Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1975-10-16 / 244. szám, csütörtök

B e l p o I i t lkai kom m eri t ä r A Vítkovicel Klement Gottwald Vasmű 4-es számú nagykohójánál dolgozó Zdenék Mánek szo­cialista munkabrigádjának felhívására a Klement Gottwald Oj Kohőműhöz beosztott František Ží- dek szocialista munkabrigádja új felajánlással válaszolt. Kötelezettséget vállalt, hogy a CSKP XV. kongresszusának tiszteletére és a hatodik ötéves terv irányelveinek biztosítására az egy tonna ki­olvasztott vas kokszszükségletét 1976 bán 510 kg-ra, 1980-ban pedig 475 kg-ra csökkentik. Az if­júsági munkabrigád tagjai az idén a tervbevett 527,19 kg-os kokszszükségletet már 514 kg-ra csökkentették, és az idei év első nyolc hónapjában 5225 tonna nyersvassal öntöttek többet. Fel­vételünkön František Pohl, a Klement Gottwald Oj Kohómü 4-es számú nagyolvasztójánál dolgozó szocialista ifjúsági munkabrigád D műszakának öntőmunkása ellenőrzi a nyersvas lecsapolását. (Felvétel CSTK — V. Svorčík] Megoldásra váró vízgondok A vízgazdálkodással kapcsolatos kérdések nemcsak hazánkban, de az egész világon egy­re jobban foglalkoztatják a szakembereket, így a gazdasági vezetőket is. A közelmúltban a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizott­ság plénuma is napirendre tűzte ezt a kérdést. Nern véletlenül. A kedvezőtlen hidrológiai fel­tételek miatt a kerületben a víztartalék egyen­lőtlenül oszlik meg. Míg pl. a Csallóközben a föld mélyében nagy mennyiségű jó minő­ségű ivóvíz van, a Nitra meg az Ipoly mentén és a Záhorien ebből nagy hiány mutatkozik. Ezért a kerületben bonyolult m"szaki megol­dásokkal távvízvezet ék-hálózattal igyekeznek a kérdést megoldani, illetve a lakosság ivóvíz­zel való ellátását biztosítani. Ez bizonyítja, hogy a kerületben az 1960—65-ös évben a hi­drológiai kutatásokra 15,7 millió, az 1966— 1970-es években pedig 82,6 millió és az ötödik ötéves tervidőszakban előreláthatólag már 120 millió koronát fordítanak. Nincs ok az elégedettségre Bár még nem hagytuk ma­gunk mögött az idei évet, a kerületben megvan az előfel­tétele annak, hogy eleget te­gyenek a párt XIV. kongresz- szusa határozatának, amely megszabja, hogy az ötödik öt­éves tervidőszak végére a ke­rület lakosságának 38,4 szá­zaléka vízvezeték-hálózatból kapja az ivóvizet. Az említett feladatot legalább 1 százalék­kal túlteljesítik. Több adat is bizonyítja, hogy nehéz volt az említett arányt elérni. Az 1966-os évben pl. csupán 124 település volt bekapcsolva a vízvezeték-hálózatba, az év vé­géig pedig már 283. Az ötödik ötéves tervidőszak éveiben te­hát a vízvezeték-hálózat a. ke­rületben másfélszeresével nö­vekedett. A legutóbbi választások óta 618 km hosszú vízvezeték-há­lózatot építettek meg a „Z“ akció keretében, s ezzel 104 000 lakos ivóvízzel történő ellátá­sát tették lehetővé. Ez dicsé­retes tény. A helyi és a vá­rosi nemzeti bizottságoknak a jövőben azonban jobban kell ügyelniük arra, hogy minden téren megtartsák az érvényes állami normákat. Ne fogjanak műszakilag nem teljesen meg­oldott létesítmények építésébe. Előfordult olyan eset, hogy a vízvezeték-hálózat megépítése után jöttek rá, hogy a rendel­kezésükre álló vízkészlet nem elég az egész település ellátá­sára. A kerületben az ivóvízzel va­ló ellátás kérdését távvízveze­tékek fokozatos megépítésével akarják megoldani. Ilyen lesz pl a Jelka—Galánta—Nővé Zárnky—Nitra és a Bernoláko- vo—Pezinok—Módra, valamint a Gabőíkovo—Nővé Zámky— Sahy—Levice közötti távvízve- zeték-hálózat. Az említettek megvalósítása nemcsak a szó­ban forgó városok ivóvíz-pro­blémáit oldja meg, hanem a környékükön levő települése­két is. Hogy fi távhálózat épí­tésére milyen nagy szükség van, azt igazolja az is, hogy míg pl. a trenčíni járásban a lakosság 48,7 addig a levicei járásban csupán 23,9 százalé­ka kap ivóvizet vízvezetéken keresztül. Nagy a lemaradás A városok rohamos fejlődé­se, lakosaik számának növeke­dése más téren is gondot okoz. Elsősorban is a szennycsator­na hálózatról van szó és nem utolsósorban a víztisztító ál­lomásokról, amelyekből minden igyekezet ellenére még mindig kevés van. Pedig a negyedik és az ötödik ötéves tervidő­szak alatt a kerületben e té­ren is figyelemre méltó ered­ményeket értek el. Míg pl. 1966-ban a kerületben 35 te­lepülés volt a szennycsatorna­hálózatra rákapcsolva, ez év végéig előreláthatólag már 45 település lesz, vagyis a rész­arány 11 százalékról 22,2 szá­zalékra növekszik. A .^“-ak­ció keretében a nemzeti bi­zottságok is 106 kilométer hosszú szennycsatornát építet­tek, és használatát 58 000 em­bernek tették lehetővé. Évről évre egyre több a szennyvíz, amelynek levezeté­sére a folyókat, patakokat használjuk. Ehhez természete­sen víztisztító állomásokra volna szükség. Ebben az ötéves tervidőszakban a kerületben 12 víztisztító állomást adnak át rendeltetésének, s ezzel szá­muk 31re növekszik. De sem ezek, sem pedig azok. ame­lyeket az ipari és a mezőgaz­dasági üzemek építenek, nem csökkentik jelentősebben a fo­lyók vizének szennyezettségét, mivel a szennyeződés már a kerület határain kívül megkez­dődik. Ezt a kerületben még nagyobb mértékben fokozza a leapoldovi Slovlik, a bošanvi Bőrfeldolgozó Üzem, a Salai Duslo, a štúrovói Dél-szlová- kiai Cellulóz- és Papírgyár, va­lamint a trenčíni városi ipari komplexum. A szennyeződést előidéző üzemek, vállalatok bírságot fizetnek, amelynek egy részét víztisztító állomások építésére lehet felhasználni. Ez eddig rendben is volna, ám annál kevésbé van rendben, az, hogy a kerületben az egészségügyi célokat szolgáló vízgazdálko­dási beruházások terén az ötö­dik ötéves tervidőszakban 135 millió korona lemaradás mu­tatkozik. Mit sem segít ezen az a tény, hogy a nyugat-szlo­vákiai víz- és szennycsatorna- feltigyelőség beruházási fel­adatait maradéktalanul teljesí­ti, sőt az év végéig 95 millió korona többletmunkát végez­nek el. Tisztaság, takarékosság Amint tehát látjuk, a víz így is, úgy is gondot okoz. A föld mélyéből nehéz annyi vizet a felszínre hozni, hogy a lakos­ság ivóvízellátása zavartalan legyen, hogy az üzemekben se legyen belőle hiány. Ám a szennyvíz és a folyók túlságos szennyeződése is hasonló ne­hézségeket, gondokat okoz. Megoldást lehet és kell Is ta­lálni. Főleg az üzemekben szükséges a vízzel gazdaságos- sabban bánni és a lehető leg­nagyobb mértékben csökken­teni szennyeződését. Ma már ez a kérdés is megoldható. Éppen ezért ügyelni kell erre, mert az egyes vízterületek szennyeződése elérte a kriti­kus pontot. Az új, épülő üze­meknél nem szabad másodren­dű kérdésként kezelni a víz­tisztító állomások építését, és azt lehetőleg az üzemmel pár­huzamosan kell átadni rendel tetősének. Ami pedig az ivóvizet illeti, a lakosságnak takarékoskod­nia kell vele. Bármilyen fur­csán hangzik Is, az ivóvíz a mai körülmények között a drága folyadékok közé tarto­zik. S hogy magunk is köny- nyítsünk gondunkon, illetve *17 ivóvízhiányon, ott ahol ar­ra lehelőség van társadalmi munkával, a ,,Z“-akció kereté­ben igyekezzünk a kérdést megoldani. Jő lesz ezt szem előtt tartani az elkövetkező időben, de különösen akkor, amikor a nemzeti bizottságok a választási programjavaslat elkészítéséhez foenak hozzá. NÉMETH JÁNOS Tisztelettel, megértéssel Az egyre sokoldalúbb egészségügyi és szociális gondos­kodás, az emelkedő életszínvonal eredményeképpen az ntóbbi évtizedekben nagyon megváltozott társadalmunk korösszetétele. Míg 1950-ben a 65 évesnél idősebbek száma nein egészen egy millió volt, vagyis az egész népesség 7,8 százaléka, a 20 év múlva megtartott népszámlálás adatai szerint már több mint másfél millióra emelkedett a 65 éven túliak száma, ami az összlakosság több mint 11 szá­zaléka. Az időskorúak számának gyarapodása örömmel tölt el bennünket, de egyúttal sok új feladatot és kötelességet ró egész társadalmunkra. s Államunk nagy ügyeimet szentel az idősebb polgárok­nak. A gondoskodás egyik formája a nyugdíjak folyósítá­sa, amelyet ma egy bizonyos korhatár elérése után ki­vétel nélkül mindenki megkap. A nyugdíjbiztosítási rend­szer is egyre tökéletesedik. Januártól több mint 3 millió nyugdíjasnak az eddiginél nagyobb összeget hoz majd ha­vonta a postás. A rendszeres nyugdíj biztonságérzetet ad az idősebbeknek, de távolról sem jelenti a róluk való gon­doskodás egyedüli formáját. A nyugdíjkorhatár elérése, a munkahelytől, a munkatár­saktól való elszakadás nagy változást hoz az emberek életébe. Ezt sokan nehezen viselik el, úgy érzik, fölösle­gessé váltak, elvesztik életkedvüket. Ezért szükséges, hogy az idősebbek egészségi állapotuknak megfelelő tevékeny­séggel hozzájárulhassanak közös építőmunkánkhoz, ne ma­radjanak magukra, érezzék, hogy törődnek velük, érdek­lődnek gondjaik iránt. Számtalan lehetőség kínálkozik ké­pességeik kihasználására, tapasztalataik kamatoztatására. Valanfikor úgy vélekedtek, hogy a tétlenség, a nyugodt pihenés meghosszabbítja az életkort. Orvosok, pszicholó­gusok a megmondhatói, milyen rendkívül sokat jelent az idősebbek számára a hasznos elfoglaltság. Államunk szí­vesen fogadja a nyugdíjasok segítségét volt munkahelyü­kön, hiszen köztudott, hogy sok üzemünk, vállalatunk mun­kaerőhiánnyal küzd. Természetesen nem inindenkiuek áll módjában, hogy to­vább dolgozzon. Az évek múlásával pedig egyre több olyan egészségi és szociális problémájuk akad az idős emberek­nek, amelyet egyedül nem képesek megoldani. A szocia­lista társadalom szociálpolitikájában erről sem feledkezik meg, olyan feltételeket alakít ki, hogy senki se maradjon magára gondjaival, problémáival. Említsük meg a szociális otthonokat, a nyugdíjasok klubjait, az egyre jobban meg­szervezett házi szociális gondoskodást. Bár az utóbbi szol­gáltatásnak fokozott figyelmet szentelünk, nem lehetünk elégedettek a mai helyzettel. Becslések szerint a 65 éves­nél idősebbek mintegy 3 százaléka szorul rá arra, hogy naponta meglátogassa őket valaki, segítsen a háztartási munkákban, ügyes bajos dolgaik intézésében. A nemzeti biznttságokon kívül ezen a téren pótolhatatlan kezdemé­nyezést fejtenek ki a Vöröskereszt szervezetei, de még sokkal több önkéntes gondozónőre lenne szükség. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az idősebbek sok esetben nem tudják, mi jár nekik, mire van joguk, nem igazodnak el a szabályok, rendeletek útvesztőjében. A Vö­röskereszt fővárosi szervezete ebből kiindulva 1970-ben nyugdíjas tanácsadót szervezett. Az ötlet nagyon hasznos­nak bizonyult, az orvosból, jogászból, szociális dolgozók­ból álló bizottság fogadóórái iránt rendkívül nagy az ér­deklődés. Jő lenne, ha ezt a szolgáltatást más városokban és falvakban is bevezetnék. Még egy figyelemre méltó kezdeményezés fűződik Bra­tislavában a Vöröskereszt szervezethez. Az idén rendezik meg másodszor az idősebb polgárok iránti tisztelet hetét. Nem min ha ezen a héten kívül nem tisztelnék öregeinket, nem törődnének velük. A hét folyamán rendezett különbö­ző akciókkal azonban fel akarják hívni a közvélemény figyelmét az idős emberek gondjai és problémái iránti megértés a szerető segílőkészség szükségességére. A szo­cialista társadalom nem menti fel a gyerekeket az alól a kötelességük alól, hogy törődjenek megöregedett szüleik­kel. Nem menti fel őket, de egyre nagyabb segítséget nyújt nekik ebben, és mindent megtesz azért, hogy a kü­lönböző szolgáltatásokkal derűsebbé, gazdagabbá tegye azok életét, akik munkájukkal hozzájárultak boldog jele- niinkhöz. Hogy ez sikerüljön, mindenkinek tisztelettel, megértéssel kell viszonyulnia az idős emberek gondjaihoz. Csak így váltható valóra a hét rendezőinek nemes célki­tűzése. CSIZMÁK ESZTER H a véletlen baleset, vagy betegség követ­keztében megrok­kan egy fiatal em­ber, bizony nem könnyű számára ismét beilleszked­ni a közösségi életbe. Ü] szakmát traij járás: 102. Egyébként a fiatal rokkantak hat alapszervezetben (négy Bratislavá­ban, egy Banská Bystricán, egy Kó­ficén], két ifjúsági klubban (Bratisla­va, Topoíöany (tő­TÖRŐDNEK VELÜK kell tanulnia. És számtalan, addig nem tapasztalt problémával kell megküzdenie, hogy ismét megtalálja helyét az életben. Ezért megkülön­böztetett figye­lemmel törődik velük a Rokkan­tak Szövetségének Köziponti Bizottsá­ga. A 15 és 35 év közöl ti rokkantak száma nem sok, de a legutóbbi fel­mérés tanúsága szerint bizonyos járásokban létszá­muk sürgető köve­telményt jelez a törődést illetően. Néhány adat: Nő­vé Zámky-1 (ér­sekújvári J, járás: 127, nitrai (nyit­mörülve öntevéke­nyen már érdekvé­delmi szervezetet létesítettek. A Rokkantak Szö­vetségének Köz­ponti Bizottsága mellett szervezett érdekvédelmi tes­tület Líška Jozef elvtárs vezetésével rendszeresen törő­dik tevékenysé­gük irányításával. A testület a SZISZ Szlovákiai Köz­ponti Bizottságá­val megállapodást kötött a fiatal rokkantak haté­kony támogatása érdekében, a mun­kabeli és társadal­mi érvényesülés kérdéseiben, vala­mint más, a fiatal rokkantakat érin­tő problémakör­ben. A SZISZ KB ennek értelmében az egyik üdülő­központban a Rokkantak Szövet­ségével közösen megszervezi a fia­tal tisztségviselők tanfolyamon való iskoláztatását. Er­re 30 fiatal tiszt­ségviselőt hívnak meg. És ez csak a kezdet, az alap, melyre építve olyan folytatás következik, amely a fiatal rokkan­takkal való törő­dés még hatéko­nyabb formája lesz. Egyébként az érdekvédelmi tes­tület arra számít, hogy az illetékes járások vezető szervei a maguk hatáskörében mér­legelni fogják, mit tehetnének a fia­tal rokkantak ér­dekében és javas­lataikkal, eddigi tapasztalataikkal jelentkezni fog­nak. — haj — 1979

Next

/
Thumbnails
Contents