Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-16 / 244. szám, csütörtök
B e l p o I i t lkai kom m eri t ä r A Vítkovicel Klement Gottwald Vasmű 4-es számú nagykohójánál dolgozó Zdenék Mánek szocialista munkabrigádjának felhívására a Klement Gottwald Oj Kohőműhöz beosztott František Ží- dek szocialista munkabrigádja új felajánlással válaszolt. Kötelezettséget vállalt, hogy a CSKP XV. kongresszusának tiszteletére és a hatodik ötéves terv irányelveinek biztosítására az egy tonna kiolvasztott vas kokszszükségletét 1976 bán 510 kg-ra, 1980-ban pedig 475 kg-ra csökkentik. Az ifjúsági munkabrigád tagjai az idén a tervbevett 527,19 kg-os kokszszükségletet már 514 kg-ra csökkentették, és az idei év első nyolc hónapjában 5225 tonna nyersvassal öntöttek többet. Felvételünkön František Pohl, a Klement Gottwald Oj Kohómü 4-es számú nagyolvasztójánál dolgozó szocialista ifjúsági munkabrigád D műszakának öntőmunkása ellenőrzi a nyersvas lecsapolását. (Felvétel CSTK — V. Svorčík] Megoldásra váró vízgondok A vízgazdálkodással kapcsolatos kérdések nemcsak hazánkban, de az egész világon egyre jobban foglalkoztatják a szakembereket, így a gazdasági vezetőket is. A közelmúltban a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság plénuma is napirendre tűzte ezt a kérdést. Nern véletlenül. A kedvezőtlen hidrológiai feltételek miatt a kerületben a víztartalék egyenlőtlenül oszlik meg. Míg pl. a Csallóközben a föld mélyében nagy mennyiségű jó minőségű ivóvíz van, a Nitra meg az Ipoly mentén és a Záhorien ebből nagy hiány mutatkozik. Ezért a kerületben bonyolult m"szaki megoldásokkal távvízvezet ék-hálózattal igyekeznek a kérdést megoldani, illetve a lakosság ivóvízzel való ellátását biztosítani. Ez bizonyítja, hogy a kerületben az 1960—65-ös évben a hidrológiai kutatásokra 15,7 millió, az 1966— 1970-es években pedig 82,6 millió és az ötödik ötéves tervidőszakban előreláthatólag már 120 millió koronát fordítanak. Nincs ok az elégedettségre Bár még nem hagytuk magunk mögött az idei évet, a kerületben megvan az előfeltétele annak, hogy eleget tegyenek a párt XIV. kongresz- szusa határozatának, amely megszabja, hogy az ötödik ötéves tervidőszak végére a kerület lakosságának 38,4 százaléka vízvezeték-hálózatból kapja az ivóvizet. Az említett feladatot legalább 1 százalékkal túlteljesítik. Több adat is bizonyítja, hogy nehéz volt az említett arányt elérni. Az 1966-os évben pl. csupán 124 település volt bekapcsolva a vízvezeték-hálózatba, az év végéig pedig már 283. Az ötödik ötéves tervidőszak éveiben tehát a vízvezeték-hálózat a. kerületben másfélszeresével növekedett. A legutóbbi választások óta 618 km hosszú vízvezeték-hálózatot építettek meg a „Z“ akció keretében, s ezzel 104 000 lakos ivóvízzel történő ellátását tették lehetővé. Ez dicséretes tény. A helyi és a városi nemzeti bizottságoknak a jövőben azonban jobban kell ügyelniük arra, hogy minden téren megtartsák az érvényes állami normákat. Ne fogjanak műszakilag nem teljesen megoldott létesítmények építésébe. Előfordult olyan eset, hogy a vízvezeték-hálózat megépítése után jöttek rá, hogy a rendelkezésükre álló vízkészlet nem elég az egész település ellátására. A kerületben az ivóvízzel való ellátás kérdését távvízvezetékek fokozatos megépítésével akarják megoldani. Ilyen lesz pl a Jelka—Galánta—Nővé Zárnky—Nitra és a Bernoláko- vo—Pezinok—Módra, valamint a Gabőíkovo—Nővé Zámky— Sahy—Levice közötti távvízve- zeték-hálózat. Az említettek megvalósítása nemcsak a szóban forgó városok ivóvíz-problémáit oldja meg, hanem a környékükön levő településekét is. Hogy fi távhálózat építésére milyen nagy szükség van, azt igazolja az is, hogy míg pl. a trenčíni járásban a lakosság 48,7 addig a levicei járásban csupán 23,9 százaléka kap ivóvizet vízvezetéken keresztül. Nagy a lemaradás A városok rohamos fejlődése, lakosaik számának növekedése más téren is gondot okoz. Elsősorban is a szennycsatorna hálózatról van szó és nem utolsósorban a víztisztító állomásokról, amelyekből minden igyekezet ellenére még mindig kevés van. Pedig a negyedik és az ötödik ötéves tervidőszak alatt a kerületben e téren is figyelemre méltó eredményeket értek el. Míg pl. 1966-ban a kerületben 35 település volt a szennycsatornahálózatra rákapcsolva, ez év végéig előreláthatólag már 45 település lesz, vagyis a részarány 11 százalékról 22,2 százalékra növekszik. A .^“-akció keretében a nemzeti bizottságok is 106 kilométer hosszú szennycsatornát építettek, és használatát 58 000 embernek tették lehetővé. Évről évre egyre több a szennyvíz, amelynek levezetésére a folyókat, patakokat használjuk. Ehhez természetesen víztisztító állomásokra volna szükség. Ebben az ötéves tervidőszakban a kerületben 12 víztisztító állomást adnak át rendeltetésének, s ezzel számuk 31re növekszik. De sem ezek, sem pedig azok. amelyeket az ipari és a mezőgazdasági üzemek építenek, nem csökkentik jelentősebben a folyók vizének szennyezettségét, mivel a szennyeződés már a kerület határain kívül megkezdődik. Ezt a kerületben még nagyobb mértékben fokozza a leapoldovi Slovlik, a bošanvi Bőrfeldolgozó Üzem, a Salai Duslo, a štúrovói Dél-szlová- kiai Cellulóz- és Papírgyár, valamint a trenčíni városi ipari komplexum. A szennyeződést előidéző üzemek, vállalatok bírságot fizetnek, amelynek egy részét víztisztító állomások építésére lehet felhasználni. Ez eddig rendben is volna, ám annál kevésbé van rendben, az, hogy a kerületben az egészségügyi célokat szolgáló vízgazdálkodási beruházások terén az ötödik ötéves tervidőszakban 135 millió korona lemaradás mutatkozik. Mit sem segít ezen az a tény, hogy a nyugat-szlovákiai víz- és szennycsatorna- feltigyelőség beruházási feladatait maradéktalanul teljesíti, sőt az év végéig 95 millió korona többletmunkát végeznek el. Tisztaság, takarékosság Amint tehát látjuk, a víz így is, úgy is gondot okoz. A föld mélyéből nehéz annyi vizet a felszínre hozni, hogy a lakosság ivóvízellátása zavartalan legyen, hogy az üzemekben se legyen belőle hiány. Ám a szennyvíz és a folyók túlságos szennyeződése is hasonló nehézségeket, gondokat okoz. Megoldást lehet és kell Is találni. Főleg az üzemekben szükséges a vízzel gazdaságos- sabban bánni és a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni szennyeződését. Ma már ez a kérdés is megoldható. Éppen ezért ügyelni kell erre, mert az egyes vízterületek szennyeződése elérte a kritikus pontot. Az új, épülő üzemeknél nem szabad másodrendű kérdésként kezelni a víztisztító állomások építését, és azt lehetőleg az üzemmel párhuzamosan kell átadni rendel tetősének. Ami pedig az ivóvizet illeti, a lakosságnak takarékoskodnia kell vele. Bármilyen furcsán hangzik Is, az ivóvíz a mai körülmények között a drága folyadékok közé tartozik. S hogy magunk is köny- nyítsünk gondunkon, illetve *17 ivóvízhiányon, ott ahol arra lehelőség van társadalmi munkával, a ,,Z“-akció keretében igyekezzünk a kérdést megoldani. Jő lesz ezt szem előtt tartani az elkövetkező időben, de különösen akkor, amikor a nemzeti bizottságok a választási programjavaslat elkészítéséhez foenak hozzá. NÉMETH JÁNOS Tisztelettel, megértéssel Az egyre sokoldalúbb egészségügyi és szociális gondoskodás, az emelkedő életszínvonal eredményeképpen az ntóbbi évtizedekben nagyon megváltozott társadalmunk korösszetétele. Míg 1950-ben a 65 évesnél idősebbek száma nein egészen egy millió volt, vagyis az egész népesség 7,8 százaléka, a 20 év múlva megtartott népszámlálás adatai szerint már több mint másfél millióra emelkedett a 65 éven túliak száma, ami az összlakosság több mint 11 százaléka. Az időskorúak számának gyarapodása örömmel tölt el bennünket, de egyúttal sok új feladatot és kötelességet ró egész társadalmunkra. s Államunk nagy ügyeimet szentel az idősebb polgároknak. A gondoskodás egyik formája a nyugdíjak folyósítása, amelyet ma egy bizonyos korhatár elérése után kivétel nélkül mindenki megkap. A nyugdíjbiztosítási rendszer is egyre tökéletesedik. Januártól több mint 3 millió nyugdíjasnak az eddiginél nagyobb összeget hoz majd havonta a postás. A rendszeres nyugdíj biztonságérzetet ad az idősebbeknek, de távolról sem jelenti a róluk való gondoskodás egyedüli formáját. A nyugdíjkorhatár elérése, a munkahelytől, a munkatársaktól való elszakadás nagy változást hoz az emberek életébe. Ezt sokan nehezen viselik el, úgy érzik, fölöslegessé váltak, elvesztik életkedvüket. Ezért szükséges, hogy az idősebbek egészségi állapotuknak megfelelő tevékenységgel hozzájárulhassanak közös építőmunkánkhoz, ne maradjanak magukra, érezzék, hogy törődnek velük, érdeklődnek gondjaik iránt. Számtalan lehetőség kínálkozik képességeik kihasználására, tapasztalataik kamatoztatására. Valanfikor úgy vélekedtek, hogy a tétlenség, a nyugodt pihenés meghosszabbítja az életkort. Orvosok, pszichológusok a megmondhatói, milyen rendkívül sokat jelent az idősebbek számára a hasznos elfoglaltság. Államunk szívesen fogadja a nyugdíjasok segítségét volt munkahelyükön, hiszen köztudott, hogy sok üzemünk, vállalatunk munkaerőhiánnyal küzd. Természetesen nem inindenkiuek áll módjában, hogy tovább dolgozzon. Az évek múlásával pedig egyre több olyan egészségi és szociális problémájuk akad az idős embereknek, amelyet egyedül nem képesek megoldani. A szocialista társadalom szociálpolitikájában erről sem feledkezik meg, olyan feltételeket alakít ki, hogy senki se maradjon magára gondjaival, problémáival. Említsük meg a szociális otthonokat, a nyugdíjasok klubjait, az egyre jobban megszervezett házi szociális gondoskodást. Bár az utóbbi szolgáltatásnak fokozott figyelmet szentelünk, nem lehetünk elégedettek a mai helyzettel. Becslések szerint a 65 évesnél idősebbek mintegy 3 százaléka szorul rá arra, hogy naponta meglátogassa őket valaki, segítsen a háztartási munkákban, ügyes bajos dolgaik intézésében. A nemzeti biznttságokon kívül ezen a téren pótolhatatlan kezdeményezést fejtenek ki a Vöröskereszt szervezetei, de még sokkal több önkéntes gondozónőre lenne szükség. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az idősebbek sok esetben nem tudják, mi jár nekik, mire van joguk, nem igazodnak el a szabályok, rendeletek útvesztőjében. A Vöröskereszt fővárosi szervezete ebből kiindulva 1970-ben nyugdíjas tanácsadót szervezett. Az ötlet nagyon hasznosnak bizonyult, az orvosból, jogászból, szociális dolgozókból álló bizottság fogadóórái iránt rendkívül nagy az érdeklődés. Jő lenne, ha ezt a szolgáltatást más városokban és falvakban is bevezetnék. Még egy figyelemre méltó kezdeményezés fűződik Bratislavában a Vöröskereszt szervezethez. Az idén rendezik meg másodszor az idősebb polgárok iránti tisztelet hetét. Nem min ha ezen a héten kívül nem tisztelnék öregeinket, nem törődnének velük. A hét folyamán rendezett különböző akciókkal azonban fel akarják hívni a közvélemény figyelmét az idős emberek gondjai és problémái iránti megértés a szerető segílőkészség szükségességére. A szocialista társadalom nem menti fel a gyerekeket az alól a kötelességük alól, hogy törődjenek megöregedett szüleikkel. Nem menti fel őket, de egyre nagyabb segítséget nyújt nekik ebben, és mindent megtesz azért, hogy a különböző szolgáltatásokkal derűsebbé, gazdagabbá tegye azok életét, akik munkájukkal hozzájárultak boldog jele- niinkhöz. Hogy ez sikerüljön, mindenkinek tisztelettel, megértéssel kell viszonyulnia az idős emberek gondjaihoz. Csak így váltható valóra a hét rendezőinek nemes célkitűzése. CSIZMÁK ESZTER H a véletlen baleset, vagy betegség következtében megrokkan egy fiatal ember, bizony nem könnyű számára ismét beilleszkedni a közösségi életbe. Ü] szakmát traij járás: 102. Egyébként a fiatal rokkantak hat alapszervezetben (négy Bratislavában, egy Banská Bystricán, egy Kóficén], két ifjúsági klubban (Bratislava, Topoíöany (tőTÖRŐDNEK VELÜK kell tanulnia. És számtalan, addig nem tapasztalt problémával kell megküzdenie, hogy ismét megtalálja helyét az életben. Ezért megkülönböztetett figyelemmel törődik velük a Rokkantak Szövetségének Köziponti Bizottsága. A 15 és 35 év közöl ti rokkantak száma nem sok, de a legutóbbi felmérés tanúsága szerint bizonyos járásokban létszámuk sürgető követelményt jelez a törődést illetően. Néhány adat: Nővé Zámky-1 (érsekújvári J, járás: 127, nitrai (nyitmörülve öntevékenyen már érdekvédelmi szervezetet létesítettek. A Rokkantak Szövetségének Központi Bizottsága mellett szervezett érdekvédelmi testület Líška Jozef elvtárs vezetésével rendszeresen törődik tevékenységük irányításával. A testület a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságával megállapodást kötött a fiatal rokkantak hatékony támogatása érdekében, a munkabeli és társadalmi érvényesülés kérdéseiben, valamint más, a fiatal rokkantakat érintő problémakörben. A SZISZ KB ennek értelmében az egyik üdülőközpontban a Rokkantak Szövetségével közösen megszervezi a fiatal tisztségviselők tanfolyamon való iskoláztatását. Erre 30 fiatal tisztségviselőt hívnak meg. És ez csak a kezdet, az alap, melyre építve olyan folytatás következik, amely a fiatal rokkantakkal való törődés még hatékonyabb formája lesz. Egyébként az érdekvédelmi testület arra számít, hogy az illetékes járások vezető szervei a maguk hatáskörében mérlegelni fogják, mit tehetnének a fiatal rokkantak érdekében és javaslataikkal, eddigi tapasztalataikkal jelentkezni fognak. — haj — 1979
