Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-21 / 38. szám, Vasarnapi Új Szó

Sok oldalról közelítve mondjuk és írjuk, jóleső érzéssel ismételgetjük, hogy falvainkon is egyre jobb, torszerübb, egészségesebb körülmények között élnek és dolgoznak az emberek. Egyre több lehetőségük nyílik arra, hogy szabad Idejüket kulturális környezetben, hasznosan töltsék el, tanulással, önműveléssel, szóra* kozással.

Ha csak jelmondatokban is beszélünk a változásokról, nem szabad elfelejteni, hogy földmüvesszövetkeze- teink — amelyek ezekben a hetekben, hónapokban ünneplik megalapításuk negyedszázados évfordulóját — tetemes részt vállaltak a falu korszerűsítésében és az emberek belső világának alakításában. A szövetkezetek többsége évről évre nagyobb összeget fordít a dolgozók továbbképzésére, a közművelődésre, a kulturális és egyéb célokat szolgáló létesítményekre. Erről meggyőződtünk két csallóközi szövetkezetben tett Ián Nógatásunk alkalmával is.

Ha az irodájában nincs, vajon hol lehet ezen a nangulatos szeptember eleji délelőttön a íelsőpatonyi szövetkezet elnöke, Rencés Sándor?

— A határt járja, sötétvörös Zsigulival — mondja a kapuőr. — Ha akar, utánamehet. De megjön ő nemsokára.

— Akkor inkább maradok, és ha meg tetszik engedni, szétnézek az udvarban.

A „csak tessék“ után a legközelebbi istálló felé irányítom lépteimet. Néhány szomorú, fáradt tekintetű tehén álldogál vagy éppen fekszik benne. Hátrább egy fiatalembert fedezek föl, nedves szőrű kisborjú mellett.

— Hajnali négykor született. Nehezen jött a világra, most meg lázas.

— Ezeket a vékony műanyagcsöveket mire használ«

Ja?

— Méhgyulladás elleni szert adunk be velük az anyának. Ez éppen most kapott.

A húszéves „farmár“, Szamaránszky Imre, számomra élvezetesen, ugyanakkor szakszerűen a többi tehénről is beszél egy keveset. Imre idén fejezte be tanulmányait a dunaszerdahelyi mezőgazdasági középiskolában. Mindennap hajnalban kel, háromkor. Fél négykor kezdődik az állatok etetése.

— Hat istálló tartozik hozzám. Délelőtt általában szabad vagyok, délután háromra jövök vissza. Azonban sokszor napközben is értem jönnek, ha meg kell igazítani a borjút a tehénben.

— Mivel tölti szabad idejét?

a szövetkezetnek gazdag könyvtára van. Az érdeklődőknek könyvtáros segít a művek kiválasztásában.

— Volt egy klubhelyiségünk, amelyet étteremmé alakítottunk át akkor, amikor felépült a kultúrház. Nem tudom, látta-e már, nagyon gyönyörű. Szeretnénk segíteni az uszoda és a tornaterem felépítésében. persze, nem a kulturális alapból. Az óvoda már befejezés előtt áll.

Hogy teljesebb legyen a kép, mondjuk el még, hogy a szövetkezet színházba, cirkuszba is elviszi dolgozóit, jegyeket vásárol különböző kulturális és sportrendezvényekre. Most készülnek Brnóba, a ki* állításra. Közép- és főiskolásokat taníttat. Egy Nitrán tanuló diáknak 600 korona ösztöndíjat fizetnek havonta. Persze, ha befejezte tanulmányait, visszavárják.

Szép, hogy mindez kifejezhető pénzben — mondja végezetül az elnök. — De úgy vélem, sokat kell még tenni azért, különösen a munkaszervezés területén, hogy az emberek rendszeresen, mindig hozzájussanak a szórakozáshoz. A fiataloknak pedig szeretnénk bebizonyítani, hogy rajtuk múlik minden: a szórakozás és a tanulás is.

Ügyes, ötletes emberek a csenkeiek. Még nem adták át az új művelődési otthont, de már innen irá« nyitják az efsz életét, és itt ebédel naponta, hatalmas üvegtáblákon keresztül érkező napfényben hetvennyolc szövetkezeti tag.

A pultnál, ahol az ebédet osztják, már csak négyen-öten sorakoznak, a később érkezők. Köztük van

— fl—BMMÉM

mm mm mmm mm m m 5« fim— ■ mmm

m BBBKBBBBB

mmmmmmmmmm im S&BSSB5SS

mr IMBBB gWB

Korszerűsödő falvak/ változó emberek

a szövetkezet elnöke, l^a.ss Ferenc Is. Amíg ebédel, nézzünk be a konyhába, ahol az asszonyok lassan befejezik a mosogatást, a takarítást. Csenkei Mária már

lo is vetette a fehér köpenyt.

— Mióta dolgozik a szövetkezetben?

— Ez év februárjától. Azelőtt is dolgoztam, munkásként, hatvanegytől hatvanhétig. A férjemmel etet« tem a hízósertéseket. Most takarítónő vagyok, és egyúttal büfésnő is.

Csenkei Mária negyvennégy éves, három gyermek édesanyja. Nem sok Ideje jut a szórakozásra, de ha csak teheti, szívesen elmegy minden rendezvényre. Olvasni se szokott, mert fáj a szeme.

— Az már régen volt. amikor én belemerültem az olvasásba. A férjem szeret olvasni, van otthon vagy háromszáz könyv.

Lengyel Márta harmincnyolc éves; három fia van. Egyik az izmosodó csenkei tánccsoport tagja.

— Valamikor én is szerettem volna együttesben táncolni, de akkor ilyen nem volt. Boldog vagyok, amikor látom a fiamat. Bősre is elmentünk utánuk; főleg a fiúk tetszettek.

— A szövetkezet szokott kirándulásokat szervezni?

— Igen. És mind!* van jelentkező, bőven. Szívesen

Felsőpalonyi amatőr színjátszók a Tű/virág próbáján

megyünk mi is kirándulni. Én szeretem a hegyes tájakat és a várost.

ya.s.s Ferenchez is ugyanazzal a kérdéssel fordultam, mint Rencés Sándorhoz. A két nagyszerű ember válasza sok tekintetben hasonlított egymáshoz. Nem véletlenül, hiszen két kimagasló eredményeket elére szövetkezetről van sző.

— Sok mindenre megy a pénz — mondja Vass Ferenc. — Csak a kirándulások 100 000 koronába kerültek. Kilencvenen üdültek a Balatonnál, húsz ember volt Bulgáriában, tíz a Szovjetunióban.

— Öa szerint változtatnak ezek a kirándulások, közös utazások az emberek magatartásán?

— Nézzen ide! öt-hat évvel ezelőtt egy Illető kapott egy utat Bulgáriába. Csak úgy akart menni, ha nem megy a szabadságának rovására, ha megfizetjük azt az időt, amit ő ott tölt. Ez ma már eltűnt.

A kirándulásokon kívül a szövetkezet mintegy 50 000 koronát fordít a sportszervezet támogatására. Évente 6000 korona értékben vásárolnak szépirodalmi műveket, szakkönyveket a két könyvtárba.

— Iskoláztatjuk, taníttatjuk a fiatalokat, tanfolyamokra küldjük őket. Régen azt mondták, hogy a szövetkezetbe erős és buta ember kell. Ma már mindkettőt az észnek kell felváltania. Művelt, kulturált emberekre van szükségünk. Nem olyanokra, akik nem éreznek kötelességet, felelősséget az állammal és a faluval szemben.

Ezután a művelődési otthonról beszélt Vass Ferenc. Az egész hétmillió koronába került. Ebből öt és fél milliót a szövetkezet fizetett ki. A nagyteremben még folynak a munkálatok, a színpadot állványok hálózzák be.

— Eddig még nem rendezhettünk semmit, a szín« pad visszatartott bennünket. Meg a két kultúrfelelős, akit már felvettünk, s még nem jött vissza a katonaságtól. Lehet nemsokára filmet is vetíteni és más kulturális rendezvényre is lesz lehetőség.

Már folynak a versenyek a művelődési otthon korszerű tekepályáján, amelyet bizony sok városban öröm* mel fogadnának. Vass Ferenc megmutatja a tanácstermet is, a kerek alakú asztallal és a 24 bőrfotellal. Majd kocsiba ülünk, hogy a szövetkezet egyik telepén modern, jól felszerelt műhelyeket, garázsokat, szociális létesítményeket láthassak. A csenkei föld« művesszövetkezetben megbecsülik a dolgozókat. És tisztelik a természetet. Egy egész épületkomplexumot vittek néhány méterrel odébb, a fák miatt.

Útközben hazafelé vaksi ablakú házak, kátyúba derékig süllyedő szekerek, féltve őrzött régi bútordara- l»ok jutnak eszembe. Hová tűnlek? És milyen rövid idő alatt? A Csallóközből, mint jeles tanuló bizonyítványából olvasom ki, hogy dolgos, szorgalmas, tehetséges emberek élnek itt.

bodnár gyula

— Aktív futballista vagyok, és tagja a sportszer-, vezetnek. Vasárnap focizok, hétközben megnézek a moziban egy-egy jó filmet, szombaton teadélutánra megyek. Járok a könyvtárba, szeretek olvasni.

— Milyen könyveket?

— Főleg Jókaitól, a romantika miatt. A kőszívű ember fiait többször is elolvastam. Most fogja itt be mutatni a MATESZ. Okvetlenül elmegyek.

— Van a faluban színjátszó együttes?

— Van. Legutoljára a Tűzvirágot adták elő. Nagyon megnyerte tetszésemet. Akarták, hogy én is menjek játszani, de az érettségi miatt nem mehettem. Most már szeretnék én Is a társulat tagja lenni.

• • t

Ügy látszik, jól érezte magát a sötétvörös Zsiguli a patonyi halárban. Mert csak dél felé hozta meg Ren-* cés Sándor elnököt, akitől egyetlen kérdésre szerettem volna választ kapni: hogyan használják fel, mire fordítják a szövetkezet kulturális alapját képező pénzösszeget?

— Először is azt szeretném elmondani, hogy a kulturális alapra szánt összeg is olyan fontos számunkra, mint a gépvásárlásra, állatvásárlásra szánt összegek. Szigorúan ellenőrizzük a kiadásokat és a bevételeket. Büszkék vagyunk eredményeinkre, de a pénzt nem szórhatjuk; okosan kell vigyázni rá. Hogv mire fordítjuk a kulturális alapot? Egy részéből a sportszervezet kiadásait fedezzük. A többit különféle célokra használjuk fel. Az idén például öt alkalommal küldtünk ötös csoportokat a Szovjetunióba.

— Kik alkották ezeket a csoportokat?

— Olyan dolgozók, akik megérdemelték; főleg fia-> talok, jó kombájnisták, etetők, traktoristák. Lassan már nem lesz olyan ember a szövetkezetben, aki ne járt volna a Szovjetunióban.

Hetven ember vett részt egy másik, közös kiránduláson, amelyet a Tatratouron keresztül szerveztek meg. Lengyelországban is töltöttek egy napot.

— Az emberek gazdagon, szép élményekkel térnek haza — folytatja Rencés Sándor. — Látnak, tanulna*, változik gondolkodásmódjuk. Sokat jelentenek ezek az utazások. ,

A szövetkezet a kulturális alapból 1000—1000 koronát ajándékoz az ifjú házasoknak, ha mindkettő tagja a szövetkezetnek. A dolgozók részére 200 Szabad Földművest, 200 Csallóközt és 36 Hétét fizet elő, és minden évben nagy példányszámban megvásárolja a Madách-naptárat. Tavaly a szövetkezet megalapításának 25. évfordulója tiszteletére könyvet szerkesztettek és adtak ki az efsz múltjáról és jelenéről, 900 példányban. Rencés Sándor szerint is nagyon fontos szerepe van egy-egy ilyen publikációnak. Egyébként

A csenkei művelődési otthon egy része