Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-28 / 281. szám, péntek

Az Éiet és Irodalom 1970. július 1-i számában megjelent Fábry Zoltán végrendelete. Köztudomású, hogy Fáb­ry végrendeletében általános örökö séül a CSEMADOK-ot tette meg. Azó­ta kinyitották a Fábry-ház kapuját, és az örökös a párt- és az állí.i«d szervek segítségével — hozzálátott az író által reá ruházott feladat megva­lósításához. Legelőször is megalakí­totta a Fábry-bizottságot. (Tagjai: Ba- lázs Béla, Csanda Sándor, Duba Gyula, Jirí JJájek, Lörincz Gyula, Mai^Jlyulu, Mózsi Ferenc, Ján Poniöan, Rácz Oli­vér, Szilvássy József.) 1971-től fogva Simonyi Józsefné könyvtáros személyé­ben gondnok tevékenykedik Fábry .szü­lőházában. Annak az évnek az elején « CSEMADOK a ház újjáépítését is megindította. Azóta (a CSEMADOK hi­báján kívül elég későn) befejeződtek a felújítási munkálatok, és 1975. no­vember 21 én, több mint öt esztendő vei az író halála után, sor kerülhetett a Fábry Zoltán-emlékház felavatására. Egyúttal leleplezték a kétnyelvű em­léktáblát is. Hogy konkrét elképzelésünk legyen a házról, talán nem árt, ha néhány adatot is ide jegyzek. Varga Béla CSEMADOK-főtitkár közlése szerint az emlékház felújítási költsége mintegy 350 ezer koronát tesz ki, be­rendezése (a könyvek bekötése) 60 — 70 ezer koronába került. A ház hat he lyiségből áll, ezek: két könyvtárszo­ba, két vendégszoba, konyha és tágas előszoba. A könyvtár könyvállománya körülbelül 9 ezer könyv. Ebből 3900 magyar nyelvű, 5000 német. Kisebb számban szlovák, cseh és angol nyelvű könyveket is tartalmaz. A könyvtárnak jelentős részét képezi a megközelítő­leg 6500 levélből álló levéltár. Atég- rendelet A-3. pontja szerint „A levél­tár (kartotékok, dossziék, levelek, nagyrészt feldolgozatlan állapotban: újságcikkek, dokumentációként jlgy- zetfüzeteim, amelyekből sajtó alá íi lehet rendezni).“ A levéltárban zöm­mel olyan levelek találhatók, amelye­ket Fábry kapott barátaitól, kortárs íróktól, művészektől, politikusoktól. A levelek többnyire irodalmi viták anya­gát, különböző művészeti problémák felvetését, egy-egy író vallomását tar­talmazzák. Aránylag kevés Fábrt,íól származó levél van közöttük, leszá­mítva azt a mintegy 600 levelezőlapot, melyet Fábry az első világháború ide­jén szüleinek írt. E lapok azonban az ^ökös megállapítása szerint nem kép­viselnek különösebb irodalmi értéket. A levelek rendszerezése, nyilvántartás ba vétele tulajdonképpen már befeje­ződött. A levelezéssel kapcsolatban itt el kell mondanunk, hogy megindult azoknak a leveleknek a begyűjtése is, amelyeket Fábry Zoltán írt és adott postára. (Nagy szolgálatot tennének az ügynek azok a magánszemélyek, akiknek birtokában Fábry-Jevelek van­Tegyük közkinccsé Fábry Zoltán szellemi örökségéi Gondolatok az emlékház felavatása kapcsán nak, ha elküldenek azokat a hagyaték Kezelőjének, a CSEMADOK Központi Bizottságának.) Az ünnepi felavatással egyidejűleg kiállítás nyílt a Fábry emlékházban. A kiállítást talán így nevezhetnénk meg: Fábry Zoltán életkörnyezetének állandó kiállítása. Az emlékkiállítást most már naponta megtekinthetik az irodalom és a csehszlovákjai magyar kultúra barátai. Itt újra csak a neve­zetes (1970. január 20 án kelt) végren­delet sorait kell idéznem: „Az irodalmi közvéleményben személyem, művem és átószi létem eggyékeverődött. Stósz nélkül nincsen Fábry-mű és nem lehet E’ábry-emlék, Stósz legenda lett, mert valóság volt. A jelzők ezt egyértel- jnűen bizonyítják: a „stószi mérték“, a „stószi ablak“, a „stószi őrhely“ a magyar irodalom és ezentúl a közép­európai kultúra fejezetcímei lettek. Stósz már életemben zarándokhely lett. Stósz és a Fábry-mű realitását, egysé­gét, biztosítani kell, mint hagyatékot, mint elkötelező örökséget.“ Ennek az egységnek a megteremtéséhez bizonyos mértékben azzal is hozzájárulunk, ha el-ellátogatunk Fábry szülőházába, hogy még jobban, még mélyebben meg­ismerjük azt, ami nagy írónk szellemi Jobogását táplálta, ha már igyekezett a CSEMADOK — Balogh Bdgár szavai­val — „a vox humana múltját és jövő­jét — Fábry Zoltán házát, könyvtárát, levéltárát — közkinccsé tenni“. Azokon a dolgokon túl azonban, ame lyek az író volt életéből „múzeális jelentőséget kaptak“, jóval fontosabb Fábry Zoltán szellemi öröksége, mely nem válhat muzeális, tehát statikus ér­tékké. Minél előbb, a legnagyobb mér­tékben, a legtökéletesebb formában közkinccsé kell tennünk. „Az író lég igazabb öröksége — írja Fábry — a mű: könyveinek, írásainak összessége, hatása, továbbélése.“ Ez a hatás az író halálának pillanatában megkapja „a továbbéltetés lehetőségét, a folyama­tosság megszakít hatatlanságának“ le hetőségét. Fábry lehetőségről beszélt. Igen. Jog­gal várta el tőlünk, utódaitól, hogy biztosítsuk szellemi öröksége tovább­élésének lehetőségét. Erre nemcsak Fábry tiszta emléke kötelez bennün­ket, hanem a csehszlovákiai magyar kultúra iránti felelősségérzet is. Nagy írónk és gondolkodónk szellemi hatásának továbbéltetéséhez kitűnő lehetőséget nyújt maga az em­lékház is. Most már csak rajtunk mú lik, mennyire tudjuk aktivizálni a ben­ne rejlő lehetőségeket. Az emlékház is hozzájárulhat, hogy Fábry szellemi ha­tása mennél messzebbre jusson, hogy nemcsak évekkel, hanem évtizedekkel halála után is élő fáklyaként lobogjon. Hadd emlékeztessek itt arra is, milyen elképzelései voltak magának Fábry nak, jövendő emlékházát illetően: „Stósz- ból, a házból nem sablonos múzeumi „zarándokhelyet“ kell csinálni, de a könyvtár és levéltár felhasználásával élő kulturális gócot, melyet írók, ku­tatók használnak. (...) A CSEMADOK- nak persze joga, hogy a muzeális és kulturális góc szintézisét a saját el­képzelése szerint valósítsa meg. Vi­szont jó lenne, ha ez a sstevákiai ma­gyar kulturális tényezők (írószövetség stb.) bevonásával történne. Egy régeb­bi végrendeletemben néhány elképze* lést rögzítettem is . ..“ Az emlékszobákat berendezte a CSE- MADOK. Lehetőség nyílott tehát rá, hogy irodalomtörténészeink vagy akár diplomamunkát író diákjaink két hétre, egy hónapra vagy hosszabb időre ia megtelepedjenek Stószon és munkál- kodjanak a Fábry-életmű ( feldolgozá­sán. (Itt zárójelben megjegyzem, hogy a Fábry-emlékház a teljes Fábry-portá- nak csak a fél szárnyában nyílt meg. Talán érdemes volna elgondolkodni rajta, nem kellene-e a ház másik szár­nyát is visszavásárolni és tágasabb te­ret biztosító alkotóházzá bővíteni idő­vel Fábry szülőházát.) Fábry Zoltán szellemi hatása tovább éltetésének, kiszélesítésének legnagyobb lehetősége természetesen életművének maradéktalan felmérési és kiadása. A Madách Könyvkiadó ed­dig is hűséges gondozója volt a Fábry- könyveknek, csaknem minden évben megjelentetett egy-egy Fábry könyvet. Most már azonban mindenképpen el kellene kezdeni a Fábry-életmű gyűjte­ményes kiadását, amely, felölelné a nagy író gazdag levelezését is. Továb­bi fontos feladat volna egy átfogó jöl- legű Fábry-monográfia megírása, kia­dása. A Fábry életmű értékelése, fel­mérése terén szintén megtette a Ma­dách --Kiadó az első lépést (lásd a Fábry Zoltán kortársai szemével című kiadványt), de a monográfiára, melyet véleményem szerint csehszlovákiai ma­gyar szerzőnek kellene megírnia, alap­vetően szükség volna. (Ez persze nem zárja ki, hogy» Csehszlovákián kívül is szülessenek rábry-monográfiák, ér­tékelő tanulmányok. Nem tartom kizártnak, hogy a Fáb­ry-életmű közkinccsé tételéndk formái­ról — akár lapunk hasábjain — má­sok is: irodalomtörténészek, a CSEMA­DOK, az írószövetség, a Művelődésügyi Minisztérium képviselői is elmondják elképzeléseiket. Megnyilatkozásaikkal bizoifyára hozzájárulhatnának a teljes, objektív Fábry-kép kialakításához, ösz­tönzést adhatnának az említett monog­rafikus mű, művek megszületéséhez. KÖVESDI JÁNOS Vitézségből, emberségből példái KONSZTANTYIN SZIMONOV 60 ÉVES Konsztantyin Szimonov, a szovjet-irodalom kiemelkedő al kotója, akit elsősorban széles sodrású háborús regényei tet­tek ismertté, 1915. november 28 án született Pétervárott. Gyermekkorát Rjzanyban és Szaratovban töltötte. Ifjú évei ben vasesztergályosként dolgo­zott. Minthogy korán felébredt érdeklődése az irodalom iránt, tizennyolc éves korában beirat­kozott a moszkvai Makszim Gorkij Irodalmi Intézet esti ta­gozatára. Két évi tanulás után felfedezik eredeti tehetségét és fölveszik az Intézet nappali ta­gozatára, ahol 1938-ban fejezi be tanulmányait. Egy évvel később Szimonov haditudósító Mongóliában. A Nagy Honvédő Háború ide­jén a Krasznaja Zvezda haditu dósító jaként működik Szimo nov. Jellemzésére hadd idézzük D. Ortenbergnek, a Krasznaja Zvezda egyi akkori szerkesztő­jének visszaemlékezését: „1941 augusztusában Szimonov addig „bűvölte“ a szevasztopoli tenge Vészeket, míg föl nem vették tengeralattjárójuk fedélzetére, mely a román partok felé tar tót:, hogy elaknásítsa a kons tancai kikötő kijáratát. O volt az első író, aki részt vett ilyen szokatlan és rendkívül vészé lyes tenger alatti utazáson. Szi­monov »önkényes tettéért« ala posu.i »kikapott« a szerkesztő séglól, de kezdeményező szel lerne és bátorsága címén végül is megdicsérték. Októberben Szimonov visszatért a Krímről — köpenye csupa lyuk volt a lövésektől és aknaszilánkoktól. Kiderült, hogy még Csongarnál is járt az Arabati-kiszögellésen, s Nyikolajev komiszárral és századával részt vett egy vil­lámtámadásban, lelkesítve a fiatal, harcban még edzetlen katonákat. Ugyanez év novem bér 6-ról 7-re virradó éjjel az északi Barents-tengernél sorka tanaként felderítő akcióban vett részt, mélyen az ellenséges hátországban egy tengerész el háritó-csoporttal. 1942 szeptem herében pedig nappalonként és éjszakánként Sztálingrád égő , városnegyedeiben találkoztam veie. Gyajcran felbukkant^ a zászlóaljaknál és századoknál, mindig az első vonalban. Ilyen rettenthetetlennek szinte »örül ten merésznek« láttam, őt a ha ború végén is a 38. hadseregnél, ahol a politikai osztály pa­rancsnoka voltam.“ Tehát Szimonov nemcsak ha ditüdósítő volt, hanem példás, önfeláldozó katona is. Nincs te­hát semmi különös abban, hogy a Nagy Honvédő Háborúban résfct vett írók közül elsőként kapta meg a Vöi'ös Zászló Ér­demrendet. Szimonov haditudósítóként és íróként nemcsak azokat akarta tájékoztatni a különböző had­színterek eseményeiről, akik a hátországban maradtak, hanem lelkesíteni igyekezett a harcoló katonákat, erősíteni a küzdők végső győzelembe vetett hitét. Szeirinte a harcra való buzdítás és a győzelmi hit szilárdítása nemcsak állampolgári köteles­sége, hanem lelki szükséglete“ is volt a szovjet íróknak. E té­ren rendkívül erős hatással volt nemcsak a katonákra, hanem az otthonmaradottakra is a Várj rámI című híres költeménye, amelyet országszerte együtt szavaltak Tvardovszkij humoros poémájával, a közkedvelt Vaszi­lij Tyorkin-nal. A Sztálingrád-, bán töltött hónapok alatt írja Nappalok és éjszakák című re­gényét a város hős védőinek borzalmas hétköznapjairól. A regény folytatásokban jelenik meg lapja, a Krasznaja Zvezda hasábjain. A katonák a lövész­árokban olvassák az egyes rész­leteket, kézről kézre adva az újságot. A regény azért is je­lentős, mert vele kezdődik a szovjet prózairodalomban a má­sodik világháborúról szóló mű­vek sora. A háborús regények között különleges hely illeti meg Konsztantyin Szimonov nagyszerű regénytrilógiáját (Nem születünk katonhnak, Élők és holtak, Az utolsó nyár), mely talán a legteljesebb Iro-' dalml ábrázolása a Nagy Hon­védő Háborúnak. A trilógia —^melynek harma­dik kötete nemrég jelent meg magyarul — méltán aratott si­kert világszerte. Az a részle­teiben is aprólékos gonddal ki­dolgozott, a szemtanú és mű­vész értő ihletettségével ábrá­zolt háborús panoráma, amit az író festett, éppen Az utolsó nyárral teljesedik ki. Itt Ismét találkozunk a regény immár le­gendás hőseivel: Szerpilin tá­bornokkal, Szincov őrnaggyal és a többiekkel. Az egymást filmszerűen követő események során tanúi lehetünk a háború­ban oly forgandó, tragikus hir­telenséggel változó sorsok ala­kulásának. Szimonov trilógiájá­nak utolsó részében a kibonta­kozó ellentámadás monumenta­litását mutatja meg, amely már világosan tükrözi a napról nap­ra egyre bizonyosabbá váló vég­ső győzelmet. Szimonov, akár­csak Solohov vagy Borisz Pole- voj kitűnően ismerte a fronto: kon a helyzetet, így joggal bí­rálhatta a hadvezetés — sok­szor morális és tényleges káro­kat okozó — hibáit is. Amíg a Nappalok és éjszakákban élesen elítélte Babcsenko alezredes ko- nokságát, amiért felkészületle­nül kényszeríti támadásba ezre­dét, fölöslegesen súlyos veszte­séget okozva annak soraiban, addig Az utolsó nyár hőse. Szerpilin — Vitalij Ozerov iro­dalomtörténész szavaival — „semmi áron nem akar embere­ket feláldozni pusztán azért, hogy sikeresen végrehajtott ak­cióról tehessen jelentést“. Szimonov trilógiájának írása közben több vezérelvet fogal­maz meg a regényírás hogyan­jával kapcsolatban. Egyik cik­kében azt mondja: „... sok ol­vasó az ember születéstől a sí­rig tartó sorsának hosszadal­mas leírása helyett inkább azt várja az írótól, hogy alaposan ábrázolja az egyes hősök életé­nek döntő eseményét, mert ez a döntő esemény igen gyakran az egész ország életének is je­lentős mozzanata lehet.“ Konsztantyin Szimonov hábo­rús regényfolyamaival a szovjet irodalom kiemelkedő képvise­lőinek sorába lépett. Nem vé­letlen, hogy 1942—*43-ban, 46— 47-ben és 49-ben neki ítélik oda az irodalmi állami díjaL Regénytrilógiájáért 1974-ben Le­nin díjjal tüntetik ki. Tavaly a Szocialista Munka Hőse címet is megkapta. A költőként indult Szimonov nagyszabású regényein kívül több drámai művet is alkotott, melyek közül elsősorban a Le­gény a talpán, Orosz emberek. Orosz kérdés, Idegen árnyék érdemel figyelmet. Szimonov közéleti tevékeny­sége is jelentős. 1952 és 1956 között póttagja, majd tagja az SZKP Központi Bizottságának, 1956—61-ig pedig a Központi Revíziós Bizottság tagjaként dolgozik. Két választási idő­szakban a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának a küldötte volt. 1946-tól kezdve máig számos Jelentős tisztséget tölt be a Szovjet trók Szövetségében is. 1946-tól 1950-ig, majd 1954-től 1958-ig főszerkesztője a legte­kintélyesebb szovjet irodalmi folyóiratnak, a Novij Mirnek. Több műve, a Nappalok és éjszakák, Élők és holtak, A hal­hatatlan garnizon stb. filmen is nagy sikert aratott. Konsztantyin Szimonov, mi közben részt vesz a társadalmi lés kulturális élet fontos kérdé­seinek megoldásában, a nagy írók szenvedélyével és fárad­hatatlanságával gyarapítja to­vább életművét. (k-l) Fábry Zoltán írószobája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents