Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-21 / 38. szám, Vasarnapi Új Szó

B így kezdődik a szere­lem a címe Hynek BoCan készülő filmjének. Az alko­tás két elbeszélésnek az öt­vözete s vígjáték formájá­ban az ipari tanulók életét mutatja be. ■ Bolgár—csehszlovák köp redukcióban készül A leg­szebb szemű menyasszony című film. Rendezője Jan Schmidt. ■ Véra Pl ivóvá Si m ková rendezésében filmre kerül Mark Twain Tóm Sawyer kalandjai című ifjúsági re­génye. A forgatókönyvet Vít Olmer, az ismert cseh szí­nész írta. ■ Szélmalom a címe Zol- nay Pál készülő új filmjé­nek. Szereplői Jordán Ta­más, Zala Márk és Marcsek Gabi. Mint Zolnay hajlani filmje, a Fotográfia, ez is forgatókönyv nélkül készül, és az egyes jelenetek csak a vágóasztalon nyerik el végleges helyüket. ■ Román Polanski, az is­mert rendező a müncheni opera ajánlatára elvállalta, hogy a jövő év őszén film­re viszi Verdi Rigolettóját. • ■ Silvana Pampanini az Oké Néró, az Egy nap a bí­róságon és más olasz fil­mek főszereplője tízévi szü­net után ismét forgat. A La­dy Barbara című filmben kémnőt alakít. ■ Nincs hiány az olasz utánpótlásban; a Kiskorú cí­mű filmre az ismeretlen ifjú színésznőt, Glória Guidát szerződ tették. Kollégiumba 11 nevelkedett, tapasztalatlan kislányt alakít, akinek az iskolái elvégzése után sú lyos családi problémákkal kell szembenéznie. ■ Misty Rowe főszereplé­sével elkészült a Goodhye, Norma Jean című film, amely Marilyn Monroe pá- lyakazdetéről, fiatal éveiről szól. Misty Rowe tizenkilenc éves és az Autóstoposok cí­mű filmben tűnt fel. ■ Marlene Jobert, a fran­cia filmművészet egyik leg­foglalkoztatottabb színész­nője. Ojabban producerként is működik. Marlene Jobert hamarosan elkezdi A jók meg a rosszak forgatását, melyet Claude Lelouch ren­dez. ■ Ornella Muti még csak húszéves, de már tizennégy éves fejjel felvevőgép elé állt; Damiano Damiani bízta rá A legszebb menyasszony című film egyik szerepét. Ornella Muti édesapja ná­polyi, édesanyja orosz szár­mazású. Eredeti neve: Fran- cesca Romana Rivelli. Mű­vésznevét Damianónak kö­szönheti. Ornella Muti újabb filmjei: az Appassionata és Romanzo popolare. Az utób­bit Mario Monicelli rendez­te. # Egész estet betöltő rajzfilm készül a Pannónia Filmstúdióban Fazekas Mi--> hály Ludas Matyi-jából. A rendező Dargay Attila, s ő Irta — Nepp Józseffel és Romhányi Józseffel együtt — a mű forgatókönyvét is. A stáb most munkájának fontos fázisához érkezett: hamarosan megkezdik a filmkockák tervezése után — megrajzolását. í Az ISZKUSSZTVO KINŐ egyik legutóbbi száma közli azt a vitát, melyet ANDREJ MIHALKOV KON CSALOVSZKIJ A SZERELMESEK ROMÁNCA című filmjének vetíté­se után rendeztek — egyetemi hallgatók és ifjúmunkások részvé telével — a moszkvai Filmművé­szetek Házában. A vita célja az volt, hogy az alkotók megismer­jék azoknak a benyomásait, a filmmel kapcsolatos észrevételeit, akiknek a mű elsősorban szól. Mivel a filmet nálunk is bemutat­ták és nagy sikere volt, különö­sen a fiatalok körében, talán nem lesz érdektelen, ha az alábbiak­ban közreadjuk a vita egyes ré­szeit. Szergej és Tanya I Jevgenyif *Kingyinov és Jelena KorenyevaJ a szovjet jilm fősze­replői Az alkotási a tavalyi Karlovy Vary-i nemzetközi jilmjesztiválon nagydíjjal tün­tették ki. Egy közgazdász hallgató ezzel kezd­te: — Valószínűleg nem egészen úgy fog­tam fel a filmet, ahogy az alkotók gon­dolták. Nekem úgy tűnt. hogy valahon­nan régről, a shakesneare-i tragédiákból tevődött át a mai életbe pgy történet a tragikus szerelemről, a szokatlan tiszta­ságú és szépségű érzelmekről. — Később, amikor a hős a maga rend­kívüli, sokszínű világából visszatér a szerelem nélküli, hétköznapi életbe, a színek villódzása eltűnik, csak két szín marad, a fekete és a fehér. A rossz és a jó. Közönséges életet látunk, melyben nincs semmi természetfeletti. És az a ragyogás, amit az első, színes részben láttunk, mintha még érzékletesebben hangsúlyozná: úgy látszik, minden köl- lőiség kihunyt, értelmetlenné vált... Csak a szomorúság marad bennünk, saj­náljuk azt a színes világot, a költésze­tet. A filmvásznon az élet monoton rit­musát, hiábavalóságát látjuk, olyan éle­tét, amelyben a szépségnek nincs helye, lellemző erre az autóbuszon játszódó epizód, amikor az automata folyton el­akad: verik, verik, de nem ad ki je­gyet ... Egy másik egyetemi hallgató: — Azzal kezdem, hogyan jöttem el megnézni ezt a filmet. Semmit nem tudtam róla, hogy miről szól és mi­lyen. De ha egyszer az a címe, hogy A szerelmesek románca, úgy gondoltam, pihenek majd egy iót a film alatt. Azt hittem, hogy egy pusztán szórakoztató filmet nézek meg. De valami mást lát­tam. A film nagyon igaz. Elgondolkoz­tat az élet értelméről, arról, hogyan le­hetünk boldogok. A Moszkvai Állami Egyetem egy hall­gatója: — Egyetértek azzal, hogy a film érde­kes. Több okból is. A legfontosabb ezek közül, hogy a szó szoros értelmében új, eredeti film. Átértelmezi az ismert fo­galmakat, az Anya, a Haza, a Köteles­ség, a Tisztesség, a Boldogság, a Szere­lem fogalmát, új jelentéssel ruházza fel őket. A film még részleteiben is na­gyon korszerű... Egy orvostanhallgató nő: — Nagyon. röviden csak az érzései­met szeretném elmondani. A film a hő­sök kapcsolatát, szerelmüket szokatlanul ábrázolja. Ilyet eddig nem láttam. Az érzések túlságosan lemeztelenítettek, mintha közszemlére lennének állítva. Pedig az ember így mindezt mélyen el­rejti, titkolja mások elől. Es amikor így megmutatjuk, ez furcsa, sőt rettenetes. Egy orvostanhallgató: — Szerintem nem szabad félni attól, hogy a filmvásznon, a színpadon nyíltan megmutatják az emberi érzéseket. Nem találok semmi retteneteset a hősök bel­ső világának ilyen jellegű feltárásában. Ellenkezőleg, annak ellenére, hogy a film kezdetben egy kicsit banálisnak, sőt egyenesen laposnak tűnik, különö­sen nagy hatást kelt Szergej „színvak­sága". amikor a világ számára komor­rá, szürkévé válik, az élete valamiféle monoton rituáléba csap át. A hős erköl­csi halála — amikor elveszti hitét az életben, önmagában, a£ emberekben — nagyon meggyőző. De visszatérését a film, szerintem, távolról sem mutatja meg ugyanolyan művészi erővel. — Az első rész közel áll a fiatalok­hoz, érthető. De a második . . Megér­tem. hogy meg lehet találni a boldog­ságot ha valakinek gyereke születik, hogy ez újszerűen láttatja vele az éle­tet, azt a nőt, aki evvel meg ajándékoz­ta. De a filmben ez a fordulat, a hős lelkiállapotának változása számomra nem volt eléggé hiteles. A fíubkin Kőolaj és Gázipari Főiskola egy hallgatója: — Az első képsorok az érzések viha­ros áradatát mulatják, ezek az érzések felfokozottak De engem például a sza­badvers meghökkentett, a stilizáció, a mesterkéltség érzését keltette. — Nem vártam a színek visszatérését, a hős újabb szerelmét sem. Azt hittem, a film fekete fehérben fejeződik be... Egészében tetszőit a film. Tetszett a ren­dező bátorsága, sajátos hangja. Egy közgazdász hallgató: Jelena Korenyeva fZ. Mimii óvá felv.) — Bár a film több témát ölel fel, vari benne szó a háborúellenességről, az anyákról, a hivatásról, központi témája mégis a szerelem, és az, hogy ez milyen nyomot hagy az ember életében. Hogyan éljünk tovább, ha ennek a szerelemnek vége szakad? Úgy gondolom, hogy ebből a szempontból a film érdekes a fiatalok számára — Milyen eszközökkel ábrázolják ezt a fő témát? Az itt felszólalók megje­gyezték, hogy a filml>en sok új. eredeti kifejező eszköz van. Valóban, néhány jelenetet kitűnően oldottak meg, például azt, amikor a lány elbúcsúzik a szerel­mesétől, aki bevonul katonának. De any- nyi zavaros jelenet, stilizáltság is van a filmben, hogy ezek szerintem elvonják a figyelmet az alapgondolattól. Szükség volt erre a túlságosan is bonyolult Tor­mára? Hiszen egyrészt ezek a7 eszkö­zök már felkészült nézőket feltételez­nek, másrészt a filmet fiataloknak, mégpedig a fiatalok széles körének szánták ... Egy másik közgazdász: — ... Azok a kéjjek jók, melyek a természetes életet mutatják, ahol nincs kihangsúlyozott játék. De ezek mellett túljátszott momentumok is vannak. És ilyen az egész film: a valóságot jól ábrázoló képek fellengzősökkel, mester­kéltekkel keverednek. A Moszkvai Állami Pedagógiai Intézet aspiránsa: — A film románc, poéma az összes olyan sajátossággal együtt, mely a mű­fajból következik. Hát ezért jelenik mng a szabadvers, és az a vers — termé­szetesen nem a mesterségbeli tudásról beszélek — persze nem olyan, mint Shakespeare vagy Puskin verse. Ez más jellegű szabadvers, a korszerűek közül való. Megpróbál emelkedetté tenni ben­nünket, és ez/el máris megteremti a filmmel való belső kapcsolat első fel­tételét. Sőt, az elsőt már a kezdő kép megadja, amikor az eső a hősök arcába, a nézőkre hull... — Ügy gondolom, hogy ez a film a dovzsenkói hagyományok szellemében készült, nemcsak a rendezése, hanem a dramaturgiája is közel áll Dovzsenkő- hoz. Egyrészt a színes, emelkedett, fel­fokozott világ, másrészt a prózai fekete- fehér. Két érzelmi világ ütközik össze, és valószínűleg ez okozza a kifejező eszközök nehézkességének benyomását. De össze kellett ütköztetni őket, és ma­ga az összeütközés szerintem ragyogóan sikerült. — Melyik nézetet, melyik álláspontot fogadja el a néző? Azt hiszem, a film egyiket sem veti el, a választást a néző­re bízza. Mindkét nézet színpompás vi­lághoz vezet, mind a kettő igazolja ön­magát. És ez az, ami a filmben valóban újnak tűnik. A SZERELMESEK R0MANCA8GL

Next

/
Thumbnails
Contents