Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-26 / 43. szám, Vasarnapi Új Szó
személyzete csupán 30 emberből án, g ezek számára a hajó építői minden szempontból kitűnően felsze- relt hajót adtak át. Szinte fényűzően berendezett lakófülkék, étterem, jól felszerelt konyha, a fedélzeten fürdőmedence áll a személyzet rendelkezésére, sőt a hajó lakótérségében még szauna is helyet kapott. Tengerészeinknek tehát nemcsak a munkára, hanem a szórakozásra és pihenésre is kitűnő feltételeik vannak a hosszú utakon. A felsorolt berendezések kihasználására idejük is lesz, mert az automatikus irányító központ lehetővé teszi, hogy a nyílt óceánon 16 órán keresztül a hajó emberi irányítás nélkül is haladhasson. Csupán felügyelőre van szükség. A kapitány, aki az 1960-as évektől kezdve járja a világ tengereit, búcsúzóul elmondta, hogy a Trinec első útja Brazíliába vezet, ahonnan hazánk számára vasércet szállítanak. Kereskedelmi flottánk tevékenységéről és jelentőségéről František Koldinskýtól, a Spedrapid vállalat igazgatójától kaptunk bővebb felvilágosítást. Az igazgató, aki a vállalat szczecini részlegét vezeti, szívesen tájékoztatott bennünket kereskedelmi flottánk helyzetéről és tevékenységéről. — Bevezetőben el kell mondanom — kezdte az igazgató —, hogy a különböző tengeri utakon 12 csehszlovák hajó kapcsolódik az áruszállításba. A más-más áruk szállítására szakosított hajóinkon hazánknak évente több millió tonna árut szállítunk a világ minden tájáról. Az 1975-ös évben például a tervek szerint a lengyel kikötőkön keresztül 3 millió 300 000 tonna áru szállítását bonyolítjuk le, s ennek több mint kétharmadát a szczecini kikötőben rakjuk ki a hajóinkról, Illetve rakjuk a hajóinkra. A lengyel kikötőigazgatósággal való jó együttműköMivel hazánk a szárazföldi államok közé tartozik. Így az olvasó számára ez a cím az első pillanatban talán furcsának tűnik. Igaz ugyan, hogy tengerünk nincs, de északi szomszédaink jóvoltából mi is saját hajóinkon bonyolíthatjuk le a tengerentúli országokkal való kereskedelmi forgalmunkat. Lengyelország legnagyobb tengeri-folyami kikötőjében — Szczecinben — bármikor nyitott „kapu“ várja hajóink bármi:yl két. X őz Ismert, hogy Csehszlovákiának az ötvenes évek elején saját kikötője volt a szczecini öböl partján. A 380 méteres partszakaszon elterülő kikötőnk fenntartása és üzemeltetése számunkra nem volt gazdaságos. Ezért csak három évig maradt fenn, s 1953- ban visszakerült a lengyel kikötőigazgatóság hatáskörébe Saját kikötőnk tehát már nincs, de Szczecinben még számon tartják, és azt a bizonyos partszakaszt ma is csehszlovák kikötőként emlegetik. Hiányát nem érezzük — mert mint már említettük — hajóink a kikötő igazgatóságának „menetrendje“ szerint igénybe vehetik az épületeket, raktárakat, gépi berendezéseket és a különböző szolgáltatásoka o szagaink szoros gazdasági együttműködésének erről a szép példájáról lengyelországi utam során személyesen is meggyőződhettem. Kísérőmmel együtt egy szép őszi napon érkeztünk a szczecini kikötőbe, az óriási daruk, emelőszerkezetek, rakodó berendezések, hatalmas raktárépületek sajátos hangulatú világába. A rakparton végigsétálva a világ minden tájáról idesereglett fehérhajók, hatalmas testű óceánjárók, különböző színre festett tankhajók és a kisebb bárkák százait számolhatjuk meg. Miután jelentkeztünk a kikötő igazgatóságán, közölték velünk, hogy részt vehetünk egy vadonatúj tengeri hajó avatásán, amely éppen a csehszlovák kereskedelmi flotta tulajdonába kerül. A szczecini hajógyárban épített, korszerű gépi berendezésekkel ellátott teherhajó sorrendben már a kilencedik, amelyet hazánk számára gyártottak. A Republika, Brno, Blanik, Sitno, Radhošť, Kriváň, Praha II. és a Bratislava nevű teherhajók sora — amelyek mind a szczecini hajógyárban készültek — a közelmúltban egy „Trinec“ nevűvel gazdagodott. A csaknem 200 méter hosszú hajóra joggal lehetnek büszkék mind az építői, mind pedig a használói. Erről győzött meg bennünket rövid beszélgetés során Podlena Vladimír is, a hajó első kapitánya, miután a Csehszlovák Tengerhajózási Vállalat képviselői ünnepélyes keretek között átvették a hajót építőiktől és az árbocára felkerült a csehszlovák lobogó. — Mi, akik elsőként vehetjük birtokunkba ezt a szinte univerzális tengerhajót, őszintén örülünk. Főleg azért, mert egy kitűnően felszerelt automatikus irányítóberendezéssel, kiváló hajtóművekkel és gépekkel ellátott hajót kaptunk a kezünkbe. Egy két adatot söröknek fel csupán, amelyek jól tükrözik a hajó magas műszaki színvonalát. A „Tŕinec“ teljes désünknek köszönhetjük, hogy hajóink a pontosan kidolgozott harmonogram szerint, a meghatározott utakon szállíthatják a behozatalra, illetve kivitelre kerülő árukat. Az európai, afrikai és amerikai államokkal összekötő kijelölt hajóutak közül számunkra legjelentősebb a kubai vonal, s ezt használjuk ki a legjobban. A világ különböző országaiba elsősorban gépeket, malátát, acélipari termékeket, papírt cukrot, fát, kokszol és más árukat szállítunk. A tengeri teherszállító hajóinkon pedig érceket, nyersanyagokat, cellulózt, gyapotot, halféleségeket és faipari termékeket hozunk hazánk számára a világ csaknem minden részéből. Az igazgató szobájában hatalmas világtérkép függ a falon, s a beszélgetés közben képzeletünkben megelevenednek a tengetek és óceánok, hatalmas hajók szállítják egyik kikötőből a másikba a különböző árukat. A sok tengerjáró hajó között pedig ott látjuk a mi hajóinkat is, amelyek a világ minden tájára eljuttatják áruinkat és a világ minden részéből szállítják a nekünk szükséges nyersanyagokat és árukat. Befejezésül még röviden annyit, hogy aki a szép és vonzó tengerészhivatást választja magának, annak a lengyel tengerészeti szak- és főiskolákon lehetősége nyílik a tanulásra Is. Ez pedig szintén a két állam együttműködésének egyik eredménye. PÁKOZDIgertrüd MŰSZAKI FEJLESZTÉS A SNINA1 „VIHORLAT" GÉPGYÁRBAN A JÖVŐ SIKERÉT MA ALAPOZZUK MEG A tiaiodik öléves terv most formálódó mutatóiról ma még konkrétan nem sokat mondhatunk, viszont központi szerveinknek ezzel kapcsolatos állásfoglalásából azt már tudjuk, hogy a kövelkező ötéves tervidőszak egyik legfontosabb feladata a gépipar fejlesztése. Xelet-Szlo vákia egyik jelentős gépipari üzeme a sninai Vihorlat Gépgyár, ahová azzal a céllal látogattunk el, hogy megtudjuk, milyen intézkedéseket tesznek itt a gyárfejleszlés területén. Michal Mindoš elvtárstól, a gépgyár igazgatójától megtudtuk, hogy 1990-ig terjedő gyár- fejlesztési tervük már korábban elkészült s ezzel párhuzamosan a CSKP KB májusi plenáris ülése határozatainak szellemében, a tudományos-műsza- ki fejlesztéssel kapcsolatos feladatok tervét is elkészítették. Mindkét dokumentum közismert a gyár dolgozói előtt, hiszen születésük pillanatától velük együtt tárgyalta meg ezeket a gyár vezetősége, s mindannyian az említett tervek megvalósításán fáradoznak. A gyárvezetőség álláspontja az — s ezzel csak egyetérteni lehet —, hogy az említett, két jelentős dokumentum gyakorlattá formálása, igényli a gyár saját kísérleti-fejlesztési részlegének szükségszerű kiépítését. Ez a részleg már létezik a sninai Vihorlat Gépgyárban, megalakulása 1957-ig vezethető vissza, amikor a holesovicei TRANSPORTA átcsoportosításával egy 6 tagú munkacsoport is átjött a sninai gyárba. Ez a kollektíva a nyomás alatti fémöntésnél használatos prések fejlesztésével foglalkozott. Egy újabb fejlesztési csoport 1964 után alakult, ez a nagyobb emelődaruk, központi fűtések kazánjai, valamint a hidraulikus berendezések és általában a munkafolyamatok fejlesztésére Irányította figyelmét. 1965-ben a gyár csaknem 3200 dolgozója közül 46, jelenleg pedig már 188 szakember foglalkozik fejlesztési munkával. Ezekből 38-an főiskolai, 72-en teljes szakközépiskolai végzettséggel rendelkeznek. Tehát bizonyos előrehaladást elértek a sninai gépgyárban ezen a területen is, viszont nem elégedettek a mai helyzettel, mert a fejlesztési részlegen dolgozók nem egész 56 százaléka vesz részt csupán a termelésben, a többi az irányító és kisegítő apparátus dolgozója. Ez azt is jelenti, hogy a fejlesztési részleg dolgozóinak létszáma és összetétele nincs összhangban a tudományos-műszaki fejlesztéssel kapcsolatos feladatokkal. Ennek következtében kénytelenek a megoldandó fejlesztési feladatok csaknem 25 szerepel a fejlesztési üzemrészleg dolgozói előtt — az 1985-ig terjedő innovációs programban —, a magasabb színtű automa- tizáció érvényesítése. 1980 után számolnak a présöntőgépek automatikus, programozás szerinti irányításávaL Több ehhez hasonló, igényes feladat megvalósítását tűzta maga elé a Vihorlat fejlesztési üzemrészlegének kollektívája. Természetesen, ezeknek a céloknak megvalósításához feltétlenül szükséges a gyár fejlesztési üzemrészlegének további kiépítése úgy, ahogy azt a sní- nai gyár 1990-ig terjedő fejlesztési terve feltételezi. Ennek alapján például a fejlesztésű részleg dolgozóinak számát Öt éven belül háromszáztizenháromra növelik. Folyamatban van a fejlesztési üzemrészleg önálló épületegységének tervezése, ennek építését 1976-ban megkezdik. Itt összpontosítják a fejlesztési munkálatokhoz szükséges, modernül berendezett munkahelyeket, műhelyeket, laboratóriumokat, kísérleti csarnokot. A tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy a gépgyáriban kellő gondot fordítanak a tudományos-műszaki fejlesztésre. A gyár dolgozói körültekintéssel készülnek a távlati feladatok teljesítésére, s azt vallják: a jövő sikerét, ma alapozzuk meg. (KULIK) százalékát a gyáron kívül dolgozó szakemberekre, kísérleti intézetekre, vagy más vállalatok munkaközösségére bízni. Mindez viszont nem jelenti azt, hogy a gépgyár saját fejlesztési részlegének dolgozói talán sikertelen munkát végeznek. Ebben az ötéves tervidőszakban például a fejlesztési részleg munkaközösségének tevékenységét a termeléssel ősz szefüggő olyan alapvető feladatok megoldására irányították, mint az öntödei gépek, hidraulikus berendezések, más gépcsoportok, emelődaruk és a központi fűtésnél használatos kazánok gyártása. Sikerült korszerűsíteni például a fémöntésnél használatos préseket. Ezzel kapcsolatosan két állami feladatot Is megoldott a sninai gépgyár fejlesztési részlege. E jelentős fejlesztési munka eredményeként az általuk kikísérletezett 2 öntödei géppel akarják magukat képviseltetni a FOND —EX ’76 kiállításon. Megtudtuk azt is, hogy állandó és elsősorban feladatként A sninai Vihorlat gépgyárban készített présöntő gépek sikeresen szerepelnek a nemzetközi gépipari vásárokon. Képünk a lipcsei tavaszi vásáron készUIt. MAKRAI MIKLÓS felvétele 0) 'tU > ”3 H c/o o © N Cfl WS u W) 03 *o SC JX X e c 03 m c K V. < Mf» «IHIIÎÉS
