Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-23 / 47. szám, Vasarnapi Új Szó

Közismert dolog, hogy a Breznól Hídgyárban kiváló minőségű építőda- ruküt gyártanak. A hazai és a külföldi építők egyaránt szívesen használják a breznói darukat. A breznói darusok azonban azt is tudják: semmi sem lehet olyan jő, hogy ne lehetne még jobb.

A szakemberek az MB 88-as darut értékelve megállapították: „Ha ezen a gépen még egy-két mutatót javítani lehetne, besorolhatnánk az I. minőségi osztályba.“ Az értékelést nyomban tett követle, a tavaszi műszaki-gazdasági konferencia után Eduard Jakub- co mérnök, műszaki igazgatóhelyettes feladatul kapta, hogy a legjobb szakemberekből komplex racionalizációs brigádot szervezzen, s készítsék el a még nagyobb teljesítményekre képes daru prototípusát.

Amikor a komplex racionalizációs brigád Jakubčo mérnökkel az elén munkához látott, kételkedők is akadtak, akik azt állították, hogy ezen a gépen már nem lehet semmit tökéletesíteni. Hogy a hasonló külföldi típusoknak sincsenek kiválóbb tulajdonságaik. A komplex racionalizációs brigád tagjai azonban tüzetesen álvizsgálták a daru valamennyi részét, s négy hónap alatt el is készült a megújított példány. A kabinban tökéletesítették a klimatizációs berendezést, az ülést és a műszerfalat, meggyorsították a daru karjának emelőmozgását. Amikor az állami műszaki vizsgálóintézet szakemberei a darut az I. minőségi osztályba sorolták, ennek egyaránt örülhetett Jakubčo mérnök, a komplex racionalizációs brigád vezetője, Ľudovít Schüsser, az anyagellátási részleg vezetője, és ján Nemčok, a darugyártó üzem vezetője.

— Mi is nagyon örültünk a sikernek — mondja fán Pikula elvtárs, vállalati igazgató —, hiszen a brigád eredményes munkája alapján most már szériában gyárthatjuk a tökéletesített darukat, valamennyit az I. minőségi osztályban. Igaz ugyan, bogy ezek valamivel drágábbak lesznek, de a megrendelők valóban elsőrendű gépeket kapnak. A kezdeményezés nálunk természetesen más szakaszokon is megnyilvánul, például az energia és az anyagok takarékos felhasználásában, a munkaidő jobb kihasználásában. Erről egyébként a műhelyekben győződhetnek meg a legjobban.

Az igazgatónak valóban igaza volt. Jozef Kováčik, a műhely vezetője is így nyilatkozott.

— Csak a komplex szocialista racionalizáció segítségével vagyunk képesek teljesíteni az idei igényes feladatokat. Emellett ésszerűsítő intézkedésekkel 20 millió koronával növeltük a termelést, relatíve 156 dolgozót és csaknem 700 tonna vasat takarítottunk meg, s a termelési költségeket is 6 millió koronával csökkentettük. Eredeti kötelezettségvállalásunkban 206 tonna tüzelőanyag megtakarítását irányoztuk elő, ezt most a dolgozók kezdeményezése alapján további 100 tonnával növeljük.

Ezeket az adatokat Kováčik elvtárs a könyvecskéjéből sorolta fel, ahol pontosan nyilvántartja az ésszerűsítési feladatok teljesítését. Néhány bejegyzést már ki is pipázott. Megoldották például az üzem területén az ivóvízellátás akút problémáját. Az artézi kutak óránként már 26 köbméter jó minőségű vizet adnak. Ez azt jelenti, hogy a városi vízvezetékből már nem fogyasztanak vizet, amivel évente 400 ezer koronát takarítanak meg. Az energetikai komplex racionalizációs brigád Blažej Kvackaj technikus vezetésével már elkészítette a csarnokok és egyéb objektumok fűtési tervét. A kazánokban a kinti hőmérséklet szerint fognak fűteni, s azokat úgy állították be, hogy kisebb szénfogyasztással is elegendő gőzt és hőt adjanak.

— A távolsági hőmérést is bevezetjük: a fűtők a műszerfalról olvashatják majd le, hogy melyik helyiségben milyen a hőmérséklet. A vezetékeket vízmérőkkel, nyomásmérőkkel látjuk el, ahogy azt az Uničovi Gépgyárban tapasztaltuk. Jelentős meny- nyiségű fűtőanyagot takarítunk meg azzal is, hogy az eddigi rotációs hegesztőberendezéseket félvezetősekre cseréljük ki. Vizsgálataink bebizonyították, hogy minden szakaszon lehet takarékoskodni az energiával — mondotta Tibor Gilla, a komplex racionaAz Iván Dnlnan vezetése alatt álló CSSZBSZ szocialista munkabrigád I. fokozatának viselői az MB 50-es daru szerelésén dolgoznak. Hogy a villany- szerelők hiányát pótolják, 995 túlóra ledolgozását vállalták, amit az első fél évben 1000-el teljesítették túl. Ezzel 18 950 korona értéket hoztak létre.

(A CSTK felvételei)

lizációs brigád tagja, az energetikai szakosztály vezetője.

Dušan Vaník, a technológiai fejlesztési osztály vezetője, szintén azok közé tartozik, akik szüntelenül új megoldáson törik a fejüket. Javaslatai alapján a Hídgyárban építőelemes célgépet készítettek a daruk oszloprészeinek megmunkálására. Ez az ötletesen megszerkesztett gép helyettesíti a hagyományos horizontális fúrógépet, s egy munkaerőt is megtakarít.

Egy másik komplex racionalizációs brigád', Ján Kolesár mérnök vezetésével a bratislavai -Mélyépítő Vállalat közreműködésével speciális állvány- szerkezetet készített, ahol a hagyományos kovácsoltvasat öntvényekkel helyettesítették. Ez a brigád további automatikus gépek szerkesztésével és újításokkal is foglalkozik. Az egyik újításuk a daruknál használt drótkötélcsigák tökéletesítésére vonatkozik. A csigák ágyát műanyagból képezik ki, ezzel nagy mennyiségű drága acélt takarítanak meg, s a drótkötél élettartamát is 100 százalékkal növelik. Ha a prágai Technometra vállalattól idejében megkapják a szükséges hidraulikát, a CSKP XV. kongresszusáig ezt a feladatot is teljesítik. Ezt az újítást az építők Is örömmel fogadják, mert lehetővé teszi a daruk lényegesen jobb kihasználását.

Jozef Kováčik elvtárs, az ésszerűsítési osztály vezetője jól ismeri munkatársai képességeit és politikai aktivitását.

— Már több mint 20 éve dolgozok a Hídgyárban, de túlzás nélkül állíthatom, hogy dolgozóink kezdeményezése soha nem állt olyan magas fokon, mint ma. Műszaki dolgozóink és munkásaink gondolkozva dolgoznak, aminek az üzem és az egész társadalom egyaránt hasznát látja. Persze, nálunk sem megy minden problémák nélkül, igaz Dušan?

A kérdés Dušan Vaník technikusnak szólt. Ez a negyven körüli férfi helyeslőén bólintott, és egy érdekes történetet mondott el.

— Egy alkalommal a hengerek másolásánál a normaidőt 15 percről 9 percre csökkentettük. Ennek következtében az esztergályosok keresete is csökkent. Az egyikük durván rájn förmedt: hogy tudom-e. mi az a kilenc perc, s ha igen, mutassam meg, hogy ennyi idő alatt képes vagyok a normát teljesíteni. Nos, az esztergapadhoz álltam, s nem egészen két perc alatt elkészültem a munkadarabbal. A bosszankodó esztergályos csak csóválta a fejét. Aztán ő is megpróbálkozott az új módszerrel. Es ment is neki.

Tény, hogy az emberek megszokták a régi módszereket, és ragaszkodnak is hozzá. A mérnökökre és a technikusokra hárul az a feladat, hogy gondolkozzanak, s új munkamódszereket vezessenek be. Az a legfontosabb, hogy a munka minél kisebb fizikai megerőltetéssel járjon. Az ember helyett inkább a gépek dolgozzanak. Nálunk már ebben az irányban is sikeres lépéseket tettünk.

Dušan Vaník szavait Mária Giertlio- vá, fiatal esztergályos erősítette meg:

— Én bizony már soha többé nem szeretnék dolgozni univerzális esztergapad mellett. Ez itt sokkal könnyebb és egyszerűbb: csak a gombokat nyomkodom, és a kész munkadarabokat veszem ki a gépből.

Szemügyre vettük az esztergályos mozdulatait. A megmunkált féltengely 1 perc és 40 másodperc alatt készült el a numerikusán vezérelt esztergagépben. Mária kivette a gépből, a közeli ládába dobta, újabb darabot tett a gépbe, lenyomta a gombot, s mi a védőüvegen át szemlélhettük a gép villámgyors és századmilliméter- nyi pontosságú munkáját.

— És milyen volt a teljesítménye a régi gépen?

— Azon pontosan négy percig tartott, s havonta valamivel több mint 1000 koronát kerestem. Most átlagban 1400 koronára jövök ki. Ne csodálkozzanak hát azon, ha a régi gépen már nem akarok dolgozni. A mellettem dolgozó barátnőmnek is ez a nézete.

Ofga Štefančíková és Anna Ridzo- ňová esztergályosok helyeslően bólintanak. „Igen, egyikünk most akár két esztergapad munkáját is el tudja látni.“

Pavel Nižník, a korszerű ANC esztergagépek beállítója szintén elismerően szól a technika vívmányairól, de némi bíráló megjegyzése is van, éspedig a szállítók címére:

— Ezek a gépek 100 százalékra növelik a munka termelékenységét, de elég gyakran fordul elő rajtuk üzemi hiba. Ilyenkor egy-egy drága gép néha két hónapig is áll, mert a Sezimo- vo Ostí-i gyár szervizelői nem nagyon sietnek a kijavításukra. Egészen más a helyzet a TOS Varnsdorf numerikusán irányított horizontális gépénél. Ennél ritkán fordul elő. meghibásodás, de ha meg is történik betelefonálunk a szervizközpontba, s a pardubicei Tesla szerelői legkésőbb 48 órán belül megjelennek a csarnokban. Bár az is igaz, hogy még nem járt le a gép szavatossági határideje.

Az eddigi tapasztalatok alapján egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a jövő nálunk is a numerikusán vezérelt gépeké. Ezekhez azonban speciális szerszámokra lenne szükség, s reméljük, hogy a jövőben ez a probléma is megoldódik. Azt, hogy mit jelentenek ezek a gépek, a munkavégzés szempontjából, az esztergályos lányok nagyjából már el is mondták.

Ahogy tapasztaljuk, az új technika, a progresszív munkamódszerek bevezetése a Breznói Hídgyárban sem olyan egyszerű, ahogy azt gondolnánk. E Felső-Garam völgyi vállalat dolgozói azonban a problémák ellenére megfontoltan és elhatározottan közelednek a célhoz. Ahogy arról ebben a riportban is beszámoltunk. A'tény az, hogy ebben a gyárban nemcsak a mérnökök, hanem a technikusok és a munkások is gondolkozva dolgoznak.

BATORI JÁNOS

A Ján Klajben irányítása alatt álló tervezőcsoport a szocialista munkabrigád cím II. fokozatának viselője. A CSKP XV. kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy a Marianská Skálá i kőbánya számára 28 ezer korona érlékben, a mokrái cementgyár részére pedig 30 ezer korona értékben készítenek műszaki rajzokat terven felül.

GONDOKOZVA DOIGOM A BREZNO! HÍDGYÁRBAN