Új Szó, 1975. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1975-10-12 / 41. szám, Vasarnapi Új Szó
ÉS A GAZDASÁGI VERSENY Az enyhülés ellenzői napjainkban is azt hang goztatják, hogy a Szovjetuniónak a békés egymás mellett élésre irányuló politikája nem egyéb, mint konjunkturális megfontolás, a világpolitikai erőegyensúly következménye. De majd ha a Szovjetunió, a szocialista világ gazdasági téren maga mögé utasítja a nyugati világot — mondják —, akkor az erő lesz a Szovjetunió fő politikai érve. Ezek a megállapítások légből kapottak, semmi közük a valósághoz. A béke, a békés egymás mellett élés politikája a Szovjetunió elvi, követ kezetes és állandó politikai irányvonala. Lenin már a szovjethatalom legelső napjaiban kijelentette: „Mi elvetjük mindazokat a pontokat, amelyek rablásokról és erőszakról szólnak, de örömmel elfogadjuk mindazokat a pontokat, amelyek a jószomszédi v>szony feltételeit és a gazdasági megállapodásokat tartalmazzák; ezeket nem vet hetjük el.“ A Szovjetunió, mint azt egész története bizo nyitja, mindig is a békés együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok elvét követte. A gazdasági elvtől vezéreltetve 1922 tavaszán Genova pályaudvarát újságírók hada ostromolta. Egyebek közt Szovjet-Oroszor- szágból is érkezett ide különvonat: ez volt az első nemzetközi fórum, amelyre szovjet delegáció Is meghívást kapott. A konferencián huszonkilenc állam képviselőinek számos olyan gazdasági és pénzügyi kérdést kellett megoldaniok, amelyek Közép- és Kelet-Európát érintették. Fantasztikus gyorsasággal rémhírek terjedtek el arról, hogy a bolsevikok „ármányosan fel akarják robbantani" a burzsoá béke alappilléreit. A rémhíreket koholmányok és félremagyarázások áradata kísérte. 1922. április 14-én Lenin a New York Herald tudósítójának adott interjújában a következőket mondta: „Ennek a konferenciának kizárólag a gazdasági elvtől kell vezéreltetnie magát... Oroszországnak szüksége van a burzsoá államokkal folytatott kereskedelemre. A burzsoá államok viszont jól tudják, hogy Európa gazdasági élete nem rendezhető Oroszország nélkül. Ám mélysé gesen tévednek azok, akik Genovában megalázó feltételeket akarnak diktálni az orosz delegációnak ... Nagy ostobaságot követnek el a burzsoá kormányok, ha ilyen hangot akarnak megütni Oroszországgal, szemben A szovjet delegáció Genovában átfogó programot terjesztet elő a leszerelésre és a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködésére A nyugati világ ezt nem fogadta el, hanem gazdasági blokáddal válaszolt, mert arra számított, hogy az éhség és a gazdasági bomlás szorításában megfojtja a szocializmust. Kétségtelen, hogy az ilyesfajta számításoknak volt némi alapjuk: a szovjethatalom alacsony fejlettségi szintű gazdasággal rendelkező országot vett át örökül, s a háború — előbb az imperialista világháború, majd a polgárháború — hét éve még a háború előtti alacsony színvonalhoz képest is messze visszavetette a népgazdaságot. Az első szocialista állam sehonnan »sem remélhetett támogatást és segítséget: ellenséges kapitalista államok vették körül. A szocializmus építését sem volt honnan tanulnia — az emberiség történetében Szovjet-Oroszország lépett elsőként a szocialista átalakulás útjára. A hatalomra került burzsoázia, Lenin szemléletes megállapításával élve. „kipróbált járművet, jó előre elkészített utat, már előbb kipróbált mechanizmusta kapott örökül, a fiatal szocialista gazdaságnak viszont nem állt rendelkezésére „sem fármű, sem út, egyáltalán semmi, amit már előbb kipróbáltak volna“. Az ellenséggel vívott elkeseredett harcban kellett megteremteni az új társadalom „mechanizmusait“ és megépíteni a gazdasági haladás „út- ját“. A szovjetország történetének csaknem egy- harmada elveszett az alkotómunka szempontjából: a ráerőszakolt véres és pusztító háborúkban teltek el az évek. A Szovjetunió ennek ellenére óriási utat tett meg néhány évtized alatt gazdaságának kiépítésében. A két rendszer békés versenye, amit a genovai konferencián javasolt a Szovjetunió a Nyugatnak, a maga objektív törvényei szerint fejlődött. A szovjet gazdaság gyors haladását nem tudták megakadályozni sem két világháború rettenes pushztításal, se ma hosszan tartó poli-i kai elszigeteltség, sem a gazdasági blokád. A Szovjetunió külső segítség nélkül építette fel nagyiparát, és már 1929 és 1941 között, három ötéves terv teljesítésének eredményeképpen, ipari nagyhatalommá vált: gazdaságii.,g teljesen füg getlenné tette magát a tőkésországoktól. A borúlátó előrejelzések ellenére a tervben kitűzött határidőknél korábban kezdtek üzemelni olyan ipartelepek, mint a magnyitogorszki, az' ural-kuznyecki, felépültek olyan vízi erőművek, mint a Dnyeprogesz, a termelés szolgálatába állították Karaganda és Hibin természeti kincseit, a Volga-mellék és az Ural olajál. Azokban az években így állt a kérdés: vagy sikerül a Szovjetuniónak a legrövidebb idő alatt modern ipart teremtenie, vagy vereséget szenved. A szocializmus ipari és mezőgazdasági alapjának gyorsított ütemű fejlesztése nem öncél volt: a Szovjetuniónak erőre volt szüksége ahhoz, hogy állni tudja a párharcot az imperialista reakcióval, amely tovább szövögette a bolseviz- mus kiirtásának tervét. Fejlett társadalmi termelésre azért is szükség volt, hogy megkezdődhessen azoknak az igen nagy társadalmi feladatoknak a megoldása, melyeket a szocialista állam maga elé tűzött. Napjainkra a Szovjetunió felemelkedett a gazdasági és a társadalmi haladásnak azokra a magaslataira, melyeknek a szocializmus építésén fáradozó első nemzedék elérendő távlatoknak tekintett. A Szovjetunióban nincsenek válságok, a társadalmi termelés töretlenül és megállás nélkül növekszik. Nincs munkanélküliség — csak a legidősebbek emlékeznek rá. milyen Is az voltaképpen —, nincs infláció, a legfunlosabb közszükségleti cikkek ára, a közlekedési viteldíjak a lakbér évtizedek óta változatlan, a dolgozók keresete viszont tervszerűen emelkedik. Az első szovjet ötéves tervidőszakban, amikor amerikai szakemberek megismerkedtek egy szovjet gyártmányú, univerzális esztergapaddal, nagy elismeréssel szóltak műszaki jellemzőiről és meg kérdezték: — Miféle gyári jelzés a gépen ez a három betű: DIP? Megmagyarázták nekik, hogy ez nem gyári jelzés, hanem egy jelszó első három betűje „Utolérni és elhagyni“ — mármint Amerikát. Az amerikai szakemberek udvarias emberek voltak, mégsem tudták elrejteni a leereszkedő mosolyt: 1922-ben, azaz békés fejlődésének első évében a Szovjetunió elektromos energiából é* acélból az amerikai termelésnek 1 százalékát, vasércből 0,5 százalékát, öntöttvasból 1 százalékát állította elő, egészet tekintve pedig a szovjet Ipari termelés 2,6 százalékát tette ki az amerikainak. 1950-ben a szovjet ipar az auienkai ipari termelés volumenének mintegy 30 százalékát, étiben pedig 62 százalékát állította elő. napjaink bán viszont már körülbelül a HO százalékát. A nemzeti jövedelem megkétszerezéséhez az Egyesült Államoknak húsz évre, Angliának több mint harminc évre. a Német Szövetségi Köztár^ saságnak tizennégy évre volt szüksége, a Szov-* jetuniönak ilyen óriási méretű társadalmi termelés mellett Is elegendő volt tíz év Az USA-nak az ipari termelés volumenének megduplázásához tizennyolc év, Angliának huszonkét év, az NSZK-nak több mint tizenegy év kellett, a Szovjetuniónak azonban elegendő volt nyolc és fél év. Napjainkban a Szovjetunió a nyersvas, az acél, az olaj, a kőszén termelésének volumenét, a fő vonali Diesel- és villamosmozdonyok, a traktorok összteljesítményét, a gabonabetakarüó koinbáj nők számát, a faanyag, a cement, a műtrágya, a pamut- és a gyapjúszövet, a cukor, a tej és néhány más termék mennyiségét tekintve megelőzte az Egyesült Államokat és világviszonylatban az első helyre került. A gazdag szibériai nyersolaj- és földgázlelőhelyek a kazahsztáni szénmedencék kiaknázása az energetikai potenciál gyors és szakadatlan növekedését garantálja. 1922-ben a Szovjetunió a világ ipari termeié sének körülbelül 1 százalékát, 1937 ben nem ege szén 10 százalékát, ma viszont már egyötödét adja. A szilárd béke anyagi alapja A Szovjetuniónak rendelkezésére áll mindenfajta ásvány, ami a népgazdaság fejlesztésének fűtőanyag- és energetikai, valamint nyersanyagbázisához szükséges. A természeti kincsek tekintetében a Szovjetunió első helyen áll a világ valamennyi országa között. A szovjet föld jelen tős természeti erőforrásai és az ipari fejlődés gyors Üteme megbízható anyagi alapot nyújt a közgazdasági kapcsolatok számára. Néha mégis azt lehet hallani, hogy a Szovjetunió azért akarja az enyhülést, azért igyekszik kereskedelmi, gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatokat létesíteni a Nyugattal, mert nem tud meglenni a nyugati technika és technológia nélkül. A Szovjetunió természetesen értéke szerint becsüli ezt a technológiát, és érdekelt ab ban, hogy felhasználja a legjobb vívmányait. De a szovjet technológiában is van sok olyan, ami jó, ami világviszonylatban is a legjobb, amit fel lehet használni, és már fel is használtak Nyugaton A Szovjetunió több mint száz országgal tart fenn külgazdasági kapcsolatokat. Nem véletlen tehát, hogy Donald Gandell amerikai nagyiparos így kommentálta az Egyesült Államoknak a Szovjetunióval folytatott kereskedelemben alkal mazott diszkriminációs politikáját: „Noha az Egyesült Államok néhány iparágban az élen jár, túlzás volna azl állítani, hogy a Szovjetunió — a végletekig rá van szorulva — az amerikai technikára. A nagyobb részét annak, amire szüksége van, már most is megkaphatja energikus külföldi konkurrenseinktől vagy az Egyesült Államok területén kívül működő amerikai vállalatoktól. Es az ororzok mind gyakrabban fognak nem amerikai cégekkel kapcsolatba lépni... Az Egyesült Államok húzódozása, hogy hasonló szellemben cselekedjék a Szovjetunióba irányuló export tekintetében, kedvezőtlenül hat majd gazdaságunkra." A szovjet gazdaság a mostani ötéves tervidőszakban nagyobbat lépett előre, mint bármikor Lássunk néhány tényt. Üzembe helyezték a világ legnagyobb. 5000 mJ-es kohóját, amely a tervek szerint 4 millió tonna öntöttvasat fog előállítani évente, annyit, amennyi a Szovjetunió kohóinak össztermelése volt az első ötéves tervidőszak kezdetén. Megkezdődött a gazdag szibériai kőolaj- és gázkészletek és más ásványlelőhelyek kiaknázása. Hozzáfogtak a 3200 áilométer hosz- szúságú Bajkál—Amur vasútvonal építéséhez. Felépült és eredményesen üzemel a leningrádi atom erőmű egymillió kilowatt teljesítményű reaktora. 1 >n több mint egytrillió kilowatt elektromos energiát állítanak elő a Szovjetunióban. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy a mai körülmények között még egy olyan nagy és fejlett országban is, mint amilyen a Szovjetunió, rendkívül nehéz volna, és ami a legfontosabb, nem is volna célszerű^ csak saját erőkre támaszkodva fejleszteni a termelés valamennyi ágát. más országokkal párhuzamosan dolgozni nagyon sok pénzt emésztő tudományos és műszaki témákon. Az a lehetőség, hogy gazdasági-, licences kereskedelmi csere keretében a Szovjetunió hozzájuthat a külföldi technika és technológia legiobb eredményeihez, és ugyanakkor felkínál hatja partnereinek mindazt, amit leghatékonyab ban állíthat elő idehaza, nagymértékben előmozdítja a világtermelés növekedését és a gazdasági stabilitást. Nincs egyetlen olyan állam sem, amely ne volna érdekelt ebben. A gazdasági fejlődés objektív törvényszerűségei a nemzetközi munka megosztás, a gazdasági integráció szükségességét diktálják. Ezek fontos eszközzé válnak a két világ békés versenyében, ugyanakkor pedig e versenv egyik területét jelentik. Magától értetődik, hogy a gazdasági, a tudó mányos technikai és a kulturális együttműkö désnek a teljes egyenjogúság, a kölcsönös elő nyök alapján kell fejlődnie, mindenfajta diszkri minációs megkülönböztetés és a belügyekbe való beavatkozási kísérletek nélkül. Az SZKP XXIV kongresszusán kidolgozott Hé keprogram megvalósítása nyomán az utóbbi évek ban kialakult politikai légkör és a kor műszak, és gazdasági lehetőségei napirendre tűzik, hog} a különböző országok az eddigieknél sokkal na gyobb méretű, hosszú lejáratú és kölcsönösen elő nyös együttműködést folytassanak. „A gazdaság1 és tudományős technikai kapcsolatok minden irá nyú fejlesztése fontos tényezője a nemzetközi téren elért pozitív politikai változások megszilárdításának és a tartós béke anyagi alapja, meg teremtésének. Ez megfelel minden ország érdekeinek. Ez megfelel valamennyi nép érdekeinek* — mondta Leonyid Brezsnyev. Az ilyen együttműködés, amely konkrét anya gi tartalommal tölti msg a békés egymás mellett élés politikáját, már ma is milliók számára hoz jól érzékelhető hasznot. L. BOLODARSZK1J, egyetemi tanár (ApN| Utolérni, majd elhagyni
