Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-23 / 47. szám, Vasarnapi Új Szó
A NÜRNBERGI PER 30. ÉVFORDULÓJA Harminc évvel ezelőtt, 1945. november 20-án kezdődött az ún. nürnbergi per, melynek lefolyása 10 hónapig tartott, majd ítéletet hoztak a legnagyobb német háborús bűnösök ellen. E per menetét a világ minden táján milliók kísérték feszült figyelemmel. Az emberiség történetében először került sor ilyen tárgyú és ily hatalmas horderejű bírósági tárgyalásra. A vádlottak padján olyan személyek ültek, akiknek bűncselekményei kihatásukban messze túllépték országuk határait. Gaztetteik több millió ember tervszerű lemészárlását, békés polgárok százmillióinak mérhetetlen szenvedését több ezer város és falu pusztulását valamint a leigázott országok és nemzetek iparának, közlekedési hálózatának mezőgazdaságának és kultúrjavainak megsemmisülését okozták. Nem véletlen hogy a háborús bűnösök felelősségre vonását célzó tárgyalás éppen Nürnbergben játszódott le — abban a városban, ahonnan a hírhedt nemzetiszocialista mozgalom elindult abban az épületben, ahol a szégyenteljes fajelmélet törvényei születtek ahol a demagógiától dagá- lyos „Parteitag“ - okát rendezték. A nemzetközi katonai törvényszék a reakció minden fondorlata ellenére is szabályosan lefolytatta a tárgyalást a fő német háborús bűnösök ellen. A BÍRÓSÁG ÖSSZETÉTELE A nemzetközi katonai törvényszék bírálnak összetetelét a paritás elve alapján a Szovietunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország képviselői határozták meg. A huszonnégy német háborús főbűnösnek háborús uszításáért, támadó háború kezdeményezéséért háborús bűntettekért valamint az emberiség ellen elkövetett vétségekért kellett felelnie. A vádlottak a következők voltak: Göring, Hess, kibbentropp, Ley, Kei- tel, Kaltenbrunner, Rosenberg, Frank, Frick, Streicher, Fűnk, Schacht, Gus- tav Krupp, Dönitz, Raeder, Schirach, Sauckerl, jodl, Papén, Seyss-lnquart, Speer, Neurath, Fritsche és Bormann. A nevezettek közül azonban hárman hiányoztak a vádlottak padján. Ley ugyanis a tárgyalás előtt cellájában egy óvatlan pillanatban öngyilkosságot követett el. Krupp ellen gyógyíthatatlan betegsége miatt beszüntették a bűnügyi eljárást, Bormann hollétét pedig nem sikerült kinyomozni. Perét tehát távollétében tárgyalták le, és kontumációs ítéletet hoztak ellene A tárgyalás 1945. november 20-tól 194ö. októbei 1 ig tartott. Hallatlan méreteit a következő számadatok világítják meg: a felsőfokú bíróság 403 nyilvános tárgyalást tartott, a vádlottakon kívül 116 tanút hallgattak ki, 1809 írásbeli tanúvallomást terjesztettek a törvényszék elé, és hat kimerítő jelentést nyújtottak be a Gestapo, a hitlerista kormány és a tábornoki kar bűnös tevékenységéről összesen 200 000 oldalnyi terjedelemben. Ezenkívül több ezer, az egyes vádlottak és szervezetek bűnösségét alátámasztó okmányt adtak be közvetlenül a katonai törvényszékhez. A tárgyalás egész menetét magnetofonszalagon örökítették meg az utókor számára. A tárgyalás orosz, angol, francia és német nyelven folyt. A főügyészek vádtanácsának összetétele a következő volt: a Szovjetuniót R. A. Rugyenko, az Egyesült Államokat R. H. jackson Angliát H. Shawcross és Franciaországot de Mentőn képviselték, akiknek kijelölt helyetteseik is voltak. Ez a tanács ügyelt a tárgyalás menetének törvényszerűségére, valamint felülvizsgálta az ítéleteket és ellenőrizte azok végrehajtását. Harminc nappal a főtárgyalás előtt a vádlottaknak kikézbesítették a német nyelvű vádiratot, és felszólították őket, válasszák meg védőjüket. A VÁDBESZÉD November 21 én kezdődött meg a főügyészek vádbeszéde, amely több napig tartott Elsőnek R. H. Jackson, az Egyesült Államok főügyésze olvasta fel vádbeszédét, amelyben hangsúlyozta, hogy a történelem folyamán ez az első bírósági tárgyalás, amelyet nem a bosszú sugalmaz, hanem a négy nagyhatalom azon közös igyekezetét fejezi ki, hogy egyszer s mindenkorra gátat emeljenek minden idők legnagyobb veszélye, a támadó háború elé. A józan ész megköveteli, hogy a törvény ne csak a kis embereket sújtsa, hanem a levitézlett „nagyságokat“ is. Azokat, akik mérhetetlen hatalmat összpontosítottak kezükben, hogy felidézve a pokol minden erejét egyetlen családi tűzhelyet se kíméljenek az egész világon. Ezt a tárgyalást — folytatta Jackson — a vádlottak gálád törekvései jellemzik amelyek még azután is kísértenek majd a világon, amikor a vádlottak teste már régen oszlásnak indult. Ezek az emberek a faji gyűlölet, az erőszak a terror, a kegyetlenség és a felfuvalkodottság megtestesítői! A civilizáció nem engedhet meg magának semmiféle kompromisszumot az ilyen nem kívánatos elemekkel szemben. Ha nein lépnének fel ellenük egységesen és határozottan, további súlyos megpróbáltatásokat zúdítanának a világra ... Nincs okunk kételkedni az Egyesül! Államok főügyésze szavainak őszinteségében amelyeket bizonyára a szövetséges hatalmak győzelme a fasizmus fölött, valamint Európa népei tragédiájának még be nem hegedt sebei sugallottak. Harminc év távlatából azonban sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az amerikai főügyész intő szavai nyomtalanul eltűntek az amerikai nagytőke által talpra állított nyugatnémet hadigépezet izzó kohójában, nemkülönben tiz éven keresztül a szabadságáért küzdő vietnami nép kíméletlen pusztítása során. Nem hagyhatjuk szó nélkül az arab népek elleni izraeli agressziót sem az USA hathatós támogatásával. Rugyenkőnak a Szovjetunió főügyészének nagy körültekintéssel megfogalmazott, de szóvirágmentes, határozott vádbeszédéből kivonatosan a támadó háború ideológiai előkészítésével foglalkozó részt idézzük: „Göring, Hess, Rosenberg, Fritsche és a többi hitlerista összeesküvők bűnös terveik kivitelezése érdekében ördögi »elméletet« dolgoztak ki holmi »faji felsőbbrendűségről“. Ezen úgynevezett „elmélet“ alapján előkészítették a német fasizmus uralkodásának igazolását más népek fölött, amelyeket alacsonyabb rendűeknek minősítettek. Az idézett »elmélet« értelmében a németeknek „faji felsőbbrendűségük“ alapján jogukban áll a jólétet idegen népek vére és verejtéke árán megteremteni. Az »elmélet« azt hirdeti, hogy a német fasisztákat nem köti semmilyen törvény, semmilyen erkölcsi szabály, a »herrenvolknak« mindenhez joga van. Ezek az »urak* mindent, minden felháborító, kegyetlen, szégyenletes és gonosz tettüket a faji felsőbbrendűségre alapozták. A német fasiszta jogi »elmélet« úgynevezett tudományos elvi alapul szolgált a náciknak az európai országok támadására, a támadó háború igazolására, amelyet uralkodásuk egész ideje alatt lázas sietséggel készítettek elő.“ A továbbiakban Rugyenko rámutatott a szovjet nép és az emberiesség ellen elkövetett gaztettekre. * * A BIZONYÍTÉKOK A tárgyalás folyamán számtalan okmányt matattak be, amelyek az el- fogotl partizánok, a megszállt területek lakossága és a szovjet hadifoglyok ellen irányuló embertelen utasításokat tartalmaztak. »A banditák elleni harcA címén 1941. december 16-án kibocsátott és Keitel által aláírt bizalmas katonai parancsban többek között a következő utasítást olvashatjuk „Az ellenség fanatikus harcosokat vetett be ellenünk, akik kommunista kiképzést nyertek, és bandákba tömörülve nem rettennek visz- sza semmilyen erőszaktól. A lét vagy nemlét kérdése forog kockán. Nem lehetünk tekintettel sem lovagiasságra, sem a genfi egyezmény rendelkezéseire. Katonáinkat feljogosítjuk, sőt kötelezzük, hogy a banditák elleni harcban minden gátlás nélkül a leg- drasztikusabb eszközöket alkalmazzák. Vonatkozik ez az asszonyokra és gyermekekre is, amennyiben sikerünk érdeke megkívánja..." A „drasztikus eszközok“ az ártatlan polgárok millióinak lemészárlását és százezrek internálását jelentették .. 1942. szeptember 8-án további bizalmas rendelet jelent meg a szovjet hadifoglyokkal való bánásmódra vonat- kozolag, amelyet a többi terhelő okmánnyal együtt szintén felolvastak a nürnbergi tárgyaláson. „A bolseviz- mus a német nemzetiszocializmus halálos ellensége. A német katona ebben a háborúban először akad össze olyan ellenséggel, amely nemcsak katonai, hanem politikai kiképzésben is részesült. Eszményképe a kommunizmus, amely legfőbb ellenségét a nemzetiszocializmusban látja. Minden fogolyban — még ha a legártatlanabb benyomást kelti is — ellenséget kell látnunk, éberséget, óvatosságot, bizalmatlanságot tanúsítanunk. A legcsekélyebb fegyelemsértés esetén fegyvert kell használnunk, és minden előzetes figyelmeztető lövés nélkül azonnal halálos találatra kell törekednünk.“ A vádlottak bűntetteinek ismertetésekor a tárgyaláson hajmeresztő tények kerültek napvilágra. A németek Rosenberget bízták meg a köz- és magánvagyon összeharácsolásával az általuk megszállt európai országokban. Hitler parancsára még 1940 januárjában egy úgynevezett „Hohe Schule“-1 alapítottak, ahol szakembereket képeztek ki erre a feladatra. Az alakulat neve „Einsatzstab Rosenberg“ volt. E szakképzett katonai rablóbanda múzeumokat, könyvtárakat és magánlakásokat fosztott ki, felbecsülhetetlen értékű műtárgyakat és gyűjteményeket rabolt el. 1941-ben Rosenberg parancsára nyugaton 69 619 zsidó lakást fosztottak ki, ebből egyedül Párizsban 30 000 lakást. A tömérdek vagyon elszállításához 26 984 vasúti kocsira volt szükség. 1944 júliusától az „Einsatzstab“ keleten 21 903 darab műkincsszámban menő tárgyat, köztük számos értékes festményt rabolt össze. 1941. július 16-án Rosenberget nevezték ki a megszállt szovjet területek legfelsőbb „hadurává", Első ténykedése — az ország kirablásán kívül — a zsidó lakosság kiirtására vonatkozó rendelet kibocsátása volt, amelyet következetesen végre is hajtottak. A GONOSZTEVŐK GARÁZDÁLKODÁSA A háborús főbűnösök ranglistáján szerepel Frank is, aki a megszállt lengyelországi terület teljhatalmú polgári kormányzója lett. Garázdálkodásának jellemzésére idézünk egy tőle származó és e tárgyaláson is felolvasott kijelentést „Lengyelországgal úgy bánunk el, mint gyarmatunkkal. A lengyelek a nagy német világ- birodalom rabszolgái lesznek.“ Frank e kijelentése nem maradt üres fenyegetés, mert 1942. szeptember 18-án már büszkén jelenthette a führernek, hogy 800 000 lengyel kényszermunkást küldött a német birodalomba. Ugyanazon év folyamán pedig 700 000 zsidó származású lengyel polgárt hurcoltak el a haláltáborokba. Frick 1943 augusztusában lett a cseh-morva országrészek „védnöke“. A nemzetközi katonai törvényszék vádjai szerint ugyancsak ő írta alá 1938. március Í3-án az okiratot Ausztria csatlakozásáról a német birodalomhoz. Az ún. cseh-morva protektorátus területéről ő hurcoltatta ki Németországba a cseh és morva lakosságot kényszermunkára, a zsidó származású polgárokat pedig a gázkamrákba. Frick a német „Übermensch“ - elméletet úgy értelmezte, hogy az elmebetegek csupán ingyenélők. A háborús bűnösök cselekedeteinek kivizsgálására alakított csehszlovák bizottság jelentése szerint Frick 275 ezer „elmebeteget“ gyilkoltatott le injekciós tűvel. Az áldozatok hozzátartozóit levélben értesítették, gondoskodjanak a holttest eltemettetéséről. AZ ÍTÉLET Kaltenbrunner, Jodl és Frank háborús bűnös a kivégzés után... A nürnbergi katonai törvényszék elnöke 290 napi tárgyalás után 1946. október 1-én olvasta fel az ítéletet. A vádlottak közül tizenötöt kötél általi halálra, ötöt részben többévi, részben életfogytiglani fegyházra ítéltek. Két órával a kivégzés előtt körmönfont módon mérget csempésztek be Göring cellájába. Sikerült öngyilkosságot elkövetnie, noha többszörösen rászolgált a kötélre. Harminc évvel a nürnbergi tárgyalás után önkéntelenül felmerül a kérdés, van-e biztosíték arra, hogy újabb kataklizma nem zúdulhat az emberiségre. Ilyen biztosíték egyedül a szocialista tábor erőfeszítése a Szovjetunióval az élén a világbéke megmentésére, melyet igazol az európai államok államfőinek a közelmúltban Helsinkiben lezajlott biztonsági és együttműködési értekezlete. Ezzel szemben azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy Valter Rauf volt német SS-vezér, aki a német koncentrációs táborokba hurcolt ártatlan százezrek kiirtásáért felelős, ma a chilei junta első tanácsadója. A közelmúltban a Német Bundeswehr egyik tisztje, Roll generális a fajgyűlölő Dél-Afrikában tárgyalt államfői szinten uránvásárlásról és hadianyagszállításról, melyet bizonyára nem békés célokra szándékoznak felhasználni. Kína képviselőinek nyílt békeellenes, szovjetellenes és agresszív fellépése a nemzetközi fórumokon szintén nem megnyugtató jelenség. Tehát a béke őreinek továbbra is résen kell lenniük. A 30 évvel ezelőtt lezajlott nürnbergi tárgyalásnak kétségtelenül aagy jelentőséget kell tulajdonítanunk mind emberi, mind a nemzetközi jog szempontjából. A történelemben először vontak felelősségre és ítéltek el olyan személyeket, akiket az emberiség ellen elkövetett bűntettekkel vádoltak. A nürnbergi per szolgáljon tanulságul mindazok számára, akik a haladás, az emberi jogok és a szabadság ellen vétenek. Elrettentő példaként lebegjen minden agresszor szeme előtt, akik igyekeznek letörni a szabadságukért küzdő népek jogos harcát, és nem riadnak vissza a vérontástól sem. Amíg ezeknek az aggasztó jelenségeknek az okozóit nem sikerül ártalmatlanná tennünk, nem tekinthetjük befejezettnek a nürnbergi pert sem! RÓJÁK DEZSŐ a háborús bűnösök elítélése
