Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-18 / 220. szám, csütörtök

141-RE EMELKEDETT AZ ENSZ-TAGORSZÁGOK LÉTSZÁMA Ciprusi indítvány: tűzzék napirendre a ciprusi kérdést NEHA NYiÄfi t * 55} sor BÁN 1H75 IX. 18. New York — Mint már kö­zöltük, New Yorkban megnyílt az ENSZ közgyűlés 30. üléssza­ka. Az ülésszak első napjának fontos eseménye volt három új tagállam egyhangú felvétele. Mozambik, Sao Tómé és Prin- cipe, valamint a Zö!dfoki-szi- getek nehéz utat tett meg a szabadság és a függetlenség ki­vívásáig. Harminc évvel ezelőtt az ENSZ nak ül tagállama volt, s ma in ár az ENSZ székhárán 141 ország zászlafa K" Ez meggyőző módon tanúsko­dik a földünkön végbemenő ha­talmas jelentő­ségű pozitív vál­tozásokról, a nemzeti felsza­badító mozgal­mak sikeréről. Az új tagálla­mok, il számos ország képvise­lő!» melegen üdvözölte. Antó­nia Lobn, Por­tugália küldötte azt a meggyőző­dését hangoztat­ta, hegy az ENSZ új tagál­lamai konstruk­tív módon járul­nak hozzá a bé­ke megszilárdí­tásához, a né­pek közötti együttműködés fejlesztéséhez. A szocialista országok nevé- l«en Peter Flór in, az NDK he­lyettes külügyminisztere üdvö­zölte az ENSZ ú| tagállamait, amelyek a gyarmati elnyomás és kizsákmányolás ellen vívott hosszú harc során nyerték el nemzeti függetlenségüket. Kifejezésre juttatva megelé­gedését afölött, hogy a nemze­tek családjába újabb tagálla­mokat vettek fel, Peter Florin egyidejűleg sajnálkozását han­goztatta, amiért a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Közt ársaság még mindig nem tagja a világszer­vezetnek. Reméljük — mondot­ta —, hogy a közgyűlés mar a közel jövőben állást foglal a Vietnami Demokratikus Köztár­saság és a Dél-vietnami Köztár­saság FNSZ-tagsága mellett. Az ENSZ újonnan felvett tag­államainak képviselői kifejez­ték köszönetüket a nekik nyúj­tott támogatásért, és hangsú­lyozták, hogy az ENSZ béke- szerető tagállamaihoz Ijasonló- an ők is erőfeszítéseket tesz­nek a világbéke és biztonság megszilárdításáért. A Ciprusi Köztársaság kormá­nya indítványozta, hogy kiegé­szítésként tűzzék az ENSZ-köz­gyűlés 30. • ülésszakának napi­rendjére a ciprusi kérdés meg­vitatását. A szigetország kormá­nyának véleménye szerint szük­ségessé vált a kérdés újbóli megvitatása az ENSZ-közgyűlés 30. ülésszakán, mivel a 29. ülésszakon és a Biztonsági Ta­nács által a ciprusi kérdés bé­kés rendezése érdekében elfo­gadott határozatokat Törökor­szág politikája miatt eddig nem sikerült megvalósítani. Az ENSZ-közgyűlés 30. ülésszaká­nak intézkedéseket kell hoznia a korábban elfogadott határo­satok hatékony valóra váltásá­ra — rp*'»*Ki a ciprusi kor­Andrej Gromiko szovjet és Bohuslav Chiioupek csehszlovák külügyminiszter a tanácskozások szünetében. (Felvétel: CSTK — API Szófia — Rauf Üenktas, cip rusi török közösség vezetője az ankarai rádiónak adott nyilat­kozatában legutóbb azzal fenye­getőzött, hogy ha az ENSZ-köz­gyűlés a ciprusi kérdésben a török nemzed kisebbség szamá­ra kedvezőtlen határozatot hoz, akkor a török fél megteszi az „utolsó lépést“ és kikiáltja a teljes függetlenségét. üenktas azt állította, hogy a jelenlegi helyzetnek Makariosz érdek-elnök az oka, aki 12 éve „jogtalanul foglalja el Ciprus trónját“. A ciprusi török közösség ve­zetője kétségbe vonta az ENSZ- nek azt a jogát, hogy határoza­tot hozzon a szigetország ügyé­ben, mivel — szerinte „a világ- szervezet ilyen kérdések meg­oldására nem illetékes, legfel­jebb javaslatokat tehet“. Denk- tas végül közölte, hogy szót fog kérni az ENSZ-közgyűlés ülés­szakán s attól függően, hogy meghallgatják e, vagy sem, a ciprusi kérdés közelebb, illetve távolabb kerül majd a megol­dáshoz. Czinte naponta hallunk ^ újabb ós újabb jelenté­seket a kapitalista országok gazdasági válságáról, az egyre rosszabbodó megélhetési lehető­ségekről. Az egyre hanyatló életszínvonal leggyakrabban emlegetett okai a munkanélkü­liség, az áremelkedések. Nőket és férfiakat egyaránt érintő sú lyos problémák ezek. A nők nemzetközi éveljen nem érdektelen, ha egy pillan­tást vetünk arra, hogy milyen mértékben sújtják napjainkban a nyugati országok nőit a ka­pitalizmus válságjelenségei. Közismert, hogy a kapitalista világrendszert az utóbbi évek­ben folytonos gazdasági meg ­rázkódtatások érik. és ez egyre növekvő megpróbál'áfások elé állítja a tőkésországok nőit. Az ENSZ közgyűlésének tava­lyi 29. ülésszaka úgy döntött, hogy az idei évet a nők évévé nyilvánítja. A nők évének jel­szava: egyenjogúság, fejlődés, béke. Az ENSZ a múltban is sokat tett a nők egyenjogúsí­tásáért. Alapokmánya a Térfiak- kal egyenlő jogokat biztosit a nőknek is. Az ILO. az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szerve­zete 1951-ben határozatba fog­lalta az „egyenlő munkáért, egyenlő bért“ elvét. Ha ez az elv a nyugati országokban is érvényesülne, s gyakorlattá vált volna, aligha beszélnénk MEXIKÓVÁROSBAN az Alois Indra vezette csehszlovák par­lamenti küldöttség lészt vett a mexikói függetlenségi ünnepsé­gek rendezvényein. BEDRICH SVESTKA profesz- szornak, az európai biztonság és együttműködés csehszlovák bizottsága elnökének, a Károly Egyetem rektorának vezetésé­vel Brüsszelbe érkezeit az a csehszlovák küldöttség, amely szeptember 19—21 között lészt vesz az európai biztonság és együttműködés nemzetközi bi zottságának ülésén. H AKOLI) WILSON brit mi­niszterelnök Bukarestben Cea- usescu román elnökkel a két­oldalú kapcsolatokról és idő­szerű nemzetközi kérdésekről tanácskozol t. GISCARD D’ESTAING francia elnök hivatalos látogatásra At­hénba érkezett. SCHLESINGER amerikai had ügvminiszter sürgette Kanadát, hogy fokozza katonai erőfeszí­téseit és a NATO-hoz való költ ségvetési hozzájárulását. BONNBAN tegnap ülést tar­tott a Bundestag, melyen meg­vitatta az ország gazdasági helyzetét és a kormány nem­iég beterjesztett takarékossági programját. PÁRIZSBAN tegnap megkez- dőuött a Francia Kommunista Párt KB kétnapos ülése. PÁPUA ÜJ-GÜINEA hétfőn függetlenné vált volt ausztrál tartomány tegnap felvételét kérte az ENSZ-be. Washington — Kissinger amerikai külügyminiszter a cin- cinatti kereskedelmi kamara előtt mondott beszélőben mél­tatta a Szovjetunió irányában megvalósuló enyhülési politika jelentőségét, fenyegetően óvott az újabb olajáremnlésektől, és az egyedüli lehetőségként állí­totta be az Egyesült Államok által folytatott közel-keleti po­litikát. A külügyminiszter, akit nem kévé«? bírálat ér a kongresszus és a sajtó részéről (egyes la­pok közeli visszavonulását jó­solták, illetve sugallják), az utóbbi időben mind több alkal­mat használ fel arra, hogy vé­delmezze külpolitikáját. Kissinger beszédében emlékez­tetett rá, hogy az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió „meg­kezdte a normális kapcsolatok kialakítását a kereskedelemben, a tudományban, műszaki téren és kulturális vonatkozásban. Rendszeressé tettük konzultá­Kormányalakítási ellentétek Portugáliában Cunhal: Életünk árán is megvédjük a forradalom vívmányait Lisszabon — Azevedo kijelölt portugál miniszterelnöknek még mindig nem sikerült meg­alakítania a 6. portugál ideig­lenes kormányt. A hét elején ugyan hivatalos kormánykörök bejelentették, hogy a három fő politikai párt — a kommunis­ták, a szocialisták és a de­mokratikus néppártiak — már megállapodtak egy közös kor­mányprogramban. Ennek elle­nére úgy hírlik, hogy az utób­bi napokban ellentétek merül­tek fel az említett pártok kép­viselői között. A legnagyobb gondot a mi­niszteri tárcák pártok közölti szétosztása okozza. Mindenek­előtt a Demokratikus Néppárt magatartása nehezíti a kor­mányalakítást, mert kétszer annyi miniszteri tárcát követel magának, mint amennyit a kommunisták kapnának. Nehézségeket okoz a Soares- féle szocialista párti vezetés­nek több olyan követelése, hogy a „tömegtájékoztatás pluraliz­musának“ jegyében szervezzék át az államosított lapuk, to vábbá a rádió-, és a televízió tájékoztatási rendszerét. A szo­cialisták több személyi válto­zást is követelnek. A portugál hatalmi szervek összetételében végbement sze­mélyi változások és a forrada­lom lefékezése kedvező vissz­hangra talált a közös piaci or­szágok vezető köreiben, külö­nösen a nyugatnémet i szociál­demokrata pártvezérek között — ez tűnt ki a Bonnból haza­tért Soares szocialista párti fő­titkár repülőtéren mondott sza­manapság a nyugati nők disz- krimináció fáról. A kapitalista országok többségében (Luxem­burg és Hollandia kivételével) az alkomány is kimondja a nők és férfiak egyenlőségét. A va­Ni ót egyenjogúságért lóságban a nyereség hajhászó monopóliumok, a nagyvállalko­zók s általában a munkáltatók figyelmen kívül hagyják ezt az alkotmányban biztosított jogot. KibúvókaL keresnek, mondván, hogy a nők általában alacso­nyabb képzettségűek, mint a férfiak, s ezzel indokolják az alacsonyabb munkabért. A Nem­zetközi Munkaügyi Hivatal ta­valyi jelentése szerint jelentős különbségek mutatkoztak a nők és a férfiak órabére között. A különbség százalékokban a kö­vetkező volt: Franciaországban 27,5, Nagy-Britanniában 40,7, Japánban 52,5, az NSZK-ban 30, Svédországban 16,8 százalék — természetesen n nők bérének rovására. Az egyrií gyorsuló ütemű in­fláció azonban arra készteti a nyugati nőket, hogy az ilyen hátrányos bérezés melleit is munkát vállaljanak... illetve örülnek, ha egyáltalán munkát kapnak. Az egyre gyakoribb el­bocsátásokkor ugyanis rendsze­rint először a női munkaerő ke­rül az utcára. A nők viszont szerencsének tartják, ha bármi­lyen csekély jövedelemmel is hozzájárulhatnak családjuk egy­re emelkedő megélhetési költ­ségeinek fedezéséhez. A nők n a g y f ok ú f ogla 1 koz t a toüságá t ILO-statisztika bizonyítja: jelen­leg az Egyesült Államokban a munkaviszonyban lévők 37,4, az NSZK-ban 35,2, Franciaország­ban 3B százaléka nő. A nők ma­gas joku foglalkoztatottsága ezekben az országokban a mo­nopóliumok nyereségének egyik fő forrása. A kapitalista országok női azonban korántsem nyugszanak bele hátrányos helyzetükbe. Er­ről tanúskodik az a tény, hogy a kapitalista országokban ta­valy lezajlóit béremelési tünte­tések 50 millió résztvevője kö­zött mindig ott voltak a nők is. A nők leghaladóbb, legöntuda- tosabh képviselői a nyugati or­szágok kommunista és munkás­pártjai tagjainak soraiban a férfiakkal vállvetve harcolnak a gazdasági elnyomás ellen — valódi egyenjogúságukért. Ma már nyilvánvaló előttük, hogy elnyomóik nem a férfiak, ha­nem a férfit és nőt egyaránt kizsákmányoló nagytőke. P. VONYIK ERZSÉBET vaiból. Kijelentette, hogy az NSZK a korábbinál sokkal na­gyobi) hajlandóságot mutat ar­ra, hogy gazdasági segítséget nyújtson Portugáliának. A portugál légierő közgyűlés ülésén Pinho Freire tábornokot, Cunto e Castro és Costa Neves őrnagyot választották meg a Fegyveres Erők Mozgalma Leg­felsőbb Forradalmi Tanácsába. A haderőnemet rajtuk kívül Morais da Silva tábornok, a lé­gierő főparancsnoka is képvise­li Portugália legfelső hatalmi szervében. Az MFA 19-tagú Legfelsőbb Forradalmi Tanácsában hatan képviselik majd a szárazföldi hadsereget, hárman-hánnan pe­dig a légierőt és a hadiflottát, a többi hét tiszt a köztársasá­gi elnökből, a vezérkari főnök­ből, a három haderő nem főpa­rancsnokából, a COPCON főnö­kéből és a miniszterei níikből kerül ki. A hadiflotta közgyű­lése tegnap este ült össze, hogy megválassza képviselőit. „A demokratikus szabadság- jogok védelmében folytatott harc a szocializmusért vívott harc. Életünk árán is megvéd- juk a forradalom vívmányait a fasizmussal, a reakcióval szem­ben“ — hangsúlyozta Alvaro Cunhal, a Kommunista Párt fő­titkára azon a kedd esti lissza­boni nagygyűlésen, amelyet ezer ember részvételével tartot­tak meg a portugál főváros arénájában. — A forradalom már túl elő­re jutott ahhoz, hoey belekény- szerítsék a szociáldemokrácia szűk mezejébe. Portugáliában nem lehet életképes a szociál­demokrácia, hiszen nem lehet harmóniát teremteni a szabad­ságjogok és a monopóliumok, a nagy földbirtokosok között. A kommunisták életük árún is megvédik a nép olyan nagy vívmányait, mint amilyenek az államosítások és a földreform. Földet vissza nem adunk, az államosított gyár a munkáso­ké marad — szögezte le Cun­hal főtitkár. A PKP főtitkára pártjának támogatásáról biztosította Aze­vedo tengernagy kormányala~ kítási erőfeszítéseit. Közös piaci „hajlandóság" Brüsszel — Az EGK a jelek szerint kész haladéktalanul megindítani Portugália gazda­sági támogatását, ha Lisszabon­ban a „kilencek“ politikai fel­tételeinek megfelelő kormány alakul. Mariano Rumor olasz külügyminiszter, aki az EGK külügyminisztereinek kétnapos brüsszeli tanácskozásán elnö­költ, újságírókkal közölte, hogy jelenleg a szakértők foglalkoz­nak a szükséges anyagi segély mértékének meghatározásával, s ha a lisszaboni kormány meg­alakul, azonnal megindulhat­nak a hivatalos tárgyalások — feltéve, hogy ez a kormány ki­elégíti a „kilencek“ nyárt csúcstalálkozóján megszabott feltételt, a „pluralista demok- rácia“ követelményét. PFSZ-visszautasítás Bejrút — A Palesztinai Fel­szabadítási Szervezet hivatalos sajtóügynökségén, a VVAFA-n keresztül visszautasította Sza­dii/ egyiptomi elnöknek a Si- nai-megállapodással kapcsola­tos vádaskodásait. A hírügy­nökség vezércikkében hangsú­lyozta, hogy a palesztinai for­radalom a jövőben is arra fog törekedni, hogy erősítse szövet­ségét Szíriával és a Szovjet­unióval. A bejrúti kormány szóvivője bejelentette, hogy az egymással szembenálló fegyveres politikai csoportok között tűzszünet jött létre, melyet a belbiztonsági erőkből és palesztinai gerillák­ból alakult vég/es járőrök fog­nak ellenőrizni. A kormány szóvivője azt is közölte hogy libanoni—palesztin vegyesjárőrt küldenek Tripoiiba is. A közel­múltban lezajlott zavargások mérlegét megvonva elmondta, hogy két hét alatt mintegy 150 ember esett áldozatul a feleke­zeti villongásoknak. Kommentárunk KISSINGER VÉDELMÉBE VETTE KÜLPOLITIKÁJÁT dóinkat a legmagasabb szin­ten“. Az amerikai diplomácia ve­zetője ismét megfenyegette az olajtermelőket: „Nem fogjuk megengedni, hogy politikai és gazdasági sorsunkról másutt döntsenek“ — mondotta. Az amerikai közvélemény je­lentős része bírálja az Izrael­nek nyújtott több milliárd dol­láros segélyt az évtizedek óta legsúlyosabb munkanélküliség időszakában. Még nagyobb az idegenkedés a vietnami vereség utáni első külföldi katonai jel­legű kötelezettségvállalástól: amerikai ellenőrök állomásoz- tatásáról a Sinai-félszigeten. „Egyiptom — mondotta Kis­singer — fontos lépéseket tett a béke és a Nyugattal való szorosabb kapcsolatok felé, megérdemli bátorításunkat“. Kissinger kijelentette, hogy országa „komolyan bátorítani fogja a tárgyalásokat Izrael és Szíria között“. CIA-„métegkeverők” Washington — Annak ellené­re, hogy az Egyesült Államok aláírta azokat a nemzetközi dokumentumokat, amelyek megtiltják a biológiai fegyve­rek előállítását, felhalmozását, illetve alkalmazását és annak ellenére, hogy 1969-ben elnö­ki rendeletet hoztak az ilyen fegyverkészletek megsemmisí­téséről, a CIA folytatta ezek­nek a tömegpusztító eszközök­nek a kidolgozását és kísérleti felhasználását. Az amerikai hírszerző hivatal ilyen irányú tevékenysége volt a téma an­nak a különleges szenátusi bi­zottságnak az ülésén, amely a CIA tevékenységét vizsgálja. Colby, a CIA igazgatója ta­núvallomásában elmondta, hogy 1952-től kezdve a Pentagonnal „szorosan együttműködve* a Fort Detrick-i katonai támasz­ponton dolgoztak egy sor mé­reg és mérgező anyag kidolgo­zásának, termelésének és fel- használásának programján. Mint Colby elmondta, a kato­nai támaszpont laboratóriumai­ban dolgozó „méregkeverők“ tevékenysége olyannyira titkos volt, hogy arról a CIA számos belső munkatársának sem volt tudomása.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents