Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-21 / 38. szám, Vasarnapi Új Szó
flow ©aranT O ßosr EJmamgän □ «« A KW U’KAKAfl $ DOHÁNY A HÁTTÉRBEN: Ecuador természeti kincseinek térképe A múlt lázadása ^ Eldorádo helyett Oildorado £ latin-amerikai problémák miniben Egy elvetélt puccs visszhangja # Visszavonulnak a monopóliumok? @ Erősödik a haladó irányzat ledése a forradalmi Kubához, valamint a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok felvétele a szocialista országokkal. Velasco Ibarra a pozitívumok ellenére belpolitikájában és gazdasági téren nem tudott vagy nem akart gyökeresebb változásokat elérni. Bár tett egykét olyan lépést, amely rugalmas politikai módszerekre vallott, például engedélyezte a baloldali pártok, köztük az illegalitásban levő kofnmunistákszabad működését, hogy lecsillapítsa az elégedetlenkedőket. Például hangoztatta: „Senki sem szeret, csak a nép“. Tény az, hogy kormánya képtelen volt kiragadni az országot a gazdasági elmaradottságból, a kontinensen terjedő új folyamatok hullámaira kormányozni az országot. A polgári kormány tehetetlensége cselekvésre késztette a juntát. 1972. február-15-én Guillermo Rod- riguez Lara tábornok vette át a hatalmat. Harcban a nemzeti kincsekért Bár a hatalomátvételkor Rodriguez Lara az ország jövőjével kapcsolatban óvatos kijelentéseket tett, hangoztatta, hogy az új kormányt „semmiféle ideológia nem vezérli“, s elzárkózott attól, hogy a baloldali erőket bevonja kabinetjébe. Másrészt viszont bírálta a kiváltságos rétegeket, és ígéretet tett az ország gazdasági szerkezetének lénye-: ges megváltoztatására. Rodriguez Lara kormánya mindenekelőtt tudatosította, milyen nagy kincscsel rendelkezik ez a banánköztársaságnak minősített ország kőolajkészletei formájában. Az ecuadori kőolajat már az őslakó indiánok ismerték. Pizarro hódításai korában mély kutakat ástak, és ezekben halmozták fel a „chapapotét“*, „illatos szurkot“, melyet agyagedények kiégetésére, fáklyául, valamint csőna-? kok tömítésére használtak. Ilyen csónakokon keltek útra a távoli Galápa- gos-szigetekre. A spanyol flotta hajóit is így „impregnálták“. Később mazutot is csinálták a kőolajból. George Shep- pard, angol geológus állapította meg, hogy az ecuadori olajbányászás a legrégibb foglalkozások egyike. Az észak-amerikai Texaco olajtársaság már 1919-ben megkezdte az Amazonas felső folyása olajlelőhelyeinek feltárását, de a tökéletlen berendezés miatt igen költséges volt a kutatás, és felhagytak vele. Az amerikai társaságok, más vidékeken kezdték meg az olaj kitermelését, és idővel annyira kifosztották Ecuador kincseit, hogy az ' ország olajtermelőből importőrré vált. A hazai olajbányászás terén 1971-ben a latin-amerikai államok között az utolsó helyre került. Eruador gazdasági helyzetében a változást a selvában, a hagyományos latin amerikai őserdőben, az Andok és az Amazonas felső folyása közé szorult területen hatalmas olajlelőhelyek felfedezése jelentette. Olajláz lett úrrá az egész országon, de Velasco Ibarra elnök 1971-ben eltörölte az olajtőrvény- nek azt a záradékát, amely az olajkiviteli nyereség egy részének átutalására kötelezte a külföldi társaságokat. Az államfordulat után Rodriguez Lara elnök programjában leszögezte, hogy „az állam érdekének megfelelő olajpolitikát folytatnak, amely a lelőhelyek ésszerű kiaknázására, a készleteknek a jövő nemzedékek számára való megőrzésére és az olajtársaságok beruházásainak jövedelmezőségére fog épülni“. Egymást követték a rendeletek, amelyekkel szabályozták az olaj árát, megadóztatták a társaságok jövedelmét állami olajtársaságot létesítettek, intézkedtek hazai tartályhajó-flotta létesítésére, olajfinomítók építésére, a petrolkémia fejlesztésére és saját káderek nevelésére. A kormány 430. számú rende- lete módosította az eddig érvényes olajtörvényt. A külföldi társaságok kénytelenek voltak új szerződéseket kötni az ecuadori állammal. A 160 ezer hektárnál nagyobb területekkel rendelkező olajipari cégek kötelesek voltak a koncessziós olajmezők 60 százalékát visszaadni az: államnak. A kormány magabiztosan látott hozzá ígéretei beváltásához. Jó kilátások kecsegtették a hazai olajipart, hisz csak Oriente vidékén ötmilliárd barrei- nyi készletre leltek. A kormány haladó intézkedéseihez tartozott még csatlakozása az OPEC-hez, az olajexportáló országok szervezetéhez, amivel Igen magára vonta Washington haragját. Ecuador hovatartozása még inkább kikristályosodott az Amerikai Államok Szervezetének ülésszakain, ahol a leghaladóbb latin-amerikai országokkal együtt küzdött a kontinens gazdasági emancipációjáért. Washington kizsákmányoló politikája ellen, és végleg csatlakozott az antimonopolista fronthoz. i A reakció próbálkozik Rodriguez Lara kormánya fokozatosan elérte, hogy az ecuadori olajmezők 51 százaléka már nemzeti tulajdonban van. A kormány ígéreteinek beváltásával kivívta a lakosság bizalmát, és megnyerte a baloldali pártok, köztük a kommunisták támogatását. Természetesen, a kormányzó junta nem homogén összetételű. A főtisztek egy része a szomszéd Peru haladó forradalmi rendszerében látta mintaképét, másik része azonban Brazília felé kacsingatott. így aztán a kormány politikája sem volt mindig egyenes irányú. Például a jobboldal nyomása kényszer rítette ki Gustavo Jarring bányaipari miniszternek, az elismert energikus politikusnak a menesztését, miután előzőleg merényletet kíséreltek meg ellene. A Texaco és Gulf Oil társaság, amely sokáig bitorolta az ecuadori kőolajat, nem törődött bele vereségébe. Szoros kapcsolatok fűzték továbbra Is egyes főtisztekhez, akik szeptember elején Raul Gonzalez Alvear tábornok, vezérkari főnök vezetésével magukhoz akarták ragadni a hatalmat, hogy elmozdítsák Rodriguez Lara haladó kormányát. A puccskísérlet, amelynek húsz halálos és 150 sebesült áldozata volt, nem sikerült, s a puccsisták részben el* menekültek, részben pedig hadbíróság előtt felelnek tetteikért. A történtek nagyobb megfontoltságra késztették a kormányt. A kabinet lemondott, hogy lehetővé tegye az államfőnek a kormány átszervezését. A minisztériumok élére haladó szellemű katonatisztek kerültek. Ecuadorban egy régi népi mondás járja: „Nálunk a politika olyan, mint a hegedű: bal kézben tartják, de jobb kézzel játszanak rajta“. Az ecuadori kormány most intézkedéseivel meg akarja cáfolni e mondás érvényességét. Célja az, hogy az egykori, mesebeli El- dorádó helyében megteremtse Oildora- dőt, vagyis virágzó olajbirodalommá te^ gye az országot, hogy ennek alapján megvalósíthassák a szociális felemelkedés programját. Ebben szerepe lesz a szocialista országokkal való együttműködés politikájának, hisz az ecuadori hazai halászflotta megteremtésében eddig is Lengyelország segítségére támaszkodott. A közelmúlt eseményei, a puccskísérlet meghiúsítása után joggal feltételezhető, hogy Ecuador balra nyit. M indössze 264 ezer négyzetkl^ lométer területet foglal el Dél-Amerika nyugati partvidékén, Peru és Kolumbia közé ékelve. Nem is sokat hallat magáról, bár bővelkedik történelmi és földrajzi érdekességekben. Ha a napokban neve ismét szerepelt a világsajtóban, ennek politikai okai voltak. Ecuadorról van szó, arról a latin- amerikai országról, amelynek területét keresztülszeli az Egyenlítő, vagy ahogy itt emlegetik, a Méta dél Mundo, amely a fővárostól, Quitótól mindössze 24 kilométerre fekszik. Gazdasági és politikai téren a szubkontinens legelmaradottabb országának tartjuk, pedig szomszédai — Peru és az utóbbi években Kolumbia is merészen kilépett a gazdasági haladás útján. Uruguay után Ecuador a legkisebb dél-amerikai ország, amely úgy érzi, hogy történelmi sérelem esett rajta, amikor függetlenné válásának első éveiben vívott szerencsétlen kimenetelű háborúkban mintegy 200 ezer négyzetkilométernyi területet vesztett el, és még ma is határproblémái vannak Peruval. Természeti viszonyai szempontjából Ecuador tarka képet mutat. Különös földrajzi helyzete miatt minden lehetséges éghajlati és növényzeti típus fellelhető itt. Fő terménye a banán, a kakaóbab, a kávécserje és a cukornád, melynek kizárólagos ura a közelmúltig a hírhedt United Fruit Company észak-amerikai társaság volt. S az ország devizajövedelmének 90 százaléka éppen az említett termények, gyümölcsök értékesítéséből származik. A latin-amerikai népek Ismerői azt állítják, hogy az ecuadoriak más né- pekhez, például a szomszédos kolurn- biakhoz viszonyítva sokkal higgadtabbak, nem veszítik el oly gyorsan a béketűrésüket. Lehet, hogy ez a spanyolok utódai és az őslakó indiánok nagyarányú keveredésével magyarázható — az indiánsors századok óta a meghu- nyászkodás és tűrés. Ám a temperamentum kérdése másodrendű kérdés Ecuador esetében, mert itt is sűrítve jelentkeznek a földrész bajai és problémái, és hasonló kormányzási módszerek váltakoztak a történelem folyamán, mint másutt. Jellemző például, hogy 140 év alatt ritkán volt ecuadori elnök hivatalában két és fél évnél tovább, rendszerint lemondatták, vagy katonai junták félreállították. Századunkban, 1925 óta 37-szer történt elnökváltozás, nyolc esetben erőszakkal állították félre az államfőt. Az alkotmányban előírt négyéves megbíztatásának eddig kevés elnök tudott eleget tenni. Ötször a kormánykeréknél Ecuador legújabb kori történelmének érdekes alakja volt Jósé Maria Velasco Ibarra elnök. Már 1934-ben elnök lett, de rövidesen megbuktatták. 1944-ben másodszor is megválasztották, később száműzték. 1952-ben nyerte el harmadszor az elnöki tisztséget, melyen négy év múltán átadott utódának. Nyolc év múlva Ismét megpályázta az elnöki tisztséget, és győzött, de a katonai junta egy év múlva lemondatta. 1966 szeptemberében ötödször is győzött a választási kampányban, és átvette az elnöki hivatalt. Ám röviddel megbízatásának letelte előtt, 1972. február 15-én a hatalmat jelenleg is gyakorló Guillermo Rodriguez Lara tábornok juntája megdöntötte. A ma 80 év körüli Velasco Ibarra korántsem volt haladó politikus. Lég* alábbis politikáját nem lehet egyértelműen haladó politikának nevezni. Személy szerint nem szerette az amerikaiakat, politikájában azonban olykor helyt adott érdekeik érvényesítésének, ugyanakkor csatlakozott az ún. Andok-pak- tumhoz, hogy ennek öt tagállamával együtt új latin-amerikai gazdasági viszonyokért küzdjön Washington egyoldalú pánamerikai politikájával szemben. Kormányzása idején 320 kilométerre terjesztették ki az ország felségvizeit, hogy védjék a nemzeti halászati érdekeket, s a felségvizekre betörő amerikai orvhalászhajókat elfogták, és tulajdonosaikat megbírságolták. 1971- ben e címen 2 és fél millió dollár folyt be az államkasszába. Velasco Ibarra kormányának további pozitív nemzetközi lépése volt fokozatos köze-« Quito, az ősi fővárosi Modernizálódik a főváros
