Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-12 / 41. szám, Vasarnapi Új Szó
A társadalmi munka nem öncélú! KIHASZNÁLTÁK A NYARAT Az Orecliavá Fotóin (Diőspatonyi) Efsz mellett működő SZISZ-szervezet tagjai többségükben szövetkezelí dolgozók és középiskolások. Tevékenységük fölött: a helyi pártszervezeten kívül a szövetkezet is védnökséget vállalt. Az együttműködés kitűnő, hiszen a fiatalok a szövetkezel legjobb dolgozói közé tartóznák, élen járnak a mezőgazdasági munkák végzésében. így volt ez az idei nehéz aratáskor is, amikor a SZISZ-tagok a kombájnokén. traktorokon, szalmagyűjtőkön szorgoskodtak, hogy az ígéretes termés mielőbb a raktárakba kerüljön. Kalmár János eísz-elnök elismerően nyilatkozott a fiatalok nyári aktivitásáról. Pihenni most sincs idejük, mert a cukorrépa és kukorica betakarítása sem tűr halasztást. A növénytermesztésbon dolgozó fiatalok elhatározták, hogy az klei őszi munkálatoknál a lehető legkisebbre csökkentik a veszteséget, a gépek szakszeű kezelésével pedig megakadályozzák a fölösleges időkieséseket. Ugyancsak értékes felajánlásokkal köszöntik pártunk XV. kongresszusát az állattenyésztésben dolgozó fiatalok is. Vállalták többek közt, hogy a korszerű takarmányozási rendszer maximális kihasználásával tovább növelik a tejhozamot és a hústermelést. A nyári hónapokban bizonyos fokig „elcsendesedett“ SZISZ-élet ismét fellendült. Már teljes ütemben folynak az előkészületek az eszmei-politikai oktatás megnyitására, az ifjúsági klub is zajosabb. A politikai oktatásban a pártszervezettől kap hathatós segítséget az ifjúsági szervezet. A jól felszerelt ifjúsági klubban beszélgetéseket terveznek idős párttagokkal, az ellenállási harcok résztvevőivel, továbbá teadélutánok, író—olvasó találkozók szerepelnek programjukban, örvendetes, hogy a fiatalok közül egyre többen látogatják a községi könyvtárat, megnőtt az érdeklődés a politikai irodalom iránt is. Már jól bevált szokása a diőspatonyi fiataloknak, hogy valamennyi községi rendezvényen műsort adnak. A SZISZ vezetőség fiiért elhatározta, hogy újjászervezi az ifjúsági zenekart, amely fellépéseivel színesebbé teheti majd a műsorokat és a rendezvényeket. A hangszerekkel nincs gondjuk, már csak a fiatalokon múlik, mikor kezdenek hozzá a gyakorláshoz. Idén a falufejlesztésből is derekasan kivették részüket. A kultűrház mögött parkot létesítettek, be ka peso lódtak a járdák, községi utak, a tűoltószertár slb. építési munkálataiba. Természetesen a jövőben is segítenek, ha szükség lesz rá. A diőspatonyi fiatalok nyara tehát hasznos és értékes munkával s az őszi és téli tervek kovácsolásával telt el. SVINGEK ISTVÁN Laboratóriumban (A ČSTK felvétele) Csuprai Jolán munkabére B09 korona veit d'itt alkalmazkodni a mi időbeosztásunkhoz. Ezért naponta esak hót órát dolgozhat tünk. De akkor nem reggeliztünk. Megszerveztük a szabad idő okos és célszerű felhasználását. Annak ellenére például, hogy a törzskar még azt a lehetőséget sem biztosította, hogy bejussunk a társalgóba. Mi tehát elmentünk az Állat- kertbe, felsétáltunk a Slavínra, elmentünk a fürdőbe fürdőzni. Viszont kialakult bennünk a tapasztalaton alapuló elhatározás, hogy máskor ilyen munkát nem vállalunk, hiszen a munka nem lehet csak öncélú... Nem túlzók amikor azt állítom, hogy rosszul szervezték meg a nyári társadalmi munkát, mert hiányzott a nevelő hatás. Illetve létezett ilyesmi, csak ellenkező előjelű. Csömör István, igazgatóhelyettes: — Meglátogattam a bri- gádosokat. Tapasztalatom, hogy az elszállásolás, az étkeztetés sem volt hiba nélküli. Komoly probléma volt, hogy a törzskar nem tartott fegyelmet. Olyat, mint a mieink. Példa: éjfélkor arra ébredek, hogy „egyéni kirándulók“ érkeznek. A hangokból könnyen megítélhettem: ittasan. És sok-sok ilyen példát idézhetnék. Sípos Béla, tanár: — Amikor meglátogattam brigádosainkat, városnéző sétákat szerveztem számukra, hogy hasznosan töltsék szabad idejüket. Megnéztük a város történelmi nevezetességeit. Ogy általában azonban elmarasztalom a szervezőket, mert bizonyos összehasonlítási alappal rendelkezem, hiszen annak idején, Púchovon, az Ifjúsági Gát építésénél magam is brigádos voltam A különbség: ég és földi Igaza van, nem volt sablonos ez a társadalmi munka. Bungyi András diák, a SZISZ iskolai szervezetének elnöke: — Szeretnék egy régi sláger szavaival válaszolni: Csak a szépre emlékezem... De nem tehetem. A munka nem volt nehéz. Viszont a koszt gyenge veit. Egyébként nem minden éjjel ébredtem visongásokra. Nem tartom magam kispolgárnak, nem vagyok szentimentális, de a környezetre így utólag is csak annyit mondhatok, hogy ami sok, az sok, hiszen léteznek szocialista erkölcsi normák is! Csuprai Jolán, diáklány: — Nem vagyok túlzottan anyagias, de véleményem szerint azzal is törődni kellett volna, hogy ha már dolgozunk, ne esak lazsáljunk, do keressünk is. Én (ifi!) korona munkabért kaptam. Ügy mondják, hogy a maximum körüli. És a rendkívüli kiadások? Ügynevezett külön- kosztot kellett vásárolni, mert ha reggeliztünk, nem dolgozhattunk, és így tovább... A környezetet persze szokni kellett, de utóvógre nem minden órában „ejtettek le“ az emeletről üres üvegeket, csak estefelé ... Máskor inkább a konzervgyárba vagy a földművesszövet kőzetbe megyek bri gédmunkát kérni. Kuczinanu Tibor véleménye: — Másképpen kel I az ilyesmi! megszervezni! Kuczmunn Tibor, diák: — Csak a tanáraink törődtek velünk. A törzskar mintha nem is létezett volna. Tény, hogy még az egészségügyi gondoskodást sem szervezte meg. Amikor egyik társunk megbetegedett, még azt sem tudták megmondani, hogy kihez, hová, melyik orvoshoz forduljunk. Mi gondoskodtunk a kórházba szállításáról. Valaki azt mondta, hogy a betegség magánügy. És ugyanez a valaki azt mondta, hogy a munka, maga a puszta munka is nevel, ne okoskodjak, csak dolgozzak: szorgalmasan. Ogy éreztem magam, mint akit valamilyen falanszterbe akarnak kényszeríteni. Szerencsére-nem tartott sokáig. Sem az érzés, sem a brigádmunka. Megtanultam, hogy másképpen kell a« ilyesmit megszervezni. * % * És már az iskola udvarán sétálgatunk. A három diák és én. Próbáljuk közösen megfogalmazni a tanulságokat. — Nem szabad elkendőzni a hibákat, mert akkor csak önmagunkat áltatjuk. Ha így tennénk, az volna esak igazán hiba. — A magatartás egyéni, de az egyén magatartása a közösségben nem lehet csupán magánügy, főleg ha ellentétes a már kialakult szocialista er köicsi normákkal. Érdekes f ma. Beszélgetés formájában megvitatható valamelyik ifú sági gyűlésen. Cím: Mi, és meci dig magánügy? — Komoly probléma, hogy nem tudunk szervezni. Ennek ellenére sem mondhatunk le arról, hogy megtanuljunk jól szervezni. A városban rengeteg „Z“-akeióban tervezett létesítményt építenek. Mindahány úgynevezett iskolája le hét a fiatalok szervezőkészsé gének. — A munka, do főleg a tár , sadalmi munka, sohasem lehet csak öncélú. Az emberek legtöbbjében megvan az önzetlen tevékenységi készség, csak teret, buzdítást kíván. Es olyan erkölcsi légkört, amelyben kettős a munka haszna: a közösség javát szolgálja, mint érték, az eigyén javát szolgálja, mint jövedelem és nevelés forrása. Kedves, régi ismerősöm másnap megint megszólított az utcán. — Tudom, hogy járt az iskolában ... — Beszélgettem néhány tanárral, néhány diákkal. — Ugye, hogy a téma, me lyet említettem, egyáltalán nem sablonos? — Bizony az. Mégpedig a javából, mert mintájára, formájára olyan, amiből tanulni lehet. Legyintett és elment. Nem várta meg, hogy megmagyarázzam: éppen azért olyan, ami újságba kívánkozik. HAJDÚ ANDRÁS A szerző felvételei Kedves, régi ismerősöm szólított meg Zeliezovcén JZselí- zen) az utcán. — Akar egy jó cikket írni? — Hogyne! — Akkor írja meg, hogy a gimnazisták a nyáron Bratislavában brigádoztak, illetve, társadalmi munkát végeztek... — Bocsánat, ez esetleg csak hír, tudósítás lehet, hiszen ma már az ilyen . munka . .. hogy is mondjam csak? Általános jellegű, tehát sablonos. Csakhogy ez nem volt sablonos! Higgye el! Elhittem, s most itt, a Zselízi Magyar Tannyelvű Gimnázium igazgatói irodájában már ötödször olvasom a szűkszavú jelentést: „A nyári vakáció idején, július hónapban a SZISZ iskolai szervezetének 39 tagja három pedagógus vezetésével Bratislavában brigádmunkán vett részt. Ledolgoztak 5878 órát. Egy szabad szombaton rendkívüli műszakot szerveztek, melynek munkabérét, t>42 koronát, a Szolidaritási Alap folyószámlájára befizették.“ Az ajtó nyitva, egyedül üldögélek az irodában. Elolvashatom hatodszor is a jelentést, és gondolkodhatom azon, hogy miiven kérdések alapján fogok többet tudni erről a társadalmi munkáról. Visszacseng fülemben a figyelmeztetés: „Csakhogy ez nem volt sablonos! Higgye el! Ez nem volt sablonos ..! Nem volt sablonos ...!“ A csengő §zünetet jelez. Hallom: sorra nyílnak az ajtók, ki >önnek a tanárok, nyomukban a diákok, felerősödik a zai, a zsibongás. Közeledő léptek nesze hullik. Nem tétovázhatok, megkezdem a beszélgetést erről a témáról. — Nem volt sablonos ez a brigádmunka — mondom, mint aki sejtetni akarja, hogy többet tud, mint amennyit a szűkszavú jelentés mond. És már csak annyi a dolgom, hogy lejegyezzem a véleményeket. Csudái Irén, tanárnő: — Örömmé! mentem oda a diákokkal. Máskor azonban már meggondolnám ... Szóval, nem szívesen nyilatkozom. Rengeteg problémánk volt. Modern diákotthonban szállásoltak el bennünket, a kilencedik emeleten. Ott csak mi laktunk, mi zse- ’íziek. Más csoportoktól azonban nem különülhettünk el teljesen. Másokra viszont csak ennyit mondhatok: Kár, hogy* nem feleltünk meg egymás ízlésének. Erkölcsi ízlésre gondolok . .. Azután a munka megszervezése sem volt probléma nélküli. Választhattunk: ha reggelizünk, nem dolgozhatunk eleget, ha ebédelni is akartunk, még kevesebbet dolgozhatunk .. Mi igyekeztünk jól dolgozni, helyes magatartást tanúsítani, do mások ösz- sze tévesztették a szabadságot a szabadossággal. Ha szóltunk, így figyelmeztettek: Ez magánügy! Nem is mondok többet. .. Dubanická Márta, tanárnő: — A konyha személyzete nem iuBungyi András, a SZISZ iskniai szervezetének elniike ‘ 4 , [*_. ’ j -v _ ^ w jjj j/ • ^ . I ; > : •