Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-07 / 36. szám, Vasarnapi Új Szó
Mai magyar költők versei . vsr 4; .(.-r -, •' ZELK ZOLTÁN: A visszatérő Megérkezel Minden a helyén: a kulcsok, a tűk, az álarcok, a kesztyűk, a púpos bogarak s a megszálló hangyák is a konyhakövön És le a pincéig és föl a megérintett Holdig ugyanazok az elkábított utak. Otthonod? Hazád? Kitágult sebhelyed? Háromszor csikordult meg az ajtó, mikor be éptél. Háromszor homályosult el a tükör s a világot körbehajózó szem most mégis egy lecsukódó szemhéjat keres; álmot, amelyben tested is elférhetne Tagadd meg ezt a megérkezést, ezt az örömné küli rendet, a szolgalélek-láb bűntetteit - kint vízözönszemű nők tolongnak, a katasztrófák édességével házad előtt. ÁGH ISTVÁN: Elrontott Rómeóságom Romiunk egymás e ott keszeg-vékonyra, tepsi-soványra, nem fér meg egy emberi szó sem két szó közötti némaságba, a hallgatásod szakadék, belezuhantom föltartott kézzel, a hangom kő-ütés, jövőmre szégyen, ha senkinek sincs igaza jobb akkor meghúzódni csöndben- mondtam - a reményte enség hideg szobájában törülközővel, törött tükörrel, vagy lemenni másfél méterre az utolsó döbbenetig, mindegy, két árva, két szerelemre gyáva vil any fűti, vagy hűti tenger ár apálya Rómeő-Júliaságunk festett csontjait. Álmukban is Ház épül a tömegsírra tömegsíron tömegházak ahány csont vacog a mé'yben annyi ablak a magasban fölöttünk a háztetőkön antennák keresztjei anténna-kereszteken madárkarmokkal fogódzó álmukban is vijjogó szelek.) RATKÖ JÓZSEF: Mégiscsak ők ILLYÉS GYULÁNAK Mégiscsak ők tartják a földet, drága halottaink. Csont törik, izom kékül, foszlik rajtuk a hús, az ing. Szép szemük behorpad, pedig vannok már annyian, mint az égen a csiHag, annyi szülém, lányom, fiam. Közöttük küszködik, feszül elsőhralott anyám. Tapossuk ágyékát, gerincét, járunk a derekán. Ház épül rájuk; tartanak falat, falut, hazát. S jövőnk ha van, ők cipe'ik még ezer éven át. Mert minden elbírnak, hiszen mi vagyunk a teher. Vagyunk mi olyan gyöngék, árvák, minket is vinni kell. Halandó - egyrangű velük csak oz lehet, aki oly kemény, legalább magát meg tudja tartani 1975. IX. 7. EGY SZÁL GITÁRRAL sodik évfolyamába járt, amikor részt vett egy sítanfolyámon: — Műsort kellett készítenünk. Többek között én is szerepeltem, népdalokkal. Kulcsár Tibor, aki szintén ott volt, fellépésem után, nagy örömömre, meghívott az együttesbe: szólóénekesnek így lettem az Ifjú Szívek tagja.' A legjobbkor A tánczenébe már belefáradtam. Akkor még keveset mozogtam szakemberek között, de hamar rádöbbentem, hogv amísr egy- egy sláger alig két hónapig él, addig a népdalokban mindig lehet valami újat fölfedezni Mindig lehet csiszolni, gazdagabban énekelni. Jóleső érzés volt, amikor egyszer egyik barátom összehasonlította két fellépése met, és észrevette a különbséget: most már elő is adtad — mondta —. a múltkor csak énekelted. Imre sokfelé járt. Itthon és külföldön sok színpadról hal lották a Megkötöm lovamat, a Zöld erdőben, zöld mezőben és a Kispiricsi faluvégén kezdetű népdalokat. Az együttessel szerepelt a csehszlovák és a lengyel televízióban. Megjelenik a közönség előtt, népviseletben — amelyről egykor álmodott, egy szál gitárral, és énekel. Ügy, ahogyan talán csak ősei. A közeljövőben megjelenő második, már nagylemezen hardicsai, szi- licei és hetényi népdalokat ad elő. Zeneszerzéssel is foglalkozik. Tavaly Milan Rusüákk.il részt vett a Berlinben Rhote Liede címmel megrendezett Protestsong fesztiválon, nem sokkal később pedig Sokolovban szerepelt, egy hasonló rendezvényen. — Szombaton léptünk fel, és még aznap éjjel vissza kellett jönni a nevelőhangverseny főpróbájára. — Ml a véleményed ezekről a hangversenyekről? — Nagyszerű ötlet volt, főleg a falusi iskolások szempontjából. így kell kezdeni. — Mit jelent számodra az Ifjú Szívek? — Belecsöppentem egy olyan kollektívába, amely formálja az embert. Magismerkedtem egy más életformával, különböző problémákkal. Nekem különösen a, megismerés, a tapasztalat- szerzés jelent sokat. — Hogy győzöd erővel és idővel, hiszen — ha jól tudom — egyetemre jársz, jogásznak készülsz? — Igen, most megyek harmadikba. Az iskolában tudnak arról, hogy az együttes tagja vagyok, és segítenek nekem. Csak a vizsgaidőszakban nehéz. Már bezártam jegyzetfüzetemet, amikor valamelyik szó kedves emléket hozott elő: az Ifjú Szívek Prágában vendégszerepeit. Imrét, miután elénekelte a fentebb említett három népdalt, eg/ líbiai házaspár kereste fel öltözőjében. Megkérték, még egyszer énekelje el a dalokat. BODNÁR GYULA Olyannyira, hogy álom született belőlük. Hatalmas erővel vonzó, munkára ösztönző álom, amelyből másfél évtized múlva valóság lett. A kis Németh Imréből, az „élénk és rossz gyerekből“ pedig művelt gondolkodású, komoly fiatalember, aki immár negyedik esztendeje az Ifjú Szivek szólóénekese. De ne siessünk! Kanyarod- Jun; vissza, ahonnan elindultunk. Mert az álomból nem az idő kovácsol valóságot... — Emlékszem, amikor elsős voltam, anyám szánkón húzott szülőfalumból, Kismagyarról. Nagymagyarra, a zeneiskolába. Hegedülni tanultam, örömmel. És anyu volt az én patrónusom. 12 — 13 éves koromban a somorjai zeneiskolába jártam, sok esetben gyalog. Imre meleg szavakkal beszél első „útbaigazítójáról“. Bor s Éva tanítónőről. Nagyon sajnálja, hogy annak idején, csavargásaival, elbolyongásaival any- nyi gondot okozott a kedves tanító néninek, aki fölfedezte számára a gyermek- és népdalok szépségeit, aki gondos igyekezettel művelte hangját, irányította első lépéseit. Nagyszájú srác voltam, többször kellett megvédenie engem. Elvitt fesztiválokra, amelyeken én is felléptem, akkor még hegedűvel. Később beat- és tánczenekarban játszottam, mert zene nélkül nem tudtam meglenni Meg aztán kerestem az ú) utakat. Klarinéton és gitáron is játszok. — Mi lett a hegedűvel? — Gyakran előveszem, de csak otthon, és hegedülgetek magamnak, a Sebőék stílusában. Szeretnék egy hozzájuk hasonló együttest létrehozni. Egyelőre, sajnos, nincs kivel, pedig már régen fáj rá a fogam. Egyébként, ha kezembe veszem a hegedűt, érzem, ez az a hangszer, amellyel az ember legjobban tudja közölni érzéseit. — Hol és mikor érettségiztél? — 1973-ban a Duna-utcai középiskolában. Ugyanakkor elvégeztem az esti konzervatóriumot, amelynek népi irányzatán énekelni tanultam. Számlálhatatlanul sok tanulással, munkával töltött óra; sok-sok kilométer az otthon és a két iskola között — az álom nyomában, a zene, a népdalok vonzásában. A középiskola máEdesanyja szerint előbb tudott énekelni, mint beszélni. — Gyermekkoromban, ha zenét hallottam, mindjárt seprűt kaptam a kezembe, gitár helyett. Mielőtt a zeneiskolába mentem, már hegedültem, bal kézzel. Ellestem a cigányoktól. Közel laktak, gyakran hallgattam őket. Megfogott a zenéjük, tetszett nagyon. Aztán egy-egy csallóközi ünnepélyen megcsodáltam a népi együtteseket, a szebbnél szebb népviseletbe öltözött lányokat, fiúkat Akkor még nem nagyon értettem a zenéhez, sem a tánchoz, de ezek az élmények bennem maradtak. Szépek voltak. V. Hitrikov: MUNKÁSOK Kontár Gyula felvétele.
