Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-22 / 249. szám, szerda
Az SZLKP Központi Biznttsáoa 1975. október tö-IB-i ülésének vitája Ján Janovic elvtárs felszólalása Tudatosítjuk, hogy a mezőgazdasági sikereket a kapitalizmus nemzetközi válságának idején értük el, amikor a nyugat-európai mezőgazdaság megoldhatatlan problémák elé került, inflár s nkesf- tési nehézségekkel küzd a Közös Piac keretében, az egyes állammonopolista csoportosulások között könyörtelen konkurrencialiarc folyik és egyes farmerek helyzete kilátástalanná vált. Polgártársaink ebből a szemszögből értékelik a mezőgazdaság szocialista átépítését, pártunk parasztpolitikájának értékes eredményeit. A mezőgazdaság fejlődésében a termelés gyorsabb ütemben növekedik, mint a Közös Piac országokban, sőt egyes szakaszokon a legmagasabb műszaki és gazdasági színvonalat, a hagyományosan fejlett mezögazdaságű országok termelési intenzitását is elértük. A gabonaneműek termelésében elértük az olyan országok termelését, mint a Német Szövetségi Köztársaság és Franciaország. A nyugat-szlovákiai kerület a tenger menti országokkal azonos eredményeket ér el, mint Dánia és Hollandia, amely országok elegendő csapadékot kapnak és lényegesen jobb a termőtalajuk. A második legfontosabb termékből, a hősből a fogyasztást saját termelésünkből biztosítjuk, és világviszonylatban nagyon tisztes helyen állunk. Azok az országok, amelyek előttünk állnak, mint pl. Argentína, Amerika és Ű-Zéland, az összehasonlítás szempontjából nem tipikusak, és a nagy hús- fogyasztásé európai országok közül több takarmány-behozatalra szorul. Vannak azonban olyan ágazatok, elsősorban a növénytermesztésben, amint azt Janik elvtárs is megemlítette, vagy az állatok jövedelmezőségében és a racionális takarmányfogyasztásban, ahol még lemaradunk a fejlett országok mögött. Ezekre a területekre kell összpontosítani anyagi és szellemi erőnket, hogy itt is kihasználhassuk a szocialista nagyüzemi termelés előnyeit. Ami a szlovákiai mezőgazdaság fejlődését illeti, már hagyományos kritérium a cseh országrészek fejlettebb mezőgazdaságában elért színvonal, s ezért helyesen tűzték ki a kiegyenlítés feladatát. Meg kell mondanunk, hogy ez a feladat egyre igényesebb, mivel az utóbbi évtizedben a Cseh Szocialista Köztársaságban is jelentősen növekedett a fejlődés dinamikája. A kiegyenlítődés sikeresen folytatódik. Míg a 3. ötéves tervidőszakban Szlovákia részaránya az országos mezőgazdasági termelésben 30 százalék volt, a 4. ötéves tervidőszakban 31,5 százalék, és ebben az ötéves tervidőszakban már majdnem 33 százalék. Az 5. ötéves tervidőszakban Szlovákiában a mezőgazdasági termelés értéke 20 milliárd koronával növekedett, amihez • az ötvenes és a hatvanas években több mint két ötéves tervidőszak volt szükséges. Míg a 3. ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági beruházások összege 14 milliárd korona volt, az 5. ötéves tervidőszakban már 22 milliárd korona. A 3. ötéves tervidőszakban 1 milliárd 700 millió korona értékű talaj- javítási munkálatokat végeztek, ebben az ötéves tervidőszakban már 3 milliárd 300 millió korona értékben. A vegyipar a 3. ötéves terv folyamán egy hektárra átlag 80 kg tiszta tápanyagot adott, ebben az ötéves tervidőszakban már 194 kg-ot. Gyorsan fejlődik a takarmánykeverékek gyártása. Míg a 3. ötéves tervidőszakban 2 millió 500 ezer tonnát termeltek, az utóbbi öt év alatt már 9 millió 500 ezer tonnát. A párt mező gazdasági programja a következő ötéves időszakban is ezekre a tényezőkre, az emberekre és szükségszerűen a termelés anyagi-műszaki alapjának további fejlesztésére támaszkodik. A CSKP KB októberi plénuma azt a feladatot tűzte ki, hogy a gabona- neműekből fokozatosan érjük el az önellátást. Az idei gyengébb búza- és árpatermés után kialakult helyzet és a gabonabehozatal helyzete azonban már ma olyan, hogy az önellátás kérdésével lényegében már most, vagyis ebben a gazdasági évben foglalkozni kell. Az országosan gyengébb termés komoly kiesést okoz a szemes takarmányok mérlegében. A párt Központi Bizottságának Elnöksége és a szövetségi kormány határozatainak értelmében külön intézkedéseket teszünk a gazdasági állatállomány takarmányozásának biztosítására. Ezeknek az a célja, hogy jelentős megtakarítást érjünk el az egy termelési egységre eső szemes takarmány fogyasztásban, mozgósítsuk a forrásokat, és megszüntessük a fogyatékosságokat az állattenyésztésben. A szemes takarmányok fogyasztásának csökkenését elsősorban terimés takarmányokkal való helyettesítésükkel érjük el. Több módja van a terimés takarmányok termelése növelésének. Például a rétek és a legelők iobb trágyázásával, a mezőgazdasági czírí- tó kamrák fejlesztésével, a takarmány- raktárak építésével, a rétek és a legelők termékenységének növelésével. A rendelkezésünkre bocsátott eszközök keretében megvalósítjuk ezeket a feladatokat. Gyakran azonban távlati feladatokról van szó, anyagi és pénzügyi szempontból nagyon igényesekről, vagv pedig különböző problémák járulnak megoldásukhoz. Ha például több trágyái akarunk felhasználni a legelőkre és a rétekre, kevesebb jut belőle más növények számára, így többek között a gabonaneműekre, ami természetesen negatívan nyilvánulna meg a termésen. A trágyaszállítmányok és más anyagi feltételek mai kilátásait illetően elsősorban azokat a forrásokat kell kihasználni, amelyek anyagilag kevésbé igényesek. A terimés takarmányok betakarításakor és konzerválásakor sok olyan probléma merül elő, mint például a még mindig aránylag nagy betakarítás] veszteségek. Nem megfelelő a raktározott és konzervált takarmányok minősége sem. Ezek a tartalékok helyenként nagyobbak, mint azt sokan gondolnák, s ezért elsősorban ezeket kell felhasználni. Ezért új módon kell megközelíteni a terimés takarmányok termelését, amint erről Baryl titkár elvtárs Prágában a Központi Bizottság ülésén is beszélt. Ez nem könnyű faladat. Üzemeink megszokták, hogv a szemes takarmányok és a terimés takarmányok előkészítése' és kezelése sokkal nagyobb igényeket támaszt a gépi berendezésekkel, az élőmunkával, az irányító és a szervező munka rugalmasságával szemben. Ezt tudatosítjuk, ezért ebben az irányban fejlesztjük a szakemberek kezdeményezését, a kutatás és a többi dolgozó kezdeményezését. Jelentős tartalékaink vannak a szemes takarmányok fogyasztásának csökkentésében mindenfajta állat esetében. A minisztériumokban, a kerületekben és a járásokban már ma részletes negyedévi adataink vannak arról, hogy ez egyes szövetkezetekben és gazdaságokban mennyi szemes takarmányt használnak fel 1 liter tej, 1 kg hús, a tojás stb. termelésére. Az üzemekben nagy eltérések mutatkoznak a takarmányfogyasztásban. Az állami és a pártirányítás minden szintjén ugyanolyan figyelemmel kell kísérni a szemes takarmányok fogyasztását, mint például a betakarítási munkákat, a felvásárlási feladatok teljesítését. Rugalmas és hatékony intézkedéseket kell tennünk a fogyatékosságok kiküszöbölésére. Ehhez ki kell alakítani a megfelelő politikai légkört. A mi tárcánknak is nagy problémái vannak az építkezési beruházások terén. A mennyiséget illetően teljesítjük, sőt túlteljesítjük az ötéves terv feladatait, de késik az egyes fontos kapacitások üzembe helyezése. Elsősorban élelmiszeripari objektumokról és gabonasilókról van szó. A 6. ötéves tervidőszakra előirányzott beruházási eszközök összege arra ösztönöz bennünket, hogy keressük legtakarékosabb kihasználásuk módját. Már a beruházások előkészítésének időszakában az olyan megoldásokra összpontosítjuk figyelmünket, amelyek lényegesen hozzájárulnak az objektumok építésének meggyorsításához és a költségek csökkentéséhez. A fakonstrukciók esetében kezdeményezést várunk az Iparügyi Minisztériumtól és a zilinai Drevouniótól is. Ezenkívül a könnyű szerkezetű elemeket használjuk majd fel. Becsléseink szerint az iparilag előállított téglaanyagok kihasználása következtében az egy állatra eső beruházási költségek 10—15 százalékkal csökkennek, s az acélkonstrukciók felhasználása következtében szintén 15 százalékkal. Több intézkedést teszünk e célkitűzések megvalósítására és arra törekszünk, hogy megegyezzünk az Építőipari Minisztériummal és az Általános Gépipari Minisztériummal. Ez feltételezi a mező- -gazdasági építkezési beruházások tipizálásának gyorsabb érvényesítését. Pártunk a lakosság élelmezésében mindig nemcsak a kiskereskedelmi árakban, hanem az elosztás anyagi feltételeiben is szociális szempontokat érvényesített. Mennyiségileg a piac jól ellátott, az élelmiszerek aránylag olcsók és lényegében a lakosság valamennyi rétege számára egyformán hozzáférhetők. Véleményünk szerint nem szabad szem elől téveszteni a szociális szempontokat az élelmezési politika minőségileg új tartalmánál, amikor egyre nagyobb figyelmet szentelünk a fogyasztás minőségi struktúrájának. Oj üzemek építése, új korszerű gépek és progresszív technológiák kialakítják a feltételeket e feladatok megoldásához. Természetesen ez önmagában nem elegendő. Az élelmiszer- választék innovációs programjai és az egész ágazatok fejlődése számít a már létező alapok és berendezések racionálisabb kihasználására. Az élelmiszeripar a termelési programok megvalósításakor több problémával találkozik. Többek között kevés a megfelelő csomagalóanyag például a tej és a tejtermékek, a fagyasztott élelmiszerek, félkész ételek és mások csomagolásához, kevés a hazai gyártmányú és a KGST keretében gyártott gép és berendezés. A választék gyorsabb kibővítése és innovációja érdekében a csomagolóanyagok gyártóinak, elsősorban a technikai és a papíripari üzemeknek termelési feladataik meghatározásakor figyelembe kell venniök az élelmiszeripar szükségleteit. Komoly fogyatékosságok* mutatkoznak a zöldség- és a gyümölcs-ellátásban — elsősorban azokon a területeken, ahol nem termelnek gyümölcsöt és zöldséget — még a nyári hónapokban is. Ezért felül kell bírálni a zöldség- és a gyümölcsfelvásárlás rendszerét, az elosztást, és a fogyasztási központokat közvetlenül kell ellátni. Ezzel a problémával kapcsolatban a jóváhagyott távlati koncepció alapján a zöldségfélék feldolgozásának kérdéseit többek között az üzemek egyesülésének útján oldjuk meg. Az utóbbi időben szinte divattá vált, hogy a földünkről beszéljünk, arról, hogy területe mennyivel csökkent, és szemünk fényeként kell védenünk. A földdel kapcsolatos problémák nem újak, de bizonyára azért beszélünk róluk oly lelkesen, mert a föld már nincs magántulajdonban, hanem szocialista társadalmunk gazdaságának alapját képezi. Oj szocialista viszony alakult ki a föld iránt, s az új törvényes rendeletek megvalósításán kívül valamennyiünk tudatába el kellene jutnia ennek a viszonynak, konkrét tettekben kellene megnyilvánulnia, a mezőgazdaságban és más szakaszokon is, úgy, hogy a talaj termékenységének növe- lésp országos ügy legyen. További beruházásokra kerül sor. Több százezer hektárnyi kevésbé termékeny területeink vannak, amelyeket talajjavítási munkálatokkal termékenyebbé tehetünk. Még szigorúbban védelmezzük majd a földet azokkal szemben, akik nem mezőgazdasági célokra akarják felhasználni, amint az illetékes törvény módosítása is megszabja. Legfőbb érdekünk, hogy a megművelhető földet a leli dő legjobban kihasználjuk. A termelés gazdasági hatékonysága problémájának be kell hatolnia az emberek tudatába és állásfoglalásába. Szem előtt kell tartanunk, bogy a szocializálás kezdetétől elsőrendű feladat volt a termelés; figyelmen kívül hagyva a költségeket, gyakran mindenáron akartunk termelni. Ezért a termelésitechnikai dolgozóknak tudatosítaniuk kell a termelési-technikai problémák megoldása gazdasági megközelítésének fontosságát. Oj módon értékeljük az egyes üze mek, járások és kerületek elért termelési eredményeit, tudományos elemzéseket végzünk, elemezzük az összehasonlítható feltételek között elért eltérő eredmények okait, az üzemen belüli irányítás és szervezés eredményeit. A szervezés és a kalkuláció terén is fokozatosan olyan változásokat hajtunk végre, hogy nagyobb mértékben érvényesíthessük az üzemen belüli önálló elszámolás rendszerét. Befejezésül, elvtársak, biztosítani akarom önöket, hogy a minisztériumunkban dolgozó kommunisták mindent megtesznek azért, hogy a lehető legrövidebb időn belül következetesen lebontsák a CSKP KB és az SZLKP KB októberi ülése által kitűzött feladatokat Ján Plesník elvtárs felszólalása Az a feladatunk, hogy biztosítsuk az állattenyésztés további fejlődését, miközben korlátozott a szemes takarmányok és elsősor bán a fehérjedús takarmányok, főleg a behozott takarmányok mennyisége. Ez azt jelenti, hogy egyre nagyobb mértékben ■ kell kihasználnunk a hazai takarmányforrásokat. Ezért a gabonaprogram megoldásában fokozott figyelmet kell szentelni azoknak a terményeknek, amelyek az állati termékek termelésében a legnagyobb hatékonyságot biztosítják. * Plesník elvtárs ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy egyelőre nem használunk ki minden lehetőséget a cukorrépa, a silókukorica és más termés takarmányok termelésében. Ezután a szemes takarmányok megtakarításáról beszélt, amit az olyan állatfajták nemesítésével érhetünk el, amelyek kevesebb szemes takarmányt fogyasztanak. A ne- mesítési program megvalósítása Szlovákiában differenciált típusokat alakít ki és már abba a szakaszába jutott, hogy a Janik elvtárs beszámolójában kitűzött feladat — a 6. ötéves terv végén a nemesített új fajták képezzék minimálisan a szarvasmarha-állomány 30 százalékát — teljesen reális. Fontos az a megállapítás, hogy a sertésteinyésztés- ben a hibridprogram megvalósítása csökkenti a takarmányfogyasztást, elsősorban ti szemestakarmány-fogyasz- tást, kísérleteink szerint 100 kg sertésre 20 kg-mal. A gazdasági állatok döntő fajtája, amelynél tartalékokat kereshetünk a szemes takarmány megtakarításában, a szarvasmarha. Nincs szó szükségmegoldásokról, hanem koncepciós megoldásról. Számos kísérlet és az idei gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a tartós magas tejhozamok és a szarvasmarha súlygyarapodását csakis a jó minőségű terimés takarmányok biztosításával tudjuk elérni. Ebbem rejlik a szarvasmarha elsőrendű szerepe az állati termékek, elsősorban a fehérjék termelésében. így pl. a fejőstehenek takarmányadagjánál az alapvető tápanyagok helyes kombinációjával 1—1,5 kg takarmánykeveréket takaríthatunk meg, és egyúttal emelhetjük a tejhozamot is. A szemes takarmányok megtakarításánál jelentős szerepet játszanak a szárított takarmányok. A fejőstehenek és a hízó marhák takarmányadagjaiban 1 íkg szemes takarmányt 1,4 kg szárított takarmánnyal helyettesíthetünk. Ha nagy hatékonyságot akarunk elérni nemcsak a szárított takarmányokból, — amelyek nem olcsók —, hanem az egész takarmányadagból, részarányukat a hasznosságuk szerint kell differenciálni és a fejősteheneknél nem sza!- bad túllépni a napi 2 kg-onos fejadagot Ez azt jelenti, hogy a szárított cukor- tartalmú takarmányokkal naponta. 1,5 kg gabonaneműt takaríthatunk meg egy fejőstehénnél. A nagyobb adagok már csökkenthetik az emészthetőséget és ezzel a terimés takarmányok hatékonyságát. Ez a tény korlátozza annak lehetőségét, hogy a gabonaneműeket szárított takarmányokkal helyettesítsük. A lehetőségek kihasználása révén azonban jelentős mennyiségeket takaríthatunk meg, ami teljes mértékben fedezi a megkövetelt gabonamegtakarítást. Ebből következik a szárított takarmányok helyes szabályozásának, elosztásának és adagolásának fontos szervezési követelménye. A szemes takarmányok takarékos fogyasztásának további lehetősége a préselés, amely növeli a terimés takarmányok fogyasztását és tápértékét. A préselt takarmányok alapját a kevésbé tápdús terimés takarmányok, például szalma, kevésbé értékes széna, kukoricakó- ró képezi, amely a fejőstehenek takarmányadagjának 30—40 százalékát képezheti. Az ilyen takarmányadagban a gabonaneműek 60 százalékát szárított takarmánnyal helyettesíthetjük. Az optimális az lenne, ha a préselt takarmányokat csak a takarmányanyagok kiegészítőjeként alkalmaznánk. Amikoris egyúttal a hatékonyság stabilizációs tényezője lenne. A hízó marha számára az egész takarmányadagot préselhetjük, miközben a kevésbé értékes takarmányok részarányát 60 százalékra növelhetjük és a szárított takarmányok teljes mértékben helyettesíthetik a gabonane- műeket. a préselt takarmányadagokat a hízómarhák számára előnyösen állíthatjuk elő, egészében szárított növényekből, például kukoricából. A takarmámyforrások kihasználásában jelentős tartalék a zootechnikai és technológiai fegyelem betartása. Például a sertéshízlalásb&n a rossz istállók, túlzsúfolt helyiségek, a zootechnikai rendszer be nem tartása következtében az állatok súlygyarapodása 15, sőt szélsőséges esetekben 25 százalékkal csökken. Ezért az ezen a területen hozott intézkedéseken kívül pontos- programot kell kidolgozni minden egyes tevékenység, munka, és technológia számára, amelyben pontosan meg kell határozni az időtartamot, a megvalósítás módját, az anyagi és káderszükségleteket. Ezeket a programokat az állatgondozóktól egészen az üzem- irányító dolgozókig mindeinkinek be kell tartania.
