Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-19 / 42. szám, Vasarnapi Új Szó
j\z ideológia fogalmának megvan a maga történelme, mindig is filozófiai viták tárgya volt, s ma is az. Elég emlékeztetni a társad almunkban ós a pártban mutatkozott válság időszakára, amikor az ideológiát úgy értelmezték, mint az érdekeknek neon tudományos, szubjektív osztálykifejezését, és szembeállították a tudománnyal. A végén még azok is, akik akkor már szakítottak a marxizmussal, nem átallották a vitában Marx Károly tekintélyére hivatkozni, aki az ideológia fogalma alatt „hamis" tudatot értett. Marx valójában arra mutatott rá, hogy az osztálytársadalomban az ideológia szorosan kapcsolódik az osztályhoz, ós egy bizonyos osztály, mindenekelőtt az uralkodó osztály társadalmi nézeteinek összességét jelenti, amely osztálynak eszméi, ideoló giája azután meghatározó ideológiává lesz. Marx elemezte a burzsoázia nézeteit, vizsgálta a búr* zsoá ideológiát, hangsúlyozta, hogy az ideológia a gondolkodásban lejátszódó folyamatot Jelent, amelyben az emberek, mindenekelőtt az ideológusok tudatosítják a társadalom anyagi életének konfliktusait. A folyamatot tehát a „hamis" tudat keletkezése követi, mivel a burzsoá ideológusok nem fejezik ki a társadalmi élet objektív folyamatait, hanem az uralkodó osztály érdekeit. Az osztálytársadalom kialakulásával a társadalmi viszonyok lényege megfordítva mutatkozik. Az uralkodó kizsákmányoló osztályok ideológiája nem a lényeget tükrözi, hanem csupán a társadalmi fejlődés egyes megnyilvánulásait, amelyeket a dolgok lényegeiként állít be A Német ideológiában a marxizmus megalapozói ezt írták: „Bruno, akárcsak a többi filozófus és ideológus, a gondolatokat, eszméket tévesen, az éppen meg levő világ egyedüli kifejezéseként fogja fel, ennek az éppen l&tező világnak az alapjául.“ Egy másik helyen Engels ezt írja: „A gondolkodás egyedüli tartalma a világ és a gondolkodás törvényei. A világ vizsgálatának általános eredményei ennek a vizsgálatnak a végén jelentkeznek, ezek tehát nem alapelvek, kiindulási alapok, hanem eredmények, következtetések. Fejből kikonstruálni őket, belőlük mint alapokból kiindulunk, és a továbbiakban belőlük fejben rekonstruálni a világot — ez ideológia, olyan ideológia, amelyben eddig minden materializmus szenvedett, mert habár bizonyos mértékig tisztán látta a lét és a ludat viszonyát a természetben, de nem a történelemben, nem fogta fel ennek vagy annak a gondolkodásmódnak az összefüggését történelmi materialista feltételek között.“ A KÜLÖNBÖZŐ ELMÉLETEK A dialektikus materializmus jogosan fogja fel ezt az ideológiát _mint „zavaros formát, amelyben a burzsujok álszent és hamis ideológiája saját részletérdekeit általános, mindenki számára közös érdekekké nyilvánítja“. Tény, hogy Marx és Engels hozzáállása a burzsoá ideológiához konkrét, történelmi, vagyis meghatározták benne bizonyos korban az objektív igazság elemeit is, és ez történt mindenekelőtt abban a korban, amikor a burzsoázia — mint osztály — még aránylag haladó szerepet játszott a feudalizmussal folyó harcban. Amikor Marx és Engels az ideológiáról mint hamis tudatról beszéltek, nyilvánvaló, hogy ezt a jellemzést nem vonatkoztatták a saját ideológiájukra, mivel a történelem folyamán éppen ők alkalmazták először a materialista világnézetet a társadalmi jelenségek magyarázatára is, megteremtve ezzel a történelmi materializmust. V. I. L&nin azután a tudományos szocializmust, a marxizmust egyenesen proletár Ideológiának, tudományos ideológiának nevezi. A régi vitának arról, hogy létezhet-e egyáltalán valamilyen tudományos ideológia, ismét megnőtt a jelentősége a kiéleződött osztályharc idején. A különböző elméletek az „ideológia végéről“, vagv az „ideológiai korszak alkonyáról“, a hazai revizionisták kinyilatkoztatásai az SZKP XX. kongresszusát követő időszakban és 1968-ban arról, hogy „véget ért az ideológia és a marxizmus uralma, hogy helyet adjon a tudományos elméletnek“, a tiszta tudomány uralmának követelése és más jelszavak — mindez, ahogy az szemléletesen megmutatkozott, a gyakorlatban nem volt más mint ideológia, csakhogy nem tudományos, hanem burzsoá ideológia. Mindezeknek a törekvéseknek egy volt az értelme — bebizonyítani, hogy a marxista—leninista ideológia, mivel párt- és osztályideológia, szükségszerűen szubjektivista és neon tudományos. Az ilyesfajta revizionista elméletek nem voltak sem eredetiek, sem újak, ellenkezőleg, csak a régi revizionista nézeteket ismételték, illetve a polgári ideológusok nézeteiből indultak ki, ezeket ismételték. így pl. K. Manheim német burzsoá szociológus Ideológia és utópia [1929) című munkájában igyekezett bebizonyítani, hogy a tudomány objektív, mivel nem pártos és nem elfogult, míg az ideológia, éppen azért, mert pártos és osztálvérdekíí. mindig szubjektív, és szükségszerűen torzítja a valóságról szerzett ismereteket. Manheim szerint minden ideológia konzer vatív jellegű, arra szolgál, hogy a meglevő rendet védje. Hasonló álláspontokat foglaltak el más szociológusok ós filozófusok is. így pl. Gábriel Marcel szerint az ideológus a valóban alkotó gondolkodótól vagy művésztől mindenekelőtt abban különbözik, hogy „maga magái veti önmaga egyik megbénult részének rabságába“. Marcel úgy beszél az ideológusról, hogy az egyike „a legeslegszörnyűbb emberi típusoknak, amilyenek csak léteznek“, a gondolkodó ezzel szemben nála „szüntelenül résen ált az ilyen elidegenedéssel szemben, a saját eszméjének e fenyegető meg mer év edés^vel szemben; szüntelenül alkot é állapotban tartja magát, egész gondolkodása minden pillanatban újra meg újra alá »an vetve a kételkedésnek“. (Lásd G. Marcel: A remény filozófiája, Vysehrad 1971... 56. old.) Az ideológusokat Marcel a fanatikusokhoz hasonlítja. akik nem képesek önállóan gondolkodni, a dogmák foglyai, amelyeket állandóan ismételgetnek. nem véve figyelembe a valóságot. Mar cél — és nemcsak ő maga — összekeveri — akár tudatosan, akár nem tudatosan — a marxizmus—leninizmust a vallással és ennek dogmáival, és így maga mutatja meg világosan, mennyire pártosak és osztályszempontból felfogottak filozófiai fejtegetései. A MUNKÁSOSZTÁLY IDEOLÓGIÁJA A marxizmus—leninizmus — mint a munkásosztály ideológiája — tudományos ideológia, ami azt jelenti, hogy a tudomány mindenekelőtt az elmúlt korok társadalomtudományainak alapján keletkezett és fejlődött, .kritikai szemlélettel kötődve mindahhoz az értékeshez és haladóhoz, amit a társadalomtudományok eddig a k érig hoztak. A marxista—leninista gondolkodás alkotó lellege ős forradalmisága mindenekelőtt a marxista dialektikából, a dialektikus ós történelmi materializmusból indul ki, ezért nem véletlenül, hanem teljesen törvényszerűen mindenekelőtt a marxista dialektika lett mind a revizionisták, mind a polgári ideológusok támadásainak céltáblájává. A marxista filozófia — ahogy egyébként az egész marxista — leninista ideológia — keletkezésekor nemcsak hogy a társadalomtudományok legjelentősebb eredményeire támaszkodott, hanem konfrontálta az elméletet a gyakorlattal, nem akarta a világot csak megfigyelni és magyarázni, hanem a szerzett ismeretek alapján meg is akarta változtatni. Ez a kiindulási alap ma is érvényes. A marxista—leninista ideológia nem valamiféle dogma, mint ahogy az pl. a vallási ideológia, amelyet egyszer s mindenkorra meg lehet tanulni, hinni benne, és azután minden alkalommal hivatkozni lehet rá. TUDOMÁNYOS ELMÉLET ÉS MÓDSZER A marxista—leninista ideológia nem egyszer s mindenkorra kitalált és lezárt rendszer, tárháza örök időkre változatlan igazságoknak, hanem mindenekelőtt tudományos elmélet és módszer, hogyan kell magyarázni és megismerni a világot, hogyan vizsgálni a társadalmi jelenségeket, hogyan megkülönböztetni a látszólagosat a lényegestől, hogyan megkülönböztetni a lehetőségei a valóságtól, a szükségszerűséget a véletlenszerűtől, a tartalmat és a formát. Arra tanít, hogy mindent állandó mozgásban, fejlődésben, ellentmondásokban lássunk, állandó kutatásra ösztönöz, alkotói nyugtalanságra, a valóság állandóan új jelenségeinek felismerésére, alkotó gondolkodásra. Egyenes ellentéte tehát a kényeieraszerető passzivitásnak, a vallási dogmatizmusnak. vak fanatizmusnak, begyepesedésnek és gondolkodási tunyaságnak. Megmutatja a jelenségek összefüggését, segít kiismerni magunkat a társadalmi jelenségek szövevényében, nyílt rendszere az ismereteknek, de nem abban az értelemben, mintha úgy ki lehetne egészíteni őket. ahogy azzal a revizionisták próbálkoznak, vagyis semmiképpen sem a burzsoá ideológia elméleteivel, hanem abban az értelemben. Hogy nem összessége megváltoztathatatlan abszolút igazságoknak, hanem ugyanúgy vállozik, ahogy maga az élet. Ez a fejlődés azonban nem függ egyetlen gondolkodó önkényétől, hanem a valóságos társadalmi fejődés tükröződése, a forradalmi munkásmozgalom tapasztalatainak általánosítása, a társadalom és a természet tudományos megismerése fejlődésének általánosítása A marxizmus—leninizmus (mint maga a társadalom és a természet) a materialista dialektika törvényeinek alapján, a tagadás tagadása, törvényének álapján fejlődik, ez azt jelenti, hogy a társadalomban és természetben és a gondolkodásban sor kerül a réginek, a csökevényesnek és túlhaladottnak megtagadására és helyettesítésére új fal és progresszívvei; új érték alakul ki, amely azonban sohasem csak puszta tagadás, negáció egyszerű nihilista tagadása az előzőnek nanem kibontakoztatása, továbbfejlesztése mindannak az újnak, értékesnek, amit a társadalom korábbi fejlődése folyamán elért. A REVIZIONISTA TORZÍTÁS A revizionisták igyekeztek és még igyekeznek abszolutizálni a materialista dialektikának ezt a vonását, a materialista dialektikát szofisztikává változtatni, a marxista—leninista ideológiát parttalan, szétfolyó tanítássá, amit mindenki aszerint magyarázhat, ami pillanatnyilag éppen eszébe jut, ahgl semmi sem állandó, minden változik és halad, úgy. hogy semmit sem lehet valóban megismerni, egész világunk, egész szocialista való Ságunk álkonkrét világgá változik, amelyben szerintük a jelenségeket alapvető lényegként magyarázzák. Igaz, hogy a dogmatizmus kora lefékezte a tudományos marxista—leninista gondolkodás fejlődését, vulgarizálta a szocializmust mint tudományt, és nem engedte meg, hogy következetesen alkalmazzák a marxista dialektika kritikai módszereit. Ezt a módszert használták fel egyes revizionisták a társadalmi haladás egyes új oldalainak abszolutizálására és így valóságban szub jektivista és lényegében kispolgári elképzeléseket hirdettek a szocializmus fejlődéséről és hamis tudattal vádolták a marxista—leninista ideológiát, szembeállítva a „tiszta tudománnyal“, amely nem osztályt, hanem az igazságot szolgálja. A TUDOMÁNY ÉS AZ IDEOLÓGIA VISZONYA A marxista ideológia is kifejezi az osztályérdeket és szükségleteiket, a szubjektum tehát a számára is döntő ós meghatározó. Ámde ennek a szubjektumnak, vagyis a munkásosztálynak alapvető érdekei és szükségletei azonosak az objektív, törvényszerű társadalmi fejlődéssel. A munkásosztály ideológiája így új kvalitást teremt, tudományos valós tükröződése az objektív társadalmi viszonyoknak, amelyek a munkásosztály keletkezésével ós fejlődésével maguk alakultak ki. A munkásosztály ideológiája azért tudományos, mert a munkásosztály el térő lég valameny- nyi korábbi osztálytól nem kívánja konzerválni örök időkre osztályuralmát, hanem éppen ellenkezőleg, arra törekszik, hogy megszüntesse az osztályokat, hogy megvalósítsa a valóban humánus, azaz kommunista, osztály nélküli társadalmat. Ahhoz azonban, hogy az ideológia tudományos ideológiává legyen, szükség volt mind objektív, mind szubjektív feltételekre, olyan szubjektum kialakítására, amelynek érdekei ós szükségletei összhangban vannak a törvényszerű társadalmi fejlődéssel, olyan szubjektum kialakítására, amelynek érdeke a társadalmi fejlődés tudományos megismerése, irányítása és továbbfejlesztése, s ilyen szubjektum — a munkásosztály. A marxista- leninista ideológia a társadalmi változások tudományos programja, az osztály nélküli kommunista társadalom megteremtésének -programja. Kritikailag vizsgálja a burzsoázia elméletet ós ideológiáját, laleplezi, hogy ezek a régi, túlhaladott, kizsákmányolt társadalmi rendet szolgáljak, megmutatja, mi ezek igazi értelme, mi a küldetésük, kinek és minek szolgálnak. A marxista—leninista ideológiának ez a vonása igen jelenlős, mert hiszen ma is, amikor a világban sok minden megváltozott a tudományos ideológia javára, bizonyos mértékig még mindig érvényes a tény, amelyről valamikor Lenin beszélt: „A burzsoá ideológia a maga módján sokkal idősebb, mint a szocialista ideológia, sokoldalúbban ki van dolgozva, és a terjesztés aránytalanul nagyobb eszközeivel rendelkezik.“ FELADATUNK A mai ideológiai harcban célunk állandóan az, hogy kivonjuk a polgári és kispolgári ideológia befolyása alól a munkásosztály és a dolgozók egy részét akik kisebb-nagyobb mértékben ennek az ideológiának a befolyása alatt állnak. Még mindig élnek és hatnak régi burzsoá társadalmi értékek- az idealista világnézet, mindenekelőtt a vallási ideológia Annak ellenére — vagy éppen azért — hogy a burzsoá Ideológusok egy része az „ideológia végét“ hirdeti, próbálkoznak a polgári ideológusok olyan ideológia kitalálásával, amely jobban szolgálná a burzsoáziát. A nálunk nemrég lejátszódott eseményekből jól tudtuk bogy a burzsoáziát szolgálják a különböző kispolgári és jobboldali szocialista elméletek is. amelyek külsőleg azonosítják magukat a szocializmussal Vannak tapasztalataink az „emberi arculatú, demokratikus szocializmussal“, mert igazi arca. amelyet 1008 után megmutatott kinyitotta azoknak a szemét is. akik egv átmeneti Időre Hagyták magukat becsapni vele. Keserű tapasztalataink vannak a marxista—leninista ideológia lebecsülésében, a formális gondolkodásmódban is amelv behatolt a marxizmus— leninizmus tanításába is. A dogmatizmus•;>rt és az önelégültségért egyaránt fizetnünk kellett Ma is érvényes Lenin tanítása: Burzsoá vagv szocialista ideológia Nincs középút. A szocialista ideológia bármiféle meggyengítése, ennek az ideológiának bármiféle elhanyagolása egyszersmind a bunsofl ideológia erősítését .elenti. Pártunk ezért fordít olyan nagy figyelmet % állandó gondoskodást a szocialista ideológia fet- lesztésére és gyakorlati alkalmazására az ember nevelésében és a társadalom irányításában. LADISLAV HUZAL
