Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-21 / 38. szám, Vasarnapi Új Szó

THE CSÖKEVÉNY

Kétségtelen, hogy századunkban a vallásosság általában visszavonulóban van, és az egyházi befolyás, — különösen a második világháború után

— erősen csökkent, de ennek ellenére a vallásnak még mindig viszonylag erős pozíciói vannak. A szocialista országokban, amelyekben a vallásosság csökkenése az alapvető politikai, gazdasági, szociális és kulturális változások következtében a legnagyobb méretű, a vallási ideológiának — legalábbis bizonyos területen és a lakosság bizonyos rétegeiben — ugyancsak tömegbázisa van. Sőt ennek egy részét az ifjúság képezi, jóllehet a fiatal nemzedék abba a szociális csoportba tartozik, amelynél a legmarkánsabban válik láthatóvá a vallási ideológia elutasítása. Éppen ebben rejlik az a veszély, hogy a fiatal emberek vallási érzelmeit a szocializmusnak ártani akarók a saját céljaik érdekében használják ki

Az ú< társadalmi rend építéséből eredő tap-iszta latok szétoszlatták azt az illúziót, hogy mivel a szocializmus feltételei között az egyház befolyása vitathatatlanul csökken, törvényszerű, hogy a vallás önmagétól ösztönösen elsorvad, hogy a szeku larizálódás (világiasodős) a modern civilizációban természetes szükségszerűség. A vallásosság még lé tező pozíciói nem annyira jelentéktelenek, hogy lebecsülhetnénk a szervezett küzdelmet a vallási ideológia és annak hatása ellen.

Társadalmunkban a vallási tudat nem tartozik a szükséges jelenségek közé. A szocializmusban az anyagi és szellemi fejlődés lehetőséget nyújt az embernek a valóban érzelemgazdag életre azáltal, hogy az egyén a társadalmi érdekek szolgálatát tartja elsőrendű céljának. A vallási ideológia elle ni küzdelem egyik feltétele, hogy minden politikai és társadalmi szervezet egyesült erővel törekedjék az ateista gondolkodású és a szocializmus iránti odaadó emberek nevelésére. Ilyen értelemben a vallási csökevények felszámolása a szocialista kulturális forradalom szerves része.

léletének propagálását mint a tudományos világnézet és a szocialista életszemlélet propagálását.

Az emberi tudat ateista formálása sokrétű folyamat, ami érinti gondolatvilágát, érzelmi eredőjű és kötetlen magatartását. Itt is érvényes, hogy a legjobb nevelő u gyakorlati élet. A vallásos em bér rendszerint azért hisz az is-tenben. mert a régi életmódhoz tapad, és még nem találta meg a helyét az új társadalmi realitásban.

A néptömegek, miután azt tapasztalták, hogy a társadalom elrendezése kizárólag az ember ügye, és független a természetfölötti erőktől, még nem szakítottak automatikusan a vallással. A puszta tagadás ugyanis még nem építőanyaga az új világnézetnek. Gyakran azoknak is, akik a szocialista építés hatására materialisták lettek, a materializmusa csak ösztönösen nyilvánul meg. Ezért alapvető politikai feladat az ösztönös materializmust öntudatos materialista világnézetté szilárdítani.

A marxista ateista meggyőződés — tágabb értelemben a szocialista személyiség szellemi profilja

— kialakításának problémája nagyon összetett. Átfogó jellegű és a gnoszeológiai, antropológiai vagy etikai természetű problémák mellett megtalálhatók benne a történelmi, kulturális, szociálpolitikai és szociálpszichológiai problémák is. Ezért teljesebb megoldást csak a filozófia, a politika, a kultúra és a nevelés területén dolgozók hosszadalmas, élettapasztalatokkal erősített közös erőfeszítése eredményezhet.

A tudományos világnézeti nevelés céltudatos törekvés a környező világ, a természet és a társadalom valódi felismerését szolgáló képesség kialakítására. Ennek tudományos ateista része hozzájárul a babonák és a vallási előítéletek felszámolásához. Az ateista nevelés nem fogható fel csupán a vallás bírálataként, jóllehet az ilyen bírálatnak fontos szerepe van, hanem úgy értelmezzük, mint a természeti és társadalmi jelenségek materialista szemMivel kétségtelen, hogy a vallásosság legsajátabb és legmélyebb gyökerei szociális jellegűek, osztályhoz kötődnek, a marxista ateizmus nélkülözhetetlennek tartja a vallásosságot szülő és fenntartó teltételek bírálatát, a vallásos képzetek és szemléletek ártalmainak a bírálatát, valamint annak bírálatát, hogy e képzeteket és szemléleteket a reakció politikailag és ideológiailag a társadalmi haladás elleni harcra használja ki. Tehát az ateizmus funkciója nagyon pozitív. Az embert meg kell sza* badítani a vallási csökevényektől úgy, hogy tudatában legyen: semmitől sem fosztják meg önkényesen. de a tudományos ateizmus megismerésével értékes eszközt kap sajái életének érvényesítésére és sa|át boldogulására

Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy a vallásosság társadalmi-történelmi összefüggéseinek alapos elemzése mellett, a konkrét helyzetben helyes azokat a szubjektív fékezőkel, konfliktusokat is elemezni, amelyektől az egyén pszichológiai állapota függ, mert többnyire ebből az állapotból ered a vallásossága. A marxista szellemiségű ateista nevelés nem alacsonyítja le, nem sérti a hivő egyént, különösen, ha vallási érzelmei tiszták és őszinték. Azonban semmiképpen sem szabad a hívőt még jobban beszorítani a „vallás menedékébe", hanem ellenkezőleg, arra kell törekedni, hogy erősebb kapcsolatokat építsen ki a dolgozók kollektívájával és erősíteni kell azt a képességét, hogy fokozatosan leküzdje a hagyományos vallásos nevelés és az egyház befolyását.

A MARXISTA ATEIZMUS

A marxista ateizmus elutasítja azt a módszert, amely a vallásosság ellen vivőit ideológiai harcot adminisztratív beavatkozással és intézkedésekkel helyettesíti, mert tudja, hogy pszichológiai szempontból mi sem visszataszítóbb, mint a tudományos ateista nevelés egybemosása a kényszer vagy a diszkrimináció érzésével. Azonban a vallásosság elleni ideológiai harcot a kor színvonalán kell folytatni. Ezért a tudományos ateista nevelésben fel kel] számolni azokat a fogyatékosságokat, amelyek a múltban e nevelés gyengüléséhez és stagnálásához vezettek.

Egyik ilyen fogyatékosság volt az ateista nevelés és propaganda túlzottan historizáló Irányzata, ami előtérbe helyezte a nálunk gyakorlatilag már halott vallási formákat, de figyelmen kívül hagyta a vallásosság Jelenkori megnyilvánulásait. Az ideo lógiai front nem készült let (gyakran még ma sem) arra, hogy hatékonyan szálljon szembe a katolikus egyház „korszerűsddési“ programjával.

A másik fogyatékosság az volt, hogy a vallásosságot többé-kevésbé bizonyos társadalmi viszonyok elkerülhetetlen termékének tartották, anélkül, hogy figyelmesen elemezték volna közvetlen terjedését és a szubjektum aktív szerepét, a társadalom

szellemi reprodukciójának a területén. Ez a lapos, szociologizáló szemlélet nehezíti azoknak a körülményeknek és momentumoknak a leleplezését, amelyek a szocializmusban is éltetik a vallásosságot, holott ebben a társadalmi rendszerben a vallásosság gyökerei már nagymértékben gyengültek.

A harmadik fogyatékosság az volt, hogy a tudományos ateizmust elméletileg és gyakorlatilag a hit racionális kritikájára szűkítették, figyelmen kívül hagyva a vallási pszichológia gazdagon tagolt világát, valamint azt a tényt, hogy a vallásos világnézet nem ésszerű mérlegelés eredménye, hanem rendszerint az ember társadalmi helyzetével összefüggő ösztönösen emocionális és kötetlen reakciók összességének a terméke. Ebből a szempontból ismét hangsúlyozást kíván, hogy átgondoltan kell hatni a hívők lelkivilágának érzelmi és szabad szféráira.

MINDENKOR TUDOMÁNYOS MÓDSZERREL

A tudományos ateista nevelés fontos része az értelmi terület, de az ésszerű elem hangsúlyozása nem jelenti annak abszolutizálását. Elsősorban azt emeli ki, hogy milyen jelentősége van az ember intellektuális aktivitásának öntudata formálásában és emancipálódása folyamatában. A vallásosság kérdése, mint minden reális probléma, tudományos, racionális módszereket követel. A marxista ateizmus elmélete nem becsült le az irracionális momentumokat sem. amelyek egyrészt biológiai szálakkal fűzik az embert a természethez, másrészt összefüggnek néhány tipikus emberi tulajdonsággal, azonban elutasítja azt a tendenciát, amely degradálni akarja az emberi értelmet, és ki akarja emelni az irracionálts intuíciót.

A nevelőmunkábnn respektálni kell az ember specifikus kapcsolatát a modern tudománnyal. A legnagyobb figyelmet azokra kell fordítani, akik valahol a félúton állnak, a vallással való szakítás és az ateista világnézet elsajátítása között. Ide tartozik az ifjúságnak az a része, amelynek a világnézete már alakulni kezd, de ez ideig még nem formálódott ki a meggyőződése. Az ateista munka hatékonysága abban van, hogy Irányítja és meggyorsítja a vallással való szakítás folyamatát. A még „képlékeny“ világnézetitek csoportja fokozott figyelmet érdemel, nemcsak azért, mert számbelileg erős. hanem azért, mert az ilyen nem szilárd világnézet hosszabb idő után negatív jelenséget idéz elő, és kialakítja az egyénben az individualizmust.

Míg a fenti csoportnál az a feladat, hogy bizonyos ismeretek közvetítésével kialakítsuk marxista—leninista szellemiségű világnézetüket és magatartásukat, a hívőknél a tudatban kell minőségi változásokat elérni, abban, hogy szakítsanak az eddigi elavult világnézetükkel. A tapasztalatok szerint ritka jelenség, hogy az egyén hirtelen szakít a vallásos hittel. Ez többnyire bonyolult, ellentétes néha fáidalmas. hosszadalmas folyamat. Gyakran azonban maguk a hívők keresnek a valláson kívül olyan eszközöket, amelyek lehetővé teszik ezt a szakítást.

Azok, akik politikailag a szocializmus bázisán állnak, és ezt a szocializmus javát szolgáló elkötelezettségükkel bizonyít|ák, e társadalom teljes jogú tagjai. A tudományos ateista nevelésben különösen fontos a gyakorlat döntő szerepének az alapelve. Ugyanis nevelni nem lehet csak a vallásról és az ateizmusról tartott előadásokkal, hanem mindenekelőtt a társadalom életének tevőleges vállalásává’ és azzal, hogy részt veszünk, a kommunista jövőért folytatott küzdelemben.

Dr. AI.ES SEKOT

A PÁRTSAJTÓ JUBILEUMA

(Folytatás az 1. oldalról'}

Ha fellapozzuk a Rudé právo, a Pravda chudoby, a Kassai Munkás, az Üt, a Magyar Nap, a Pravda, az Üj Szó és a többi csehszlovákiai kommunista sajtó meg- sárguit lapjait, egy heroikus küzdelemről kapunk képet. Elődeink gyakran igen nehéz viszonyok között, kezdetben csupán néhány ezres példányszámban Jelentek meg. Mégis mindig hű krónikásnak és a párt megbízható támaszának bizonyultak, a dolgozók szolgálatában álltak, a nép igazságát hirdették. Az említett lapok ezernyi szállal kötődtek azokhoz, akik az új rendszer megteremtéséért küzdöttek, milliók akaratát fejezték ki. Nagyrészt nekik tulajdonítható, hogy a csehszlovákiai munkásosztály — az eltérő nemzetiségi összetétel ellenére — a tőke és az elnyomás ellen, a szociális és a nemzetiségi jogokért mindig egységesen lépett fel, magas szervezettségről és politikai fejlettségről tett bizonyságot. Az Igaz sző, a kommunista sajtó hirdette eszme a tömegek körében anyagi erővé vált. A meggyötört embereknek visszaadta az önbizalmát, a haladás híveit csatasorba állította a jobb jövőért, a felszabadulásén, a szocializmusért.

Ma más körülmények között dolgozunk, mint dolgoztak elődeink. A kommunista úiságírásnak sok tekintetben azonban ma is az a feladata, mint ami régen volt. Erőt és hitet nekünk is csak az őszinte és igaz szó, a pártos kiállás, a dolgozók érdekeinek az örökös védelme nyújt.

A sajtó szerepe az utóbbi években különösen megnőtt. A tömegtájékoztatás ma már „nagyhatalom“ nálunk is, másutt Is. A sajtóval sokat foglalkozik Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya című dokumentum is. Többek között elmondja, hogy az értekezleten részt vett államok elősegítik a tömegtájékoztatási eszközök, beleértve a sajtóügynökségek közötti szélesebb körű együttműködést, valamint a lap- és könyvkiadó szervezetek közötti együttműködést, elősegítik a rádió és a televízió együttműködését, az állami és a magán-, a nemzeti és a nemzetközi szervezetek együttműködését, főként a közvetlen vagy felvételre rögzített rádió- és televízió műsorok cseréjével, valamint koprodukcióval és a prog* ramok közös sugárzásával, támogatják a részt vevő államok újságíró szervezeteit, valamint újságíróit, azok kölcsönös találkozóit és kapcsolatait, kedvezően bírálják el a megállapodások elérésének lehetőségeit a részt vevő államok periodikus sajtójában közölt cikkek cseréjéről és kölcsönös közléséről, tapasztalat- és véleménycsere céljából támogatják a műszaki tájékoztatások cseréjét, valamint a közös kutatások megrendezését és szakértők találkozóit a sajtó, a rádió és a televízió területén.

A Záróokmányban foglalt alapelvek sok tekintetben azt fejezik ki, amiért a kommunista újságírás évekig harcolt, és aminek a gyakorlati megvalósításáért ma is következetesen küzd.

A kommunista sajtó mai dolgozóinak megtisztelő feladata tovább építeni azt a művet, amelyet az említett lapok — a csehszlovákiai kommunista újságírás úttörői megkezdtek, és amelyért olyan lelkesen küzdöttek. BALÁZS BÉLA