Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-30 / 230. szám, kedd
Egy év — több szép eredmény Valamivel több mint egy éve Sadták át rendeltetésének a korszerű légi művelődési otthont. Az ünnepélyes megnyitón az öröm és az elismerés szavai mellett jócskán hallhattam tervekről, olykor talán merésznek tűnő elhatározásról. Azóta egy év telt el. Most arra kerestem választ, hogy mi valósult meg az elképzelésekből. Esztrád és más semmi Péteréi Györggyel, a kultúr- ház fiatal igazgatójával vonjuk meg eigy év mérlegét. — Légen azelőtt nem volt megfelelő helyiség. Az idézőjelbe tehető kulturális életet néhány esztrádműsor és alkalmi ünnepség jelentette az iskola folyosóján, esetleg más helyiségben. A minden tekintetben korszerű, mintegy 7 milliós beruházással épült kultúrház azonban itt soha nem tapasztalt feltételeket teremtett a szórakozáshoz és a művelődéshez. A megnyitást követően a 2299 lélekszámú faluban kétezer kérdőívet osztottam szét, s arra kéi'tem választ, hogy milyen műsorokat szeretnének látni az új létesítményben, s egyáltalán miképpen képzelik el a kultúr ház tevékenységét. Több mint 1200 kérdőívet kaptam vissza megválaszolva, s ez kellemes meglepetés volt. A légiek tehát igazán nem közömbösek a he lyi kulturális élet iránt. A vá laszok arról is meggyőztek, hogy inkább az úgynevezett könnyű műfaj érdekli a iakoso kát. Népi muzsika, beat-zene, vígjáték és így tovább. Munkatervünket úgy állítottuk össze hogy ezeket az óhajokat kielégítsük, de az igényességről sem mondunk le, tehát fokozatosan emeljük a mércét. Gyertyafény, szamovár Az itteni rendezvényekről készült fényképeket nézegetjük. Több album meglelt már velük. Felsorolni is lehetetlen tehát a különböző rendezvényeket. N« hányról azonban okvetlenül szólnunk kell. Megalakult egy színjátszócsoport. Most A kísértet házhoz jön című zenés já tékot próbálják magyar nyelvem, a szlovák nemzetiségű színjátszók pedig az Anna Frank naplóját. A fegyelemre jellemző, hogy a próbák nyáron sem szüneteltek, a tagok tehát hajlandóak voltak a közös gyakorlás időpontjához igazítani szabadságukat. Többször ra gadtatta tapsra a helyi, és más falu közönségét az irodalmi színpád is. Ugyáncsak szép sikereket éi't el a cigányszárma- zásúak folklórcsoportja, amelyről már nemcsak a járásban tudnak. Csak ez van? Kérdezhetnék, joggal, hiszen a jól működő kultúrházak többségében talán az utóbbit kivéve szintén működnek ilyen csoportok. Légén más is van. Nagy népszerűségnek örvend a Találko ás gyertyafénynél című sorozat, ahol ismert művészek, járási és más funkcionáriusok válaszolnak a hallgatók kérdéseire. Idáig többek között Dráfi Mátyás, Dénes Imre, továbbá a helyi pártalapszervezet elnöke volt a rendezvény vendége. A közeljövőben szó van Fehér Klára és Sinkovits Imre látogatásáról is. Most indul A szamovár mellett című sorozat is. Itt szovjet vendégek válaszolnak majd a hazájukkal kapcsolatos kérdésekre. Kedvelt a varrótanfolyam, a társastánc-iskola a hidegkony ha-tanfolyam, s a különböző, időszerű kérdésekkel foglalko zó előadás is. Koszo dzso nél Az eltelt egy esztendő egyik legsikerültebb rendezvénye a cigány származású polgárok Ki mit tudja, a Koszo dzsa nél volt. Aki résczt vett azon az estén az sokáig nem felejti el a műsor varázslatos légkörét. Tizenéves gyermekek énekeltek önfeledten, nők és férfiak táncoltak boldogan, úgy, ahogy apáiktól, nagyapáiktól látták. Arcukról sugárzott az öröm: végre, mi is bemutathatjuk a közönség előtt, hogy mit tudunk. Késő este ért véget a rendezvény, de a szereplők a kultúrház folyosóján énekeltek boldogan, a közös fellépés örömétől mámorosán. Az egyik kilencéves gyerek, aki első díjként gitárt kapott ajándékba, ki tudja hányszor ismételte: van egy saját gitárom, hát ez igazán remek. Most már nem kell kölcsönkérnem a haveroktól. Ügy tűnik, a jó példa is ragadós. Ebben az idényben már több járásban megrendezik a cigányszármazású polgárok Ki mit tudját és szó van a kerületi döntőről is. A kultúrházban rendszeresen fellép a Magyar Területi Színház és Thália Színpada is. Ezen kívül az öntevékeny csoportok is szinte állandó vendégek itt. Péterfi György évek óta szór galmazza a járásban működő kultúrházak közötti együttműködést. E közös munka eredményeképpen lehetőség nyílik arra, hogy az öntevékeny cső portok több helyen lépjenek fel műsorukkal. Napjainkban is sok helyen még az a helyzet, hogy a több hónapos próbát csupán egy két fellépés követi, s ez nem helyes, ezért jó lenne, ha a kultúrházak vezetői tettek kel is támogatnák az igazgató elgondolását. Problémák és tervek Azért — bármennyire is szé pék az eredmények — a légi kultúrház fölött sem felhőtlen az égbolt. Például kevesen jár nak a filmvetítésekre. A kimu tatás szerint néhány filmet ti zenegynéhányan néztek meg, s előfordult, hogy érdeklődők hí ján elmaradt a vetítés. Az aránylag bő választékot kínáló könyvtárnak többnyire ifjú és nyugdíjas olvasója van. Harminc évtől ötvenig alig akad nak néhányan. Ezen is javítani szeretnének a közeljövőben. A tervek összeállításánál még igényesebbek lesznek. A népszerű rendezvényeken kívül nép- és komoly zenei előadá sokat tártanak majd, s a tervek szerint itt rendezik meg ősszel egy barrandovi filmprodukcíó ősbemutatóját,” a rendező és a főszereplők részvételével. Sze retnének valóban tartalmas író- olvasó találkozókat rendezni, s folytatják a népszerű előadás- sorozatokat is. Egy év telt el a kultúrház átadása óta. Alig több mint egy éve Légen alig lehetett kulturális életről beszélni, ma pedig egy-egy rendezvény során a kultúrház előtti térre sokszor alig fér el a sok kerékpár és személygépkocsi. A légieken kívül itt ugyanis a környező falvak lakói is szinte állandó ven dégek. Ilyen szép létesítményben mindez nem nagy ügy — vethetné ellen valaki, de nem lenne igaza. A lehetőség önmagában ugyanis nem elegendő. Erről sajnos nem egy üresen tátongó új művelődési ház tanúskodik. Élni is kell tudni a jó lehetőségekkel. Átgondolt, lelkes munkával. Ügy, ahogy azt a légi kultúrház igazgatója és többi társa teszi. SZILVÁSSY JÓZSEF A szeptemberi tárlatok a könyviliusztrációk felé irányították a művészet iránt érdeklődő közönségünk figyelmét. A Szovjetunió jeles művé szemek fekete-fehér grafikái, pasztell jeinek ham- vasan üde színei, s vidám akvarelljei idézik a régi orosz klasszikus irodalom és a so«k nemzetiségű szovjet államszövetség újabb irodalmi alkotásainak képekbe sűrített világát. Néhány külföldi könyv művészi képanyagával is találkozunk. Szép, békés egyetértésben harmóiiikus SOKSZÍNŰ VILÁG HUSZONEGY SZOVJET ILLUSZTRÁTOR ________________BRATISLAVÁBAN eg yüttest képeznek a különböző alkotások, kö vetendő példaként minden embér számára. Az illusztrációk élethez kapcsolódó realizmusa félreérthetetlenül jelzi, hogy alkotóik komoly elmélyedéssel figyelik az élet arcát, s kiolvassák belőle az emberek jellembeli és lelki tulajdonságait. Szeretettel emlékeztetnek hagyományos népszokásokra és törekszenek a múlt arra érdemet; jelenségeit megeleveníteni. Az ősi jelképeket új tartalommal töltik meg, s azt a mai Izgatottan száguldó nemzedék számara is érthetővé, élvezhetővé teszik. Az ötletekben bővelkedő, színvonalas anyagból kiemelkedik A. Poplavszkij népművészeti ihletett- ségű, könnyed vonal játékú Varázsló muzsikusa. A pásztor fiú virágos réten fújja furulyáját, hangja megbűvöli, magához csábítja a lenge szitakötőket, a diilledt szemű békákat, az okos fülesbaglyokat. Ny. Miturlcsot Marsáknak Vidám csízei ihletik alkotásra. Könnyed szárnyalásukat átveszik a színes lapok. Ny. Domasenko a népi kultúra kristálytiszta forrásából merít. A Népmesék illusztrációiban a szegényes kunyhók lakóinak életét, a gyakran ismétlődő drámai momentumát is megjeleníti. M. Csarusin az orosz erdők sajátos bájáról sallangtalanul szól. 1/. Al- fejevs?kij leleményes és kacagtató szellemességgel jellemzi a cirkusz világát. A kecses műlo- varnőt, a trombitát fújó, kifelé víg fintorokat vágó, lelkében szomorú bohócot. V. Vaqin az orosz népmesék gyűjteményének stílusosan fogalmazott akvarelljeivel tarkított könyvét lapozza fel számunkra. Árad a derű és a jókedv, koboz és harmonika pattogó ritmusú zenéjére táncol a falu népe. G. jakubovicsot is a népművészet elévülhetetlen kincsesháza sugallmazza az Arany- agancsú szarvas fantasztikus népi motívumokban gazdag tolirajzaira. Kidomborítja az erkölcsi tanulságot is: a jóság és bátorság végül is elnyeri jutalmát. Szidorkin egy kazah népi eposzt éke. sít képeivel. Letompított barnás árnyalatú, plasztikusan formált emberalakok, furcsa maszkok, mély érzelmeket kifejező arcok váltják egymást. Ódon üvegbatár elé fogott paripák sápadt arcú 'ferde szemű hercegnőt repítenek ismeretlen tá jak felé. M. Mecsev finom mívü metszetei a Kalevala egykori világát támasztják fel három lapon, melyeken az északi embernek a tengerrel, erdővel, vadállatokkal való hősi küzdelmét dicséri. J. Davidov Csukovszkij: Dr. Jajdefáj kutató tudósát napsütéses pasztelleken gazdag képzelettel és modern ecsetjárással kövefi kalandos útjain. O. Verejszklj Gyászoló menete komor havas tájban, végeláthatatlan szomorú embersereg gyalogosan, kócos lovacskák vontatta szánakon vonul Moszkva felé. Utolsó tiszteletadásra, Lenin temetésére. A. Kosztyin Gognly: A Holt lelkek örök életű jellegzetes figuráit idézi meg. Gorjajev, a néhány év előtti kiállításáról nálunk is jól ismert rokonszenves grafikusművész Puskin regényes költői világa felé fordul. Mesteri rajza érezteti az Állomásfőnök és a Pikk dáma légkör ét. A sokféle kifejező eszközzel rendelkező grafikusok hol tömör formanyelvű, hol mesélő kedvű munkáit a teremtő kéz, s az együttérző szív melege hatja át. BARKÁNY JENONÉ LÁNGOK A FÖLD ALATT (jugoszláv A jugoszláv filmesek gyakran merítenek témát a második világháború eseményeiből. Auten- ikús események alapján készült a- Lángok a föld. alatt című film is. A fasiszták megszállva érződik, hogy évekig dokumen tumfilmeket készített, ez a ha tás azonban nem csökkenti a filmélményt. Az alkotás azoknak állít emléket, akik meg.:i tették a történelem, az idők Jelenet a Lángok a föld alatt című jugoszláv filmből Jugoszláviát, hatalmukba kerítették Európa leggazdagabb ólombányáját, mely stratégiai szempontból rendkívül fontos volt a német egységek számára. Hogy mennyire fontos, azt az is igazolja, hogy maga Göring ellenőrizte a termelést, a bánya igazgatását pedig német szakemberre bízta. A trepcsai bányászok azonban nem nézhették tétlenül, hogy az általuk felszínre hozott ólomból készült lövedékekkel a megszál- !ók a fasisztaellenes harcosok éleiét oltják ki. Szervezkedtek, szabotálták a munkát, emberfeletti küzdelmei folytattak a bánya megmentéséért. Egyenetlen drámai harc kezdődött a kommunisták, az ellenállási mozgalom tagjai, valamint a nácik, az SS-katonák között. A bányászok azonban nem adták fel a túl erővel szembeni harcot. Inkább vízzel árasztották el a bányát. Predrag Golubovics rendező ezt a drámai küzdelmet kellő feszültséget és korhű légkört teremtve ábrázolja. Munkáján szavát, s ennek erielmébon < sóletod lek, vállalva az önfeláldozó küzdelmet. Az alkotó a film hőseiről, szerepükről és tevékenységükről árnyalt elemzést ad, nem idealizálja őket, a fasiszták negatívumai a valóságnál pedig nem domborodnak ki erőteljesebben. Kellő differenciáltsággal ábrázolta a legdrámaibb jeleneteket is. A barbár kegyetlenségnek azonban így is számos példáját láthatjuk a filmen. Feltétlenül szólnunk kell a népes szereplőgárda teljesítményéről, elsősorban BnUi Zsivcji- novics és Borisz Dvornik játékáról. Természetes, emberileg meggyőző alakításuk nem csekély mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a film mentes a pátosztól, s a rendezőnek sikerült egységessé ötvöznie a mii- vet. Az alkotó tárgyilagos szemlélete révén híven érzékelteti a szabadságra vágyó emberek hősiességét, s azt, milyen áldozatok árán szálltak szembe a fasisztákkal az ellenállási mozgalom tagjai. OLASZOK HIHETETLEN KALANDJAI LENINGRÁDBAN szovjet) Szovjet—olasz koprodukcióban készült ez a vígjáték, mely nek már a témája is szinte magában hordja a közös vállalkozás lehetőségét. Egyébként nem ez az első szovjet—olasz koprodukció; a Moszfilm és Dino de Laurentiis olasz filmproducer együttműködés ében k és zü 11 évekkel ezelőtt Szergej Bondar- csuk Waterloo című filmje. A komédia rövid története: egy római kórházban haldokló öregasszony elárulja unokájának, hogy a forradalom előtt kincseket rejtett el I.eningrád- ban. A beszélgetésnek fültanúi is vannak, így hát nem cp^ hogy az unokán kívül még öten a kincs nyomába indulnak. Sok bonyodalom, hajsza után a kincseket megtalálják, de a történetnek ezzel még nincs vége .. A humoros ötletből Eldar Rjazanov szovjet rendező friss tempójú, üde vígjátékot kreált. Alkotásából nem hiányoznak a szatirikus elemek sem. A szórakoztató közönségfilmben remek alakítást nyújtanak a színészek (Andrej Mironov. Antónia San- tinelli, Ninetto Davoli), szemmel láthatóan jól szórakoznak a játék közben. 'tm — 19. Z. Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban — a szovjet-olasz koprodukciós film egyik kockája
