Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-15 / 270. szám, szombat

A CSKP Központi Bizottságának levele a pártszervekhez és -szervezetekhez, a kommunistákhoz a CSKP XV. kongresszusának előkészítésévei kapcsolatban (Folytatás az 5. oldalról} denütt továbbra is elsőrendű figyelmet kell szentelnünk, s az új feladatok és követelmények alapján rendszeresen fel kell újítanunk és meg kell szilár­dítanunk ezt az egységet. Az évzáró taggyűlések és a pártkonferenciák sok­oldalúan elbírálják hogyan szilárdítha­tó tovább a párt sorainak elvhű, cse­lekvő egysége és aktivitása. Olyan in­tézkedéseket hoznak, hogy valamennyi kommunista egyre mélyrehatóbban el­sajátítsa és a gyakorlatban érvényesít­se a marxizmus—leninizmus tanait és u pártélet lenini normáit. A pártépítés tapasztalatai megerősí­tik. hogyha a marxista—leninista párt egységes és teljes mértékben a népre támaszkodik akkor nemcsak olyan tár­sadalomfejlesztési programot tud ki­dolgozni. amely megfelel az egész nép legsajátabb vágyainak, hanem a dolgo­zókat mozgőstanl és vezetni is tudja e program megvalósítására, még akkor is, ha a feladatok rendkívül igénvesek. Ilyen párt a mienk: Csehszlovákia Kommunista Pártja is. Az évzáró tag gyűlésektől és a pártkonfereneiáktól elvárjuk, hogy tovább erősítik a párt ükeióképességét és tekintélyét. Elvtársak! A szocializmus további sokoldalú fej­lesztésére irányuló erőfeszítésünk elvá­laszthatatlanul összefügg a világ forra­dalmi és haladó erőinek a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcá­val. A jó belső feltételek mellett kedve zőek a külpolitikai feltételek is a XV. kongresszus előkészítéséhez. Világszer­te növekszik a szocialista közösség ereje és súlya, a szocializmus, a hala­dás és a béke eszméinek vonzereje. A szocialista közösség sikerei egyre vonzóbb és kifejezőbb példát jelente­nek a kapitalista országok dolgozói számára, s a szocialista világrendszer fejlődése a jelenlegi világfejlődés döntő tényezőjévé válik. A nemzetközi feszültség enyhülése felé az utóbbi időben tett lépések, a különböző tár­sadalmi rendszerű országok kölcsönös együttműködésének és békés, egymás mellett élésének erősödése, főként pe­dig az európai biztonsági és együltmíí- ködési értekezlet sikeres befejezése Helsinkiben új szakaszt nyit a népek békés együttélésében. Ez azonban egy­úttal a béke eszméjéért vívott intenzív küzdelem szakasza is lesz. Az a válsághullám, amely az Impe riaüsta országok gazdaságát, politiká­ját és ideológiáját elárasztotta, meg erősíti a kapitalista társadalmi rend­szer kiúttalanságát. Az imperializmus a történelemben ismert összes kizsák­mányoló rendszer közül az utolsó, de legerősebb rendszer, s még mindig nagy erőkkel és eseközőkkel rendelke­zik. Ezek segítségével igyekszik fel­tartóztatni az emberiség fejlődését, és megőrizni osztályúra Imát. Az imperia­lizmus stratégiai céljai nem változtak meg a szocialista közösség és a társa­dalmi haladás elleni harcban. A Szov­jetunió és az egész szocialista közös­ség növekvő katonai, gazdasági és po litikai erejének, az egész antiimperia­lista front erősödésének következtében,, valamint a tőkés világ reálisan gon­dolkodó erői gyarapodásának követ­keztében sikeresen érvényesül a ,nem zetközi feszültség enyhülésének irány­vonala. Még az Imperializmus legreak ciósabb erői is kénytelenek tudatosíta­ni, hogy ma egy szocializmus elleni háború kirobbantása az emberiségnek magát a létét veszélyeztetné. Igen fon­tos, hogy a dolgozók széles rétegei megértsék: az osztályellenfél megvál­toztatja taktikáját, körmönfontabb har­ci eszközöket keres és a szocializmus elleni felforgató hatásának súlypontja egyre inkább az Ideológiai területre to­lódik át. Az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet sikeres, befejezése Helsinkiben jelentős szakaszt jelent á hidegháború leküzdéséért, a politikai feszültség enyhüléséért és a nemzetkö­zi kapcsolatok megjavításáért vívott harcban. A konferencia a Szovjetunió és a szocialista közösség békepolitiká­jának, valamennyi demokratikus és ha­ladó erőnek, valamint a tőkés világ azon képviselőinek is nagy győzelme, akik tiszteletben tartják az adott bé­kés egymás mellett élés elkerülhetet­lenségét. Az értekezlet megteremtette a feltételeket ahhoz hogy a biztonság és a béke elvei az államok közötti kap­csolatok elveivé váljanak. De önmagában a legjobb dokumen tűm som biztosíthatja a tartós békét. Arra kell törekedni, hogy a dokumentum­ban foglaltak teljesüljenek. A záróok­mány tételeit, amelyen ott van pártunk és államunk legfőbb képviselőinek az aláírása is, szocialista osztályérde­keinkkel összhangban megvalósítjuk, megvédelmezzük a hidegháború nyílt és leplezett híveivel szemben, és szem- beszállunk azokkal a kísérletekkel, hogy azokat szuverén érdekeink, szó cialista rendszerünk és a szocialista közösség biztonsága elloyi támadások­ra felhasználják. Továbbra- is minden téren hozzá járu­lunk a békés erők széles front iának erősítéséhez. Emellett ahhoz a lenini elvhez igazodunk, hogy ez a harc an­nál sikeresebb lesz, minél szilárdabb, egységesebb és felzárkózottabb lesz e küzdelem döntő osztályalapja — a szocialista világrendszer s a nemzet­közi kommunista és munkásmozgalom. Pártunk elsőrendű feladata továbbra is aktívan elősegíteni a szocialista kö­zösség országai egységének fejleszté­sét és megszilárdítását, elmélyíteni a sokoldalú kölcsönös együttműködést, mindenekelőtt a Szovjetunióval. A Szovejtunió viseli a békéért és a világ haladásáért, a népek szabadságáért és a demokráciáért vívott harc fő terhét. A Szovjetunió nélkül, sokoldalú segít­sége nélkül nem valósíthatjuk meg a magunk elé tűzött programot. A szov­jet néphez fűződő kapcsolataink és ba­rátságunk oltalmazása és fejlesztése nemzeteink legsajátabb érdeke. A Szov­jetunióhoz fűződő szövetségünkben és testvéri együttműködésünkben rejlik szocialista hazánk biztonságának és si­keres fejlődésének alapja. Pártunk aktívan hozzájárul a kom­munista és munkáspártoknak a mar­xizmus—leninizmus és a proletár inter­nacionalizmus szilárd eszmei alap .in kialakított egységéhez és együttműkö­déséhez. Az európai kommunista és munkáspártok konferenciáját jeleniös hozzájárulásnak tartjuk harci egységük megszilárdításához és erősítéséhez. Elvtársak! A XIV. kongresszus hatarozatai tel­jesítésének sikeres értékelése képet ad pártunk, szocialista társadalmunk ere­jéről és lehetőségeiről.®Minden feltétel megvan ahhoz, hogy a további Időszak feladatait, tűnjenek azok bármilyen igényeseknek is. sikeresen teljesítsük. Mi. kommunisták egész tevékenysé­günkben abból idulunk ki. hogy a szo­cialista társadalmat nem a magunk számára, hanem valamennyi dolgozó számára építjük hogy a szocializmus a nép legsajátabb ügye. A dolgozó em­ber minden szellemi és anyagi érték alkotója. A program amelyet a XV. kongresszus majd kitűz, a népet, ha­zánkat. a szocializmus ügyét, a szocia­lista közösség egységét és a világbé­két szolgálja. A Központi Bizottság meg van győ­ződve arról, hogy valamennyi párt­szerv és -szervezet minden kommunis­ta hazánk dolgozóival vállvetve min­dent megtesz azért, hogy Csehszlová­kia Kommunista Pártjának XV. kong­resszusa további jelentős határkő le­gyen szocialista társadalmunk sokolda­lú fejlesztésének, egész népünk bol­dog, békés életének építése útján. „Szoros egységben a néppel a fejlett szocialista társadalom építése során a további sikerekért.“ A potení internacionalizmus szellemében Közlemény a Német Kommunista Párt küldöttségének csehszlovákiai látogatásáról (CSTK) — A Német Kommunista Párt küldöttsége Herbert Mies elnök vezetésével tegnap befejezte ötnapos csehszlová­kiai látogatását és elutazott hazajába. A Ruzynéi repülőtéren a küldöttségtől Vasil Bifak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Antcinín Vavrus, a CSKP KB osztályvezetője és a CSKP KB más képviselői búcsúztak. A CSi\P KB meghívására 1975. november 10-tői 14-ig hivatalos baráti látogatást tett a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság­ban a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának küldött­sége. A küldöttség tagjai vol­tak: Herbert Mies, az NKP el­nöke, Hermamí Gautier, az NKP alelnöke. Kari Heinz Schröder, az NKP KB titkára, Hans Schneider, az NKP KB tagja, az NKP dél-bajorországi kerületi szervezetének elnöke, és Georg Kwiatowski, az NKP KB dolgo­zója, a Béke és Szocializmus folyóiratban az NKP képviselő­je. A CSKP KB küldöttségének tagjai voltak: Vasil Birak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Frantiáek Ond- fich, a CSKP KB Titkárságának tagja, a KB titkára, Josef Me- vald, a CSKP Nyugat-csehorszá­gi Kerületi Nemzeti Bizottságá­nak vezető titkára, Antonín Vavrus, a CSKP KB nemzetközi politikai osztályának vezetője és Vladimír Jankű, a CSKP KB nemzetközi politikai osztályve­zetőjének helyettese. Az NKP KB küldöttségét csehszlovákiai látogatásának keretében fogadta Gustáv Hu­sik, a CSKP KB főtitkára. A küldöttség tagjai megkoszo­rúzták Klement Gottwald sír­ját, ellátogattak Lidicébe, a nyu­gat-csehországi kerületbe, ahol megtekintették a plzefti Skoda Műveket, -továbbá látogatást tettek Prágában a Politikai Főis­kolán, és megismerkedtek a fő város fejlesztésiével. A küldöttségek a megbeszé­léseken tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről, és időszerű feladatairól. Széles kö­rű, gyümölcsöző tapasztalatcse­rét tartottak a kölcsönös kap­csolatok fejlesztéséről, elmélyí­téséről, az időszerű nemzetközi kérdésekről, a kommunista és munkásmozgalom feileí’zléséről. A CSKP képviselői kifejezték szolidaritásukat a Német Kom­munista Párttal, a Német Szö­vetségi Köztársaság munkásosz­tályával és népével a monopo­lista burzsoázia azon igyekvése elleni harcban, amely a válság következményeivel a dolgozó­kat akarja megterhelni, továb­bá a haladó erők üldözése el­leni küzdelmükben, a foglalkoz­tatástól való eltiltás ellen, a- monopóliumok hatalmának kor­látozásáért, a demokratikus jo­gokért és szociális haladásért, a szocializmusért folytatott har­cukban. Az NKP küldöttsége értékelte azokat a sikereket, amelyeket a CSKP XIV. kongresszusa ha­tározatainak teljesítésével el­ért, majd teljes szolidaritását ■ fejezte ki a CSKP politikájával, amely Csehszlovákiában a szo­cialista társadalom sokoldalú fejlesztésére törekszik. Mindkét fél nagy jelentősé­get tulajdonít a kölcsönös együttműködésnek a kommunis­ta és munkásmozgalom egysége és akcióképessége megszilárdí tásában Marx-,* Engels- és Le­nin tanainak alapján, továbbá a proletár internacionalizmus megszilárdításában. Ennek ér­dekében megszilárdítják együtt­működésüket, hogy ezáltal hoz­zájáruljanak a kommunista és munkáspártok európai értekez­lete. valamint a testvérpártok nemzetközi értekezlete sikeres előkészítéséhez és megvalósítá­sához. A két fél hangsúlyozta az an- ttszovietizmus és az antikom m un izmus mindennemű meg­nyilvánulása elleni határozott ideológiai harc jelentőségét. Ezzel kapcsolatban mindkét párt határozottan elítéli a Kí­nai Népköztársaság maoista ve­zetőségének antiszocialista és bomlasztó politikáját, amely a béke és a társadalmi haladás ellen irányul. A CSKP ié*; az NKP teljes S.T, lidaritását fejezi ki a szabad­ságért, a iiiggetlenségért, az imperializmus és a neokolonia­1 izmus ellen harcoló összes nemzetekkel. Továbbra is támo­gatni készek a kommunisták és egvéb haladó, demokratikus erők állhatatos küzdelmét Por tugáliában. Következetesen a chilei nép oldalán állnak a ka­tonai junta fasiszta önkénye el­leni küzdelmében, és szabadsá­gol követelnek Luis Corvalán­nak és a többi fogva tartott demokrata számára. Támogat­ják a spanyol kommunisták és demokratikus erők küzdelmét, amelyet a fasiszta rendszer tel­jes és végérvényes felszámolá­sáért vívnak. A CSKP és az NKP kifejezte nézetét, miszerint a Szovjetunió és az egész szocialista közösség békepolitikájának következté­ben Európában a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének alap vető irányzata a nemzetközi fe­szültség enyhülésének folyama­ta lett. A két fél támogatja az euró­pai biztonsági és együttműkö dési értekezlet eredményeinek következetes megvalósítását. Erélyesen szembeszegülnek a béke ellenségei minden cselszö vése ellen, főleg a revansizmus és a fasizmus valamennyi tárna dása ellen. Arra igyekeznek, hogy a politikai enyhülést a katonai enyhülés egészítse ki és hogy Európa a tartós béke földrésze legyen. A CSKP és az NKP támogatni fogja a CSSZSZK és az NSZK állami szintű kapcsolatainak to vábbi normalizálását, a kölcsö­nösen előnyös együttműködés sokoldalú kiszélesítését és a jó szomszédi kapcsolatok ápolását Támogatják az NSZK munkás­osztálya és a CSSZSZK dolpo zó' baráti kapcsolatainak meg kötését.. A kél küldöttség megbeszélé sei szívélyes, elvtársi légkör­ben zajlottak le. [gazolták az összes megvUatott kérdésekben tanúsított teljes nézetegységet A két fél a kölcsönös egyetér tés és az elvtársi szolidaritás szellemében továbbra is fejlesz teni, elmélyíteni óhajtja a kői esönös internacionális együtt­működést. i forradalom és az építomunka krónikása Hetvenöt éve született Ny. F. Pogonyin A szovjet orosz költészetnek és drámairodalomnak számos olyan képviselője van, akiket az októberi forradalom szült, a forradalommal együtt bonta­koztak ki és váltak a nagy tör­ténelmi körforduló elhivatott krónikásává. Ezek közül való N. F. Pogogyin Lenin-díjas drá­maíró is. aki ma töltötte volna be 75. életévét, ha 1992-ben el nem ragadja a korai halál. Születési évfordulójáról úgy emlékezhetünk meg a leigmél- tobban, ha — bár röviden — felidézzük írói tevékenységének legszebb állomásait, életének Jegörömtel jesehb eseményeit. Költőként indult, mindjárt a forradalmat követő években. No­ha a forradalmat 17—18 éve« fejjel éli át, a forradalommal szinte egyenrangú nagy élmény számára az ú] világ, az új tár­sadalom felfedezése, mely a szeme láttára születik meg és fejlődik erős, életképes organiz­mussá. Verseiben és elbeszélő költeményeiben az addig csak elképzelt, de most már való­ságosan létező új emberi ren­det, a szocializmust építő mun­ka pátosza szólal meg. Az élő példaképek. Majakov­szkij és Gorkii hatására később a dráma felé fordul, és e mű­fajban találja Bies. igazi írói hangját. Olyan híres drámai művek születnek tollából mint A Kreml toronyórá/a, a Puskás ember és a Patetikus szimfónia, melynek az októberi proletár- forradalom. és az Intervenció s ellenforradalom ellem vívott harc emlékeit Idézi Az AriSz- 'okralák című színművében a deklass^ált elemeknek a szo­cialista társadalmi viszonyok közötti átneveléséf ábrázolja. Kritikusi tevékenysége is je­lentős. Kritikusként és iroda­lomteoretikusként ííz Irodalom és az élet. j? művészei és a valóság viszonyát kutatta. Szen­vedélyes vitatkozó volt. Készt vett a húszas harmincas évek fontosabb irodalmi po lémáiban. A társadalomban végbemenő változások gyorsaságáról, a harc intenzitásáról szemléle­tes képet adtak a különböző műfajokban született alkotások, melyeknek már a elmük is iel- lemző. Nyikolaj Pogogyin versei közül e témakörben kiemelke­dik a Tempó és a Poóma a szc- kercéról. A húszas években a szovjet írók sokat vitáznak mind elmé­leti, mind gyakorlati kérdések­ről, köztük a hős tipikusságá- ról, a dráma „shakespeare-izá- lásárál“, a szovjet ember szo­ciális és lélektani ábrázolásá­ról, jellemzéséről és hasonlók­ról. Egészen természetes, hogy az egyes írók és kritikusok más­más megoldást ajánlottak. Éles vita folyt a drámaírók között is. V. Majerhold és utána Ny. Pogogyin, V. Visnyevszkii az élet általánosított ábrázolása mellett tört lándzsát, a törté­nelmi sziizséket, a kiélezett társadalmi konfliktusokat kérve számon, elutasítva a hétközna­pi életről, a családról szóló színműveket. Ellenlábasaik. V. Kirson, A. Afinogenov és má­sok a jellemek határozott le­leplezését és a figurák lélekta­ni fejlődését tartották fontos­nak, úgy vélve, hogy a család is tükrözhet társadalmi viszo­nyokat, ellentéteket. A történelem azóta igazolta, hegy ezekben az összecsapá­sokban nemcsak a nézetkülönb­ségek mutatkoztak meg, hanem azon túl elkerülhetetlen művé­szi kísérietezésrt is eredményez­tek. Tehát mindenképpen ter­mékenyítő hatásúak voltak. Nem véletlen, hogy a vita résztvevői alkotásaikban nem maradtak meg korább! állás­pontjuknál. így születik meg a Tempó és a Poéma a szék ér­céről után Pogogyin egyik leg- szuggesztívebb műve, A bará­tom, melyben plasztikusan áil- lítja elénk Gaj építésvezető rendkívül színes és bonyolult figuráját. A Nagy Honvédő Háború megrázó élménye Pogogyint is állásfoglalásra késztette. 1946- ban a nézők már új színjátéká­ról. A viláq teremtésért] vitat­kozhatnak. E játék hősei, akik csak a helyét találják üszőkké égett házuknak. elindulnak, hogy újra megkeressék elve­szett egyéni boldogságukat. Pogogyin életének utolsó korszakában írott művel is hoz­zájárultak a szovjet irodalom gazdagodásához. (k-t) 19/5 XI. 15. 6

Next

/
Thumbnails
Contents