Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-14 / 37. szám, Vasarnapi Új Szó

A szabod idő lehetőség: művelődésre, szórakozásra ígykünk sem min EUGEDEir..." KASPAR ROZALIA — Kölcsönöztetek már ki könyvet? Rozália: „Nem, én még nem kölcsö­nöztem.“ — Miért? — Nem is tudom, de még nem jutott eszembe. — Színházba, moziba jártok? — Igen, a MATESZ vagy a Thália előadásait mindig megnézzük. Moziba is gyakran eljárunk — válaszolják egy­mást kiegészítve. — A tánccsoportban melyiktek tán col? Zsíros István: „Az úgy volt, hogy az elején egyszer-kétszer összejött a tár­saság, de nehéz összehangolni, hogy mindenki egy műszakban dolgozzon. A mesterek meg nem szívesen engedik el a fiúkat, lányokat, ha épp munkában vannak. így aztán elment a kedvünk az egésztől. Persze, bennünk is van hiba, mi is szervezhetnénk ügyesebben. — Erika, te tagja vagy a SZISZ-nek? — Igen, én vagyok a kultúrfelelős. — Mit kedveltek legjobban az ifjúsá­gi szervezet kulturális munkájában? — A táncmulatságokat. — Ez nem tartozik szorosan a kultu­rális megmozdulások közé. Németh István: „Mi azonban nemcsak táncolunk, hanem mindig készítünk va­lamilyen műsort is. Betanulunk egy-egy rövid jelenetet, szavalunk, énekelünk." — És melyiktek elégedett önmagá-. val? Zsíros István: „Azt hiszem, egyikünk sem lehet elégedett, mert nem minden a munka. Kell a kikapcsolódás, a műven lődés, ezt mi is tudjuk. Ezért is ne ha­ragudj. hogy csak ennyit tudtunk mon= danl, de olyan váratlanul ért az egész, ha legalább felkészülhettünk volna... Társadalmunk mindenkinek lehetősé' get ad a művelődésre, a kulturális ér-^ tékek, ismeretek befogadására. Csak­nem egyedül az egyénen múlik, hogy mennyire használja ki a lehetőségeket. Lehet, hogy ezek a fiatalok kitűnő szak' munkások, ismerik munkájuk csínját- bínját, de ezt csak a nap 24 órájának; egyharmadában kamatoztatják. Hogy a nap további része is kellemesen, hasz­nosan és lehetőleg ne egyhangúan, üre­sen teljen el, pusztán rajtuk múlik, a nem árt egy Kicsit körülnézniük a „há. zuk táján“. ZOLCZER JÁNOS GYURE'K ERIKA ZSÍROS ISTVÁN T alálomra választottam ki négy fiatalt a Rimavská Sobota-i (ri­maszombati J . konzervgyárban, Zsíros István és Németh István karbantartót, Kaspar Rozáliát és Gyurék Erikát a ter­melésből, a gépek mellől. Arra voltam kíváncsi, hogy a munkájuk mellett mi érdekli őket abból, ami körülöttük van. — Mi jut eszetekbe az irodalom szó hallatán? Erika: „Könyvek, versek, színház, mert ugye ez is ide tartozik.“ — Ezek közül melyiket kedvelitek a legjobban? Zsíros István: „Hát mindenkinek megvan a saját ízlése. Én a történelmi regényekért rajongok. Többször is elol­vastam már az Egri csillagokat, most éppen a Szegény gazdagokat lapozga­tom. — Ez rendben van, de mi a helyzet a ma élő írókkal, költőkkel? Németh István: „Nem szeretem a mo­dern írókat. Meg nincs is időm rá, hogy olvassam őket, foglalkozzam ve­lük.“ — Ezt nem értem? 1 Ha egy olyan vaskos könyvre, mint az Egri csilla­gok, jut idő, akkor mondjuk egy Du- ba-könyvre, vagy egy Zs. Nagy Lajos „füzetre“ miért nem? Zsíros István: „Az igazat megvallva nem Ismerem őket, meg nincs is mó-> dóm hozzájutni műveikhez. Aztán, ha mégis a kezembe kerül egy-egy modern vers, csak állok fölötte értetlenül.“ — Milyen verseket ismersz? Mondj legalább egyet. Csend. — És a többiek. Rózsi, Pista, Erika ti sem? NEMETH ISTVÁN — Nem, nem tudnánk — válaszolják közösen. — Milyen újságokat olvastok? — Hetet, Oj Szót, Országvilágot, Öj Ifjúságot. — És az Irodalmi Szemlét? Erika: „Az egy adás a tv-ben? Már láttam.“ — Nem. ez nem tv-adás. Ez egy csehszlovákiai magyar irodalmi és kri­tikai folyóirat? — Azt mondtatok az előbb, hogy az irodalomhoz hozzátartozik a zene is. Milyen zenét kedveltek? Erika: „Ismerem Mozart, Bach mű­veit. Persze az igazi kedvencem a beat.“ — Voltatok már író—olvasó találko­zón? — Egyszer Veres Jánossal találkoz­tunk, de tudod, úgy van, hogy három műszakban dolgozunk, és ha az ember este megy munkába, akkor minden kul­turális lehetőséget elszalaszt. — Itt az üzemben milyen lehetősé­geitek vannak? Zsíros István: „Van egy tánccsopor­tunk, sportkör is működik, meg aztán a könyvtár sem hiányzik “ Megvalósult álom Szeptember 17-ét, mint a csehszlo­vák légierők napját tartjuk számon. „Repülőseink“ között sok a fiatal. Ünnepnapjukon ml Is köszöntjük őket, s közülük mutatunk be egyet olva­sóinknak. Amikor az alapiskola harmadik osz­tályában megkérdeztek bennünket, mik szeretnénk lenni, a fiúk testüle­tileg „pilótát“, a lányok pedig „lé- gikisasszonyt“ válaszoltak... Az ilyen gyermekkori álmokat azonban csak kevesen valósítják meg. Blanka Bacílková akkor az ablak melletti harmadik padban ült, s ami- kor tíz év múlva az érettségikor meg­kérdezték. mik a további tervei, ma­gától értetődő természetességgel vála­szolta: „stewardess akarok lenniI" Kitartott a gyermekkori álma mellett, melyet, mint elmondta édesanyja is egész idő alatt táplált benne, nyelve­ket tanult, külföldre szóló repülője- gyeket árusított a Csehszlovák Légifor­galmi Társaság jegyirodájában, majd amikor pályázatot hirdettek fedélzeti kísérői állás elfoglalására, jelentke­zett —, és felvették. Háromhónapos tanfolyamon felszolgálást, meteoroló­giai alapismereteket, repülős földraj­zot tanult. Elsősegélynyújtási tanfo­lyamot is végzett, s nyelvtudását Is tökéletesítette. Ma már tökéletesen beszél angolul és oroszul, de megér­teti magát németül is. Különbözik-e a valóság és az egy­kor elképzelt álom. Blanka? „A légikisasszony foglalkozása bi­zony kevésbé romantikus, mint ahogy elképzeltem. A TU-134-es például 76 utast szállít. A félórát tartó prága— frankfurti vonalon kiszolgálni az ősz­szes utast, bizony nem semmiség. Az európai légi útvonalak a mai gépek teljesítménye következtében néhány órára rövidültek és így foglalkozásunk csupán a hosszú, tengeren túli utakon őrizte meg egzotikumát, amelyeken jut idő néha kipillantani az ablakon is.41 Hogy néz ki a munkarended? — „Az útvonalak általában havonta rendszeresei\ ismétlődnek. Többnyire kéthetes bombayi úttal kezdem a hó-, napot. Prága, közbeeső leszállás Ku- vaitban, Bombay, Singapur, Djakarta és vissza Bombaybe. Háromnapos pi- henő után a malaysiai Kuala Lumpur­ba, maid ismét vissza Bombayba, s Be/rúton és Athénen keresztül Prágád ba. A következő 14 napban belföldi és európai vonalakon teljesítek szolgála­tot.“ Végre itthon ... „Annál rosszabb. Hétfőn reggel 5.25-kor Bratislava és vissza. Nyolckor Prága—Bratislava—Kassa és vissza. Háromkor a Ruzynéi repülőtéren va­gyok, iszom a bisztróban egy kávét, s 16.10-kor ismét indulok Kassára „aludni“. Korán reggel vissza Prágá­ba, kilenctől háromórás szabad idő, s negyedháromkor startolunk Frankfurt• ba. Onnan visszatérve Ostravára re* pülünk. S ez így megy hét napon ke­resztül. Akkor van egy szabad na­pom.“ Csak egy? Ez lehetetlen ... „Pedig így van. A Kassán és Ostra- ván eltöltött éjszaka nem számít be­le a szolgálatba. A havi norma nyá­ron 120 óra repülés, télen egyharmad* dal kevesebb. Tavaly szezonban ezt jóval túlteljesítettem, de aztán rá is fizettem, pár napig igen rosszul érez­tem magam* Tudom, a pénz csábít... „Az emberek többsége majdnem Onassisnak hisz bennünket Pedig hi­vatalosan 1000 korona az alapfizetés, ehhez jön hozzá minden megtett kilo­méterre 0,028 korona. Igaz, idényben megkeresem a 2500 korona bruttót. A napi pótlékból megtakaríthatunk egy szép szoknyára vagy blúzra. Termé­szetesen, csábít a valamelyik család­Blanka Baeilková „civilben“. tag számára kapható kedvezményes repülőjegy is.“ Ió, visszavonom. De legalább a csi­nos légikisasszonyokról alkotott el­képzelésemet ne rombold szét. „No, mondjuk ez igaz. A légikis­asszonyok értenek a szépítkezéshez, kellemesek. Viszont nem egy lány ép­pen e foglalkozás következtében ma­radt egyedül vagy vált el a férjétől.“ Mennyire Igényes pszichikai szem­pontból a foglalkozásotok? „Számomra például mindenekelőtt az állandó éghajlat-, időjárás-válto­zás kelletnetlen. Amíg még kelet felé repülünk, az elmegy, de például egy New York-i út teljesen megzavarja az embert. Prágában 5 órával előbbre va­gyunk, mini az Egyesült Államok ke­leti partvidékén.“ Csaknem öt éve vagy légikisasszony. Ila akartad, már rég felcserélhetted volna ezt a foglalkozást. „Azért végzem mindenekelőtt szíve* sen ezt a munkát, mert sok emberrel ismerkedem meg. Ausztráliából pl. gö­rögöket repítünk haza Athénbe, mu­zulmánok repülnek velünk Mekkába imádkozni, leszóltunk Afrikában stb. Ilyen utazgatást más foglalkozás mel­lett nehezen engedhetnék meg ma­gamnak.“ Meséld el egy érdekes élményedet. „Egy alkalommal izgalmas Utunk volt, egy férfin ugyanis szívinfarktus felei mutatkoztak. Gyorsan mentő­autót, orvost hívatni, s a legelső he* lyen leszállni. S amint kezdünk le­ereszkedni, az utas is kezd magához térni, s mire az ajtót kinyitom „tel­jesen legény lett belőle“. Az orvos megvizsgálta és megállapította, hogy az illető utas szereti a hagymát és a borsót. A magaslati alacsony légnyo­más mellett az ebéd annyira felfújta, hogy a rekeszizom összenyomta a szív környékét. Magam is átéltem ha* sonlót és senkinek sem kívánom.“ Blanka előtt nyitott matematika­könyv fekszik. Vizsgára készül. Ta­valy óta a Károly Egyetem filozófiai karán politikai gazdaságtan — szocio­lógia szakon tanul tévúton. A főidény­ben csak repülőgépből látja az isko­lát. A vizsgák azonban nem várnak, s így nem marad más hátra, mint áU landóan a kofferben hordani a köny­veket is. „Még néhány évet kitartok, s aztán búcsút mondok a fellegeknek. Közön­séges életet, családot, állandó foglal* kozást akarok. Igaz a mondás, min­dennek megvan a maga előnye és hátránya.“ V. H.

Next

/
Thumbnails
Contents