Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-19 / 42. szám, Vasarnapi Új Szó
Ii Negyvennégy ország utolsó ötévi könyvtermésének legjavát — 25 000 könyvet — mutattak l>e a Moszkvai Nemzetközi Könyvkiállításon. Mielőtt a kiállított könyvekkel foglalkoznánk, szeretnénk rámutatni, hogy a rendezők gondoskodtak ún. olvasó-sarkok létesítéséről, ahol az érdeklődők belelapozhattak egy-egy őket érdeklő kiadványba, mert köztudomású, hogy a könyvekért rajongó ember is szeret „gusz- tólni“. Jó lenne ezt a szovjet újítást hazánkban is meghono- sítan''1 \ vendéglátó ország 8000 Könyvet állított ki, és ezek körött első helyen kell említeni azokat a műveket, amelyek az írott szó erejével harcolnak az emberiség haladásáért és a világhálóéért. örömmel állapíthatjuk meg, hogy egyre nagyobb az érdeklődés — nemzetközi méretekben is — a marxizmus—leninizmus klasszikusai Iránt. Csak a szemléltetés kedvéért említjük meg, hogy például a Szovjetunióban, a szovjet hatalom évtizedei alatt Marx Károly és Engels Frigyes müvei 81 nyelven 100 millió példányban, Lenin művei pedig 102 nyelven 500 millió példányban jelentek meg. A „KNIGA 75“ kiállítás alkalmából jelentették meg ismét Lenin összes műveit 55 kötetben, de nagyon értékes és hasznos kiadvány a „V. I. Lenin életrajzi krónikája 1870— 1924“ is. Egyre látványosabb kiadványokkal jelentkeznek a szovjet szövetségi köztársaságok könyvkiadói. A fiatal olvasók nagy érdeklődéssel fogadták „Az ötéves Terv hősei“ sorozatot, a „Háborús emlékiratok“ és a „Frontkatonák elbe szélései“ című müveket. A moszkvai kiállításon bemutatott könyvek közül szeretnénk kiemelni „A világ városai és múzeumai“, az „Évszázadunk mesterei“* „A szovjet karikatúra mesterei“ című műveket. A szépirodalmi „sikerkönyvek“ szerzői Puskin, Csehov, Dosztojevszkij, L. Tolsztoj, Tur- genyev, Byron, Karéi Capek, George Sand, Jósé Marti, Mark Twain és E. A. Poe. A KNIGA 75 a szocialista könyvkultúra sokiétű gazdaságát láttató és bizonyító kiállítás vo' juüapeslen szeptember 9—15 között rendezték meg a negyedik nemzetközi finnugor kongresszust. A külföldi vendégek közül első helyen szeretnénk említeni a szovjet Halikov házáspárt, a kazányi egyetem tanárait. A férfi a középső Vol- ga-vidék őstörténetéről írt értékes tanulmányt (A vízimadarak népe), Jelena Haliková pedig a múlt nyáron jelentős leletet tárt fel a Káma vidékén. Hannu Launonen finn műfordító és irodalomtörténész, a Finn Irodalmi Társaság szerkesztője, lefordította Juhász Ferenc több versét (köztük A szarvassá változott fiú kiáltozását) és Déry, valamint Lukács György műveinek fordítását tervezi. A finn tudós közölte, hogy Finnországban a magyar líra jó kezekben van. Toivo Lyy például Ady szerelmi lírájának az átültetésén dolgozik, Anna- Maija Raitilla pedig egy éven belül közreadja finn nyelven századunk első felének magyar költői antológiáját. Jean-Luc Moreau, a párizsi Keleti Nyelvek Intézetének tanára, . Ady és a huszadik századi magyar költők kiváló tolmácsoiója jelenleg Radnóti átültetésével foglalkozik. Emellett szeretné összeállítani a finnugor népek költészetének francia antológiáját. Martinella D’Alessandro. olasz egyetemi tanárnő a nápolyi Magyar Intézetben tanít. Újabban Kassák csoportját, a bécsi emigrációt, a magyar avantgard virágzásának időszakát tanulmányozza. Végül idézzük jelena Haliková szavait: „Amikor az ugor sírokra bukkantunk, tanítványaink egy kis dalt rögtönöztek, így kezdődik: „Ahol jártak régen magyar daliák, / Ásóval jár most ott a ’ régész-diák...“ Tizenhárom ország zenetudósai vettek részt Lipcsében a III. Nemzetközi Bach Ünnepek alkalmából rendezett tudományos konferencián. Dr. Werner Félix professzor, a J. S. Bach-bizottság tudományos titkára beszámolójában elsősorban azt hangsúlyozta, hogy az NDK bán a jelenkori zene- tudomány már eddig is jelentős eredményeket ért el a Bach- kutatásban, de a Jövőben még nagyobb erővel Igyekeznek minél több új vonással gazdagítani a csodálatos Mester életének és életművének jellemzőit. Indokoltnak tartunk Itt egy kitérőt, mert joggal tehető fel a kérdés: miért kell J. S. Bachnak, Hammerschlag szerint „a zenetörténet leggrandiózusabb jelenségének, minden idők egyik legnagyobb lángelméjének“ az életét és életművét még mindig kutatni, elemezni? Válaszként idézzük Romain Rolland szavait: „Megalapozott hírneve volt a korabeli muzsikusok közt, de ez a hírnév nem terjedt túl egy szűk körön. Élete Lipcsében keserves volt, szűkös, szegényes, kitéve a Tamás iskola zaklatásainak ... De minek tartották őt húsz évvel halála után? Nagy orgonistának és tudós tanítómesternek Jellemző, hogy 1770 ben Phi- lipp Emanuel Bach volt a „csodálatos“ Bach, és hogy Johann Sebastian ízlését még saját fiai is igen hamar megtagadták. Azt Is tudjuk, hogy a halálát követő évtizedekben a feudalizmusból kibontakozó kapitalizmus csak felületesen, vagy szándékosan torzítva foglalkozott életművével és a valóban tudományos feltáró munkát csak az első német szocialista államban kezdhették meg. A lipcsei konferencia most azt kutatta, hogy milyen szerepe volt Bachnak, a zeneszerzőnek, a muzsikusnak, a gondolkodó művésznek a felvilágosodásban, hogyan reagált kora problémáira, és hogyan fejezte ki műveiben a haladó eszméket. E kérdéseket tisztázandó hasznos együttműködés alakult ki az NDK, Anglia és Francia- ország zenetudósai, történészei, irodalomtörténészei és filozófusai között, és az együttmüködés eredményeit hivatott összegezni a rendszeresen megrendezésre kerülő Lipcsei Bach-kon- ferencia. Az idei tanácskozáson részt vett dr. Christoph Wolff, a New York i Columbia Egyetem tanára is, aki a találkozót a kutatások fontos kiindulópontjaként értékelte. Érdemes írásban rögzíteni a konferencia végső megállapítását: „Bach megtanította kortársait és a következő nemzedéket arra, hogy jobban megértsék embertársaikat és mindazt, ami emberi!11 P. GY. Ügy szép Egy szép gyöngyhajadon jár a part mentibe, ékes drágaköveket szed a kötőjibe. Ama köveket össze ütögette, szíve bánatát ekképp keseregte: „Nem mindenik drágakő tüzet szikráztató, nem mindenik legény igaz szívvel való. Szeretett egy engem, el is hagyott engem, hajadon-ékemet bizony csúffá tette." Nem fényes sólyom száll magos ég tetején: faragott bárkáján közelget a legény, zengeti messzünnen zengő hegedőjét, vigasztalja fennen régi szeretőjét: „Aj, csak ne sírj, ne sírj, én lelkem hajadon, varratok én neked fejérezüst ruhát, tétetek fejedre vertarany koronát, szikrát vető kövekkel körbe is rakatom, ujjodra meg húzok veresarany gyűrűt, a gyűrű közepén szép lángos kő leszenl* Szála az a hajadon szíve keserviben: „Nem kell nekem, legény, nagy sok ékességed, szívemet szakasztja, legény hítlenséged. Szeretted a gyöngyhajadont, el is felejtetted, aj, hajadon-ékét bizony csúffá tetted!“ Aj, ti szelek Aj, ti szelek, nyargaló szelek, aj, ti őszi förgeteg szelek, napkelet felől kerekedjetek, kedvesem felé elröpüljetek, kedvesem én ím hadd izenek, izenek nem vígat, hanem szomorút: hánykolódom csak éjjel álmomban, alig alhattam, de csak álmodtam. Igen rosszakat láttam álmomban: mintha a gyűrűm fejér jobbomon, szép arany gyűrűm a kisujjomon elolvadt volna, szertefolyt volna, belőle a kő kiesett volna, aj, kioldódott befont hajam is, kibomlott belőle a pántlika Is, jaroszlávi szép pántlika, selyem, piros pántlika, ő adta nekem, az én édesem, gyűrűs jegyesem. Ereszkednek sűrű fejér ködök Ereszkednek sűrű fejér ködök, ereszkednek, megülnek, kék tengerről sűrű fejér ködök aj, föl sem is szakadnak, kozák fiák a tiszta mezőből haza nem fordulhatnak. Haj, te bánat, szomorúság, te emésztő gyötrelem, tőlem immár el nem maradsz, csüggesz buzgó szívemen. Tegnap éjjel, setét éjjel aj, keveset alhattam: nem alhattam, forgolódtam, rosszat álmodtam: bokharai széles völgyben feküdtem holtan, homok halmok tövében, széles Jaik folyónál, ott feküdtem, deli vitéz, hideg sztyeppe közepén, derékaljam, jó vitéznek, a keserű sziki fű, fejemalja, holt vitéznek, fejér kovakő, takaróm meg, jó vitéznek, setét éjszaka. Aj, nyugoszik fürge lábam az út porába, aj, a kezem, fejér kezem kétfelé hányva, szogszín hajam pusztai szél szerte zilálja, sárga homok betemeti fényes szememet, fekete holló szétcibálja fejér testemet, pusztai fű kisarjad a csontjaim között, kövi kígyó szívja-marja buzgó szívemet. RAB ZSUZSA fordításai Ha dér nem száIBna Ha dér nem szállna nyíló virágra, télen is állna csupa virágba. Haj, hogyha engem bú nem ért volna, nem keseregnék keserű gyászba, nem üldögélnék szomorúságba, nem járkálnék kertek aljába. Kértem pedig uram apámat, ékR-i-szóval kértem apámat: „Kedves apám, ne adjon férjhöz, a|, ne adjon hozzám nem illőhöz, aj ne tekintsen nagy-sok jószágra, ne tekintsen gazdag portárai Emberrel élek, nem gazdag portával, nem jószággai - segítő társsal!“ Cifra tornácra kilopakodom, coboly bundámat vállamra kapom, ne suhogj, bundám, szép coboly bundám, faragott gomb, ne csönögj a bundán, hogy ipám uram föl ne ébredjen, fiának el ne áruljon engem, édes fiának, az én uramnak! (Susil Weerarathna felvétel«) U A szocialista országok kulturális életéről , A
