Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-26 / 43. szám, Vasarnapi Új Szó
gfffl m fi 6j| IljBji ^HinflHHBSB Történelem Iránytű Iránytűm az öntudatlan öröm és fájdalom. Öröm és fájdalom vezet el a tudat küszöbéig. Íme, vagyok! Ez az első axióma. A második: van a világ. Van a világ, s én egy vagyok vele Mégsem egy! Ez a megha- sonlás mozdulataim és mozgásom oka: csonkán is a teljességet szomjúhozom. Utam iránya a mindenség. így vagyok, aki vagyok, s létem ellen a halál semmit sem bizonyít. Anyagcsere A világ folyamat. Érzékeimen át bezúdul koponyám sötét üregeibe. Önnön végtelenségéből érkezik és átáramlik rajtam, így lesz belőle véges öröm és véges fájdalom, s időtlenségbe táguló eleven gondolat, energiája, súlyos anyaga hirtelen elsugárzott s finomabbá már nem is finomulhat. Ekvivalencia Geometriám nem euklideszi geometria. A tudat képzetes végtelenség. Valós mégis, mint a testes dolgok: összegező fókuszában találkozik minden irány és minden párhuzamos. A világ csak tudatunkban azonosítható önmagával. A tudat belső tartalma egyenlő mindazzal, ami nem ész. A halál és a megsemmisülés a szellem elsugárzásának sebessége. A bomlás fordított irányú idejében súlytalan tömege túlnő minden határon, s mögötte összezárul, helyreáll: a végtelenség megfoghatatlan, személytelenné tágult rendje. A csodálatos és oktalan lét a minőségek végtelen sok változatában s kifinomult emberi agyban oldja meg az anyag és a szellem ekvivalenciájának nehéz egyenletét. Nem álhitem Akarom, vagy nem akarom, az elmúlás ellenére is leszek valamiképp; bár nem áhítom a halhatatlanságot, egykori létem ténye a boldog elmúláshoz épp elég. Igaz, tapasztalat nélkül oly nehéz erről vallani. Ám egyet tudok: a testrészek, bomló sejtek összegéből mindenképp hiányzik majd valami, mint éjjel sötét szobám ablakából a tovaillant fény. Higgyétek el, barátaim, az a hiányzó leltározhatatlan elem az voltam: én. A természet folytatása vagyok eszmélő állat az állatok között: zarándok a szörnyű időben. Egyre távolodom karmokkal, ormánnyal, agyarakkal fölfegyverzett közvetlen őseimtől. Már túlságosan messze szakadtam tőlük. Már tudom, nem apám nemzett, nem anyám szült. A mindenség vajúdott hogy engem a világrp hozzon. Ö az én apám Ö az én anyám. Következetesen a saját képére formált engem, egyetlen egynek - mert ő sohase rész, mindig és mindenkor teljes és egész. Változatlan a változásban és sohase múlik el. Tetteimben az ő mozgását utánozom: ismét s továbbfolytatom az emberrévállás történtét. A -VA, -VE KÉPZŐ MEG A LÉT1GE Sok ember akad ma is, akinek a fülét nem bántja, ha ilyesmit hall: „A fiú rokonai össze voltak beszélve“; „A színházi bemutató nem lesz megtartva“; „Az áthelyezés el lett intézve“. Pedig Arany János már a múlt században felhívta a figyelmet arra, hogy a -va, -ve képzős határozói igenevek és a létigék (van, volt, lesz, lett) kapcsolatából keletkezett kifejezések elburjánzása nyelvünkben „teljes barbarizmus“. Kedvező jelenségnek tarthatjuk azonban, hogy — bár nem egyenletesen — nő azoknak a száma, akik még a nyomtatott szövegekre is gyanakodva tekintenek, ha bennük a fentiekhez hasonló kifejezéseket látnak... Hogy ezt miből következtetjük? Abból, hogy ilyen eredetű problémáikkal némelyek minket sem restellnek felkeresníl A minap például több előfizetőnk tett fel tisztázandó kérdéseket. Az egyik a Hét 1975/27. számából az alábbi megállapítást ragadta ki: „Itt voltak mindig elszállásolva az elit-egységek ..A másik az Űj Ifjúságnak ezen a során akadt fenn: „ ... s cipő mindenképpen be lesz cserélve.“ A harmadik az Agatha Christie-től fordított Gyilkosság Mezopotámiában című bűnügyi regényben „csípte el“ — no, nem a tettest, hanem — a következő mondatot: „... Piorot azt mondta, hogy egész nap el lesz foglalva, táviratokat küld szét.9 Olvasóink az iránt érdeklődtek, hogy helyes-e a voltak elszállásolva, a be lesz cserélve és az el lesz foglalva kifejezés alkalmazása? Ha az érdeklődés kielégítését •— a szükséges esetekben — a hallott és a nyomtatásban is megjelent mondatok javításával kezdjük, sok minden kiderüli Az össze voltak beszélve helyett minden Illetékes az összebeszéltek igealakot ajánlja. A szakemberek a nem lesz megtartva beszédfordulattal szemben a nem tartják (tartjuk) meg, illetve az elmarad alkalmazásának hívei. Álláspontjuk az el lett intézve dolgában is világos: ennek a kifejezésnek a kritikátlan használata gyengíti az elintézem, elintéztük stb. igealak megfelelő nyelvi pozícióit ... Ami a voltak elszállásolva szerkezetet illeti — szakmai körökben aligha hibáztatják. A be lesz cserélve ostorozásával azonban nem szabad felhagyni; ez a suta formula akadályozza a határozottabb és értelmesebb becserélem, becseréljük stb., megjelölés érvényesülését. Viszont az el lesz foglalva kifejezéstől kár idegenkedni ... Sejtjük: a szóban forgó nyelvi kérdésekről alkotott véleményünket némely olvasónk önkényesnek találhatja, ezért nem hallgatjuk el, hogy a „gyanús“ kifejezések megítélésekor jelenleg milyen elvi szempontokat veszünk figyelembe. Mindenekelőtt azt a régi felismerést, hogy helyesen legtöbbször a tárgyas igék határozói igeneve mellett szerepel a létige (pl. elfoglal — el van vagy el lesz foglalva; elszállásol — voltak elszállásolva). Ezt népdalaink is tanúsítják: A Vargáék ablakja rózsával van kirakva; Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva stb. Nem szabad azonban ebből a felismerésből általános érvényű törvény- szerűségre következtetni, mert megtréfál a gyakorlat. Tudniillik az elintéz, a megtart, sőt itt a becserél is tárgyas igék, a létigével szövődő határozói igeneves kapcsolatukat mégis elutasítjuk ... Felvetődik a kérdés, hogy miért? Helyes választ adni erre csak elvi alapon lehet. Azért, mert ha az igeaiak, illetve az igenév jelentéstani okok miatt nem fejezi ki az alany valóságos állapotát, hanem csak a cselekvésre, történésre, folyamatra vagy annak befejezettségére utal, akkor megengedhetetlen az állapothatározó igealak használata (pl. nem lesz megtartva, be lesz cserélve, el lett intézve). Szintén elvi kérdés, hogy a tárgyatlan igékkel kapcsolatban meggyőződésből képviseljük a tudományos igazságot. Hosszú ideig ugyanis uralkodott az a felfogás, amely a van, volt, lesz és lett igével alkotott állapot- határozói igeneves szerkezetekből legszívesebben száműzte volna a tárgyatlan igéket. De a magyar nyelvészet ezen a téren is lépést tartott a változásokkal. Egyrészt kimutatta, hogy állapothatározó igealakok képzésére csak a tudatos cselekvést kifejező tárgyatlan igék nem jók: pl. összebeszél (valakivel) — össze voltak beszélve stb. Másrészt bebizonyította, hogy az alany szándékos közreműködése nélküli történést, folyamatot kifejező tárgyatlan igék jól illeszkednek az állapothatározói igeneves szerkezetekbe (pl. beborul — be van borulva; elázik — el van ázvaj. Legnehezebb a határozói igenévből meg a lesz, illetve lett igéből alakult szerkezetek lét- jogosultságának az elismertetése. Többen ugyanis az ilyen szerkezetek létjogosultságát vagy a beléjük magyarázott germanizmus miatt vitatják; vagy a rájuk jellemző szenvedő árnyalat miatt vonják kétségbe; vagy vélt csúnyaságuk, erőlte- tettségük miatt kérdőjelezik meg . .. Pedig alapjában véve mindegyik esetben csak öröklött előítéletekről van szó! A magyar nyelvtudomány legjobb művelői abba is hagyták az állapotot tükröző határozói igeneves szerkezetek megszólalását; de továbbra sem mutatnak „megértést“ az ilyen jellegű kifejezések iránt, ha cselekvést, történést stb. jelentenek. Véleményük szerint az állapothatározói igeneves szerkezetek — a beépült létíge alakjától függetlenül — általában helyesek, ha az alanynak megvolt, meglevő vagy bekövetkező állapotára utalnak. DOBAY BÉLA Könözsi István felvétele az Űszi jegyzetek című sorozatból
