Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-14 / 269. szám, péntek
Vallomások három évtizedről díjnyertes képzőművészeti alkotások tárlata A szovjet hadsereg 30 évvel ezelőtt szabadította fel Csehszlovákiát a fasizmus embertelen uralma alól. Az 1945- ös esztendő történél műnkben korszakváltást, életünkben mérföldkövet jelent. S jelenti „a trónfosztott ész visszahelyezését jogaiba“. (Lukács György). A hitlerizmus felett aratott győzelem megteremtette a feltételeket országaink demokratikus ás szocialista fejlődéséhez. Az 1945 ös év nagyszerű távlatokat nyitott képzőművészeink előtt is. A haladó alkotók az új, a szabad élet fokozott tevékenységre ösztönözte. Az ember tudatát és gondolkodását formáló képzőművészetnek fontos szerepe van a szocialista társadalom építésében. Ma már a kultúra és a művészet népünk életének jelentős tényezője. 1948 óta a szocialista realizmus alkotó módszer nyelvén beszélő képzőművészet a való világnak, a forradalmi változásért való küzdelemnek, a nép erőfeszítésének, gondjainak és örömeinek tükrözője. A nagy évforduló alkalmából a Képzőművészeti Szövetség versenyt írt ki olyan alkotásokra, melyek a három évtizedes békéért, a szocializmus vívmányaiért hálás nemzet megemlékezését és köszönetét fejezzék ki. Az összes nemzedékekhez tartozó művész meggyőződéssel és átérzéssel alkotott munkákban 30 év művészi törekvései feszülnek. A küldetésüket betöltő elkötelezett művészek ezzel járulnak hozza a nagy jelentőségű évforduló ünnepléséhez. A tárgykörök, műfajok és technikák változatossága jellemzi a műveket. Nem a címek jelzik csupán eszmei mondanivalójukat. Ezt a művész alapállása, érzelmi mélysége, erkölcsi felelőssége szavatolja. Spontán lelkesedésük, azonosulásuk sajátosan nyilvánul meg a szocialista realizmus keretein belül. Az egyéni szemlélet, a megfogalmazás, a formálás személyi jegyei teszik értékessé, meggyőzővé vallomásukat. A versenyt író szervek elmélyült bíráló tevékenysége a legjava alkotásokat részesítette kintüntetésben, díjazásban, jutalomban. Prága majdnem minden kiállítási termében május és júniusban került bemutatásra a verseny eredménye, amelynek egy része képezi „A csehszlovákiai képzőművészek a felszabadulás 30. évfordulójára“ elnevezésű, a Bratislavában, a Művészet Házában megnyílt tárlat értékes anyagát. Kaleidoszkópszerű változatos sággal vonulnak el tekintetünk előtt a művek, melyek a szabadságért a szovjet hadsereg gél együtt vívott harc egyes jeleneteit, fiatal életek pusztulását, nők, férfiak hősi önfeláldozását, a prágai forradalom, az SZNF mozzanatait érzékeltetik. Mások meg kitörő örömmel üdvözlik a békét, annak első hírnökeit, a szovjet katonákat idézik fel, akiket a falvak és városok népe virágokkal köszönt. Hála, boldogság csillog a szemekben. Gyermekeket ölelnek magukhoz a katonák, zene és énekszó hangzik. Nyugalmat, biztonságot remélnek a nehéz esztendők után az emberek. Portrék örökítik meg a háborús hősök, a nagy hadvezérek és államférfiak s a szocializmus építőinek alakját. Szépséges hazai tájak, kenyeret termő mezők, felkiáltó jelként magasba emelkedő kémények, modern gyárak, a technika vívmányaival megvalósított utak, hidak mutatnak rá a szocializmus építésének bámulatos eredményére. Képek, szobrok jelképes tartalmukkal hangsúlyozzák a béke felbecsülhetetlen érlékét, és érzésünkre hivatkozva sugallják annak megvédését. Az iparművészeti művek célja az emberi környezet, a középületek és terek megszépítése, a közízlés nevelése. A szemhez szívhez szóló panoráma nagy egészéből legalább a díjazottak egy részét emeljük ki. /. Grus Négy évtája a természet örök szépségének forma és színgazdag dicsérete. J. Rrož Nyarának napsütötte világa s a hévvel és fölényes művészettel megidézett megrázó és felrázó Karikád és a Felszabadítók magukkal ragadók. H. Dvorský színszimfóniái: A Cseh tá/ és a Tavasz, K. Sou- ček drámai feszültségű, borús színekkel gyászoló, expresszív Lidicéje, F. /irouüek: a Cseh hegyek kapujának nagyvonalú egységű kék ós zöld szín felületei is nagy sikert aratnak. Vŕbová Kotrbová a gyermekarcmások majdnem utolérhetetlen mestere: Leánykája zászlókkal, az Első tank és J. Malejovský szobrászművész Partizánja rendkívül kifejező mozdulatával kelt figyelmet. A szlovákiai művészek díjazottjai közül K. Drexler gondolatait és érzéseit mesterien foglalja össze a Felszabadulás útjában. /. Nemeik jellegzetes táj ábrázolással, forradalmi gondolatokat éreztet Dukla, a szabadság kapuja című művében. P. Romahák Békéje lírai, finom művészi eszközökkel való béke melletti mozgósítással, M. Chovanec 30 békés éve plasztikusan fogalmazott híradás az elégedett, dolgos, a béke áldásait méltató emberek nagy együtteséről. D. Zapletal drámai sodrással szól a Szabadságról. A plasztika első díját L, Snopek remekbe formált 1945 Tavasza nyerte el. A. KlSSáková felszabadult mozdulatú bájos gyermekalakjai mindannyiunk vágyát fejezik ki: Soha többé ne takarják el a felhők a Napotl Kiss Sándor: Vérből szülött reménység című, hegyvidéki fakunyhót idéző faragása a párhuzamosan futó gerendákon re- liefszerűen eleveníti meg a Felkelés és Felszabadulás eseményeit. A politikai plakát tömör, határozott erejével tűnnek ki L. Cisárik, O. Zimka. O. Lup- ták. A csipke művészei E. Ho- léczyová, V. Skrabalová légiesen, érzékenységgel varázsolják elénk a Béke küldötteinek, illetve a Harmincadik tavaszt. A sok műfajú gondolatokat és érzéseket keltő tárlat megerősíti a szemlélőt abban a meggyőződésben, hogy a haladó művészet a humanista és forradalmi eszmék alapján épül. SÁRKÁNY JENŐMÉ Versei tovább élnek JAN KOSTRA ÉLETMŰVÉRŐL. December elejéu lett volna 65 éves Jan Kosira, nemzeti művész, kétszeres állami díjas költő, a szlovák költészet kiemelkedő alakja, egyéni hangú művelője. Már nem ünnepelheti meg születésnapját, és a sok barát, ismerős is köszöntések és a kézfogások helyett — gyászol. Halálával súlyos veszteség érte a szlovák irodalmat, meghalt egy költő. aki verseivel, alkotó szellemiségével negyven esztendőn keresztül voll jelen kulturális és társadalmi életünkben. 1910 ben született Turőianská Stiavniökán. Zilinán és Prágában tanult, maid tanulmányai befejezése után hosszú időn keresztül különböző szerkesztőségekben dolgozott, aktívan részt veti a felszabadulás utáni új szlovák irodalmi élet kialakításában, szervezésében. A haladás, az emberiesség és az elnyomott rétegek nevében megszólaló költő indulása összekapcsolódik a harmincas évek jelentős kultúrpolitikai mozgalmával (és lapjával), a DAV-val. 1945-tőj tagja Csehszlovákia Kommunista Pártjának. A háborúi és a fasizmust éles hangon elítélő költő őszintén, melegen üdvözli a felszabadulást, az új élet kezdetét. az olyan régóta várt emberhez méltó világ megszületését: Valóság volt mindez, vagy borzalmas álom? Valóság volt! — De új nap int a láthatáron a léboly és a szenny fölöttünk elvihurzott, szabad ember, a tiszta fényben mosd meg arcod! — írta Sirató ének című versében. Az érzékeny szívű küllő azokban az időkben, amikor „a roppant katlanba milliók leste dőlt“, sok versében visszatér gyermek és Ifjúkorának tiszta, idillikus valóságába, a szülőföldjére, ahol bé kére lel. Később is újraéleszti élményeit, emlékeit, hogy beépíthesse azokat férfikora világába, mintegy belső foly tonosságot teremtve és kiteljesítve önmagát; költészetét, amelynek erejében élete végéig rendületlenül hitt. A költő számára a szerelem ugyancsak a háborús évek tragikus légkörében lesz — és marad a későbbiekben is — költészetének egyik fő tárgya. A szerelem, amely a békét és a legmeghittebb emberi kapcsolatot jelenti az érzékeny szívű költő életében és művészetében. Szerelmes versei a szlovák szerelmi líra gyöngyszemei. Ján Kostra hosszú ideig hiába kereste a boldogságot, a múltban és a jelenben, a gyermekkorban és a szerelemben. Sokáig csak sajátos, maga teremtette „álomvilágában“ találta meg. Aztán a valóságban is, az új, szocialista társadalomban. Emberként és kommunista költőként egyaránt ürült annak, hogy végre szabadon élhetnek és dolgozhatnak azok, akikkel már költői pályája elején sorsközösséget vállalt. A felszabadulás utáni költészetben visszatükröződik a napról napra változó valóság, a szocialista társadalmi viszonyok között dolgozó falusi ember, a falusi élet. Életműve, amelynek jelentős részét képezik műfordításai, előkelő helyet foglal el az egyetemes szlovák irodalom bán. Nevét és verseit olvasóink is jól ismerik, az iskolapadból és lapjaink hasábjairól. Az ősz színei című szép versében írta, hogy „Szeretem az őszt, hát kinevetnek, / mondván: az enyészet évszaka, / verseim belengi, s bánata / egészen a sír szélére kerget", majd néhány versszakkal odébb: „Az én őszöm érett asz szony ősze, / Az én őszöm gyümölcsöt terem. / fin az őszöm kézbe vehetem / s térdre hullnom sem szégyen előtte.“ ősszel halt meg a költő, abban az évszakban, amelyet annyira szeretett. Verseiben azonban tovább él — örökké. (brj A VÉDŐ Vadász Ferenc új könyvéről O. Lupták: Három évtized Krónikás szerepére vállalkozott a szerző, amikor azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az események történelmi hátterében megörökítse a proletárforradalom katonájának, Gábor Mózesnek igazságkereső küzdelmét. Életútja drámai eseményekkel átszőtt színes képekben pereg le a kötetben az olvasó előtt, oly élethűen, ahogyan azt az akkori viharos korszak hozta magával. A forradalmi munkásmozgalom korszakának egy-egy jelentős epizódját rögzítette Vadász Ferenc, éspedig a főhős személyén keresztül, a hiteles szemtanú, az osztályharc cselekvő résztvevője tolmácsolásával, így rajzolta meg realista, élethű képekben csaknem fél évszázad történetét, és a munkásmozgalom számos mozzanatát, annak a viharos fél évszázadnak nagy forradalmat, amely megrázta a világot. A könyv főhőse „a háborúból hadifogságba esik, onnan az orosz polgárháború forgatagába kerül. Ott volt az új eszmék hirdetőinek budapesti zászlóbontásánál, a magyar proletárforradalom honvédő seregének hadosztály politikai biztosaként ..." így fogalmazta meg a krónikás a „Védő“ politikai pályafutásának kezdetét. Az események gyors egymásutánban váltják egymást, lekötve az olvasó figyelmét. A Kárpátaljáról elindult igazságkereső előbb a forradalom különböző frontjain harcol, hol fegyverrel a kezében, hol diplomataként Murmanszktól Norvégián át fél Európát megkerülve teljesíti a Komintern moszkvai titkárságának megbízását és segíti a forradalmi munkáspártok szervezését. Aztán szovjet diplomataként tevékenykedik Litvánia fővárosában. Érdekes és izgalmas történeteket olvashatunk a könyvben a világ első szocialista állama nagy forradalmának ismert egyéniségeiről, akikkel a könyv főhőse találkozott, mint például a legendás hírű Csapájevről. Megemlíti találkozását Antonov Ovszejenkóval is, aki az egykori pétervári szovjet forradalmi tanács titkára, a tizenhetes munkás ös katonatanács küldötte, később pedig a húszas évek második felében Prágában a „Villa Terezában“ székelő szovjet nagykövetség első követe volt. Laco Novomesk^ kiváló szlovák költő, elbeszélő költeményében emlékszik vissza erre a nagy forradalmárra az egyik november 7-i ünnepi fogadás alkalmából a „Villa Te- rczábán“. Talán érdemes itt megemlíteni, hogy e költemény ugyanilyen cím alatt megjelent magyar fordításban is. A könyv hőse az évek során úgy érzi, hogy kötelessége haza szólítja szülőföldjére, Ver- hovina kizsákmányolt, nyomorgó, földhözragadt népéhez, ahol hivatása teljesítésével védelmezi a meggyőződésük miatt brutálisan üldözött embereket, kommunistákat, akiket nem egy esetben ő szabadított ki a börtönből. Az író hű krónikásként a múltba tekint, de műve a ma emberéhez szól, annak szolgál tanulságul. Amikor a hűséges és kötelességüket teljesítő, egyszerű, becsületes emkerekről ír, vagy ártatlanul elítélt pártmunkásokról, éles kontrasztba állítva az árulókat, fel- bújtókat, gyilkosokat, mindez figyelmeztetésül szolgál a ma emberének. A történelem során olykor szinte kísértetiesen, ki- sebb-nagyobb eltéréssel megismétlődnek földrészünk különböző pontjain ugyanazok az események. Szerte a világon, Dél-Amerikától Nyugat-Európá- ig ugyanazon okok miatt hurcolják meg és vetik ártatlanul börtönbe eszméink hirdetőit, mint e könyv számos szereplőjét. A főhős, mint a könyv egész mondanivalójából kitűnik, mindig az igazat kereste és védelmezte. Az említett irodalmi és morális értékeket egybevetve további sikeres munkával egészül ki munkásmozgalmunk irodalma. Vadász Ferenc nevét Ismeri a szlovák olvasó is a „Tenyérnyi ég“ című munkájából, amely a múlt évben jelent meg szlovák fordításban, s úgy mint az említett könyv főhőse, Schön- herz Zoltán munkássága része munkásmozgalmunknak, „A védő“ szereplői is internacionalistákként küzdöttek a Szovjetunió Kommunista Pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja, vagy pedig a Kommunisták Magyar- országi Pártja soraiban a nemzetközi munkásmozgalom és a kommunista világmozgalom eszméiért. Ez indokolta, hogy a könyv közös kiadásban megjelenjék a Pravda és a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. DUSEK IMRE 1975. XI. 14. oo O O) CD
