Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-12 / 41. szám, Vasarnapi Új Szó
Dél-jemeni tájakon OUUNRK i MOTTÖ: A víztől elmúlik a szomjúság, az olajtól pedig a szegénység, (ismert atleni aioriznia.) A denben van a legrégibb ipartelep, sólepárló és természetesen ott van az ország legnagyobb gazdasági létesítménye, a hatalmas kikötő, Adenben vannak az üdítőital-gyárak, a textilüzemek, az idő tájt ott épült a cigarettagyár és a dohánygyár, már régóta termelt az alumíniumfeldolgozó és a festékgyár, dolgozott az olajütő. És mint egy bevehetetlen erőd, az öböl fölött ott trónolt az egyetlen nem államosított nagyvállalat, a British Petroleum gigantikus tartály- rendszere. A BP, ahogy mondják, BIPI, kivételével az olajipar és kereskedelem is állami kézben van, a Nemzeti Olajtársaság irányítása alatt. Most a nemzeti reménységek és illúziók egyik fellegvárába, az olajtársaság székházába indulunk. A vállalatot 1969. november 27-én alapították, a külföldi monopóliumok államosításával. Átvette a Shell, a CALTEX, a Mobil és az ESSO érdekeltségeit, de érintetlenül hagyta a legnagyobb monopólium, a BP javait. — Miért került sor az államosításokra ? — kérdeztem a vállalat igazgatóját. — A gyarmati uralom alatt a külföldi tőke irányította az olajelosztást, és „megszokta“, hogy eközben ne csupán kereskedelmi megoldásokat alkalmazzon. Az államosításra került nagy- vállalatok ehhez a módszerhez ragaszkodtak a függetlenség után is. Legális és illegális ügynökhálózatuk segítségével végezték az értékesítést, és ahol lehetett, gáncsolták a népi erőfeszítéseket, megmozdulások, társadalmi vállalkozások sikerét. Az államnak sem adtak hitelt, — erre csak a tőkés vállalatok számíthattak. Korszerűtlen üzemszervezésük nem nyújtott létbiztonságot a munkásoknak, akiket egyébként veréssel fegyelmeztek. Az állami társaság megalakítása Után kölcsönökkel támogatta az olajelosztó szövetkezeteket, meghatározta a haszonkulcs maximumát, kidolgozta az olajelosztó szövetkezetek működési rendjét és teljesen rájuk bízta az olaj élosztását, kikapcsolva és felszámolva egyúttal az ügynökrendszert, a protekciózást, véget vetett a személyi kapcsolatok mindenhatóságának. Az állami céget az elnök-igazgató ké iseli, aki a hattagú igazgató tanács élén áll. A tanácsba két munkást is delegáltak. A többi tagok szakemberek: vegyészek, kereskedők, olajgépészek, pénzügyi vezetők. — Milyen közvetlen anyagi haszonnal jár az államosítás? — Semmilyennel. Ráfizetéses államosítás volt ez. A Shell adósságai például 6000 dinárral meghaladták a telep leltári értékéti Birtokba vett épületek, berendezések értéktelenek, elavultak voltak — az államosítás csak a belső piacot, a belső olajelosztást befolyásolta. Hiszen az államosítással együtt örökölte a vállalatok terheit is. Most körülbelül évi félmillió dinár jövedelmet fizettünk be az államkasz- szába. Ezenkívül számolnunk kell természetesen az adójövedelmekkel és más, közvetett utón lefölözött pénzekkel is. — Milyen olajjal dolgozik az új társaság? állam függ a monopolistáktól, htszen csak a monopóliumok olaját dolgozza fel, azt forgalmazza! — Nagyjából valóban ez a helyzet. De a kikötő évekig tartó pangása miatt nem tudunk változtatni azon, hogy a Könnyek Kapuja előtt sokkal kevesebb hajó áll meg üzemanyagért, mint eddig. Aden hosszú ideig a világ legnagyobb üzemanyagszolgáltató kikötője volt, most a második helyre szorult, New York mögé. De ne gon dolja, hogy az államosítás csupán egy kereskedelmi vállalatot hozott létre! Ml irányítjuk, hangoljuk össze az ország területén folyó olajkutatásokat, ez pedig roppant felelősségteljes munka. — Milyen stádiumban vannak az olajkutatások? Pálmákkal szegélyezett út vezet Lehedzs kormányzósági székhely felé — Importolajjal. A BP-től vásároljuk. Ezt a társaságot nem államosítottuk, így a BP látja el a szabadkikötőket is. Az 1971—72-es gazdasági évben majdnem 39 és fél millió im- perialgallon forgalmunk volt. Lehetett volna több is, de szállítónk, a brit társaság csak félgőzzel hajlandó dolgozni. Finomítójának évi teljesítménye manapság már eléri a 8,6 millió tonnát, de jóidéig csak 4 milliót termelt évente, a kereslet csökkenésére hivatkozva. A raktárak félmillió tonna üzemanyag tárolására is elegendők, de sokáig majdnem teljesen üresen álltak. — Vagyis: államosították az olajipart, hogy a fogyasztók és a kisvállalkozók, a szövetkezetek ne függjenek a tőkés tulajdonosoktól. Most az — A szeizmikus jellegű felmérések befejeződtek, és mondhatom, biztatóak. Most a geológiai elemzéseket folytatjuk. Lehet, hogy mire ez az interjú napvilágot lát, már sokkal előbbre leszünk, már konkrét eredmények is születnek. A vállalat fenntart egy oktatási irodát kutatók, geológusok számára, és összefogja, irányítja az országban tevékenykedő nyolcvan kutató munkáját. Erre a célra egyébként a haszonnak egy meghatározott, nagyon jelentős részét fordítjuk, amit az állam is tetemes összegekkel told meg. De természetesen nem mondunk le a külföldi segítségről sem. Dolgoznak itt a SONOTRA, a S1ABCO vállalat kutatói, és delegált Jemenbe geológus-missziót az ENSZ is. Román, szovjet és kínai geológusok tevékenykednek az ország meghatározott régióiban és van kutatási szerződésünk az angolokkal is. Bérmunkáról van szó: ingyen pillanatnyilag (1973) csak a kínai szakértők dolgoznak. — Nem vonják be a kutatásokba a nemzeti tőkét? — A kereskedők okosak és gyávák. Az olajüzlet óriási befektetéseket igényel — ennyit ők nem szívesen kockáztatnak. És valószínűleg nem is nagyon rendelkeznek ilyen összegekkel. Hiszen egy olajkút költsége kétmillió dinár körül van — ennyi pénz pedig helyben nincs. Ezt csak erős államok vagy nagy tőkés vállalatok tudják előteremteni, azok is állami támogatással — az ő államuk támogatásával. Nekünk most a kutató kedv fellendítése a feladatunk, az a célunk, hogy minél előbb felszínre hozzuk az olajat. — Bizonyos, hogy van itt olaj? — Biztos. Addig fogjuk kopogtatni a földet, amíg meg nem találjuk. Szükségünk van rá. Az egész Arabfélsziget tele van olajjal. Pont nálunk ne lenne? Előbb utóbb a szemünk előtt lesz, a felszínen lesz. — És mit tesznek vele? Feldolgoz- zák? Eladják? Mennyiben fogja megváltoztatni az ország helyzetét, lehetőségeit? — Tudom mire gondol, sokan megkérdezték már tőlünk, hogy ha „tulajdonosok“ leszünk, tehát az olaj birtokába kerülünk, akkor is megtartjuk e jelenlegi határozott, forradalmi elkö- telezettségű politikai irányvonalunkat. Kijelenthetem, hogy ha lesz olajunk, bárkinek eladjuk. (Ez a mondat fél évvel az 1973-as „olajcsata“ előtt hangzott el!) De akkor is fellépünk mindenféle reakció ellen, jóllehet akkor sem leszünk támadó fél semmi léié konfliktusban. És hiszek abban, hogy az olaj nem fog oly módon „lecsillapítani“ bennünket, hogy annak az ellenség örülhessen ... Persze lehetőséget kapunk ezzel korszerűbb, átgondoltabb, konszolidáltabb gazdaságpolitika folytatására is, — és ez lesz az egyik legfontosabb nyereségünk. — Befejezésül csak azt kérdezem meg, hol tanulta az olajszakmát? — Természetesen a konkurrens cégnél. a British Petróleumnál. Tizennyolc évig dolgoztam ott, majdnem minden osztályon megfordultam. Tanárképző főiskola és tanári munka után kerültem az angol vállalathoz. A Nemzeti Olajtársaság persze akkor lesz igazán gazdasági hatalom, ha „nemzeti olajjal“ tud dolgozni, gazdálkodni, kereskedni. KRAJCZÁR IMRE A Kráter: Aden legsűrűbben lakott része Mecset a Kráterben
