Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-05 / 40. szám, Vasarnapi Új Szó
Tücsök és bogár Arany János fönnmaradt munkái Között található egy azonos című jegyzet-füzér, amelyet a betegséggel birkózó költő 1877 júniusában vetett papírra, jómagam azon a véleményen vagyok, hogy az efféle írásbeli aprómunkák hasznos szolgálatot tesznek az olvasónak és a nyelvvel hivatásszerűen foglalkozóknak: írónak, nyelvész-szakembernek egyaránt. Vonzásuk van: mert rövidek, gyors percek alatt megolvashatók. Szerepük van, mert segítik éberen tartani figyelmünket az egyre aggasztóbb nyelvi hibák, fogalmazásbeli visszaélések, fonákságok ellen. A cin» viszont jogot ád más jellegű észrevételek, ötletek fölvázolására is, és kivédheti esetleg a szűkszavúság és kevésbeszédűség vádját. Olvasás, írás közben gyakran akad rögzíteni való, az olvasott könyvek és folyóiratok lapszélére is kerül megjegyzés bőségesen. Talán nem lesz érdektelen közreadnom belőlük egyet s mást. Öngól Tallózásomat ifjúsági lapunkban kezdjem el. S hogy éppen itt, van benne némi része a véletlennek is. De nem kis súly esett arra, hogy a nyelvi fertőzés ellen elsők között a serdülőket kell védenünk. Ezért az ifjúság számára készült olvasnivalót is ennek a ténynek figyelembevételével kell egybeválogatnunk. A nyelvi nevelést tehát az Iskolai oktatással párhuzamosan a kötelező olvasmányoknak és ifjúsági lapjainknak feladata csiszolni és tökéletesíteni. A gyermeklélek- ben beláthatatlan károkat okozhat ugyanis a rossz- nyelvi beidegződés. A zavaros, homályos, színvonal alatti próza és vers — a serdülők gondolkodása elleni merénylet. (A kiadó és a lapszerkesztőségek bizony csatolhatnának megbízásaik mellé hasonló tartalmú figyelmeztetést.) Lássuk ezek után az első példát. Vers fekszik előttünk egyik költőnőnk tollából. A tartalma néhány mondatban rögzíthető: Pajda- gógosz néninket és pajkos gyerekhőseinket egyazon villamosba tereli az ihlet. A fiúk örömmel nyugtázzák, hogy az idő milyen futós, s így hamarosan végére jutnak az iskolaévnek, jöhet a játék. S közben a labdarúgás kerül szóba: ki rúgta az éppen soros mérkőzéseken a remek gólokat. P. néni — mivel sok egyéb ügyes-bajos dolga került akkor, például erkölcsi intelmeire keresett ritmust és rímet — jó tanácsait későbbre halasztotta. A szerkesztőség pedig helyet adott P. néni lélekpalléro7ó verses utasításainak. Intelmei pedig ilyenek: ne csak a labdát kergessétek, fiúk, hanem könyvet is vegyetek olykor kezetekbe, s majd megtudjátok „onnan“: „sok mesteri gól van az irodalomban“. Az „onnan“ után azonnal fölkaptam fejemet; miért onnan, s miért nem belőle, vagy esetleg abból? Most pedig idézem rendre a többit, döntsön az olvasó, lehet-e így gyerekekhez (és felnőttekhez isi) szólni. „Tudod (,) milyen »meccs« volt (?) — folytatja P. nénink az oktatást —, mikor Ady Endre „eszme gólokat“ lőtt a főúri rendre.“ Mármost kérdezem, miféle mérkőzés volt az, akkor, Ady „válogatottsága“ idejében?! Mutasson nekem a t. szerző akár egy „eszmekapufát“, nagyon megköszönném. Ki látta Ady Endrét, a forradalmárt sportszerelésben? Majd: „Petőfi Sándorunk rossz időbe’, hóba' királyi fejeket küldött a hálóba.“ Fedett pályás szabadságharc, ugye? A következő szakasz sem kevésbé épületes. „Haladó nagy írók a föld minden táján az emberiségért küzdöttek a »pályánMindent értek. A közösségi ember életpályája — sportnyelven. S végül velős befejezés: „ Játsszatokl De a könyv mindig nyitva álljon! Nehogy az eszetek »kapu mellé« szálljon Ugyancsak derék egy könyv lehet, ami fölfogja a „kapu mellé“ szálló észt. Ez a közel ötven soros rigmus viszont alaposan mellétalált. Magyartalanságokat garmadával idézhetnénk. E7ért csak igazából tűhegyre valókat. A vers nyitó sorában P. nénink villamosra vár. „Múltkor a megállón villamosra vártam.“ (Megállón — na zasiávke egyérlékese. Magyarul inkább a. megállóban szokásos.) A rímelésnek és fogalmazásnak mégis a negyedik szakasz a teteje: „A másik beleszól“ — tudniillik a másik diák, (a szerzőJ — „a szavába vágva“: Spurta a Slá- viát 4:2-re vágja.“ A „beleszól szavába vágva“ indokolatlan pleonazmus, a vágva és vágja rímről jobb, ha szót se ejtünk. A beszélgetés folytatását Is oktatom: Emlékszel Bozsikra a válogatott- bán? Cselezett s fe/es gólt suhintott be nyomban.* A fejes gólt besuhintani után már csak legyinte- ni tudok. Hibás szóhasználat akárcsak egy előbbi példában a „4:2-re vágjá”-bán az argó. ' A léleknemesítő klapancia fölött egyébként ez áll: 3:1 a tanulás javára. Erre csak röviden szólok. Költőnőnk kiesett a ligából. VARGA IMRE NDK-beli költők versei ___________ ■ HA NNS CIBULKA: ké/£K kSwér (Részlet) Meredeken és magányosan, mint tücskök zenéje, emelkednek a hegyek a kékbe, s mozdulatlanul áll csúcsokon a sziklák szarulénye, messze távolban szelíd dombsorok feloldják a táj szigorát. Még most is ,'átlak, apóm, amint benyomulsz erdeink sötét sűrűjébe, fejszéddel s kalapácsoddal először törsz utat ú fénynek. Látom, amint vezeted a faekét és görcsösen belenyomod az irtásba a hegyek oldalában. Erdőkkel körülnőtt mezőkön gőzölnek reggel a földek, a hegya'dalban szőlőfürtök főnek a déli napban, bunkőnagy kukorioocsövek lángolnak. A nyitott csűrökön át súlyos léptekkel távoznak az esték, kormos kanócon lobog a lámpa fénye, mint ajándék árad be az otthoni tűzhelyre a komló fanyar illata. ö szülőföldem, Odaplántáltál minket, ahol legmostohább a föld, már gyermekkorom óta hallom szelek lélekzetében erdeink ősrégi dalait, s a patak, mely a réten át szökdécsel, megáll, hallgat, mert téged akar látni. Nem ismerek a földön mélyebbet, mint te vagy; a források megpihennek, mert téged tükröznek. LOUIS FÜRNBERG: HA QfóeyuL Ha gyógyul a seb, ne ujjongjatok, dal csendül noppal s késő éjszakába, ha áldozati füst nem száll hiába s kimondhatatlan színekben ragyog új napokat jelezve a szivárvány - hisz akkor is feltör a fájdalom s a dalba, jaj, keserűség oson, őszi láng mellett lant s bor révül árván. Az igazság ösvénye szörnyű távol, rajta az ember csak tüskébe Iából s körötte tátog ezer szakadék. Ám, ha lebírva vérontást, veszélyt is, van merszetek útját megjárni mégis, nevessetek csak - derüljön az ég. KALÁSZ MARTON fordítása KURT STEINIGER: ■HANêÔP *LÉJ Nincsen szebb, mint járni veled az esti réteken keresztül. A zö’d mezőben zeng a csend, a bevégzett munka csendje. Mellettem lépdelsz: zöldellő ág. A nyugalom házában hallgatunk. Jönnek velünk a fák, a parasztok lépteivel, akik nevelték őket gyümö’csözőnek, árnyékadónak. Kívánság nélkül fusson le a csillag, rikoltsanak csak a baglyok rekedten. Nem hoznak ránk halált. Bennünk lüktet a nappal, ám oe éj már ideszárnyal, ahogy a te hangod csendül. ASZTALOS JÖZSEF fordítása UWE BERGER: AffMA Mi, az elevenek, a holttal, a kővel szemközt. ahogy bogozzuk a titkot. A nagyszerű mű: megóvni a fák virágait. A gyárak és mezők, a nép szülőhazába, mely immár túlnövi a tegnapot. okit ismerek. Én, aki voltam, s aki leszek. A szökevény idő, az alkotó* ..ere • és szakadatlan: a súlyos feladat, az ember bátorsága. HAJNAL GÁBOR fordítósa ASZTALOS JÖZSEF fordítása A. MOHR: Anya gyermekével
