Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1975-11-14 / 269. szám, péntek

Mezőgazdaságunk sikeresen teljesíti a XIV. kongresszus irányvonalát B. VECERA BESZÉDE A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS KAMARÁINAK ÜLÉSÉN M ezőg a zd aság u 11 k k ü iönösen (Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa után dinamikusan fejlődik és eredményei meggyőzően bizo­nyítják a szocialista társada­lomban szervezett társadalmi termelés előnyeit. A nagy po­litikai és munkakezdeinénye- zés légkörében túlteljesítik az 5. ötéves terv feladatait, és sikeresen teljesítik a XIV. kongresszus irányvonalát — az élei miszer fogyasztás növe­kedésének saját forrásokból való fedezését. Becsléstik sze­rint az 5. ötéves tervidőszak­ban a mezőgazdasági terme­lés a tervezett 14 százalék he­lyett 15 százalékkal,, az áru­termelés a tervezett 19 száza lékkai szemben több mint 30 százalékkal emelkedik. A mezőgazdasági termelés növekedését a munkatermelé­kenység jelentős fokozásával értük el. 1948-hoz viszonyítva a mezőgazdaságban ma 50 szá­zalékkal kevesebben dolgoz­nak, a mezőgazdaság azonban kétszer többet termel, az áru termelés pedig háromszor na­gyobb. mint az említett évben. Jelentősen emelkedett a mezőgazdasági * dolgozók életszínvonala Jelentős előrehaladást ér­tünk el a mezőgazdasági nagy­üzemi termelés koncentrálása, szakosítása és kooperációja terén. Míg 1960-ban — vagyis az egységes földművesszövet­kezetekre vonatkozó törvény hatályba lépésének kezdetén — 10 816 efsz gazdálkodott nálunk, s átlagos földterületük 420 hektár volt, számuk ma egynegyedére csökkent és át­lagosan 1500 hektáron gazdál­kodnak. Az efsz-ek, a szövetkezetek és más szocialista mezőgazda­sági szervezettek, valamint a szolgáltató szervezetek és a teldolgozó ipar között az együttműködés új módszerei és formái alakulnak ki. A fejlődésben elért kedvező eredmények következtében je­lentősen emelkedett a mező- gazdasági dolgozók életszínvo­nala. Sikeresen teljesítjük a párt irányvonalát a szövetke­zeti földművesek bevételének és a többi dolgozó bevételé­nek fokozatos kiegyenlítéséről. Míg 1970-ben a népgazdaság­ban az összehasonlítási ala­pul szolgáló havi bér 1937 ko­rona és az efsz-ekben 1685 korona volt, 1974-ben már a népgazdaságban 2232 korona és az efsz-ekben 2111 korona. Az egységes földművesszö­vetkezetek többsége ugyan­olyan feltételek között és ugyanolyan terjedelemben nyújt fizetett szabadságot tag­jainak, mint amennyi a mun­k aviszonyban álló dolgozóknak jár. Az új társadalombiztosítá­si törvény egyesíti a szövet­kezeti földművesek és a többi dolgozó nyugdíjait ós életfel­tételeit. Ez további bizonyíté­ka annak, bogy fokozatosan megszüntetjük a különbségeket szocialista társadalmunk két alapvető osztályának helyzeté­ben. Fokozatosan önellátókká kell válnunk A CSKP KB októberi plénu­ma úgy értékelte mezőgazda­ságunk fejlődését, hogy létre­jött a jó alap egy új, igényes feladat teljesítéséhez — né­hány év alatt fokozatosan ön ellátókká kell válnunk a ga­bonafélék termelésében, és to­vább kell növelnünk önellátá­sunkat az élelmiszergyártás­ban. Ennek az irányvonalnak a megvalósítása megköveteli az intenzifikálási folyamat továb­bi elmélyítését és a mezőgaz­dasági nagyüzemi termelés ha­tékonyságának növelését, az előforduló fogyatékosságok ki­küszöbölését és a belső tarta­lékok kihasználását. A tudo­mányos technikai haladás vív­mányainak szélesebb köríí ér­vényesítésével meg kell szilár­dítanunk a mezőgazdaság anyagi-termelési alapját és el kell mélyítenünk a koncentrá­lás és ■ szakosítás folyama­tát az egységes földművesszö­vetkezetek megszilárdításában, a lenini szövetkezetesítési terv megvalósításának új szakaszá­ban. Ebbon a folyamatban sokkal nagyobb Igényeket tá­masztanak majd az üzemen belüli és az üzemen felüli irá­nyítás hatékonyságával, vala­mint a szövetkezeti földműve­seknek a szövetkezeti ügyek­ben való részvételével és a szövetkezeti demokrácia elmé­lyítésével szemben. Ezzel kapcsolatban szüksé­gessé vált, hogy a mezőgazda- sági szövetkezetek területén jogilag módosítsuk az alapve­tő termelési és társadalmi vi­szonyokat. 1949-ben megjelent az egy­séges földművesszövel kezetek­re vonatkozó első törvény, amely az első alapszabályzat­tal együtt a fő jogi eszköz volt a kis- és középparasztok kollektív termelésbe való be­kapcsolódásának szabályozásá­ban. Ez a törvény tette lehe­tővé a szocializmus építése fő irányvonalának megvalósítását falvainkon, amelyet a CSKP IX. kongresszusa tűzött ki. 1959-ben a szocializálás! fo­lyamat betetőzése után fogad­ták el az egységes földműves­szövetkezetekre ma is érvé­nyes törvényt, amely az 1964. évi alapszabályzattal együtt jelentős szerepet játszott az egységes földművesszövetkeze­tek megszilárdításában. Az új törvény tő célkitűzései Egyes cikkelyei azonban már elévültek, esetleg nem fejezik ki megfelelő módon mindazt az újat, amit a tár­sadalom az egységes földmű- vesszövetkezetek és a szövet­kezeti földművesek érdekeivel összhangban a gyakorlatban valósít meg. Ezért Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsá­ga 1972 áprilisi ülése, vala­mint az egységes földműves- szövetkezetek 8. országos kongresszusa határozatainak alapján kidolgozták az új tör­vényjavaslatot, amelyet a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormánya ma meg­tárgyalás és jóváhagyás végett a Szövetségi Gyűlés elé ter­jeszt. A mezőgazdasági szövetkeze­tekről szóló törvény kormány- javaslata ezeket a fő célokat követi: 1. A szocialista állam és szervei szervező és irányító funkciójának megszilárdítása az egységes földművesszövet­kezetek iránti viszonyban. 2. A szövetkezeti földműve­sek részvételének elmélyítése a szövetkezeti ügyek igazga­tásában és irányításában. 3. Az egységes földművesszü- vetkezetek szervei hatásköré­nek és rendszerének azokhoz az. új feltételeidhez és felada­tokhoz való alkalmazása, ame­lyek a nagy termelési egysé­gek kialakításából, valamint a szervezés és irányítás új, ma­gasabb formáinak érvényesíté­séből következnek. 4. A szükséges feltételek ki­alakítása a mezőgazdasági ter­melés további koncentrálásá­hoz és szakosításához első­sorban a szocialista mezőgaz­dasági szervezetek közti va­lamint a szolgáltató szerveze­tekkel és az élelmiszeriparral való együttműködés célszerű módjainak és formáinak terv­szerű fejlesztése alapján. 5 A szövetkezeti földműve­sek és a többi dolgozó helyze­tének kiegyenlítése a munka- viszonyok terén, a Munkatör- vénvkönyvben foglalt munka­jogi alapelveK szélesebb körű érvényesítése által. 6. Az egyesített földterület -szövetkezeti kihasználása jogá­nak kibővítése és megszilárdí­tása úgy. hogy tz egységes földművesszövetkezeteket fel­jogosítsa az egyesített földte­rületek használatára tevékeny­ségük egyes fePidntainak tel­jesítése érdekében. A javasolt jogi rendezés alapvető kérdései Ami az efsz-ek {irányításában az állam befolyásának és ak­tív részvételének megszilárdí­tását illeti, elsősorban azt kell hangsúlyoznunk, hogy a törvény illetékes meghatározá­sait olyan irányú hatásának megszilárdítását célozzák, amelyek kifejezik a mezőgaz­daságban a termelőerők fejlő­dése folyamatában az állam gazdaságában betöltött egyre nagyobb szerepének folyama­tában végbement változásokat az egész gazdaságon belül, va­lamint a külső kapcsolatokban is a szükséges aránvok kiala­kításában. Szocialista társadalmunknak saját érdekében a mezőgazda­ság valamennyi területén. így a szövetkezetekben is, ki kell alakítania a további fejlődés biztosítékait, különös tekintet­tel az élelmezés mai nemzet­közi helyzetére Az irányítás színvonala eme­lésének elválaszthatatlan része a szövetkezeti kollektívák és az egyes szövetkezeti tagok részvételének állandó növelése a döntésekben és a ! enne lés irányításában. Az efsz-ek észrevételei és tapasztalatai alapján ezért ki egészítik az egységes földmü- vesszövetkezetek szerveinek rendszerét a képviselők testü­letével, amely további válasz­tott szervként részben átveszi a taggyűlés feladatait. Az egységes földművesszö vert kezetek építésének tdősza * kában az efsz-ekkel túlsúlyban volt a kollektív döntés elve, ami a termelési és a munka- folyamatok rugalmas irányítá­sára is vonatkozott. Az egy­séges földművesszövetkezetek fokozatos stabilitása és a nagyüzemi termelési mód elő­retörése, a tudományos-techni­kai haladás érvényesítése, a mezőgazdaság iparosítása, a káderek politikai és szakmai színvonalának emelkedése — mindaz befolyásolta a szövet kezeti demokrácia érvényesíté­sét az egy felelős dolgozó el­vével kapcsolatban Gazdasági szükségszerűség lett. hogy a rugalmas irányítás, a szemé­lyes felelősséget is beleszá­mítva, a szövetkezetek illetté kés vezető funkcionáriusaira ós szakembereire, elsősorban az elnökökre háruljon. Szakmailag megalapozott döntések érdekében A kormányjavaslat ennek szellemében módosítja a szö­vetkezeti szervek, elsősorban a taggyűlések, a képviseleti testületek, a vezetőség és az elnök hatáskörét, kölcsönös viszonyukat és munkamódsze­reiket. Tekintettel az egyes efsz-ek nagyságára, szakosítására és koncentrálására, s ezáltal a vezetőség szaktudásával szem­ben támasztott igények növe­kedésére, a kormányjavaslat lehetővé teszi, hogy a taggyű­lés döntése alapján az egysé­ges földművesszövetkezetek gazdasági vezetőséget alakítsa nak. Az elnök segédszervéről lesz szó, amelynek tagjai n szövetkezet vezető szakémbe rei lesznek. Fő küldetése az lesz, hogy az ogyes kérdések kollektív megítélése alapján megkönnyítsék az elnöknek a szakképzett, szakmailag meg alapozott' döntések meghozat*: lát Az úi jogi módosítás minő ségilcg új szempontokat érvé nyesít az efsz ekben a munka­viszony kérdéseinek megoldá­sában. A cél az. hogy a szö­vetkezeti tagok és a többi dol­gozó munkaviszonya közelebb kerüljön egymáshoz Ez a politikai szempontból rendkívül jelentős lépés a párt sokéves politikájának és a szövetkezeti földművesek élet színvonala emelése érdekében kifejtett gondosk oilá sának eredménye. A munkaviszony új módosí­tása a szövetkezeti földműve­sek szociális biztonságának megszilárdítását jelenti. A jo­gokon kívül azonban köteles­ségeket támaszt a szövetkeze­tekkel és az egyes tagokkal szemben, elsősorban a munka- fegyelem megszilárdításában, a munkaidő teljes kihasználásá­ban stb. Jan Nálepka — juhinál a második — harcostársai körében JEIKEP VILI ES AZ IS MAGI Harminckét éve halt meg Ján NálepVo Kijevhe2 néhány órai járásra van Ovrucs. Mindnyájan, akik az autóbuszban ülünk, tudjuk, hoqy csak késő este térünk majd vissza. De mi nem erre, hanem másra gondolunk. Ov- rucsra és az ott hősi halált halt Ián Nálepkára, aki —, amikor katonaruhába öltöztet­ték és a keleti frontra induló menetszázadba osztották be — így búcsúzon lozef nevű test­vérétől: „Tudom, hogy miért megyek ki a frontra, és tudom, hogy ho1 a helyem.“ Tudta ezt már akkor is — bár még akkor nem tudta így megfogalmazni —, amikor a szülei önfeláldozásával és test­vérei segítségével elvégezte a tanítóképzőt. A diploma meg­szerzése után haladó nézetei miatt gyakran áthelyezték és végül is kitiltották az iskolá­ból. Haladó nézete mellett ta­lán az is okot adott erre, hogy már iskolás korában megtanul­ta az azbukát. Ukrajnában szá­zadosi rangban az ezredpa­rancsnok segédtisztje volt. Nemcsak a helyi lakossághoz, hanem a partizánokhoz is ha­marosan megtalálta az utat. Se­gítette munkájukat és gyakran fegyverrel, lőszerrel látta el őket. A fasiszta kémelhárító szervek eszeveszetten kutattak Repkin után, amely Nálepka fedőneve volt, de eredményte­lenül. Végül is, amikor már kritikussá vált a helyzet, 1943 májusában több tiszttel és ka­tonával állt át Szaburov tábor­nok partizánegységéhez, ahol az első csehszlovák partizán­egység parancsnoka lett. Száguld az autóbusz, hatal­mas kukoricatáblák maradnak el mellettünk. Végre aztán meg­pillantjuk a várost. Szergej Iva- novics fíondarenko elvtárs fo­gad és kalauzol a városban. Né­zem, szemlélem az embereket, ismerkedem a várossal és csak akkor figyelek fel ismét veze­tőnk szavára, amikor az állo­más közelében az egyik utca­sarkon megállunk, — ott, ahol 32 évvel ezelőtt golyószórók 17 találatatól hősi halált halt fán Nálepka Repkin. Ettől a hely­től néhány méterre egy iskola áll, amely az ő nevét viseli és előtte ott áll virágokkal deko­rálva mellszobra. Az iskola egyik tanterme egész kis mú­zeum, ahogy ott nevezik, — Nálepka emlékszoba. Fényké­pek, újságcikkek. Szlovákiából érkezett levelek. Ovrucsban az itteni iskolában őrzik, ápolják Nálepka hagyományait. A gyűj­temény között van az a kijelen­tése, amelyet 1943. november 7-én tett abból az alkalomból, hogy felvették tagjelöltnek a Szovjetunió Kommunista Párt­jába: „Régi vágyam volt, hogy a kommunista párt tagja legyek. Nem sejtettem azonban, hogy olyan megtiszteltetésben része­sülök, hogy a nagy Lenin párt- fának tagja lehessek. Eskü­szöm, hogy a kommunista pár­tot sohasem árulom el..." Esküjét mindvégig megtartot­ta. Kilenc nap múlva, 31 éves korában ellenséges golyó oltot­ta ki életét, akkor, amikor ro­hamra vezette maroknyi csapa­tát. Több más magas kitüntetés mellett In memoriam megkapta a Szovjetunió Hőse címei. A há­lás ovruQsiak a főtéren emlék­művet állítottak neki. Indulásra vár az autóbusz. Tudom, hogy sietnem kellene, de valami, valamilyen különös erő ott tart az emlékmű köze­lében, és látom, hogy néhány fiatal éppen virágcsokrot he­lyezett el rajta, amely alatt — mint Szaburov könyvében írja — a titokzatos százados és négy harcostársa: Michal Ma­tus, Ondrej Kručala, Fábián. Krištofik és Krišlan géppuskás alussza örök álmát A szovjet nép, az ezeréves Ovrucs nem felejt, épp úgy, mint szülőfaluja, Smižany — ahol 1912-ben látta meg a nap­világot — és velük együtt ha­zánk és a haladó világ összes dolgozói sem. Üzemek, utcák, katonaegységek és pionírcso­portok viselik nevét. felkép volt ő a fasizmus el­leni harcban és mindmáig az is maradt. NÉMETH JÁNOS a tudomány Áldozata November 14 én lesz száz éve, bogy lindrichüv Hradec- ben meglátta a napvilágot Sta- nislav Prowázek mikrobiológus, a kiütéses tífusz kórokozójá­nak felfedezője. Az orvostudo-, mány. főlüg a mikrobiológia világában ismert tudós gyer­mekkorában szüleivel két évet töltött Komáromban, a volt tiszti pavilon egyik helyiségé­ben laktak nyomorúságos kö­rülmények között Fiatal korá­ban maga is komoly beteg volt — négy évig kínozta a malária, iskoláit németül vé­gezte, egyetemi végzettséget Bécsben szerzett. Már fiatal korában több neves tudomá­nyos intézményben dolgozott, volt kórházi főorvos is, később pedig több tudományos kutató­úton vett részt. A gyógyászat csaknem minden szakterületén lelkes munkát végzett. 1914- ben Kottbusban kinevezték a kórház vezetőjévé. Ebben a kórházban volt az orosz hadi­foglyok tábora. A nem megfe­lelő tisztálkodási lehetőség stb. következtében kiütéses tí­fuszjárvány ütötte fel a fejét, s mint a kórház vezetője ba­rátjával együtt azonnal óvin­tézkedéseket hajtottak végre az ismeretlen eredetű betegség leküzdése érdekében. Kísérlet céljából saját magukat Is meg­fertőzték az addig ismeretlen kórokozóval. A másokon segí­teni akaró orvos-tudós így az orvostudománynak nagy szol­gálatot téve halt meg. Stanislav Prowázek születé­sének 100. évfordulóján a ko­máromi városi és egészségügyi szervek kezdeményezésére or­szágos tudományos szeminá­rium megrendezésére kerül sor a városban. Neves csehszlovák orvosok, mikrobiológusok szá­molnak be elért eredményeik­ről. A szeminárium befejezése­ként november 14-én a délutáni órákban emléktáblát lepleznek le a volt tiszti pavilon falán a gyermekkorában két évet Ko­máromban töltött neves mikro­biológusra emlékezve. V1RÁGH JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents