Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-27 / 253. szám, hétfő
N éhány esztendeje zergék tanyáztak a Dzsendem csúcsain. Vezérük egy erős bak volt, sötéthátú, kampós fekete szarvú állat. Valahányszor veszélyt szimatolt, sípoló horkantással riasztotta társait, mire azok vadul megiramodva eltűntek a Dzsendem szakadékai között. Itt vadorzóskodott nappalonként a pomák, vagyis a mohamedán bolgár hegyilakó. Kara Ibrahim. Kora hajnalban kászálódott ki viskójából, hóna alatt kecskebőr iszák, bocskorára szí- jazva a hegymászó vasmacska, a derekán meg egy kisebb tarisznya, benne kenyér, egy fej hagyma, no, meg néhány töltény. Fegyverét ~ vén török mauzert — sziklaodúkban rejtegette, mindig másutt. Kara Ibrahim megmászta a Dzsendem égnek törő, járhatatlannak tetsző bérceit is. Erős, egészséges szíve volt, a szédülést nem Ismerte, lábai könnyen, biztosan vit ték a legmeredekebb ösvényeken is, látása meg a saséval vetekedett. Ha tenyerét ellenzőképp szeme fölé emelte, s fejét elforgatva végigfutott tekintetével n messzi sziklákon, máris felfedezte a zergéket. A lejtőn meghúzódó állatokat nehéz szabad szemmel kivenni, de őt ritkán hagyta cserben éles látása. Kerülő úton becserkészte a nyájat, a mauzer éles csattanása végigzengett Dzsendemen. s a vissz vét, s elindult az egyik hegyszoros balpartján. Lent roppant sziklatömbök között habzott a folyó, zúgása mégsem hatolt fel ide, túlsüvöltötte a szél. Kara Ibrahim — vékony, könnyű szélnek feszülő alakocska — fejét leszegve, görnyedt háttal haladt. Szennyes turbánjának kibomlott vége feje körül csapkodott, mint egy verdeső lepkeszárny. Alatta ridegen, porceláncsillogással fénylett szúrós, halványszürke szeme. Felkapaszkodott egy hatalmas kucsmát utánzó sziklára, végignyúlt a kövön, keze ügyébe fektette puskáját, s figyelmesen szemügyre vette a folyó mögött vonuló hegyhát minden redőjét. beugróját. Tudta, hogy ilyen szélben a bak nem telepszik le ezen az oldalon, inkább a túlsó, szélvédett lejtőn váEmiliján Sztanev: Szattyánzacskóból szálasdohányt simított újságpapírba, vastag cigarettát sodort, s hosszan csiholt, amíg felizzott a tapló. A sziklazugon kívülrekedt a szél, a déli nap átmelengette foltozott ujjasát, meg a kőfalhoz támasztott puska csövét. — „Átkozott sátánja, valóságos ördögi ... Puskavégre kerülsz, ha mondom ... Allah nem ver bottall“ — dünnyögött Ibrahim, s miközben a füstöt eregette, nyugtalan tekintete a túlpart! sziklákon kóborolt. Szüntelenül az álom járt a fejében, egy lövéssel leterítette a bakot, lapockáját járta át a golyó, a vergődő állat sárga szemét gyűlölettel rámeresztette, s emberi hangon perelt vele. Hirtelen megrebbent Ibrahim szeme, rőt, borostás arca felderült, tekinteA zergebak hang megkétszerezte, megháromszorozta. Ritkán fordult elő, hogy a célba- vett zerge, a dörrenés után magasra pattanva, vissza ne zuhanjon a földre. Kara Ibrahim alkalmas helyre vonszolta a zsákmányát, feldarabolta, s szürkületkor a hússal és a bőrrel iszák- jában hazatért, tgy kiirtotta az egész nyájat. Egyedül a bak rótta magánosán a hegytetőt. Sok napot tékozolt erre a bakra Ibrahim. Olyan elővigyázatos volt a bak, mintha az ördög bújt volna belé, s így Ibrahim egyetlen egyszer sem süthette rá fegyverét Megesett, hogy felbukkant az egyik csúcson, a szállongó ködgomollyá rongyolóáott felhők között, felbukkant, de nyomban el is tűnt. Máskor előugrott valahon- nét, de amíg Kara Ibrahim puskát ragadott, a bakot mintha a föld nyelte volna el. Egyszóval, látta tán tízszer is. de puskavégre még sohasem tudta kapni az istenverte barmot. Egy októberi reggel, jó két órával virradat előtt, Ibrahim fölserkent álmából, és mindjárt vadászathoz szede- lőzködött. Felesége, Hatidzse, aki három gyermekükkel a földön hált, felpillantott, s látta, mint matat ura a füstös, pállott szobában. Ibrahim meglelte a polcon a hegymászó vasmacskákat, a töltényeket, a dohányzacskót, kenyeret dugott a tarisznyába, s már Indult is az ajtó felé. — Hová mégy, Ibrahim? — kérdezte az asszony, habár jól tudta, hová készül a férje. — Megölöm a zergebakot — szólt az vissza halkan, nehogy felverje a pokróc alatt alvó gyerekeket. — Allah szép álomban részeltetett. Azt álmodtam, hogy lelőttem a vén sátánt, most kell végeznem vele! — faj, Ibrahim, a te vadászatod csak annyit hoz, hogy mi vagyunk a falu legnyomorultjabbjai. Tavaly óta vár rád a kidőlt sövény, nincs a háznál se liszt, se tüzelő, s maholnap itt a tél — sóhajtott az asszony, de erre már Ibrahim ügyet sem vetett, hanem felkapta a szőriszákot, s nekivágott a Dzsendemnek, amelynek sötétbe borult szirtjei egybeolvadtak a fekete égboltozattal. Amíg a pirkadat első sugaraiban kékesen derengő szakadékalval, aranyba játszó, hófödte csúcsaival felragyogott a Dzsendem, Ibrahim odaérkezett, ahol elrejtette volt fegyverét. Előhúzta üregéből, tenyerével végigdörzsölte csölaszt pihenőhelyet. Ebben a völgytorokban látta a legtöbbször tanyázni. Közelgett a dél, szemközt a rendületlenül egymásra hányt kőkoloncokat hűvös árnyék borította, óriási szörnyeknek tetszettek. Itt-ott zöldéilt rajtuk a gyalogfenyő, sárgállottak a zúz- mófoltok, testüket sötét hasadékok szabdalták. A mélyben csillogott a folyó, fent a kék égen tépett, borzas felhők vonultak. Ibrahim sorban szemügyre vett minden lejtőt, hajlatot és menedéket, de a bak nem volt sehol. A szorosban felsüvített a szél, s a hegy kőkeblének zúdulva egészen a gerincig száguldott, majd onnan ismét alábukott. A hegy fölött sas lebegett, apró pontocska az égen, s időnként beleveszett a felhőkbe. Máskor Ibrahim ilyen ítéletidőben ki sem mozdult hazulról, de most arra gondolt, legkönnyebben éppen ilyenkor üthet rajta a bakon, mert az rosszul hall a dühöngő szélben. Egy darabig még feküdt a sziklán, majd amikor látta, hogy csak idejét pazarolja, lekúszott a kőszikla lábához rágyújtani. Almósi Róbert illusztrációja tében öröm csillant. Ott volt a bak, a szemközti sziklákon, de nem a lejtőn, ahogy várta, hanem fent a tetőn, szinte a hegy ormán süttette hátát a napon. Egy villanás lett árulója, mozduló hátán lobot vetett a napsugár. Ibrahim tovább füstölt, mígcsak sápadt ajkát nem perzselte a parázs, közben pillantása bejárta a hegyoldal minden zeg-zugát( rárajzolva az utat, amelyen meglepheti a bakot. Agya gyorsan, mégis nyugodtan működött: legalább egy kilométer a távolság, s bár a mauzer el hord messzebbre is, innen nem talál célba. Viszont ha ezen az oldalon indul a bak felé, as tüstént észreveszi. Nem marad más hátra, mint visszamenni, átkelni a folyón, s kerülő úton, túloldalt csapni le rá. Azonban így hátszéllel haladna, az éber állat könnyen megszimatolhat' ja a ves2élyt. Végül döntött. Nem szélirányban indul, hanem keresztülvág a hegyen. Nyaktörő út, de célirányos. — „Allah segíts!“ — nyúlt puskája után. Leereszkedett a folyóhoz, s ügyet sem vetve rá, hogy alaposan átnedvesedik, keresztüllábalt a vízen, s óvaSimkö Csaba versei: Arc kifeszítve Az orc kifeszftve a szem üvegén kezek szorítása a torkon: itthagyott fényjelek / a gyökér bejárja bennem a nagy csendeket / Hang az égen Én nem tudtam mást csak magamat lobogtatni: / fekete fajtám piros vérét arcomról visszaadni / hatalmas félelmekben / görcsös ujjakkal / létem szűzen: / vissza vissza - dühök peregnek: hang az égen / zöld az ütés szemem helyén: befelé éget Ég a vérem Szakadék mélyén üvöltés szül meg: erdők nőnek bokrok égnek fölötte hold s fekete könnyek felhők járnak jönnek-mennek viszik a törénelmem bokrok lángja árnyékot vet: o népem népem anyám jajgat: bokrok lángján ég a vérem tosan nekivágott a sziklafalnak. Lábával biztos támaszt keresett, de figyelni kellett arra is, hogy zajt ne verjen, követ ne sodorjon le kúszás közben. Keresztül-kasul járta már a Dzsendemet, de álmában sem futott eszébe, hogy egyszer ezt a kőfalat mássza meg, annyira járhatatlannak tetszett. Többnyire négykézláb mászott, nehezen boldogult volna a bocskorára szíjazott acéltüskék nélkül: a szakadék fölött széttárt karral, ujjaival tapadva a hideg kőhöz, centiméterről centiméterre mozdult ndább. Tgy tette meg az út felét, míg lőtávolba ért. Már csupán egy keskenv. töredezett gerinc választotta el a baktól. Ha arra is feljut, végre megláthatja. Sóváran és rettegve várta Ibrahim ezt a pillanatot. Vafon ott van-e még? Nem szimatolta-e meg mé^is? Lélegzet visszafojtva, zajtalanul kúszott a gerinc alatt, s meglelve a Tegalarsonvabh nontot a fiion, borzonpó testtel keresztülesett. A bak száz méternyire tőle az orom Harkányán bevert elnvúlvn Vét Vő Vrt7Ött, csak sárgás háta, és görbe fpkpfe szarvakkal díszített foie látszott k! Ibrahim szíve nagyot dobbant vére meglódult az örömtől, n fen évad ragadozó gyönyöre 16 n «mit szemében. ..Allah bölcsessége véptplen“ — re- begte, miközben a sziklataréi egyik repedésében csúsztatta fegyvere csövét. A célgömb habozva állanodott meg a bak fején. Klcsinylette Ibrahim a célpontot, jobb lenne az állat szfi- gyébe lőni. A kövek közt világító vör- henyes foltot gondosan ráültette az az irányzók vájatára, lélegzetet vett, s a súlyos mauzer erősen hátra ugorva, nagyot rándult A dörrenést nyomban magával ragadta a szél. A bak talpra szökött, és lobogó sörénnyel, ugráló farral villámsebesen elrohant. Ibrahim nem hitt a szemének. Átlendült a kőmellvéden, s a párkányra szaladt. Tíz méterrel arrébb vér fröcskölte a sziklát. — Nem hazudhat az álom — suttogta megszállottan, s megindult a véres nyomon, amely egy szakadék feli lejtett. Félhomályos, komor, kígyótanya ez a szakadék, két fala csaknem függőlegesen zuhan a folyóba, s hatalmas horpadás szegélyeként csupán középen lebeg keskeny, síma párkány — mintha nagy cseréptál tört volna Itt ketté. Roppant mélységben kéklik a szakadék öle, a meredeket csak a boróka zöld foltjai tarkázzák. Ibrahim a mélység pereméhez lépett: a vérnyom folytatódott. Tudta, a szurdok mögött kráterszerű mély katlanba szakad a hely, s a katlan mélyén tavacska csillog. A vérnyomból ítélve a sebzett bak nem juthat messzibbre a tónál, ez meg kopár körös-körül, ott könnyű lesz rátalálni. Csak a szakadékon vergődjön keresztül. Meghúzta a hevedert, hogy jól hátának feszüljön a puska, s beljebb csatolta kopott övét. Fáradt volt. Karja, lába remegett. De a türelmetlenség és düh verejtékében fürösztötte egész testét. Megindult a szakadék fölött. Ügyesen megkapaszkodva a hasadékok- ban, a meredély egyenetlenségeiben, eljutott a szűk párkányra. De a keskeny ösvény nem érte el a szakadék túlsó peremét, hanem egy kiugró sziklába torkollott, s alája száraz fűcsomókat hordott a szél. Féllábával támaszt keresve, hozzáfogott, hogy megkerülje az akadályt. Csigalassúsággal jutott előre a mélység fölé nyúló domborzaton, egész testével rátapadt, s amikor a legnyaktörőbb, csaknem tükörsima részhez ért, előrenyújotta a fejét. Sötét üregen akadt meg tekintete, a szikla mögött barlang rejtőzött. Ibrahim agyán átvillant, hogy abban húzódhat meg a bak, s hirtelen furcsa félelem fogta el. No de mit árthat már egy sebesült zerge? Csak nem fog ráijeszteni Ibrahimra? Kapaszkodott tovább. A bak csakugyan ott volt. Körülötte sötét vértócsa, átlőtt lágyékából öm- lyik a vér. Kimeredt szemében halál- félelem. Hátsó lábaira rogyva hallgatta Kara Ibrahim zihálását, akit már csak fél méternyi választott el rejtekétől. A halálra vált vad horpasza remegett, fekete sörénve épnek állt n rottp^és- tő' Már a barlang nyílására kulcsolód- tak a vadász ujjal, az iszonyat mind beliebb taszította a bakot a keskeny, kurta üreg mélyébe. Kicsüngő nyelvével körülnyalta száját, lihegett. A nyílás világos keretében felbukkant Ibrahim mocskos turbánba csavart feje, most térdét vetette meg s nyomako- dott egész testével beljebb, azonban a puskacső a mennyezetbe ütközött s megakasztotta. Ekkor a rémülettől eszét vesztett bak vad horkanással a bejáratra vetette magát. Szürke tömeg csapódott Ibrahim mellének, és letépte a sziklafalról. Kara Ibrahim pörögve zuhant lefelé, két tehetetlen karjával a levegőt kavarta, fölötte ugyanúgy vonaglott esés közben a bak, mint ő, de a zuhanó embernek úgy rémlett, amaz nem hull, hanem száll föl az égbe, föl egyenesen Allahhoz őt meg a szurdok éles kövei közé taszítja. JAKAB KÖBÉRT fordítása mm c 1975. IC. 27.
