Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-20 / 274. szám, csütörtök

áíM 1975. XI. 20. 5 KÜZDELMES ÉLET... A fiatalok második otthona HÚSZ ÉVE FOLYIK EREDMÉNYES NEVELÖMUNKA A KOMÁRNÓI JÁRÁSI IFJÚSÁGI ÉS PIONÍR HÁZBAN A szocialista társadalom jelépítéséhez sokoldalúan képzett emberekre, fiatalokra van szükség. A fiatalok elsősorban az is­kolában tesznek szert új ismeretekre, alapos tudásra. Az isko­lákban tanultakat azonban célszerűen és sokoldalúan kiegészíti az iskolán kívüli nevelés. Ennek érdekében létesültek nálunk a felszabadulás után a különböző, iskolán kívüli neveléssel foglal­kozó intézmények. Ezek közé tartoznak a pionírházak is. A pio­nírházakban végzett munka legjelentősebb része a szakköri te­vékenység és a Pionirszervezetnek nyújtott módszertani útmuta­tás. Számos megoldatlan probléma (pl. korszerű pionírházak hiánya) ellenére leszögezhetjük, hogy a pionírházak az elmúlt időszakban nagymértékben hozzájárultak a legifjabb nemzedék eszmei politikai neveléséhez, tudásának gyarapításához, s egyben hasznos szórakoztatásához. Ott, ahol a Hegy utca lejtős vége a Sárvég utcával talál­kozik Leleszen, az aszfaltozott út szélén rendezett családi há­zak sorakoznak. Ezek egyiké­ben él a csaknem 80-esztendős VARGA Feri bácsi Viktor fiá­val — a leleszi „Május 1“ Efsz traktorosával — és ennek csa­ládjával. Feri bácsit a szobájában ta­láltam, újságot olvasott, csak akkor tette le, amikor rákö- síöntem. Régi ismerősként fo­gadott. — Ejnye, de kár, hogy csak így üdvözölhetlek, édesfiam — mentegetődzött. — Még nem érkeztem levenni a meszes nad­rágot, maiteres cipőt, mert előbb az újságot akartam át­nézni. A fiam házát építjük itt Leleszen, onnan jöttem pár perccel ezelőtt. Még mindig kő- műveskedek. — De így nyolcvanévesen Is? Még nem vagyok, csak le­szek — szólt közbe mosolyog­va. — No, meg nem vagyok én még olyan gyenge, megedzett a munka. Habár a botok „izét“ még ma is érzem, pedig már azóta eltelt vagy harmincöt esztendő. Felnőtt koromban ver­tek meg először bottal, a Hort- hy-pribékek. Csak azért, mert kommunista voltam. Az iskolá­ban nem ismertem a botütést, a jobb tanulók közé tartoztam. Feri bácsi szóba hozza, hogy annak idején a végzős bizo­nyítvány kiosztása után a lele­szi katolikus iskola egyik taní­tója, Heffler Konrád tisztelen­dő magához hívatta, s így szólt hozzá. — Feri fiam, szép a bi­zonyítványod, jó tanuló voltál, nem lenne kedved folytatni a tanulást? Hirtelen azt sem tudta, mit válaszoljon erre. Annyit elmon­dott, hogy kedve az lenne, de otthon a szulmafedeles házikó­ban hat gyermek él, az ő ta-' níttatására nem jut pénz. Jó, ha kenyérrevaló akad ... Megle­pődve hallgatta, hogy a tanít­tatással járó költséget az egy­ház fedezné, ha Varga Feri a papi pályát választja. Természetesen, nem fogadta el az ajánlatot, inkább béres- kedett a papi birtokon, aztán a kőművesek mellett dolgozott napi negyven fillérért. Ezt csi­nálta 1913-ig, akkor állt be kő­művesinasnak. Halász Ferenc volt a mestere. így indultunk el a bodrogkö­zi munkásmozgalom egyik ak­tív harcosának, a veterán kom­munista Varga Ferenc életút- ján, az ő emlékezései segítségé­vel elevenítgettük tartalmas életének állomásait... Csalódott vöröskatona Tizennyolc éves korában, amikor az első világháború ki­tört, sorozó bizottság elé ke­rült A cvikkeres orvosszázados szigorú tekintete suhant végig termetén. Alacsonynak találta. — Majd akkor gyere vissza Varga fiam — indította útjára A bratislavai építkezéseken a Banská Bystrica-i Magasépítő Vállalat dolgozói is részt vesz­nek. A bratislavai testvérválla­lat dolgozóival együtt építik a LamaC-~Podháj lakótelepet. Az idén 330 lakást adnak át. Fel­vételünkön fán Selecky, az épületszerelő munkaosztag ve­zetője. (Felvétel S. Petráé, CSTK) a százados —, ha egy kicsit magasabb leszel... 1919-ben önként ment vörös­katonának. A Magyar Tanács- köztársaság megalakulásának hírére Leleszről és környékéről negyvenen-ötvenen verődtek össze első önkéntesek. Szeke­reken szállították őket Sátoral­jaújhelyre, majd Miskolcra, ott a József-laktanyában képezték ki őket. A kiképzést semmitte­vés, őrségbe járás követte. Var­ga Ferenc önkéntes meg is kérdezte a századparancsnoká­tól: — Főhadnagy baj társ, mi­kor megyünk n’»- „ frontra harcnlrí" Varga Fejtem — Ne türelmetlenkedjen ön­kéntes — hangzott a kurta vá­lasz —, majd szólok, ha indu­lunk. De a főhadnagy, akinek erei­ben — mint később kitudódott — inkább kék, mint vörös vér folyt, késleltette a harci beve­tést. Egy szép napon azokkal a román katonákkal érkezett a laktanyába, akik foglyul ejtet­ték a munkásosztály ügyeiért harcolni vágyó önkénteseket, vöröskatonákat... Árulás, fo­golytábor, csalódás — mindez a rossz emlékek időszaka. Harcos kommunista A munkásmozgalom élharco­saiból, Zsigmond József elnök­lete alatt, már 1922 novembe­rében megalakul Leleszen a kommunista párt helyi szerve­zete. A burzsoázia hatalmi gé­pezete azonban lecsapott a szervezkedő munkásokra. Hiányzott a harci tapasztalat, így a helyi pártszervezet nem volt hosszú életű ... Csaknem három esztendő telt el eddig, amikor a volt párt- szervezet első elnöke, Zsig­mond József, többek közt Var­ga Ferencet is felkereste és közölte: — Te, Feri, ideje lenne, hogy csináljunk a faluban egy be­csületes pártszervezetet... — Én is így látnám jónak, fogjunk hozzá Jóska, nem baj, ha kevesebben is leszünk, majd követik a példánkat, akik ko­molyan gondolkodnak — biza­kodott Varga Ferenc. Nem is voltak többen, mint tizenöten, amikor ötven évvel ezelőtt megalakult Leleszen a pártszervezet. Szilárd alappal rendelkezett, tagjai nem tétlen­kedtek, különösen a dolgozók jogait követelő tüntetések, sztrájkok szervezésében végez­tek hasznos munkát.-/ Leleszen is sok voJJ a vagyonta­lan munkás abban az időben. Ezek sorsán is segíteni kell, határozták el a kommunisták. Varga Ferenc — aki 1929-től a községi választmányban képvi­selte a kommunista pártot- két társa: Zsigmond József és Ba­jusz József kíséretében nyitott be Pauli§in főjegyzőhöz. — Főjegyző úr, azért jöttünk ide, hogy a munkanélküliek számára munkát, megélhetést biztosítsunk — tolmácsolta a kérést Varga Ferenc községi választmányi tag. — Mit adjak én? — támadt a küldöttség szószólójára a fő­jegyző. — Semmi mást, munkalehető­séget kérünk azok részére, akiknek nincs miből megélni. Ha nem tudná, munka is van. A község határában ki kell pu­colni a vízlevezető árkokat. A falu „ura“ mi mást tehe­tett, beleegyezett a javaslatba. A munkanélküliek másnap munkába álltak, és a kere­seten zsírt, lisztet vásárolhat­tak. Hasonlóképpen harcolták ki a Vörös Szakszervezetbe tömö­rült építőmunkások részére is a járdák és községi kutak épí­tését. „Templom-sztrájk" Lelesz határát abban az idő­ben nagy erdőség vette körül, ahonnan a község lakossága évente jelentős mennyiségű fát volt köteles szolgáltatni a hely­beli plébánosnak és kántornak. Ilyen volt a törvényerejű szo­kás, de több éven át elmarado­zott ez a juttatás, és a kántor beperelte a falut, harmincöt- ezer korona kártérítést köve­telt. Varga Ferenc, mint a közsé­gi választmány tagja, erről ha­mar tudomást szerzett, tájékoz­tatta a pártbizottságot. Megszü­letett a döntés, és ennek alap ján Varga Ferenc, Bajusz Jó zsef, Varga András, Zsigmond József és több pórtonkívüli is házról házra jártak, felvilágosí­tották az embereket: „Ezt csak úgy lehet megúszni, ha leg­alább három vasárnap nem mennek templomba.“ Így is történt, a következő vasárnapokon üresen pangott a leleszi premontrei templom. Er­re felfigyelt a kassai püspök ség, kivizsgáltatta az ügyet, majd kérte a bírósági eljárás beszüntetését, s mentesítette a lakosságot a kártérítés megfi­zetésétől. „Kis Moszkva" A leleszi kommunisták tevé­kenysége meggyőzte a falu la­kosságát, hogy a kommunista párt a nép javát szolgálja, és véleményét azzal juttatta kife­jezésre, hogy 1933-ban kom­munista bírót választott a köz­ség élére Palágyi Károly sze­mélyében ... A Prágai Magyar Hírlap an­nak idején nem véletlenül kö zölt cikket, melyben arról írt: „Leleszen már olyan sok a kommunista, hogy akár Kis Moszkvának is nevezhet­nénk ...“ Arról viszont vajmi keveset tudott a lap szerkesztősége, hogy ennek a forradalmi han­gulatú községnek kommunistái már 1927 óta naponta kapcso­latban állnak Moszkvával. Mar­ci András telepes rádiójából éjjelente tizenöt—húsz kommu­nista hallgatta a munkásmoz­galom és a politikai élet szem­pontjából nagyon értékes tájé­koztatást, híradást... Nagyon kellett ez a biztatás, útbaigazítás, mert 1938-ban el­kezdődött a kommunisták és haladó szellemű emberek rend­szeres üldöztetésének időszaka. Erről Varga elvtárs így emlé­kezett: — Amikor a magyar hadsereg bevonult a faluba, és Horthy képmása „ékesítette“ a leleszi házak falát, vártuk, mi történik ... Négy nap múlva, „kiadott“ Lacsnyi főjegyző, az éj leple alatt bekísértek ben­nünket a helmeci csendőrlakta­nyába, ahol egy civilbe öltözött, főhadnagynak titulált egyén büdös kommunistáknak neve­zett bennünket, ordítozott, és vaskos porolóval vert minket mindaddig, míg csontos teste­men ketté nem tört a poroló. Üj, emberibb élet kezdődött A megtorlások, üldöztetések a felszabadulás napjával értek véget. 1944. november 26-án a faluba bevonuló szovjet hősök tiszteletére a leleszi házakon vörös zászlót lengetett a szél. Véget ért egy emberalázó korszak, s elkezdődött az új, emberibb élet. Leleszen is meg­alakult a munkáshatalom szer­ve, élére olyan kommunisták kerültek, mint Zsigmond József, Lengyel Gyula. Varga Feri bácsi egyéb tiszt­ségekben is becsületesen helyt­állt. Volt népbíró, HNB titkár, sőt a járási és helybeli párt- szervezetekben is tisztségeket töltött be ... Most, amikor éle­tének nyolcvanadik esztendejét tapossa, fél évszázada a CSKP tagjaként szolgálja osztályát, még mindig aktív politikai éle­tet él. Hallgatja a rádiót, na­ponta olvassa a kommunista sajtótermékeket. A falusi párt­pártbizottság tagjaként részt vesz gyűléseken. Csodálatra méltó a nyolc­vanesztendős Varga Ferenc fiatal életkedve, tenniakarása, ötven esztendeje a kommunista párt hűséges katonája, sok-sok küzdelem, munkásnap hőse. Olyan kommunista kőműves, aki házat és hazát legszíveseb­ben vörös téglából épített... KULIK GELLERT A kezdet kezdetén Hazánkban az első pionírhá­zak a nagyobb városokban, majd fokozatosan a kisebbek­ben, főleg a járási székhelye­ken jöttek létre. A Komárnói Járási Ifjúsági és Pionírház 1955 novemberében létesült. A kezdeti problémák leküzdése után lassan megindult a munka. Az első években a szakköri te­vékenység volt túlsúlyban, a későbbiekben mind nagyobb gondot fordítottak a járás pio­nírcsapatainak nyújtandó mód­szertani segítségre is. A pionír­ház kerületi, sőt országos mé­retben is felküzdötte magát a legjobbak közé. Erről azonban már szóljon a pionírház tapasz­talt igazgatója, Máriási László: „Néhány mondatban, nem is ér­zékeltethető az a munika, me­lyet már húsz éve végzünk itt időt és fáradságot nem ismerve. Először talán néhány számadat: az otthon megalakulása óta szakköreinkben 5233 tanuló te­vékenykedeti, a helyi jellegű rendezvényeken mintegy 188 ezer tanuló, az általunk szer­vezett Járási bajnokságokon, kulturális versenyeken és egyéb rendezvényeken 67 533 tanuló és fiatal vett részt. A különbö­ző iskolázásokon 4253 résztvevő bővítette tudását. ■> A legjobban annak örülünk, hogy a gyere kék az itt megtanultakat — ezt tapasztalataink alapján mond­hatom — felhasználják a szak­májukban, megszerették a kul­túrát, s mint érdekkörök veze­tői dolgoznak nálunk, vagy máshol a járásban. Mindig szí­vesen térnek azonban vissza hozzánk, a második otthonukba. Kiváló eredmények — Megemlítene néhányat leg­sikeresebb akcióik közül? — Az esztétikai osztály szín­vonalas mesedélutánokat, be­szélgetéseket, vetélkedőket, színelőadásokat, hangversenye­Dolgoznak a hajómodellezők két szervezett. Eredményes munkát fejtettek ki pl. a szín- átszó szakkörök. Jól sikerült elő­adás volt a Csipkerózsika, Hen-’ cegő nyuszi, Piros sapkácska 9tb. Országos viszonylatban is a legjobbak közé tartoznak repü­lő- és hajómodellezőink. A tech nikai osztály által szervezett kirándulások nagyban segítet­tek a gyerekeknek a pályavá­lasztásban. A természettudomá­nyi részleg főleg a Dunamenti Múzeum segítségével évente természettudományi napokat és szép kiállításokat szervez. A testnevelés és a turisztika te­rén is szép eredményekkel büszkélkedhetünk. Jelenleg is több bajnokunk van a különbö­ző sportágakban. A legrango­sabb rendezvényeink közé az asztalitenisz-, kerékpáros-, röp­labda-, turisztikai versenyek tartoznak. E szép eredmények eléréséért köszönet illeti külső munkatársainkat: Paluska Ist­ván és Szlávik János mérnökö­ket, Dzicky Ferencet, Lőrincz Gézát, Birider Pált, Varga Józse­fet, Virág Istvánt, Korom And rást, akinek áldozatkészsége, gyermekszeretete nem ismer határt. Igényesebben . .. Hallhatnánk néhány szót je­lenlegi tevékenységükről? — Tisztában vagyunk vele, hogy évről évre igényesebb munkát kívánnak tőlünk. Mun­kánk alapját a Pionírszervezet egységes programja, a Pionír­lángok és utak feladatainak tel­jesítése, a gazdag módszertani tevékenység és a sokrétű szak­köri munka alkotja. Negyven­négy különböző szakkör és klub — pl. a barátság klubja, képzőművészeti kör, fotósok, rá­dióamatőrök, modellezők köre, zoológiái, honvédelmi, testne­velési stb. körök — várja a fiatalokat. Újdonság az asztro- klub, ahol a gyerekek a világ­űr titkainak megismerésével foglalkoznak. Az utóbbi évek­ben különösen kiemelkedő ered­ményeket ért el a Molnár Béla vezette rádióamatőrök köre. Hí­vójelüket — OK 3 RJB — Euró­pa 20 országában ismerik. A gyerekek oktatóik irányításával maguk készítettek adóvevő-ké­szüléket és számos más kis technikai remekművet. Intézmé­nyünk aktívan hozzájárul a gyermekszínjátszás, valamint az énekkari mozgalom fejlesz­téséhez. Már néhány éve siker­rel rendezzük meg a pionírház kristálypoharáért kiírt társas­táncversenyt. Foglalkozunk a verselő és írogató gyerekekkel. A jubileum kapcsán ünnepi összejöveteleket, beszégetése- ket, tematikai kiállításokat ren­dezünk. Munkánkat az eddi­giekhez hasonlóan akarjuk folytatni: igényesen nevelni a gyerekek és a fiatalok ezreit, hogy szocialista hazánk kiváló építőivé nőjenek fel. Megvalósításra váró feladhatok — Mit kívánna igazgató elv­társ az évforduló kapcsán leg­szívesebben ? — örülnénk, ha a következő években minden igényt kielégí­tő, korszerű já isi ifjúsági és pionírotthont kapnánk. Ez an­nál is inkább időszerű lenne, mert szanálási övezetben va­gyunk, és nem egészen két év múlva a mai pionírházat is le­bontják. A járási és a városi nemzeti bizottság, a járási párt- bizottság már foglalkozik a problémák megoldásával, hisz hetente nálunk több mint 700 pionír fordul meg és talál hasz­nos szórakozásit. A beszélgetés folyamán vé­gigsétáltunk,^ pionírház helyi­ségein. Számtalan kitüntetés, oklevél és serleg dicséri a ko­máméi pionírok szép és ered­ményes munkáját. Az udvaron korcsolyapálya, melyet az ott­hon dolgozói „Z“-akcióban épí­tettek, mellette épülnek az öl­tözők, szintén önsegélyes ala­pon. A gyerekek szorgos mun­káját, a pionírház dolgozóinak munkaszeretetét és állandó kezdeményezését látva öröm­mel nyugtázhatjuk, hogy a pionírház a jövőben is a gye­rekek és a fiatalok második otthona lesz. BENDE ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents