Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-14 / 37. szám, Vasarnapi Új Szó

1975. IX. 14. Hat éve A bratislavai Magas- építkezési Vállalat szak­iskolájának tanítónője Kiss Magdolna. A vállalat­hoz 1951-ben került. Munkásnő volt, téglát hor­dott, lapátolt. Két év múl­va, amikor szakképzett dolgozókra volt szükség, iskolázásra jelentkezett. Bátran vállalta a tanulás­sal járó fáradságot, gon­dot, s évek múlva már a technikai rajzolás tantár­gyát ő tanította a szak­iskolában. És persze azóta Is szüntelenül képzi ma-? gát, pedig két gyermek gondos édesanyja, oktató, nevelőmunkáját is példá­san végzi. Tankönyvet Is írt, mely az idén jelent meg „Technikai rajzolás“ címmel. Tettei dicsérik őt. F. SzaM Béla Jól nyaraltak Nem fukarkodott a pénz­zel az idén sem a gömör- horkai papírgyár szak- szervezeti bizottsága, ami­kor arról volt szó, hogy az arra érdemes dolgozókat üdülésre, nyaralásra kelle­ne küldeni. Gál Zoltán elvtárs, a szakszervezeti bizottság elnöke tájé­koztatott. hogy az idén nyáron hogyan alakult a dolgozók nyaraltatása. Tízen családtagjaikkal együtt külföldön, a Szov­jetunióban, Romániában, Bulgáriában, Magyaror­szágon nyaraltak. Nyolcán, ugyancsak családjukkal belföldön. A szolnoki pa­pírgyárral közösen meg­valósított csereakció során 54 dolgozó és 17 gyermek üdült Magyarországon. Két csoportban bojnicei kirán­dulást szerveztek a nyug­díjasok számára. Három alkalommal tanulmányi ki­rándulást a testvérüze­mekbe. ötezer koronát költöttek a brnói nagyvá­sár megtekintésére szer­vezett kirándulás megvaló­sítására. Külön a nők szá­mára 15 000 koronáért szerveztek üdültetést. Öt dolgozót pedig gyógyfür­dőbe küldtek. Az idén 138 ezer koronát költöttek a dolgozók nyaraltatására, hi­szen jelszavuk: Mindent az ember, a dolgozó em­ber egészségéért! Nem vitás, hogy jól nyaraltak az idén a papír­gyári dolgozók. Bár a fiatalok természetesnek veszik ezt, de az időseb­bek még jól emlékeznek rá, hogy nem mindig volt ez így. Prihradszky Lajos Az érem két oldala A Košlce-vidéki járás­ban már évek óta gondo­san foglalkozunk a ci­gányszármazású lakosok problémáinak megoldásá­val. A járásban HO kunyhót kell eltüntetni. Ebből már 34 eltűnt, mert helyettük házat építettek. Ez az ak­ció Kecerovce községben volt a legeredményesebb, ahol 19 kunyhót lerom­boltak, s volt lakói ma már szép házakban lak­nak. Tervünk szerint az idén további 25 munkára alkalmas lakost kell mun­kába állítani. Ez a folya­mat sikeres, mert 22 ci­gán yszármazású lakos már igazi kenyérkereső. Jó ütemben halad a cigány- gyermekek beszervezése az óvódákba. Terv: 410. Eddigi eredmény: 342. Az érem másik oldala, hogy intézkedéseink nem min­dig találnak megértésre. Ezért az év első felében a nemzeti bizottságok 25 al­kalommal visszatartották a gyermekre járó családi pótlékot, felvették a kap­csolatot a munkaadókkal, s intézkedtek. Több köz­ségben, Drienovec (Somo- di), Jasov (Jászó), Veľká Ida (Nagyida) községek­ben már gyűléseket tartot­tunk, hogy megértessük szándékunkat, hiszen eb­ben a problémakörben két oldala van az éremnek. Egyik oldala: jog. Másik oldala: kötelesség. Iván Sándor Ösztönzéssel A Béke Efsz vezetősége VeTké Túrovce (Nagytúr) községben anyagi ösztön­zéssel szeretné elérni, hogy a tejtermelés felada­tait teljesíthessék. Az a fejő, aki eléri a 2900 li­teres fejési átlagot, az év végén ezerkoronás juta­lomban részesül. Szabó László, az efsz alelnöke úgy vélekedik, hogy nagy­szerű siker lesz az akció vége, mert a fejők vállal­ták, hogy az év végére mindannyian elérik a 2900 literes fejési átlagot. Ábel Gábor Zemné (Szímő) község­ben a CSEMADOK és a SZISZ helyi szervezetének kultúrfelelőse Őszi Ilona. Beceneve: A színésznő. Ugyanis hat évvel ezelőtt állt először a színpad deszkáira, a közönség elé, s azóta mindene a színját­szás. Volt már segédren=? dező, maszkírozó, rendező Is. Ö miiga így mondja: mindenes. Már hat vígjá­tékban szerepelt, s most arra készül, hogy a hete­dikben is fellépjen. Veze­tésével a szímői együttes a műkedvelő színjátszók járási versenyén máso* dik helyezést ért el. A leg­jobb női alakítás díját ő kapta. A legjobb férfi ala­kítás díját pedig az ugyan­csak szímői Kollár József, akivel már többször szere­peltek közösen. Érdekes ahogy a színésznő, azaz őszi Ilona a műkedvelők munkájáról beszél: — Fizetségünk a fel­csattanó taps, amelyért sok-sok estét, éjszakát ál­dozunk fel. De a falusi dolgozók arcáról el akar* Juk űzni a fáradság fel­hőit, azt akarjuk, hogy a velünk töltött három órán át Igazán jól érezzék ma­gukat. Ha ezt sikerült el­érnünk, annyit jelent, hogy célt értünk. Reméljük, további te­vékenysége során gyakran állapítja majd meg, hogy célt ért. Schmidt László Tankönyvet írt Új múzeum Tiszteletteljes, ünnepi csend, állandó, meghitt hangulat... Ez ami eszünkbe jut, ha egy mú­zeumról hallunk, hiszen minden múzeum egyben emlékhely is. A Közbizton­sági Szervek és a Bel­ügyminisztérium hadtesté­nek prágai múzeumában azonban pezsgő élet, tevé­keny munka tapasztalható. Négy hónappal ezelőtt nyi­tott kaput ez az új mú­zeum. Azóta több mint 18 000 látogató tekintette meg a Közbiztonsági Szer­vek és a határőrség törté­netét, munkáját bemutató kiállítást. Számos szovjet, magyar, lengyel, kubai, egyiptomi, szíriai csoport is felkereste. A prágai pio­nírok körében új szokás, hogy a fogadalomtételre itt, a kötelességük telje­sítése során hősi halált halt tagok emléktáblája előtt kerül sor. Nemrégi­ben és a jövőben is itt tartja majd ünnepi gyűlé­seit a Népimilícia Közpon­ti Bizottsága. Ha Prágában járnak, nézzék meg ezt az új múzeumot! Érdemes. Pálházy József Példás parancsnok Huszonöt éve áll a zbroj- níkyi tűzoltószervezet élén Hagyunga László, a szer­vezet elnöke. Azóta a fegyverneki tűzoltók min-, den évben részt vesznek a járási versenyen. Az elnök legszívesebben az 1962-es évre gondol vissza, mert ebben az évben a fegy­verneki tűzoltók a külön­féle versenyeken 9 arany­érmet szereztek. Elmond ta, hogy „civilben“ a helyi gazdálkodási üzem lakato­sa, s számára a tűzoltó­szervezetben végzett tevé­kenység bizonyos mérté­kig kikapcsolódást je­lent. A tűzoltóság családi hagyomány náluk, hiszen édesapja és nagyapja is tűzoltó volt. Amikor 1950- ben részt vett Nitrán a tűzoltóparancsnokok isko­lázásán, nem gondolta, hogy még 25 év múlva is ő lesz a község tűzoltópa­rancsnoka, de nem bánja, hiszen szívesen vállalta a tisztséggel járó munkát. Legfontosabb feladatnak a tűzoltók jó felkészülését tartja. Jól emlékszik arra az esetre, amikor néhány évvel ezelőtt égni kezdett az efsz istállója. Alsó ré­szében tehenek voltak, a padláson pedig búzát tároltak. Akkor a tűzoltók jó felkészültségén múlott, hogy sem a tehenekben, sem a búzában kár nem esett. Ezért tartja fontos­nak a felkészültséget. Gon­dosan törődik a biztonság­gal is. A szervezet tagjai sohasem mulasztják el a falu tűzbiztonságának évi ellenőrzését. S a parancs­nokban az a tudat, hogy tevékenységével már sok értéket megmentett, arra készteti, hogy a további munkát is vállalja, hiszen a közvagyon védelménél még nagy szükség lehet rá. Benyák fózsef Brigádosok az Acélműben Jelentős mozgalmi életet éltek városunkban, Nővé Zámkyban (Érsekújváron) negyven évvel ezelőtt az építőiparban dolgozó munkások és a nyomdászok. Ennek előzménye volt, hogy városunkban már 1898-ban megala­kították a szociáldemokrata párt helyi szervezetét. Chmelár Alajos, Krajanovics Vilmos, Krajanovics fózsef, Krajanooics Béla, Karádi Ferenc, Turcsek István voltak a vezetők. Később, a világháború után forradal­masították a mozgalmat, megismerték a marxista—leni­nista tanokat, katonái voltak a Vörös Hadseregnek és úgy kerültek haza 1919-ben, 1920-ban. Bihari Mihály, Bakonyi István, Zácsek Lajos és a többiek. A ma már történelmi jelentőségű lubochfiai kongresszuson, 1921. január 16—17-én városunk munkásmozgalmi központját a következő elvtársak képviselték: Pekarőík fán, Alföl- dy Károly, Suchy Gusztáv. Egyébként a szociáldemokra­ta párt baloldali ifjúságának 1920 tói a Komáromi utca 74 számú házban volt az otthona, majd ugyanebben a házban kapott otthont később a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezete. Negyven évvel ezelőtt, 1935. szeptember 10-án azérí szerveztek sztrájkot az építőmunkások, mert a vállalko­zók nem tartották be a kollektív szerződést. Akkoriban kétféle bért fizettek a munkaadók: a szakmunkásoknak 4,80 kronás órábért, a segédmunkásoknak pedig 1,80 ko­ronásé órabért. Annak ellenére, hogy a vállalkozók és a munkások kéjjviselői a kollektív szerződésben ilyen munkabéreket határoztak meg: a szakmunkásoknak 5,50 koronás órabér, a segédmunkásoknak pedig 2,50 koronás órabér jár. Az építőmunkások jogos követelésük teljesí­tése érdekében tehát sztrájkot szerveztek. Felvételünkön ennek a sztx*ájknak egyik mozzanata látható. Kommu­nisták, szociáldemokraták és párton kívüli munkások vet­tek részt. Eredményes volt a sztrájk, mert az egység jelszavával népfront alapon szervezték meg. PhDr. Hofer Lajos öt éve szokás már, hogy az Acélművek kladnói válla­lata a nyári hónapokra brigádmunkára hívja a diákokat, hiszen több ezer munkás dolgozik itt, s a szabadságolá­sok idején szükséges, szinte nélkülözhetetlen a helyette­sítés. Legkevesebb négy hétig dolgozik itt egy- egy bri- gádos, de nem ritkaság az sem, hogy két hónapig ma­rad. Heti negyven órát dolgoznak. Napi 4 koronáért a modern munkásszállóban kapnak szállást, az üzemi ét­kezdében 3,50 koronáért ebédelnek. Szokássá vált az is, hogy a fiatalok katonai szolgálatukra való bevonulásuk előtt dolgoznak itt néhány hetet, hónapot. Az idén nyá­ron is több száz diák dolgozott brigádrnunkásként az Acélműben. A Konyev marsai Írói elnevezett üzeni ma­gaskemencéinél dolgozó Poláöek Karéi mester a ko­máromi brigádosokat dicséri. Júliusban 56, augusztusban 14 komáromi diák dolgozott a „keze alatt“. Közülük Novotny Stano és Kunya Ferenc a csapágykerekek mé reteinek ellenőrzésénél dolgoztak, s ha kellett, a rücs­kös felületet leköszörülték. Napi 417 darab volt a nor­májuk. Tíz koronás alapórabért kaptak. Jól dolgoztak. Megérdemelték a mester dicséretét. Akárcsak a többiek. Borzi László Negyven évvel ezelőtt

Next

/
Thumbnails
Contents