eredeti. Bútorok, népviseletek, szőttesek, munkaeszközök, régi népi hangszerek tanúskodnak a hajdani mesterek ügyességéről, művészetéről. Örömmel fedez­zük fel az ismerős, a Duna del­tájában még ma is látható szél­malmot, és a jellegzetes nád- fedeles halászkunyhókat. A múzeumot elhagyva évszá­zadok küszöbét lépjük át, visz- szazökkenink a főváros lükte­tő életébe, zajos forgalmába. A leglátogatottabb a tengerpart Nemigen lehet újat írni a rcmán tengerpartról. Az éven­te Romániába látogató több mint 500 000 csehszlovákiai tu­rista többsége a Fekete-tenger partjára tart, így sokan szemé­lyesen, vagy legalább hallomás­ból ismerik az i. e. görög ha­jósok által alapított Constan­tát, a tengerparti ódesvizű ta­vakat, a római kori műemléke­ket, a buja növényzetet, a kor­szerű, érdekes építészeti meg­oldású üdülőközpontokat — a Neptunt, a Jupitert, a Vénuszt, a Szaturnuszt és az Efóriát. Talán kevesebben jutottak el Mangaliába, az egy éve át­adott Mangalia nevű gyógysza­A jövő városa A Baragan-síksáq — Romá­nia legjelentősebb gabonavidé­kének — kellős közepén, a fő­városból a tengerpartra vezető útvonal mentén fekszik Slobo- zia. Fejlődését az a gyors ütem jellemzi, amellyel az ország többi részeiben is találkozha­tunk. öt évvel ezelőtt a 12 000 lakosú városkának csak három emeletes épülete volt. Ma a 25 000 lakos többsége korszerű, többemeletes házban lakik, s a tervek szerint 1980-ig a lakos­ság újból megkétszereződik. A lakóházakkal párhuzamosan szociális és kulturális létesít­mények is épülnek. Városnéző körutunkon új kórházat, szál­lót, iskolát, vendéglőt és üz­letközpontot is láttunk. A 12 millió lej beruházással épült művelődési ház 600 férőhelyes színházi termét bármelyik na­gyobb város is megirigyelhet­né. Ogy, mint az 50 000 kötetes könyvtár olvasóterme, a szín­ház is nagy látogatottságnak örvend. Az óv első öt hónap­jában 52 előadást tartottak 30 ezer néző részvételével. Ez ar­ról tanúskodik, hogy az egyre javuló életkörülmények között élő lakosok tudásszomja, mű- vószetszeretete is megnöveke­dett. A hajdan kizárólag mezőgaz­daságáról ismert vidéknek ma már jelentős ipara is van. El­sősorban élelmiszeripari üzemei érdemelnek említést, de az utóbbi években textil- és mű­trágyagyár is épült, és a kö­vetkező ötéves tervidőszakban lét gépipari létesítménnyel gazdagodik a város. Slobozja néhány óv alatt teljesen meg­változott, de amint a város vezetői elmondották, a követ­kező években még nagyszerűbb terveket akarnak megvalósítani. natóriumba. A közvetlenül a vízparton álló modern épület­ben fedett uszoda található, sportpálya, strand, sőt még me­teorológiai állomás is. Tizen­egy orvos ós 300 főnyi sze­mélyzet törődik a több mint 500 beteggel. A kezelésben fel­használják a közeli tavak gyógyhatású iszapját, a kör­nyék gyógyforrásait, a tenger­vizet, a rendkívül kedvező ég­hajlatot, ós Aszlanova akadé­mikusnak, a bukaresti Geronto­lógiai Intézet neves vezetőjé­nek Gerovital nevű gyógysze­rét. Elsősorban reumában, ér­elmeszesedésben, magas vér­nyomásban és bőrbetegségek­ben szenvedő betegeket gyógyí­tanak. Az intézet rövid idő alatt olyan jó hírnevet szerzett, hogy rövidesen megkezdik a közel­Bukarest egyik legszebb szállója, az Intercontinental. A főváros és a tengerpart közti útvonal mentén sok fá­radt turista pihen meg ebben a ,,szélmalomvendéglőben.“

Next

/
Thumbnails
Contents