Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-30 / 48. szám, Vasarnapi Új Szó

VASIL BEJ PA, q CSKP Központi Bizottsága agitációs és propqgqndqosztályánqk vezetője:

II i i a»!!«' íFmm i 11 y %m j;H|j il i; ľ|

A tudományos-technikai forradalom (TTF) problematikája foglalkoztatja mind a marxista, mind a burzsoá teoretikusokat és politikusokat, s e forradalommal együtt járó folyamatok és problémák elemzése, megvilágítása és értelmezése fontos helyet foglal el a két ellentétes társadalmi rendszer ideológiai osztálykonfrontációjában. Pártunk egyik Igen fontos feladatának tekinti, hogy a tömegeknek a marxizmus—leninizmus tanításai alapján megmagyarázza a TTF lényegét, megmutassa a közte és a társadalmi folyamatok fejlődése közötti törvény- szerű kapcsolatokat, kimutassa, hogy a TTF hogyan hat a társadalmi termelés ütemére és struktúrájára, a társadalmi viszonyokra, az emberi lel- kületre, a mindennapi életre, a kultúrára.

A TTF kibontakozását és a szocialista forradalom fejlődését mi az egységes társadalmi folyamat két oldalának tekintjük. A termelőerők gyökeres minőségi átalakítása, a tudománynak közvetlen termelőerővé válása, a társadalmi termelés alapjának; tartalmának és formájának, a munka jellegének, a társadalmi munkamegosztásnak a forradalmi megváltoztatása szorosan összefügg egymással. Ezek a folyamatok ugyanakkor hatással vannak a társadalom és az egyes ember életének minden oldalára. E folyamatok azonban nem egyformán mennek végbe a kapitalista és a szocialista társadalomban, és fontosnak tartjuk e lényeges különbségek » konkrét elemzését és megmutatását.

A NÉP ÉRDEKÉBEN

A szocializmusban a TTF objektív folyamat, de irányított, nem pedig spontán folyamat, teljesen alá van rendelve a nép érdekeinek, s az egész társadalom szükségleteinek maximális kielégítését szolgálja. Tervszerűen oldják meg a szocialista társadalom anyagi-technikai bázisa fejlesztésének és a kommunizmust építő ember erkölcsi nevelésének feladatait. A szocializmusban szó sem lehet a tudomány és a technika szerepének túlbecsüléséről, sem a TTF-től való félelemről, ami annyira jellemző a mai burzsoá világra.

Csehszlovákia Kommunista Pártja nagyon fontosnak tartja, hogy tudatosan befolyásolja a TTF fejlődését, a fejlett szocializmus építésének egyik elengedhetetlen feltételét látja benne. Erről tanúskodik egyebek közt az is, hogy a TTF-fel összefüggő kérdéseket fölvetettük a CSKP XIV. kongresszusán és külön a CSKP Központi Bizottságának 1974 májusi ülésén. Az a véleményünk, hogy a tudományostechnikai haladás aktív elősegítésével hozzájárulunk a szocialista közösség országainak kommunistái előtt álló azon internacionalista feladat teljesítéséhez, amelynek lényege a TTF vívmányainak egyesítése a szocializmus előnyeivel. (Elég, ha annyit mondunk, hogy a csehszlovák burzsoá köztársaság utolsó éveiben mintegy 2000 ember foglalkozott tudományos kutatásokkal, ma pedig 150 000 tudományos dolgozó van az országban. Nem kevésbé érdekesek a következő számok: 1973-ban a köztársaság társadalmi összterméke 5,2-szerese, nemzeti jövedelme 5,5-szerese, Ipari termelése 8- szorosa volt az 1948. évinek, az ország tudományos-technikai potenciálja pedig ugyanezen Időszak alatt harmincszorosra nőtt.)

A tudomány, az új technika, a technológia tervszerű fejlesztése, a termelés komplex gépesítése és automatizálása, a számítógépek alkalmazása megteremti az anyagi feltételeket ahhoz, hogy gyorsabban oldjuk meg a szocialista társadalom fejlesztésével kapcsolatos tő társadalmi feladatokat, s mindenekelőtt, hogy megvalósítsuk az emberiség sok évszázados vágyát, a társadalmi egyenlőséget. Annál is inkább, mert szerintünk,'kommunisták szerint, a társadalmi egyenlőség megteremtésének útja nem az emberek szükségleteinek, képességeinek és ízlésének mesterséges nivellálása, hanem mindenki számára egyenlő munka- és életkörülmények létrehozása. Nemcsak az a feladat, hogy véglegesen áthidaljuk a szegénység és a gazdagság közötti szakadékot, ami a kapitalista világ elmaradhatatlan velejárója, hanem az is, hogy következetesen és céltudatosan leküzdjük az egyenlőtlenség minden örökül maradt fajtáját. A társadalmi fogyasztási alapok bővítése (egyebek közt az oktatás és a képzés minden fajtáját felölelő ingyenes, mindenki számára hozzáférhető rendszer, az ingyenes egészségügyi ellátás), mindennemű faji és nemzeti megkülönböztetés teljes megszüntetése, a fizikai és a szellemi munka közötti különbségek fokozatos leküzdése, az egyes országrészek, az országokban élő nemzetek és nemzeti kisebbségek gazdasági, kulturális és társadalmi fejlettségi szintjének tényleges kiegyenlítése mind arról tanúskodik, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban sikeresen megoldjuk ezt a feladatot. (Szemléletesen mutatja ezt például Szlovákia szocialista fejlődése. Szlovákia a kapitalizmus idején elmaradott peremvidék volt, amely nyersanyagot és olcsó munkaerőt szállított az ipari körzeteknek. A szocializmussal elkezdődött Szlovákia gazdaságának, kultúrájának és tudományának rohamos fejlődése, a lakosság életszínvonalának emelkedése. A Szlovák Szocialista Köztársaság ma már gyakorlatilag egy szinten van a Cseh Szocialista Köztársasággal.)

AZ ALKOTÓ JELLEG

A szocializmusban a TTF társadalmi következményeinek (és felhasználásuknak) az a sajátossága, hogy az iskolázottsági, szakképzettségi, szakmai és kulturális színvonal emelkedése, az ember alkotó lehetőségeinek és képességeinek kibontakoztatása és fejlesztése a dolgozó emberek érdekeivel teljes összhangban történik, s együtt jár a dolgozók életszínvonalának emelkedésével, a gazdasági és a társadalmi Irányításban való részvételük növekedésével. A szocializmusban az emberi munka alkotó jellege egyre inkább kiteljesedik, nő a politikai képzés, és a szakmai oktatás jelentősége, mindinkább előtérbe lép a sokoldalúan fejlett emberek nevelése. A szocialista fejlődés e jellemző vonásai ugyanakkor a TTF további kibontakoztatásának is elengedhetetlen feltételei.

Minthogy egyre fontosabbá válnak a termelés előkészítésének szakaszai a kutatás, a műszaki szerkesztés és tervezés, a prognosztika, a tervmunka stb. —, nagyobb szerephez jut a tudományos és a mérnöki munka, ehhez pedig magas fokú iskolázottságra, kulturáltságra, szakképzettségre van szükség. A munkásszakmák egy része már ma is megköveteli a szakközépiskolai, olykor pedig a főiskolai végzettséget. (A CSSZSZK népgazdaságában foglalkoztatottak létszámán belül a szakmunkások aránya az 1950-től

1970 ig terjedő 20 év alatt 24,05 százalékról 43,ö8 százalékra emelkedett, a szakképzetlenek száma pedig 70,39 százalékról 37,04 százalékra csökkent. Különösen gyorsan növekszik a szakmunkások száma az iparban: 1945-től

1974 ig 315 százalékkal növekedett. Ugyanakkor emelkedik a munkásosztály iskolázottsági és tudományostechnikai szintje. A középiskolát végzett dolgozóknak 69 százaléka és a főiskolát végzetteknek mintegy a fele munkás vagy parasztszármazású. A gazdaság és technika magas fejlettségi szintje nagy munkafegyelmet és felelősségtudatot igényel. A bonyolult munkamegosztásból következően akár egyetlen dolgozónak a hiányzása, késése vagy hanyagsága is megzavarja a munkafolyamatot a nagy létszámú kollektívában. Másrészt minél magasabb a szocialista társadalom fejlettségi szintje, annál nagyobb követelményeket támaszt erkölcsi tekintetben, nevezetesen megköveteli a tudatos legyeimet, a felelősségérzetet, a munkatársak megbecsülését, a szocializmus és a kommunizmus eszményeinek megvalósításáért kifejtett erőfeszítéseket. Ezek az értékes tulajdonságok mind közvetlenebbül előmozdítják a munka hatékonyságának növekedését.

Röviden szólva: a TTF hatására a termelőerőkben bekövetkező minőségi változások közvetlenül érintik az embert. A szocializmusban ezek a változások segítik az ember sokoldalú fejlődését, a kommunista világnézet és erkölcs kialakítását. De ez egyszersmind új feladatokat is ró az ideológiai terület dolgozóira.

Az ideológiai munka tartalmának és formáinak összhangban kell lenniük a tömegek új iskolázottsági, kulturális szintjével. Ez arra kötelezi a pártot, liogy következetesen és alaposan elsajátítsa az ideológiai befolyásolás elméletét és módszereit. Szervesen ösz- sze kell kapcsolni a marxista — leninista elméletet a politikai agitáció gyakorlatával, s ugyanakkor a párt ideológiai nevelő és propagandamunkájában fel kell használni azokat az új módszereket és eljárásokat, amelyeket a modern pedagógia, pszichológia, logika, információelmélet és más humán, természet- és egzakt tudományok dolgoztak ki. Egyetlen cikkben nem foglalkozhatunk a TTF problematikájával kapcsolatos Ideológiai munkánk minden vonatkozásával, ezért itt csak néhány területét tárgyaljuk.

A KIPRÓBÁLT VEZETŐ

Mint ismeretes, a társadalmi szerkezetnek a tudományos-technikai forradalommal kapcsolatos megváltozása, a munkásosztály létszámának, képzettségi és kulturális színvonalának emelkedése, a fizikai és szellemi mun- ku közötti különbség mind gyorsabb elmosódása jó néhány burzsoá elméletet hívott életre. Ezeknek a kidolgozói azt állítják, hogy a munkásosztály „deproletarizálódik", „összeolvad“ a középrétegekkel, s hogy ma már elfogadhatatlan a proletariátus diktatúrájának fogalma. A tőkés világban zajló osztályharcok éleződése azonban azl mutatja, hogy a proletariátus éppenséggel egyre erősödik, szervezettebbé, egybeforrottabbá válik. Egyre nagyobb szerepet tölt be a szocialista országok munkásosztálya: a társadalmi fejlődés fő motorja, a tudományostechnikai haladás egyik letéteményese, hatalmas nevelő és szervező erő. A munkásosztály -társadalmi szerepének növekedésével, a harc körülményeinek és feladatainak bonyolultabbá

válásával elkerülhetetlenül növekszik a munkásosztály pártjának szerepe is: a párt a forradalmi harcnak és a világ szocialista átalakításának minden területén a munkásosztály szilárd, kipróbált és elhivatott vezetője. Ezért a marxista—leninista tudománynak részletesebben ki kell dolgoznia azt a kérdést, hogy a tudományostechnikai forradalom korszakában növekszik a munkásosztály vezető szerepe, valamint a munkásosztály és az összes dolgozók által folytatott harc pártirányítása nak jelentősége. Ez a téma fontos helyet kap a propaganda- munkában. Természetesen a tudomány fényében behatóan tanulmányoznunk kell a parasztság helyét és szerepét a tudományos technikai forradalomban, valamint a parasztságban végbemenő változásokat és a parasztság fejlődésének távlatait. Ugyanilyen lényeges az fs, hogy elemezzük az értelmiség, az ifjúság, a nők problematikáját.

Ma igencsak előtérbe kerül egy másik nagy probléma. Napjainkban a filozófusok, a politikusok és a szociológusok különösen időszerű feladata, hogy foglalkozzanak az ember és a társadalom viszonyával, amely mindig is foglalkoztatta őket. Vajon az „urbanizáció", a „technicizálódás" és a TTF egyéb következményei növelik-e az „tnkommunikabilitást" az ember és a társadalom között, vagyis olyan helyzetet teremtenek e, amelyben a társadalom nem tudja befolyásolni az embert, az ember pedig nem kíván és nem tud hatni a közügyekre? Nem jár e a modern fejlődés az ízlés, az érdeklődés, az emberi viselkedés unalmas nivellálódásával? A jelenkori kapitalizmus és a válóságos szocializmus gyakorlata alapján egyértelmű válaszokat tudunk adni ezekre a kérdésekre. Az ideológiai front dolgozóira vár az a feladat, hogy általánosítsák és megmagyarázzák ezt a gyakorlatot, megmutassák, hogy a kapitalizmus a tudományos-technikai forradalom eredményeit felhasználva eltorzítja a személyiséget, lerombolja az ember ós a társadalom közti kapcsolatok humánus alapjait, a szocializmus viszont biztosítja az ember sokoldalú szellemi és fizikai fejlődését, az olyan színes személyiség kialakulását, aki teljesen érvényesíti individualitását, és ugyanakkor összhangba tudja hozni törekvéseit és becsvágyát a társadalom érdekeivel.

Ezt a nagy feladatot csak úgy tudjuk megoldani, ha elméleti szinten megvizsgáljuk a vele kapcsolatos problémákat, fokozzuk a tömegek kommunista nevelését és oktatását célzó gyakorlati munkát. Az a feladatunk, hogy a tömegekben kialakítsuk és terjesszük a tudományos világnézetet, megnyissuk előttük a nemzeti és a világkultúra kincsestárait, kialakítsuk bennük a munkához való kommunista viszonyt, a tudatos fegyelmet, a felelősségérzetet, az elvtársi segítőkészséget, a szocialista hazafiságot és a proletár internacionalizmust.

A DEMOKRÁCIA FEJLESZTÉSE

Igen lényeges a demokrácia, ezen belül az üzemi demokrácia további fejlesztésének a kérdése. A burzsoá társadalomban a tudomány és a technika legújabb eszközeinek az irányító munkában való alkalmazása azzal a következményekkel jár, hogy az irányító apparátus mindinkább elkülönül a dolgozó tömegektől, sőt a hagyományos parlamenti és egyéb képviseleti szervektől is. A CSSZSZK-ban (akárcsak a szocialista közösség más országaiban) az irányító munka pro- fesszionalizálódása azzal párosul, hogy folytonosan növekszik mind a különböző szintű választott szervek, mind pedig a társadalmi-politikai tömegszervezetek — a párt- és a szak- szervezetek, az ifjúsági, a nőszervezetek, a különféle önkéntes szövetségek és egyesületek — szerepe. A szocializmusban törvényszerű az állampolgárok politikai, iskolázottsági és kulturális-technikai színvolának emelkedése, társadalmi érettségük és tudatosságuk fejlődése, és lehetővé válik, hogy a tömegeket, a demokratikus szervek és szervezetek révén nagyobb mértékben bevonjuk az államügyek intézésébe. Az a feladatunk, hogy előmozdítsuk a dolgozók társadalmi aktivitásának fejlődését, s elérjük, hogy minden egyes állampolgár a termelés és a társadalom teljes jogú és felelős gazdájának érezze magát.

(A cikk befejező részét a Vasárnapi Oj Szó következő számában közöljük)