Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-05 / 40. szám, Vasarnapi Új Szó
„A fiatalok gyakran megkérdezik, hol harcoltam, megnézik a kitüntetéseimet, sőt azt a kérdési is mindig felteszi valaki, hogy a harcokban megsebesültem-e? Én megmondom az igazat, úgy, ahogy volt: tényleg megsebesültem. Az idősebbek azt szokták kérdezni, hogyan vették ki részüket kortársaik az ellenállásból.“ Ezeket mondotta a járás fiataljaival folytatott beszélgetéseiről Sámuel Bachár mér nökezredes, a komárnói Jűrási Katonai Parancsnokság parancsnoka. — Van két fiam, akik néhány évvel ezelőtt még iskolába jártak. így tehát tudom, mit kell a fiataloknak elmondani a háborúról, a felkelésről és fiatal éveimről. Szeretek a fiatalok közé járni, és a három évtizeddel ezelőtti eseményekről beszélgetni velük. Ez annál inkább fontos, mert Komárno elég távol van a felkelés emlékhelyeitől. Csak kevés ellenálló él itt, ezért gyakran mi, a katonai parancsnokságról járunk a fiatalok közé. A Járási Katonai Parancsnokság tagjai közül többen tevékenyen részt vettünk az ellenállásban. Figyelmesen meghallgatnak, amikor elmesélem, hogyan szöktem meg a szlovák állam hadseregéből, amikor vonattal a keleti frontra vittek bennünket. Partizánbrigádunkban oroszok, franciák, magyarok és néanetek is voltak. A járási Katonai Parancsnokság képviselői gyakran ellátogatnak az egyes iskolákba. Bachár ezredes a látogatások alkalmával viszi azokat az értékes fényképeket és röpiratokat, amelyek három évtizeddel ezelőtt készülték. Az egyik röpiraton a gárdisták őt is olyan veszélyes személyként említik, akitől az embereknek félniük kell. Bachár ezredest és a többi ellenállót nemcsak akkor lehet látni az iskolákban, amikor előadást tartanak. Gyakran találkoznak a pedagógusokkal, és segítenek nekik a honvédelmi nevelés oktatásában. A járási nemzeti bizottság iskolaügyi osztályával közösen készítik a honvédelmi nevelés tervét, a honvédelmi nevelést tanítók számára pedig oktatási metodikai- rendezvényeket szerveznek'. Amikor Bachár ezredest megkérdeztem: mennyire elégedett a honvédelmi nevelés oktatásával, azt válaszolta, hogy az eltelt három négy év ben állandóan növekedett az oktatás színvonala. Ez nemcsak az új tantárgy oktatási színvonalának javulásában, hanem az iskolákon működő honvédelmi érdekkörök számának növekedésében is megmutatkozott. Nagy az ér deklődés a modellezés iránt, több is kólában jól működik a lövészeti szak kör. Alakult három határőrszakkör a pio nírok számára, az idősebb gyermekeket az autózás, motoíizmús érdekli job bán, néhány középiskolában pedig megalakult a Honvédelmi Szövetség szervezete. Nyáron számos pionírcsoport tett látogatást egyes katonai alakulatoknál. A tényleges katonák megmutatták nekik a korszerű fegyvereket, es azt, hogyan élnek. Az utászok a pioníroknak bemutatták, hogyan kell pontonhidat építeni. A kolárovói (gutái) pionírok elhatározták, törődnek a felszabadítók, a felkelésben résztvevők és a II. világháborúban kivégzettek emlékművévé']. A radványi pionírok a Szlovákia déli részének felszabadításában részt vett szovjet dunai flotta em lékművét gondozzák. A járási katonai parancsnokságon azt is megtudtam, hogy a járásban" a honvédelmi nevelés terén sokkal többet tesznek, mint amit a tanterv előír. A honvédelmi nevelésijen is számos kitűnő eredmény született. A komárnól szlovák gimnázium csapata az újoncok rátermettségi versenyében szlovákiai szinten megszerezte az első helyezést. Ez nagymértékben. Mikulás Koétík tartalékos századosnak, a honvédelmi nevelés kitűnő tanárának köszönhető. A komárnói JaroS százados utcán le vő magyar alapiskolában mindenki Ró dy tanárt, dicséri ugyanezen a téren elért eredményeiért. Tovább sorolhatnám azok nevét, akik ’ sokat lesznek a honvédelmi nevelés színvonalának javításáért. Nemcsak a katonai parancsnokság képviselői látogatnak az iskolákba, hanem fordítva Is. Különféle évfordulók alkalmából tanítóikkal együtt az alapiskolák tanulói is megtekintik a katonai parancsnokságban berendezett fór radalmi hagyományok termét, amely például szolgál Iskolákban és üzemekben létesítendő hasonló helyiségek létrehozására. Én is megtekintettem a termet, egy csoport újonccal együtt. Elmentünk az előadóterembe is. Itt gyakran jönnek össze újoncok és tarta lékosok. Az egyes panelek ékesszólóan beszél nek a kommunista mozgalom fejlődé sérőt a járásban, a kommunista sejtek megalakulásáról a szlovák és a ma gyár mezőgazdasági munkások küzdelméről. Czepe őrnagy elmondja, hogy a kolárovói pártszervezet alapítóit meg örökítő fényképen saját apjára ismert. Egv Másik pwielen kalászok láthatók a tavalyi termésből, mivel a gabona jelenti a legnagyobb jövedelmet a járás számára. Több fényképen ipari vállalatok láthatók. Bemutatják a szocialista országépítés eredeményeit, dokumentálják a szovjet ifjúsággal folytatott barátság és a középső hadseregcsoport egységeivel fennálló baráti kapcsolatokat is. A jövőben a kiállított ayyag tovább.bővül. A katonai parancsnokság tagjai felajánlást lettek, melynek értelmében a termet még szebbé teszik és javítják a szemléltető agitáció minőségét a parancsnokság épületében. — libben a helyiségben gyakran került sor érdekes vitákra — mondja Bachár ezredes. — A fiatalok nehezen tudnak elképzelni egy üjabb háborút, fó. tapasztalt pedagógus kell ahhoz, hogy meg tudja nekik magyarázni, mi mindent k»ll tenni hazánk védelmében. Azt is ki kell fejtenünk érthetően, hogy mindazért, amit elértünk, könyörtelenül kellett harcolnunk, és azt, hogy néhány évtizeddel ezelőtt mek' kora volt még a nyomor. Sokszor nem volt mit ennünk, egész családok egy kis helyiségben nyomorogtak, nem egy esetben olyan lakótársakkal, mint a baromfi, a sertés vagy a borjú. Véleményem szerint: foglalkoznunk kell a fia tatokkal, beszélgetni velük, és jó pél dával járni elöl. Ez igényes munka, de kifizetődik. Jelenleg mindkét fiam katonai szolgálatát tölti. Mindketten pél dáis katonák, es az idősebbik mint tizedes egy példás csapat parancsnoka ... JAN BLAZEj A komárnói járási katonai parancsnokságon létesített hagyományok termébe gyakran ellátogatnak a komárnói isko Iák tanulói (A szerző felvétele) A gyakorlat megkezdése elölt „ismerkednek“ a tereppel Délidőben a laktanya környéke csendes. A katonák ilyenkor, ebéd után pihennek, erőt gyűjtenek a délutáni foglalkozásra. A páncélos elhárító szakaszban ott jártamkor már nem a foglalkozásra, hanem a búcsúzásra készültek. Az altiszti iskolában lezajlottak a vizsgák, s így a fiúk búcsút vesznek Szlovákia fővárosától. Egységeik állomáshelyén rajtparancsnokokként működnek majd. Mit visznek útravalóul? Hat hónap tapasztalatait, és azt, hogy olyan szakaszban szolgáltak, amely az idén hetedszer is megvédte a ,.Példás“ címet. Ebben nagy érdeme van a szakasz minden egyes tagjának. — Amikor bevonultunk és magunkra öltöttük az egyenruhát, mi tagadás, furcsán éreztük magunkat — mondja Lubomír Nernec orvezető, „Példás katona“. Az első nap ismerkedtünk a környezettel, de másnap reggel már életbe lépett a katonai rendszabály. Ébresztő ... reggeli torna... jobbra át... — Egy hónapig csak a laktanya kerítéséi láttuk — veszi át a szól a dudincei I.ubomir Totkovic őrveze tő —, később azonban már lehetőség nyílott, hogy a városban is szétnézzünk. Gustáv Kuchta tizedes, lövegpa- rancsnok háta mögött már másfél év katonai szolgálat van. Michalovcéről vonult be, ahol agronómus volt. Már a második turnustól búcsúzik, hogy október elején az őrségváltások ide jén egy újabb háromtagú kollektívát készítsen fel a lővegparancsnoki be osztásra. — A kezdeti szorongás hamar fel- engedatt a fiúkban — rájöttek, hogy itt nincs helye a különcködésnek, hogy csakis kollektíván érhetünk el jó eredményeket. liill ÉLŐ MESTEREI Szavait tények igazolják. Ma már egyikük sem gondol arra a sok-sok nehézségre, amit le kellett küzdeniük. Napokon át gyakorolták a páncélos járműbe való beszállást, s harci készültségbe helyeaését. A mintegy négymázsás löveget hepehupás terepen néha tizennégy kilométeren át tolták. S a tüzelőállás álcázásánál is sok gyeptéglát helyeztek ál. — Az első Ivetek eltelte után, amikor megismerkedtünk szakaszunk múltjával, eredményeivel, mindannyiunkat fűlött a vágy, hogy megvéd - jiik a „Példás szakasz“ címet — mondja a libereci Peter Kalencky őrvezető. — Sikerült. Ennek örülünk, és mi tagadás, büszkék is vagyunk rá. Jogosan. De nemcsak erre, hanem arra is, hogy a „Példás löveg“ címet is elnyerték. Amikor a „Kárpátja" hadgyakorlaton nészt vetlek, ez már várható volt. az éleslövészeten pedig bizonyítottak is. Minden lövedékük célba talált. Pedig mostoha körülmények között toll el a fél év az altiszti iskolában. Amikor a Néphadsereg egységei a Május 9-i díszszemlére készültek, akkor ők kiképzés helyett egy hónapig a tábori konyhán segédkeztek. A kiesést szabad Idejük ro- vására kellett behozni. — Szakaszparancsnokunk kiváló tiszt és kiváló ember — mondja a kyjovi Ján Koudela őrvezető, lö- vegparancsnok. — Amit elméletben megtanított velünk, azl a segédeszközökön, majd a valóságban is kipróbáltuk. Ennek eredménye, hogy a fiúk az első lövedékkel megsemmisítették a mozgó, illetve az álló célt, Nem szeretném mint „ellenséges harckocsizó“ a fiúkkal szembe találni magam. Koudela lövegparancsnok kéttagú kezelőszemélyze-le ott ül mellette, amikor ezeket a szavakat mondja. Arcukról elégedettséget olvasok le, pedig tudják, hogy másnap vonatra kell ülniük, Pavel Campodonica és Jozel Chovanec szinte egyszerre mondják: — |ó iskola volt ez számunkra. Gazdag tapasztalatokra tettünk szert. Oj szolgálati helyünkön arra törekszünk, hogy az itt tanultakat átadjuk az újoncoknak, s ott is elnyerjük a „Példás löveg“ címet. Ágyúból, kézi fegyverből kitűnően lőttek, és az altiszti vizsga is jól sikerült. Mindnyájan megkapták az őrvezetői rangot és a „Példás katona“ jelvényt. Elnézem ezeket a fiúkat, akik egy fél évvel ezelőtt még zöldfülűeknek számítottak, ma pedig már a fegyverek kiváló mesterei. Arcukról vidámság, elégedettség sugárzik, pedig tudják, hogy a hátra levő másfél év alatt — ha lövegparancsnokok lesznek !s, még kemény munka vár rájuk. — A bevonulás után bizony a kötélre sem tudtunk felmászni, és az egy kik) méteres futást sem tettük meg a meghatározott időn l>elül — mondja Nemec őrvezeiő. Ma már ezen is csak mosolygunk. Szívesen ismerkednék, beszélgetnék még ezekkel az egyenruhás fiatal fiúkkal, akik azt vallják, hogy az ő munkahelyük most a néphadsereg, és a „tervet“ itt is száz százalékon felül akarják teljesíteni. Nem kételkedem szavukban, tudom, hogy ott, ahol szolgálni fognak, nemcsak a mostani szakaszuk, de az egész néphadsereg jó hírnevét öregbítik majd. N. I.
