Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-26 / 227. szám, péntek
AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉPÍTMÉNYE Tízéves a keleti széles vágányú vosút Hazánk szovjet hadsereg által fortéul fölszabadításának jubileumi évében szinte napunta megemlékezünk a harminc évvel ezelőtt lezajlott háborús eseményekről, s a békés építés első napjairól. Gyakran gondolunk arra, hogy a szovjet hadsereg katonainak hőstettei nélkül ma nem tudnánk békében élni. epi- teni, nem valósíthatnánk meg az emberiség történelmének leg- di esőbb korszakát. A felszabadulás óta eltelt harminc év alatt gyakran tapasztalhattuk a Szovjetunió további önzetlen segítségét népgazdaságunk fejlesztésében, a szocialista társadalom termelési alapjának építésében. A barátságról, a kölcsönös segítségnyújtásról és a háború utáni úgyüttműködésről szóló egyezmény például a szovjet vasércszállítiwányok évi volumenjét is meghatározta. Nehézségek merültek íel azonban a vasérc átrakásánál, különösen a léli hónapokban, amikor a nagy mennyiségű átfagyott vasérc átrakása megoldhatatlan műszaki probléma elé állította a Čierna nad Tisou-i vasútállomás dolgozóit. A megoldást a szovjet szakértőkkel végzell műszaki-gazdasági elemzés alapján a széles vágányú vasút megépítése jelentette az országhatártól a Kosice melletti Haniskáig. A csehszlovák kormány 1964 januárjában fogadta el a határozatot a széles vá- ganyú vasút megépítéséről, s a befejezés időpontjául 1966. május l el jelölte meg. Harminc hónap alatt több mint 5 millió köbméter földet kellett áthelyezni, 24 hidat és 75 vízátvezető csatomat kellett megépíteni, hogy a 144 km bosszú széles vágányú vasút a tervezett időben elkészülhessen. Ez egyúttal 164 ezer talpbeton és 24 ezer talpfa lerakását és 220 ezer köbméter kavics elterítését is jelentette, a különböző járulékos építkezésekről nem is beszélve. Az egész építkezés 5511 millió koronába került, s naponta HOU ezer korona értékű munkát kellett elvégezni. A csehszlovák és szovjet geológusok, tervezők, építők gépesítek és szállítók szoros együttműködése, a vállalt kötelezettségek teljesítése, valamint a szovjet gépi berendezések idejében történt munkába állítása eredményeként 1965-ben, tehát tíz évvel ezelőtt megindulhatott a íorgalom az új széles vágányú vasúton. A vasút tervezésére és építésére többnyire szovjet szabványok alapján került sor. Ez lehetővé tette a vasútépítésben szerzett szovjet tapasztalatok kihasználását. Eleinte 26 szovjet szakember vett részt az építkezés irányításában, számuk később elért« » 84-et. Szovjet építők szállították a hidak vasbeton szerkezeti elemeit, valamint az acélszerkezeteket is. A széles vágányú vasút nagy népgazdasági jelentősége mellett az is footos, hogy a Bratislavai Vasútépítő Vállalat dolgozói tapasztalatokat szereztek a munkaszervezésben és a hidak korszerű építésében. A Laboré folyó vasúti hídját például 3 hónap alatt építették fel, míg a közeli közúti híd építése háromszor annyi ideig tartott. A vasút idősebb és fiatal építői elsajátították az új teclinika alkalmazását, s a kollektív felelősség jegyében baráti kapcsolatok alakultak ki a szovjet és a hazai építők között. Sokan közülük máig is emlegetik régi munkatársaikat, a szovjet mérnököket, technikusokat, például a Szibériából érkezett Vlagyimir Orlovot, a kijevi Vitalij Polyijeukot, Raisza Konštantínova és Jurij Zasztrozsni) mérnököket, Viktor S/.inyev és Szergej Voronov baggerkezelőket. A mű befejezése alkalmából sokan magas állami kitüntetésben részesültek, mint például Ivan Ivanovics Podcsnrarov, a Szovjetunió vasútépítésiigyi miniszterének helyettese, Alexej Ivanovics Oszipov es Viktor Szergejevics Szemjonovics vasútépítési Kzakértök és még sokan mások. Hasonló megtisztelés érte a csehszlovák építőket is, akik viszont szovjet kitüntetéseket kaptak, mint František Matuäčák mérnök, Hrehor Frko mérnök, az Építkezés akkori vezetői. A Bratislavai Vasútépítő Vállalatot Munkaérdemrenddel tüntették ki. A széles vágányú vasút tíz éve üzemel, napunta több szerelvény érkezik rajta Ha>iiskába szovjet vasércszállítmányokkal. Ezek a Kelet-szlovákiai Vasmű nyersanyagellátásán kívül helyben átrakva az ostravai kohókba is eljutnak. De nemcsak vasérc érkezik a széles vágányú vasúton hanem a Vojanyi Hőerőmű fűtéséhez, valamint az ország más területein szükséges szovjet szenet és kokszot is ezen a vonalon szállítják. A Vasútépítő Vállalat dolgozói büszkék lehetnek valamennyi létesítményükre, de a széles vágányú vasútra mégis a legbüszkébbek, mert ezen az építkezésen kifejezésre jutott a szovjet emberek önzetlen segítsége, amely egyaránt megnyilvánult a a közös ellenséggel vívott harcban és a békés építő munka frontján. |OZEF (A1VIK A Prágai CKD mozdonygyárában gyártott mozdonyok egyik legnagyobb megrendelője a Szovjetunió, ahová már elszállították a kétezredik CME-H típusú mozdonyt. Felvételünkön a mozdony első részét ráhelyezik a Cierna n. Tisouból visz- szaérkezet t hazai típusú tengelyekre, majd hazánk szárazföldi kikötőjében ezeket kicserélik szovjet széles vágányú tengelyekre. Zolczer János felvétele 4* * 8 | ■ ■ 1 Zarora nélkül A váróteremként szolgáló központi csarnokban állandó a nyüzsgés. A személyi aluljáró, amely a csarnokot köti össze a fedett felszállóhelyekkel, ontja és nyeli az utasokat, különösen re,liget és d^lutáh, a csúcsforgalom óráiban. Ilyenkor az érkezők, illetve az indulók száma óránként meghaladja a kék:?: rét, a nap 24 órájában pedig megközelítően 18—21) ezer utas veszi igénybe a Nővé Zámky-i (érsekújvári] vasútállomás épületének térségeit. Az emberek többsége csak átsiet a hatalmas csarnokon, nem néz se jobbra, se balra. Ők az állandóan utazók népes csoportjába tartoznak. Érkezés után azonnal távoznak, és általában a vonat indulásához is pontosan érkeznek. Esetleg csak annyi idejük van, hogy megvegyék az aznapi újságot vagy a napi cigarettaadagot. Az utasok másik része az alkalmi utasok. Ok időben érkeznek, és indulás előtt gondosan tájékozódnak. Hosszasan tanulmányozzák az aluljáró bejárata felett elhelyezett korszerű hirdetőtáblát, a villanyóra idejét többször is egyeztetik a saját órájuk által jelzett ülővel, inajd felsétálnak az emeleti részre, ahol szép étterem, tágas olvasóterem áll rendelkezésükre. Mindannyian természetesnek veszik, hogy a vonat, amellyel utazni szeretnének, időben előáll, illetve ismerősük, rokonuk, akik várnak, időben megérkezik. Függetlenül attól, hogy reggel vagy éjszaka, munkanap vagy ünnepnap van-e. Óhajuk teljesítéséről a vasutasok népes családja gondoskodik. Az érsekújvári vasútállomás körzetében megközelítően 930 ember, akiknek kétharmada állandóan 12 órás váltakozó m íí sza kokban dolgozik. — Munkánk akad bőven, hiszen az állomás egy nap alatt mintegy 250 vonalot fogad és továbbit, köztük 30—35 nemzetközi szerelvényt. Állomásunkon bizony állandó a forgalom, legfeljebb csak nyugodt percekről beszélhetünk — mondta Iván Zubo, a forgalomért felelős állomásfőnök-helyet les. A be- és kifutó vonatok mintha csak szavait akarták volna igazolni. Mindössze tíz-tizenöt percet időztünk az egyik felszállóhelyen, de uz is elég volt arra, hogy a Bratislava felé haladó tehervonattal párhuzamosan befusson egy személyvonat, amely rövidesen elhagyta az állomást. A szomszédos vágányra beállították a Brnóba induló gyorsot, elindult egy kaviccsal rakott tehervonat, a hangosbemondó pedig előbb a Kománóba, majd a Stúrovóba induló személyvonatot jelentette be. — Valahogy így fest nálunk az élet — tolmácsolta kísérőm a látottakat. — És közben a to- latóvágányokon is helyt kell állni, hiszen egy műszak, vagyis 12 óra alatt több mint 500 vagont kell eli’endeznünk, amelyek a szélrózsa minden irányába indulnak tovább. A vonatok minden mozgását, minden mozdony legkisebb helyváltozását is az irányító szobában kísérik figyelemmel. A szoba elülső fala teljes egészében hatalmas albak, így innen az egész állomás jól látható. Jozef Máöik forgalomirányító azonban inkább csak megszokásból néz ki időközönként az ablakon. A biztosabb áttekintést a hatalmas asztal sok száz fehér, piros ’és zöld világító vagy villogó lámpája adja. Társa, Hri- bík Jozef telefonon tartja a kapcsolatot a szomszédos állomásokkal és a tehervagonokat rendező központtal. A bejelentett vonatpkat és a kért pálya- szakaszt élőszóval jelzi kollégájának, aki két gomb lenyomásával intézkedik. Munkája nagy pontosságot és figyelmet igényel, hiszen a két gomb lenyomásával egyszerre 12—15 váltót is beállít. A haladó vonatok útját világító vonal jelzi, magát a vonalot pedig foko7ntosan kigyulladó piros körték. — Régebben a váltók beállítása 10 percet is igényelt — magyarázta a forgalomirányító. — A korszerű berendezést 1972- ben kaptuk, s ez nemcsak megkönnyíti, hanem gyorsítja és biztonságosabbá is teszi munkánkat, illetve a közlekedést. — A korszerűség időparancs — mondta már az irodában a főnökhelyettes. — A vasúton ma már január elsejétől december utolsó napjáig tart a csúcsidény, beleszámítva az ünnepnapokat és természetesen a munkaszüneti napokat is. Úgy is' mondhatnánk, hogy mi bi- zonv záróra nélkül dolgozunk. Az utolsó vonatot például 23 óra 48 perckor fogadjuk, de az elsőt már,néhány perccel éjfél után indítjuk. Az érsekújvári állomás dolgozói e nehéz munkában is példásan helyt állnak. 68 kollektíva 219 tagja versenyez a szocialista munkabrigád címért, tíz kollektíva pedig már elnyerte a bronz, kettő pedig az ezüst fokozatot. A tervek teljesítése, a balesetmentes közlekedés és munka mellett az itt dolgozók a munkakörnyezet szépítéséről sem feledkeznek meg. Ezt az állomás rendezett környéke és a sok virág is bizonyítja. — Az egyes üzemek, vállalatok és az utasok hogyan segítik az állomás dolgozóit felelősségteljes munkájukban? kérdeztem a főnökhelyettest. — A vállalatokat, üzemeket illetően számokkal felelek — mondta elgondolkodva. — Augusztusban ki- és berakásra 1769 vagont állítottunk be, és ezek a megengedett normán felül 1125 órát álltak. Az üzemek és vállalatok természetesen megfizették a kirótt büntetéseket, de ezzel szállítási kötelezettségeink teljesítésének könnyítéséhez még nem járultak hozzá. A segítség akkor lesz igazi, ha egyetlen korona büntetést sem kell kirónunk — És az utasok? — Velük egyre kevesebb a probléma, nehézség azonban még akad. Többen, sajnos, még a tilalom ellenére is dohányoznak. Nem gondolnak arra, hogy ezzel polgártársaik utazását teszik kellemetlenebbé. Sok nehézséget, problémát okoznak a hétvégeken hazautazó munkások is, akik az utazás óráit, sajnos, még mindig alkohollal „rövidítik“. Remélem, a jövőben egyre kevesebben. EGRI FERENC 1975 IX 26 Ján Kurucz már 1960 óta a Stúrovói vasútállomás forgalmistája. Az Alfonz Uherík által vezetett szocialista munkabrfgád tagjaként részt vállal minden szükséges munkából. Jó munkája alapján felvették őt a CSKP tagjelöltjeinek a sorába. A stúrovói vasútállomás a Cierna nad Tisou-i átrakóállomás után második legfontosabb pályaudvarunk Valóságos kaput képez déli irányból hazánkba, innen pedig Magyarországon át az egész Balkán-félszigetre. A nemzetközi gyorsvonatok utasai gyakran megcsodálják itt ‘a vasúti síneken sorakozó szerelvényeket, zárt és nyitott tehervagonokat, a mozdonyokat, a vagonokon felhalmozott árufélék tarka sokaságát. Ebben a hatalmas nyüzsgésben emberek szorgoskodnak, akik a szerelvények forgalmát irányítják, szervezik. Alkotó kezdeményezésükkel már gyakran túlszárnyalták a teljesítménynormákat. Eredményeiket a szocialista munkaverseny is nagyban elősegítette. A legnépAZ ORSZÁG DÉL! KAPUJÁBAN szerűbb versenyformák közé tartozik a „Biztonságosan és baleset nélkül“, „A hivatás legjobb dolgozója“, különösen pedig a szocialista munkabrigádok versenye, melyekből huszonnégy van a Stúrovói vasútállomáson. A szocialista munkabrigádok tevékenysége minden munkaszakaszon meghatározó jellegű. Ezek adják meg a szállítási és gazdasági feladatok teljesítésének uz ütemét. Viszonylag kedvezőtlen üzemi feltételek között eredményesen oldják meg az előforduló problémákat. Az első fél évben az előző év hasonló időszakához viszonyítva 4,5 százalékkal javították a személy vonalok grafikonjának teljesítését, 9,5 százalékkal pedig a tehervonatokét. Jelentősen csökkentették a vagonok állásidejét. A vasútállomás dolgozói megérdemlik az elismerést, mert jő munkájukkal jelentős hasznot hoztak a népgazdaságnak. Eredményesen bekapcsolódtak a bratislavai üzemrészleg által meghirdetett társadalmi munkuverseny- be. Három vagon vashulladékot gyűjtöttek, s azt el Is küldték a kohóiparba. A vasútállomás környékén kiültettek száz facsemetét, s megszervezték az önkéntes véradást. Közös kirándulásokon vesznek részt a környéken, s a, bratislavai színházakba is ellátogatnak. Hazánk szovjet hadsereg által történt felszabadításának 30. évfordulója alkalmából hét kollektíva vette át a szocialista munkabpigád megtisztelő címet. Nyéki László és Jozef Cesnák kollektívája már az ezüstjelvény birtokosa lett. Az elvégzett munka értékelése azonban nem jelenthet megnyugvást, hiszen Uherík, Baran, Porubsky, Szűcs, Selecky és a többi brigádvezető kollektíváira az ősz folyamán az első félévinél is nehezebb feladatok várnak. Jelentős tartalékok vannak még a munkafegyelem, a szervező és irányító munka színvonala terén. Ötödik ötéves tervünk utolsó évének feladatait csak úgy teljesíthetik maradéktalanul, ha a munka minden szakaszán érvényesíteni fogják a CSKP KB novemberi és júliusi ülésének szellemét, a bíráló igényességet. E forgalmas vi9útállomás dolgozóinak eddigi jó munkája alapján remény van arra, hogy az egész jubileumi évet minden szakaszon sikeresen Záríák' T'-n és szöveg: ANTON GUTH |án Horüák forgalmista az állomás példás dolgozói közé tartozik. Tíz éve van a vasút szolgálatában, és kifogástalan, pontos és gyors munkájával nagyban hozzájárult a balesetmentes forgalom lebonyolításához.
