Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-05 / 40. szám, Vasarnapi Új Szó
FÜGGETLENSÉG 150 ÉV MÚLTÁN $ ÜJ ÁLLAM SZÜLETETT: PÁPUA—ÜJ GUINEA $ A RÉZSZIGET LÁZADÁSA # GONDOK AZ ÜJ ÉLET KÜSZÖBÉN Pápua—Üj Guinea zászlaja Szeptember 16-án egy új független állam zászláját vonták fel: a fekete- vörös mezőben elhelyezkedő Dél'ke- reszt öt csillaga és az aranysárga paradicsommadár — a független Pápua—Oj-Guinea állam jelképe. Az ausztráliai hatóságok távozásával elérte célját a bennszülöttek mozgalma. Befejeződött a függetlenségi harc első szakasza. Pápua—Űj-Guinea bonyolult államalakulat. Az összesen 475 368 négyzetkilométer területű és 2 millió 700 ezer lakosú üj állam két fő területből áll: Oj-Guinea keleti részéből, továbbá a Bismarck-szágetcsoportbóí Oj-Britannia, Űj-írország és az Ad- miralitás-szigetekből, valamint a Sa- lamon-szigetek északi részéből, főként Bougainville és Buka-szigetek- ből; a másik részt a Trobriand-szige- tek, a Woodlark-szigetek és más szigetcsoportok alkotják. Több mint kétszáz sziget tartozik az új államhoz. Oj-Guinea felfedezése a spanyol De Retes utazó nevéhez fűződik. Elnevezése is tőle ered: állítólag hasonlóságot fedezett fel az itteni őslakosság és az afrikai guineaiak között. E földterület mozgalmas története azonban 1884-től kezdődik, amikor Oj-Guinea a vilmosi Németország, Pápuaföld pedig Anglia gyarmata lett. Az első világháború következményei változást jelentettek a szigetvilág életében. A németek helyét a britek foglalták el a gyarmaton, majd később a Népszövetség mandátumterületeként Ausztráliára bízták a terület közigazgatását. A második világháború idején a japánok hídfőállást próbáltak itt elfoglalni, de sikertelenül. Károkat okozva kénytelenek voltak -visszavonulni. Az angolok aztán nem is tértek vissza, s így Ausztrália a legtermészetesebbnek tartotta, hogy gyarmataként kezelje a területeket. Oj-Guinea és a környező szigetek életében jó sokáig semmi sem változott. A sziget nyugati részének több mint százévi uralom után a hollandoktól történt elhódítása és mint Nyugat-Iriannak Irian Dzsaja tartományként való beillesztése az indonéz államalakulatba hatással volt ugyan a szigetvilág önállósulási mozgalmára, de nem vezetett gyakorlati tettekhez. A spontánul kialakuló függetlenségi mozgalom két tény hatására kezdett konkretizálódni: az egyik tény az volt, hogy több mint húszévi egyeduralom után megbukott az ausztráliai Konzervatív Párt és az új, haladóbb munkáspárti kormány sokkal liberálisabb politikát kezdett Oj- Guinea és Pápuaföld irányában is. Ugyanakkor megszerezte a vezetést a szigetek leghaladóbb pártja, a Pangu párt, melynek élén Michael Somare főminiszter, az új kormány elnöke áll. A canberrai kormány és a bennszülöttek képviselői fokozottan szót értettek, s így Pápua—Oj-Guinea 1973 decemberében belső önkormányzatot kapott, és megkezdődtek a tárgyalások a teljes függetlenség megadásáról. Erre most került sor. A KÖKORSZAKBÖL A XX. SZÁZADBA Az új állam minden téren tarka képet mutat. Elsősorban etnikailag mutatkoznak nagy különbségek. FajiZászlócscre Port Moresbyben lag különböző képet mutatnak a vöröses, gyapjas hajú új-guinealak és a más szigeteken, elsősorban Bougain- ville-en élő néger alkatú, koromfekete bennszülöttek. Az utóbbiak lenézik a nem fekete> bőrűeket. Egyébként több mint hétszáz törzs él az új államban, a tagjaik ugyanennyi nyelvet beszélnek. A hatóságokkal legfeljebb az angol, illetve a kevert angol nyelven, az ún. pidzsin angol segítségével érintkeznek. Az új állam lakossága egybeolvadásának tehát még jelentős etnikai akadályai vannak. A pápua lakosság nagy része még őskori állapotokban él. Még ma is száraz fadarabok összedörzsölésével „csihol tüzet“, és kezdetleges szerszámokat használ. Az utcákon leírhatatlan örömmel fogadták az űj ál* Iám kikiáltásának hírét Eg yébként érdekes jelenség, hogy számos használati tárgynak orosz neve van. Ennek érdekes az eredete. A múlt század végén itt járt és sokáig itt élt Mikluho-Maklaf, a neves orosz utazó és felfedező, a bennszülöttek felkarolója, terjesztve a civilizációt, és tőle kerültek bizonyos használati tárgyak orosz nevei az Itteni törzsi nyelvekbe. Egyébként Mikluho-Maklaj emléke és tisztelete ma Is él a bennszülöttekben,* az orosz nép nagyrabecsülésével párosulva. Az etnikai tarkaságban negatív jelenség a gyakori törzsi villongás. A csatározásoknak olykor csak néhány sebesült áldozata van, s úgy látszik, hogy a hadakozás amolyan férfi virtus megnyilvánulása, ám néha tragikus lefolyású, amikor egész faivak lakosságát kiirtják. Természetesen, ebben az őskorra emlékeztető világban a bennszülötteknek megvannak a maguk értelmiségijei is, akik ausztráliai főiskolákon tanultak, és elhivatva érzik magukat földjük Dolitikai a gazdasági életének vezetésére. Ezek közül kerültek ki a most megszületett új állam vezetői is. „KERESD A MONOPÓLIUMOKAT!'' Még Pápua—Oj-Guinea függetlenségének kikiáltása előtt önkényesen függetlenné nyilvánította magát, kiszakadva az új államalakulatból, Bougainville sziget lakossága. A sziget lázadásának több oka van. Mint említettük, fekete bőrű lakossága lenézi az új-guineai „vöröshajú- , kát“, de ez primitív törzsi ellenszenvvel is magyarázható. Lényegesebb az, hogy a helyi vezető réteg gazdasági okokból szánta rá magát a szakításra, éspedig valószínűen a Bougainville Copper rézbányaíársaság urainak felbújtására. Ennek a társaságnak a fő részvényese a hírhedt Rio Tinto konszern. Bár nem vonják kétségbe, hogy Oj- Guinea földjének mélye nagy ásványkincsgazdaságot rejt magába, amely azonban még feltárásra vár, a sziget gazdasági életét trópusi mezőgazdaság jellemzi, vagyis teát, kakaót, koprát, banánt, batátát (édesburgonyát) termesztenek, sertést tenyésztenek és halászatból élnek, Bougainville szigetén már virágzik a bánya ipar, feltételezik, hogy Bougainville rézgazdaságával világméretben a harmadik helyre tornássza fel magát a tőkés világban. A réz mellett aranyat és ezüstöt is bányásznak, s a geológusokat nyilván további meglepetések is érik a 10 ezer négyzetkilométer területű és 90 ezer lakosú szigeten. Bougainville rézgazdasága döntő fontosságú a sziget, de egész Pápua —Űj-Guinea szempontjából. Ezt az is bizonyítja, hogy amióta 1964-ben feltárták a rézbányákat, a réz értékesítéséből származó jövedelem helyreho- hozta a szigetvilág államháztartását: az addig krónikus hiányt mutató költségvetés az 1973—1974. pénzügyi évben már többlettel zárult. Bougainville vezetői ráeszméltek szigetük gazdasági fontosságára az új államközösségben, és ezért kezdtek új ' utakat keresni. 1972-ben afféle „különféle politikai bizottságot“ alakítottak ki, ezt már a következő évijen a helyi parlament rangjára emelték noha Canberra nemtetszését fejezte ki. Alexis Sarei, az egykori elcsapott pap, a „tartományi kormány“ elnöke, azzal indokolja a bougainville- iek lépéseit hogy a rézszigetek fejőstehénnek tekintették a több országrésznek, márpedig maguk akarják élvezni természeti gazdaságukat. Ebben az állításban csak egy szemernyi igazság van. A rézgazdaság valóban az egész mai államközösség érdekeit szolgálta, viszont Bougainvil le függetlensége csak két szempont tál magyarázható: az Észak-Salamon szigetek Köztársaságának kikiáltása bizonyos melan^ziai egyesülési terve két szolgál, s ebben etnikai rokon szenv és egyéb „familiáris“ szempontok játszanak szerepet, ám sokkal többet nyom a latban a Bougainville Cooper társaság nyomása, amely 1973 ban 158 millió dollár profitra tett szert. Bougainville Vezetői most nyilván többet ós csak maguknak kíván rak a monopóliumok juttatta részese désből. MEGBÉKÉLÉS? POLGÁRHÁBORÚ? A függetlenség kikiáltásának ünnepélyes szertartásán Michael Thomas Somare miniszterelnök' kijelentette: „Országunk és népünk független fejlődésének és szuverenitásának új korszakába lépett. Ez azonban csak a kezdet. Feladatunk megtalálni azt az utat, amely megfelelne népünk érdé keinek, és lehetővé tenné neki, hogy elfoglalja helyét a népek világcsalád jában." Az új parlament első ülésén. Az asztalnál Michael Somare Az új állam kormánya a brit Nemzetközösség tagállamaként békés, jó szomszédi kapcsolatokat akar fenntar tani más államokkal, így Ausztráliával is, amely kötelezettséget vállalt az új állam gazdasági támogatására. Somare kormánya nagyszabású terve két dolgoz ki a jövőre nézve. így pél dául átfogó energiaprogramot készül megvalósítani. Ezt szolgálta a Pururi folyón tervezett erőmű, amelyet 1983 ban fejeznek be. és amelyet 5—6 to vábbi vízerőmű fog követni. Fokoza tosan sor kerül az országban tatalha- tó természeti kincsek — olaj, ólom, iridium, mangánérc, ón, cink, bauxit, lelőhelyeinek feltárására és kiaknázá sára is. Kérdés, hogy alakul a jövőben « független Pápua—Űj Guinea és a lázadó rézsziget, Bougainville viszonya? Canberra a rézsziget különválása ellen foglal állást, és Port Moresby vezetőinek esetleges olyan elhatározása, hogy katonai beavatkozást kísérelnek meg Bougainville szigetén, a törzsi villongások helyett most polgárhábn rúhoz vezethetne. Pápua—Oj-Guinea felvételi kérelme és a Biztonság Tanács hozzájárulása alapján az ENSZ 142. állama lesz.
