Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-21 / 248. szám, kedd
Az SZLKP Központi Bizottsága 1975. október 15-16-i ülésének vitája Štefan Ferencei elvtárs felszólalása Az elmúlt öt év alatt a mezőgazdasági termelés gyors ütemben növekedett A XIV. pártkongresz- szus óta eltelt időszak a me-. zőgazdasági termelésben elért eredmények, valamint az 5. ötéves terv irányelvei alapján a legsikeresebb időszak a Dunajská Streda i Iduna- szflrdahelvi] járás mezőgazdaságában. Míg járásunk területén 1880-tól 1940-ig, tehát 66 év alatt a gabona- termés hektáronként csak 1 mázsa 40 kg-mal növelkedett, az utóbbi ötéves tervidőszakban a hektárhozamok mintegy 22 mázsával lettek nagyobbak. öt év alatt a járásban a bruttó termelés 39 százalékkal, az árutermelés 51 százalékkal növekedett, ami több mint kétszerese az 5 ötéves terv által kitűzött feladatnak. A mezőgazdasági termelés fejlődése magas ütemének értékét növeli az a tény, hogy ezt a növekedést a CSKP XIV. kongresszusa határozataival összhangban a társadalom számára legfontosabb termékekből, a gabonane- műekből, a cukorrépából, a gyümölcsből, a zöldségből, a vágómarhákból, a tejből és tojásból értük el. A gabona- neműek termelésében a kerületi pártbizottság azt a feladatot tűzte elénk, hogy 250 000 tonna gabonát termeljünk, s ezt a feladatot teljesítsük. Ez azt jelenti, hogy 1970-hez viszonyítva 110 000 tonnával több gabonát termeltünk. Hasonló a helyzet a többi legfontosabb termék esetében is, így például a cukorrépa tekintetében is. 1970- hez viszonyítva 1,43-szor vásároltunk fel belőle többet, húsból pedig 24 000 tonna helyett 32 540 tonnát. Az elmúlt ötéves időszak tehát egy nagyon értékes tapasztalatot jelent számunkra, amely abban rejlik, hogy a járási pártbizottság fokozott figyelmet szentel a gabonafehérje megoldásának. Amint a CSKP KB beszámolója is megállapította, e probléma megoldása je- lenti és jelentette azt a szilárd alapot, amelyen egész mezőgazdaságunk fejlődik. Megcáfolhatatlan tény marad, hogy az elért eredményekben pozitív szerepe van iparunknak, amely egyre jobb anyagi és műszaki feltételeket teremt mezőgazdaságunk fejlődéséhez. A biológusok olyan magokat nemesítettek, amelyek lehetővé teszik az 50—60 mázsás hektárhozamokat, a Csehszlovákia Kommunista Pártja által vezetett munkásosztály pedig megteremtette a szükséges vegyipari, technikai és más feltételeket teljes kihasználásukhoz. Le kell szögeznünk, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődésének eredményében egyre jobban visszatükröződik az efsz-ek és az állami gazdaságok dolgozóinak politikai és erkölcsi fejlődése, áldozatkész munkája, a mezőgazdasági dolgozók munkájának magas fokú kulturáltsága, és a munka iránti szocialista viszonya. Az egyre magasabb szocialista öntudat szavatolja, hogy az elért sikerek tartós jellegűek lesznek, és azt, amit a természet, és amit a társadalom kialakít, egyre jobban ki is használjuk. A társadalmi és a természeti lehetőségek kihasználása csakis a mezőgazdasági dolgozók képességeitől és munkájától függ, ezért örülünk, hogy a CSKP valamennyi szerve és szervezete fokozott figyelmet szentel a mezőgazdasági termelés fejlődésének, megköveteli, hogy a mezőgazdasági dolgozók egyre igényesebben és szervezettebben viszonyuljanak mindannak kihasználásához, amit a szocialista társadalom alakított ki. Ez helyes, mivel ezt bizonyítja a gyakorlat is. Teljes mértékben egyetértek az SZLKP KB Elnökségének beszámolójával, amely megállapítja, hogy a tartalékok kihasználása, valamint a mező- gazdasági termelés további fejlődése lehetőségeinek kihasználása az irányítás hatékonyságától függ. A XIV. pártkongresszus óta jelentősen megszilárdult az egész irányítási rendszer, és a járási mezőgazdasági igazgatóságok az állam kezében á további fejlődés jelentős eszközeivé váltak. Rendkívül fontos azonban, hogy az irányítás egész rendszerét állandóan a változó feltételekhez alkalmazzuk, hogy egyre sikeresebben szolgálja szocialista mezőgazdaságunk fejlődését. Ezért el kell mélyítenünk a tervszerű fejlődés tudományos jellegét, biztosítanunk kell kapcsolatát a tudományostechnikai fejlődéssel. Helyesnek tartjuk, hogy minden mezőgazdasági üzemben a fejlesztési tervek, az ötéves és az egyéves tervek szerepe fokozásának útján haladunk. Ezen az úton tovább kell haladnunk. Arra kell törekednünk, hogy az irányítás tudományos jellege egyre mélyüljön, hogy terveinkben érvényesüljenek a társa dalmi érdekek, hogy ezek a tervek jól szolgálják a jelent s a jövőt is. Egyes irányító dolgozóknak tudatosítaniuk kell, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában tudományosabban kell viszonyulniok a tervezéshez. Indokolhatatlan és meg bocsáthatatlan. hogy oly gyakran aránytalanság forduljon elő az anvagi- technikai ellátásban, vagy a kereskedelemben. mint például a hús és a zöldség esetében Gyakran olyan a helyzet, hogv a társadalom számára oly fontos területen az ‘rányításbnn száraz natur«üzmus érvényesül. Ez elkedvetleníti az embereket és fékezi a mezőgazdaság fejlődésének reális lehetőségeit. Ezek nem kitalált tények, ez nem felelőtlen állítás, hanem a gyakorlat tapasztalata. Ügy gondolom, hogv a mezőgazdaság irányításában jobban kellene megszervezni a munka- megosztást. amelynek a fejlődés folyamán állandóan változnia kell, hogv aktív befolyást gyakorolhasson a termelésre. Nem érthetünk egyet például az olyan gyakorlattal, hogy az aratás alatt a kombájnosoktól egészen a minisztériumokig mindenki arat. A valóságban ez nincs így, de a társadalomban ez a látszat keletkezik, mindenki azt gondolja, hogy a minisztériumtól, a kerületi és a járási irányító szerveken keresztül mindenki nagyon sok munkaidőt fordított az aratásra. Ezért efelett el kell gondolkozni. Mezőgazdasági dolgozóink szociális ta módon gondolkodó és cselekvő emberekké fejlődtek, és az irányításban ezt tudomásul kell venni. Ezért szükséges, hogy az irányítási rendszer magasabb szervei olyan tevékenységet fejtsenek ki, amely jobban elősegíti a termelőerők fejlődését azoknak a problémáknak megoldására, amelyeket közvetlenül az üzemekben és a vállalatokban nem lehet megoldani. Sok ilyen probléma akad. Például a típustervek kidolgozása és ennék alapján az építkezési beruházások kérdésié, amint erre Baryl elvtárs a CSKP KB Elnökségének beszámolójában rámutatott. Vagy pedig a káderek _nevelésével, a normák kialakításával kapcsolatos problémák, az integrációs kapcsolatok fejlesztésében a mezőgazdasági üzemek egyesítésében nyújtott segítség stb. Felszólalásomban még két kérdésben szeretnék állást foglalni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a mezőgazdaságban állandóan csökken a munkaerők száma. Míg a múltban 2 millió 300 ezren dolgoztak a mezőgazdaságban, ma a CSKP KB beszámolója szerint csak mintegy egymillióan. A mi járásunkban is hasonló a fejlődés. Míg a magántulajdonjogi viszonyok idején 41 000 ember dolgozott a mezőgazdaságban, ma már nem egész 14 000, és becslések szerint a fejlődés oda vezet, hogy tíz óv múlva 6—7000 munkaerővel kell biztosítani a mai teljesítményeket. A tapasztalat azt mutatja, hogy egyre több ember táplálékát biztosítjuk egy hektár területről, de ugyanakkor egyre kevesebb ember dolgozik közvetlenül a mező- gazdaságban. Ogy gondolom, nagyon időszerű a CSKP KB-nak az a követelménye, hogy lényegesen megjavítsák a mezőgazdasági káderek nevelése iránti gondoskodást. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a mezőgazdasági kádereket a vegyiparon és a gépesítésen, az energetikán és más tényezőkön kívül nagyon fontos meghatározó szerepe van a biológiai erő fejlesztésének, nemcsak a növénytermesztésben, hanem az állattenyésztésben is. Nagyra értékeljük, hogy mezőgazdaságunk elmaradottságát elsősorban a szovjet búzafajták- kai sikerült leküzdenünk. Nehezen fejezhető ki számban, milyen nagy segítséget jelentettek számunkra. De ez ma már kevés. Egyre nagyobb biológiai értékű búzára, árpára, lucernára, kukoricára, sertésekre, tehenekre, tyúkokra van szükségünk. E program élén irányító központjainknak kell állniuk. Ez vonatkozik a talaj termékennyé tételére Is. A talaj termékenysége egyre fokozódik, hála a gondoskodásnak, amelyet szocialista társadalmunk fordít Iránta. A mezőgazdasági termelés fejlődésének tapasztalatairól beszélve, engedjék meg, hogy még egy fontos tapasztalatra hívjam fel a figyelmüket. Az idén több mint 250 000 tonna gabonái termeltünk, ami a kukorica betakarításának befejezése után azt jelenti, hogy mintegy 56 mázsás átlagos hektárhozamot értünk el. Mi a forrása ezeknek a sikereknek? Azokon a tényezőkön kívül, amelyek összességükben megteremtik a lehetőségeket a több mint 60 mázsás gabona hektárhozamokhoz, rendkívül fontos a búza, az árpa és a kukorica egyes fajtái biológiai értéke mozgásának és fejlődésének figyelemmel kísérése, valamint az, hogy a magvak olyan kiválasztását és struktúráját és olyan fel- használását biztosítsuk, amelyek lehetővé teszik a maximális hatékonyság elérését. A járási pártbizottság a múltban rendkívüli figyelmet szentelt a búza és az árpa termesztésének. Amikor túlszárnyaltuk az 50 mázsás hektárhozamokat, felvetettük a kérdést, milyen úton haladhatunk tovább a gabonafélék termesztésében. A mérlegelés eredménye azt mutatta, hogy új lehetőségeink vannak a kukoricatermesztésben. A kukorica termelési folyamatában a leggyengébb pontnak a vetőmagfajták kiválasztása és az egy hektárra eső növények számának a biztosítása bizonyult. Ezért politikai, ideológiai és szervezői hatásunkat arra összpontosítottuk, hogy biztosítsuk a növények optimális számát. Ez lehetővé tette, hogy jelentősen megjavítsuk termelési mérlegünket. Tapasztalataink azi mutatják, hogy a kukoricatermesztésben a biológiai érték 80 mázsa körül mozog. Nem akarom húzni az időt, de megemlítek még néhány tapasztalatot. A Bakai Efsz-ben 27 hektáros területen 86 mázsás, a Dolný Bar-i Efsz- ben 100 hektáron 94 mázsás. Horná Potôňban 60—80 mázsás, Topolníkyben 140 hektáron 80 mázsás és Nový Dvor. ban 240 hektáron 85 mázs'i<s tárhozamot értek el Az utóbbi két-három évben .u uázsa hozamú hibrid kukoricákat nem«sítet- tek. Intézkedéseket hozunk kihasználásukra. Ezért helyes, ha támogatjuk azt az irányzatot, hogy a kukoricaföldek területét a gabonaföldek területének kisebbítése árán ésszerűen kibővítsük, mivel ez az irányzat élelmiszer-önellátásunk megszilárdításához vezet. Ki kell alakítani a komplex feltételeket az irányzat érvényesüléséhez. Véleményem szerint az elmúlt harminc év alatt, de főleg pártunk XIV. kongresszusától sok mindent tettünk mezőgazdaságunkban, s ezzel jó színvonalat értünk el jozef Kliment elvtárs felszólalása A mezőgazdasági iskolák gyors fejlődése megteremtette a feltéte leket a mező gazdasági szak emberek szá mának emelkedéséhez. Míg 1960-ban Szlo vákiában a mezőgazdaság szó cialista szektorában 9624 szakember, ebből 1617 főiskolai végzettségű, 7907 szakközépiskolai végzettségű szakember volt, 1973-ban Szlovákiában már 25 544 mezőgazdasági szakember dolgozott a mezőgazdaságban. 1961—1973-ban megjavult a szakképzettségi struktúra. Az említett időszakban a főiskolai végzettségű dolgozók száma növekedésének indexe 316,5 százalék volt, az érettségivel végződő szakközépiskolát végzettek száma 537,6 százalékkal, a szakközép- iskolát végzettek száma pétiig 111,3 százalékkal emelkedett. Bizonyára érdekes lesz, ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk a népgazdaság más ágazataival. A mezőgazda- sági és élelmiszeripari dolgozók oktatásával foglalkozó intézet adatai szerint az SZSZK iparában egy műszakigazdasági dolgozóra 2,5, az építőiparban 3,3, a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban 5 munkás, sőt az efsz- ekben 10,8 mezőgazdasági dolgozó jutott. Szlovákiában a mezőgazdasági terület 63,3 százalékán efsz-ek gazdálkodnak. Eltekintve ezektől az arányoktól, még mindig időszerű a mezőgazdasági dolgozók szakképzettségi struktúrájának problémája. Ezzel kapcsolatban szükséges, hogy az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma meghatározza a szakember-szükségletet, mégpedig nemcsak a VI. ötéves terv Időszakára, hanem távlatilag is, ós intenzívebben együttműködjön főiskolánkon az új tanulmányi ágazatok és szakok kialakításában. A nitrai Mezőgazdasági Főiskola közgazdasági tanszékén tavaly új szakot nyitottunk meg — a mezőgazdaság irányításának automatikus rendszereit, mégpedig az élelmiszeripari szakemberek szakképzettségi struktúrájának bíráló elemzése alapján, amelyet a CSKP KB Elnökségének az októberi plénumon elhangzott beszámolója is ismertetett, kezdeményezően javaslatot dolgoztunk ki egy élelmiszeripari tanulmányi ágazat kialakítására. A következő iskolaévtől kezdve teljesíteni tudjuk az élelmiszeripari szakemberek nevelésével kapcsolatos feladatokat. Ma, a tudományos-technikai forradalom időszakában, amikor gyors előrehaladást érünk el a termelés koncentrálásában és szakosításában, fokozott igényeket támasztunk az emberrel, mint a tudományos technikai fejlődés jelentős tényezőjével szemben. A szakemberek, szakképzettségük és tudásuk, politikai látókörük és elkötelezettségük dönt a mezőgazdasági termelés intenzifikálásának további üteméről. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy a leghatékonyabb beruházások közé tartoznak a szakképzésre és a művelődésre fordított beruházások. A művelődésnek — mint a munkaerők szak- képzettsége jelentős részének — gazdasági céljai vaunak. Az oktatásra fordított beruházások 2,5—5 év alatt térülnek meg. A mezőgazdasági szakemberek struktúrájában a legjelentősebb szerepet a főiskolát végzettek töltik be. Az ENSZ felmérést végzett, hogy az egyes tényezők közül melyik befolyásolja jobban a mezőgazdasági termelést. Eszerint a leghatékonyabb legyező a főiskolai végzettség. A főiskolai végzettségű mezőgazdasági szakember által elért termelés-növekedés kb. 20-szor nagyobb, mint az a növekedés, amelyet azáltal érünk el, hogy egy munkással többet veszünk fed a mezőgazdasági termelésbe. A főiskolai végzettség előnyeit bizonyító ismert tények ellenére a mezőgazdasági gyakorlatban még mindig komoly problémákkal találkozunk elsősorban azzal kapcsolatban, hogy nem használják ki eléggé a főiskolai végzettségű szakembereket a technikai-gazdasági dolgozók funkcióiban. 1975. szeptember 30-án Szlovákiában a termelési gazdasági egységekben és a járási mezőgazdasági igazgatóságok által irányított üzemekben alkalmazott műszaki-gazdasági dolgozók 55,8 százalékának volt csak megfelelő szak- képzettsége, és csak 43,3 százalékának volt meg a megkövetelt gyakorlata. 1975. július 31-én az egységes földművesszövetkezetekben a műszakigazdasági dolgozók 30,7 százalékának volt csak főiskolai, 37,1 százalékának teljes szakközépiskolai, 13,2 százalékának szakközépiskolai, 3,6 százalékának általános szakközépiskolai, 15,2 százalékának alapiskolai végzettsége. Hangsúlyoznunk kell, hogy a 15 éves fiatalok nem egész 23 százaléka még mindig szakképzettség nélkül kezd dolgozni a mezőgazdaságban. Tapasztalataim szerint ott, ahol az efsz-ek elnökeinek, vagy a mezőgazdasági üzemek igazgatóinak alacsonyabb fokú szakképzettségük van, több olyan vezető dolgozik, akiknek csupán alapiskolai vagy alacsonyabb szakközépiskolai végzettségük van, vagyis a szakképzettség színvonala alacsonyabb. Ellenkezőleg, ahol a mezőgazdasági üzemek vezetését főiskolai szakképzettséget szerzett szakemberekre bízzák, több magasabbfokú szakképzettségű szakember érvényesül, jobban használják ki a termelésben az új tudományos és technikai ismereteket. Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a nitrai Mezőgazdasági Főiskola problémáiról. Azért tartom szükségesnek, hogy röviden tájékoztassam ezekről a kérdésekről Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságát, mivel az egyedüli Ilyen szlovákiai, főiskoláról van szó, amely egész szocialista mezőgazdaságunk számára nevel szakembereket. Főiskolánknak a mezőgazdasági mérnökök nevelésében elért sikereit, tudományos-kutató tevékenységét és a mezőgazdasági gyakorlatnak nyújtott segítségét a legfelsőbb párt- és állami szervek már több ízben értékelték. Főiskolánk kommunistái, funkcionáriusai, pedagógusai, többi dolgozója és diákjai nagyra értékelik ezt az elismerést. Végzett hallgatóink a szocialista mezőgazdaság 25 év alatt nem egy próbát álltak ki. Általában megállapítható, hogy elméleti felkészítésük kitűnő. Bizonyos fogyatékosságok merülnek fel gyakorlati felkészítésükben, s a legrosszabbul azoknak a gyakorlati, bonyolult társadalmi és politikai problémáknak a megoldására készítik fel őket, amelyekkel a gyakorlati életben találkoznak. Az elégtelen gyakorlati felkészítés egyik legnagyobb problémája az volt, hogy főiskolánknak 1973-tól 1974-ig nem volt saját tangazdasága, amelyben gyakorlatilag felkészíthette volna hallgatóit. Ezek a problémák továbbra is fennállnak. Meg kell mondanunk, hogy a Topolőanyi Járási Mezőgazda- sági Igazgatóság, valamint a Nyugatszlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság egyes dolgozói közömbösek főiskolánk reális követelményei iránt. Pártszervezetünk és főiskolánk vezetősége feltételezi, hogy távlatilag megoldódnak a főiskolánk további fejlődésével kapcsolatos feladatok. 197 S X. 21.
