Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-19 / 42. szám, Vasarnapi Új Szó

N

apokkal ezelőtt Aranyossy Árpáddal, a Lúč na Ostrove-1 (Lúcsij Efsz határát a betakarítás, a vetés, az ősz nyomá- oan jártuk végig.

Erre közelebb — mondta, s ráfordultunk egy hepehupás, vastag porréteggel takart mezei útra.

— Hányszor járta már végig ezeket az utakat? — kérdeztem.

— Dologidőben naponta általában kétszer, de néha többször is járok erre. — ha a helyzet úgy kívánja. De ezt nem kell megírni, hiszen természetes, hogy az agronómus jóformán az egész napját a határban tölti — felelte

Persze, nála az is természetes, hogy feljegyzéseiből évekre visszamenőleg meg tudja mondani, melvtk növény, és melyik fajta, milyen időjárás és trágyázás mellett mennyit fizetett. Feljegyzéseiből az is kitűnik, hogy mikor és mi után vetették a növényt, milyen megmunkálást kapott a talaj, hogy mennyit pihent az előkészített magágy, mikor és hány milliméter csapadék hullott a szövetkezet határában.

így az Is természetes, hogy a járás élenjáró szövetkezetei közé tartoznak, s például az Idei rendkívüli időjárás mellett is búzából 61, árpából pedig

50,5 mázsát takarítottak be hektáronként Volt búzatáblájuk, melynek minden hektára 70 mázsát adott.

— A siker a szövetkezeti tagság körös eredménye. A gabonahozamokban például éppúgy része van annak a traktorosnak, aki előkészíti a talajt, mint a vetőknek — mondja, s nem véletlenül említi a vetést. Éppen megérkeztünk a doborl dűlőbe, ahol Bölcs Károly traktoros és Csóka Béla a búza utolsó hektárait vetették

— Szeptember közepén kezdtük a vetést, és általában reggel hattól este hatig dolgozunk. A napi norma 25—30 hektár — mondta a traktoros.

— Hallom, már négy éve veti a búzát. Mit tart a legfontosabbnak a vetésnél?

— A kellő sebességet, hogy megfelelő legyen a vetési mélység. És az egyenes sorokat. Különösen az első sáv a nehéz, főleg ilyenkor, amikor bizonyos fajtákból csak egy-két hektárt vetünk kísérletképpen. Általában mindig bemérem a túloldalon levő fát, és pontosan tartom az irányt.

Csóka Béla közben megtöltötte a vetőgép tartályát.

— Az állandó figyelem, az a legfontosabb — kapcsolódott ő is a beszélgetésbe. — Kellemetlen lenne, ha a« agronómus hetekkel később kihozna ide, és üres sorokat mutatna, mert nem vettem észre idejében, hogy eldugult valamelyik csoroszlya.

— Üres sávoktól náluk nem kell tartani — jegyezte meg az agronómus már az autóban, útban a Kukoricás felé. — Az a jó, hogy sok ilyen emberünk van, akikre rábízhatjuk a feladatot, és azt rendesen elvégzik.

A kukoricatábla szélen Marion Miklós és Puha Tibor kombájnosok éppen pihentek, a gépekkel társaik, Orbán Viktor és Hamar Jenő dolgoztak.

— Napközben felváltva pihenünk egy kicsit, hiszen reggel hattól este tízig vágjuk a kukoricát. Reggel és este azonban már ketten megyünk a géppel, mivel nyirkos a szár és a kalász, gyakran betömődik az adapter vágója. Egyikünk a gépet irányítja, a másik pedig készenlétben áll. hogy eltávolítsa a bajt. Két gépünkkel napi 8 vagonon alul nem adjuk — mondta Marton Miklós.

— Mit könnyebb aratni, gabonát vagy kukoricát? — kérdeztem kombájnos társától.

Bartal Imre a kukoricát tisztította

— Természetesen a gabonát. Nyáron jobb az idő, bár erre ezúttal igazán nem panaszkodhatunk. A kukoricánál nagyon pontosan kell vezetni a gépet különben az adapter töri a kukoricát, nagy a veszteség. Ráadásul nemcsak nappal, hanem villanyfény mellett Is dolgozunk.

Nagy Sándor és Nagy Mihály traktorosok a kukoricát szállították a szárító udvarára. Elbúcsúztunk a kombáj- nosoktól, és mi is a szárító felé vettük utunkat.

— Kétszáz hektáron termesztettünk kukoricát — mondja kísérőm. — Húsz hektáron korai hibridet, a többin közép korai és kései hibrideket. Ezzel biztosítottuk a szakaszos érést és a fokozatos betakarítást.

Közben már feltűnt a lucernaszárító ezüstösen csillogó épülete. Az ud(A szerző felvétele)

varon őszi csúcsforgalom fogadott. Sh mon László gépész vezetésével Bartal Imre, Puha Kálmán és Szőcs Tibor a kukoricatisztító és a két szárító körül szorgoskodtak. Négyük közül legidősebb Bartal Imre, aki már 76 éves, de a téli nőnapokat kivéve végigdolgozza az egész évet.

— Nem kellene, de odahaza unatkozom — mondta. — Társaságban érzem jól magam, ahol beszélhetek és kedvemre kimozogtmtrm magam.

— Erre most csakugyan lehetőség nyílik — mutattam a jókora kukoricarakásra és a körülöttünk szorgoskodó emberekre.

— Igen, és ez az igazi — felelte mosolyogva, majd akaratlanul is szóba került a múlt, amikor cselédként szolgált a nagyvarjasi uraságnál.

— Ha az uraságnak 11 mázsa gabonája termett holdanként, akkor nagyon büszke volt. A mostani eredmények szinte hihetetlenek.

— Milyen a napi teljesítmény? — kéreztem Bartal Jenőtől, a szárító vezetőjétől.

— A kukoricánál annyi, amennyit a kombájnoktól, behoznak, és ennek felel meg a munkanap hossza is. A lucerna- szárítóban pedig 290 mázsa egy műszak, vagyis 12 óra alatt.

— Most mit szárítanak?

— Silókukoricából készítünk takarmánypogácsát, majd ismét a lucerna következik. Az ötödik kaszálás.

További jó munkát kívánva elbúcsúztunk a szárító dolgozóitól, majd még megtekintettük a cukorrépa kiszántását.

— Az is komoly feladat — mondta már az irodában Bartal Ferenc elnök, akivel a látottakról beszélgettünk. — 128 hektár cukorrépánk és két gépso» runk van. Ezekkel gyűjtjük be az egész termést.

Búzát 400 hektáron vetettek, Kaukaz, Jubilejnaja, Száva és Zlatná Dolina fajtákat. Jövőre is az ideihez hasonló, vagy még nagyobb hozamokat akarnak elérni. A szemes kukorica előreláthatólag 75—80 mázsát ad hektáronként, így a szövetkezet életében csúcshozamot érnek el. A szakaszos érés lehetővé teszi a jő minőségű begyűjtést. A’ 160 hektár silókukoricából 50 hektárról készítenek szárított pogácsát. Értékes csemege, szeretik az állatok.

• • •

Az őszi munkacsúcs Idején a napok gyorsan peregnek. A legsürgősebb munkák elvégzése után azonnal újabb feladatok jelentkeznek. Az irodaépület mellett álló tábla is új eredményekről számol be, s a legjobb dolgozók tablójára is újabb nevek kerülnek. Azok nevei, akik a nehéz őszi munkákban is maradéktalanul megállták helyüket.

EGRI FERENC

/talványodó napsütéssel, sárguló r~j falevelekkel köszöntött be az

* * ősz A betonút mellett itt is, ott is szőlőültetvények. Változatosabb, szí nesebb lett tőlük a csallóközi táj. Az édes szőlő illata a seregélyeket is idecsalogatta. Felhőnyi rai kering ide- oda csapkodva, mintha nem tudnák eldönteni, melyik fajtát válasszák, az Olasz rizlinget-e, vagy a Tramini. Aztán hirtelen úgy döntöttek, hogy egyiket sem mert nem messze éles lövés csattan, aztán még egy. Béla bácsi, a szőlőstrázsa dupla csövű sörétes puskája szólt akkorát, mint az ágyú, amitől a madarak felcsaptak a magasba és elrepültek. Délelőtt a kukoricát dézsmálták, délután pedig az édes szőlőt szerették volna csipeget ni. Amikor éhesek, néhány mázsa meg sem kottyan nekik.

Beljebb a szőlőskertben lányok, asz szonyok szüretelnek. A férfiak sogí tértek felrakni a szőlővel teli pút tonyokat ládákat a kocsira. Valahol a sorok között nevetés hallatszik, egy ismerős népdalfoszlány, aztán mindent túlberreq a traktor Megtelt a kocsi. A pirosló őszi nap eqyre lejjebb száll az égen, egyre közelebb hajol a bíborszínű édes fürtökhöz, aztán elmerül köztük. A szüretelők is befejezték mára a munkát és elin dúlnak hazafelé.

A nagylégi szőlőskertnek Kárnik mérnöknő a vezetője. Az ő szaktudá sa, szorgalma és munkatársainak becsületes munkája gyarapítja évről év re ezt a több milliós értéket, a több mint ötven hektárnyi ültetvényt. Komolyan, lelkiismeretesen végzi a munkáját, s minden tudását, erejét arra áldozza, hogy Csallóköznek ezen a részén a gyengébb minőségű, kavicsos talajon virágzó nagyüzemi szőlő termesztést alapítson.

Aki Ismeri a szőlőt, az tudja, hogy csak ott marad meg, ahol egész éven át ápolják, kapálják, nyesegetik, permetezik, gondozzák. A szocialista

munkabrigád tagjai, Borbély Margit, Kollár Teréz, Miklós Erzsébet, Alžbeta Šnegoňová és * még sokan mások segítenek a mérnöknőnek ' ebben. Előbb betanította őket a szőlőtermesztés tudományába, aztán együtt örült velük, amikor látta, hogy megszerették és ellesték tőle a szakma fortélyait, s kezdeményezők lettek. Később már a nehezebb és felelősségteljesebb dolqokat is rájuk lehetett bízni, mint például a téli metszést, és mindazt, amire a vincellérek azt mondják,

hogy oda kell figyelni, ha termést akar látni a gazda szüretkor

A csallóközi ültetvények ma már versenyképesek a hagyományos szőlőtermő vidékekkel, ami azért ts figyelemre méltó, mert régebben ezen a kavicsos talajon tizedrészét sem tudták megtermelni annak, mint amit ma ebből a földből kihoznak

Mindent okosan előre megterveztek. Az éghajlathoz és a talajhoz alkalmazkodó szőlőfajtákat telepítettek, figyelembe vették a nagyüzemi szőlő termesztés normáit, többek között azt is. hogy ez a többmilliós nagyságren dű befektetés legkésőbb hét év alatt megtérüljön.

A szőlő telepítése 1970 tavaszán kezdődött Ma már 52 hektárnál tartanak de további telepítéseket is terveznek, s a szándék valóra válik, akkor a szőlőültetvény jóval a somorjai útkereszteződésen túl is elnyúlik majd a betonút mellett.

Korszerű az eddigi telepítvény is.

széles sorközű, hogy a traktor, a talajmegmunkáló és permetező gépek elférjenek benne. Dicsérem a betonoszlopokat, amelyekre a drótot fe szítették, hogy azon fusson fel a ve nyige. A mérnöknő azonban jobban szeretné a faoszlopokat, mert rugal masabbak, és így alkalmasabbak lennének a kombájnos szüretelésre. Előveszi a szaklapot, és megmutatja a legújabb típusú szőlőkombájnt, amelyet már működés közben is látott.

— Sok még a veszteség az ilyen

gépesített szüretnél — mondta. — De ilyen volt a kombájnos gabonaaratás is a kezdet kezdetén. Persze a tervezésnél már arra is gondolnak a szakemberek, hogy ha százhektárnyi szőlő termőre fordul, azt érés idején minimális idő alatt kell leszedni. Ezt pedig kézi erővel aligha lehet. A kombájnt pedig addigra tökéletesítik.

— Milyen fajták váltak be a legjobban az eddigi telepítésben? — kérdezem a mérnöknőtől.

— Az Olasz rizling és a Veltlíni. Ezek mindig egyformán bő hozamúak.

—• és melyiket nem szereti?

— A Tramínt vágnám ki tövestül

— válaszolja. — Nagyon aprók a fürtjei, és csak ritkán hoz nálunk jó termést.

— Tehát most már tapasztalatokkal indulnak az új telepítés felé.

— Bár indulnánk — mondja. — Lassan megy a dolog, a férjem, akt

kőhajításnyira innen a Gombai Allamt Gazdaság főagronómusa, maholnap lepipál bennünket a szőlőtermesztésben. .

Persze tudni kell azt ts, hogy mezőgazdaságunk vezető szervei népgazdasági szempontból szabják meg az optimális arányokat a különböző termények, például a gabona és a szőlő között. Kétségtelen, hogy a szőlőtelepítés jó befektetés volt a szövetkezet részéről, mivel a szőlő átlagos felvásárlási ára 7,27 korona volt a múlt évben, az önköltség pedig 4 korona körül ingadozott kilogrammonként. Húsz vagonon felüli termésnél ez milliós nagyságrendű jövedelem. A szövetkezet vezetői ugyanakkor gondolnak arra is, hogy a népgazdaság szükségleteinek megfelelően termeljék meg a kenyérgabonát, a cukorrépát, a kukoricát, a tejet és a különböző takarmány féléket, amelyek talán nem annyira jövedelmezőek, mint a szőlő, de nélkülözhetetlenek..

Ha a tervek valóra válnak, s a jövőben sikerül tovább gyarapítani a szőlőültetvényt, elsősorban a silá nyabb minőségű talajon, akkor megfe lelő létszámú és képzettségű dolgo zóra is szükség lesz ebben az inten zív ágazatban. Ma ezt részben a szó cialista munkabrigád oldja meg, még pedig a tagok rendszeres szakmai ok tatásával, tanulmányutakkal és külön böző kötelezettségvállalásokkal. A szőlőtermesztés növelésével járó gondokat bizonyára megoldja majd a szocialista brigádmozgalom további kibontakozása, amely majd nemcsak az itt dolgozók javát, hanem az egész szövetkezeti közösség gyarapodását is szolgálja.

A megtermelt szőlőt csaknem teljes egészében a Borászati Üzemek veszik át. Csupán kísérlétként dolgoznak fel egész jelentéktelen mennyiséget. A brigádszálláson már forr az új bor. Édeskés, csípős ízű még.

DUSEK IMRE

111 1. Pipi