Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-14 / 37. szám, Vasarnapi Új Szó
A szabod idő lehetőség: művelődésre, szórakozásra ígykünk sem min EUGEDEir..." KASPAR ROZALIA — Kölcsönöztetek már ki könyvet? Rozália: „Nem, én még nem kölcsönöztem.“ — Miért? — Nem is tudom, de még nem jutott eszembe. — Színházba, moziba jártok? — Igen, a MATESZ vagy a Thália előadásait mindig megnézzük. Moziba is gyakran eljárunk — válaszolják egymást kiegészítve. — A tánccsoportban melyiktek tán col? Zsíros István: „Az úgy volt, hogy az elején egyszer-kétszer összejött a társaság, de nehéz összehangolni, hogy mindenki egy műszakban dolgozzon. A mesterek meg nem szívesen engedik el a fiúkat, lányokat, ha épp munkában vannak. így aztán elment a kedvünk az egésztől. Persze, bennünk is van hiba, mi is szervezhetnénk ügyesebben. — Erika, te tagja vagy a SZISZ-nek? — Igen, én vagyok a kultúrfelelős. — Mit kedveltek legjobban az ifjúsági szervezet kulturális munkájában? — A táncmulatságokat. — Ez nem tartozik szorosan a kulturális megmozdulások közé. Németh István: „Mi azonban nemcsak táncolunk, hanem mindig készítünk valamilyen műsort is. Betanulunk egy-egy rövid jelenetet, szavalunk, énekelünk." — És melyiktek elégedett önmagá-. val? Zsíros István: „Azt hiszem, egyikünk sem lehet elégedett, mert nem minden a munka. Kell a kikapcsolódás, a műven lődés, ezt mi is tudjuk. Ezért is ne haragudj. hogy csak ennyit tudtunk mon= danl, de olyan váratlanul ért az egész, ha legalább felkészülhettünk volna... Társadalmunk mindenkinek lehetősé' get ad a művelődésre, a kulturális ér-^ tékek, ismeretek befogadására. Csaknem egyedül az egyénen múlik, hogy mennyire használja ki a lehetőségeket. Lehet, hogy ezek a fiatalok kitűnő szak' munkások, ismerik munkájuk csínját- bínját, de ezt csak a nap 24 órájának; egyharmadában kamatoztatják. Hogy a nap további része is kellemesen, hasznosan és lehetőleg ne egyhangúan, üresen teljen el, pusztán rajtuk múlik, a nem árt egy Kicsit körülnézniük a „há. zuk táján“. ZOLCZER JÁNOS GYURE'K ERIKA ZSÍROS ISTVÁN T alálomra választottam ki négy fiatalt a Rimavská Sobota-i (rimaszombati J . konzervgyárban, Zsíros István és Németh István karbantartót, Kaspar Rozáliát és Gyurék Erikát a termelésből, a gépek mellől. Arra voltam kíváncsi, hogy a munkájuk mellett mi érdekli őket abból, ami körülöttük van. — Mi jut eszetekbe az irodalom szó hallatán? Erika: „Könyvek, versek, színház, mert ugye ez is ide tartozik.“ — Ezek közül melyiket kedvelitek a legjobban? Zsíros István: „Hát mindenkinek megvan a saját ízlése. Én a történelmi regényekért rajongok. Többször is elolvastam már az Egri csillagokat, most éppen a Szegény gazdagokat lapozgatom. — Ez rendben van, de mi a helyzet a ma élő írókkal, költőkkel? Németh István: „Nem szeretem a modern írókat. Meg nincs is időm rá, hogy olvassam őket, foglalkozzam velük.“ — Ezt nem értem? 1 Ha egy olyan vaskos könyvre, mint az Egri csillagok, jut idő, akkor mondjuk egy Du- ba-könyvre, vagy egy Zs. Nagy Lajos „füzetre“ miért nem? Zsíros István: „Az igazat megvallva nem Ismerem őket, meg nincs is mó-> dóm hozzájutni műveikhez. Aztán, ha mégis a kezembe kerül egy-egy modern vers, csak állok fölötte értetlenül.“ — Milyen verseket ismersz? Mondj legalább egyet. Csend. — És a többiek. Rózsi, Pista, Erika ti sem? NEMETH ISTVÁN — Nem, nem tudnánk — válaszolják közösen. — Milyen újságokat olvastok? — Hetet, Oj Szót, Országvilágot, Öj Ifjúságot. — És az Irodalmi Szemlét? Erika: „Az egy adás a tv-ben? Már láttam.“ — Nem. ez nem tv-adás. Ez egy csehszlovákiai magyar irodalmi és kritikai folyóirat? — Azt mondtatok az előbb, hogy az irodalomhoz hozzátartozik a zene is. Milyen zenét kedveltek? Erika: „Ismerem Mozart, Bach műveit. Persze az igazi kedvencem a beat.“ — Voltatok már író—olvasó találkozón? — Egyszer Veres Jánossal találkoztunk, de tudod, úgy van, hogy három műszakban dolgozunk, és ha az ember este megy munkába, akkor minden kulturális lehetőséget elszalaszt. — Itt az üzemben milyen lehetőségeitek vannak? Zsíros István: „Van egy tánccsoportunk, sportkör is működik, meg aztán a könyvtár sem hiányzik “ Megvalósult álom Szeptember 17-ét, mint a csehszlovák légierők napját tartjuk számon. „Repülőseink“ között sok a fiatal. Ünnepnapjukon ml Is köszöntjük őket, s közülük mutatunk be egyet olvasóinknak. Amikor az alapiskola harmadik osztályában megkérdeztek bennünket, mik szeretnénk lenni, a fiúk testületileg „pilótát“, a lányok pedig „lé- gikisasszonyt“ válaszoltak... Az ilyen gyermekkori álmokat azonban csak kevesen valósítják meg. Blanka Bacílková akkor az ablak melletti harmadik padban ült, s ami- kor tíz év múlva az érettségikor megkérdezték. mik a további tervei, magától értetődő természetességgel válaszolta: „stewardess akarok lenniI" Kitartott a gyermekkori álma mellett, melyet, mint elmondta édesanyja is egész idő alatt táplált benne, nyelveket tanult, külföldre szóló repülője- gyeket árusított a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság jegyirodájában, majd amikor pályázatot hirdettek fedélzeti kísérői állás elfoglalására, jelentkezett —, és felvették. Háromhónapos tanfolyamon felszolgálást, meteorológiai alapismereteket, repülős földrajzot tanult. Elsősegélynyújtási tanfolyamot is végzett, s nyelvtudását Is tökéletesítette. Ma már tökéletesen beszél angolul és oroszul, de megérteti magát németül is. Különbözik-e a valóság és az egykor elképzelt álom. Blanka? „A légikisasszony foglalkozása bizony kevésbé romantikus, mint ahogy elképzeltem. A TU-134-es például 76 utast szállít. A félórát tartó prága— frankfurti vonalon kiszolgálni az őszszes utast, bizony nem semmiség. Az európai légi útvonalak a mai gépek teljesítménye következtében néhány órára rövidültek és így foglalkozásunk csupán a hosszú, tengeren túli utakon őrizte meg egzotikumát, amelyeken jut idő néha kipillantani az ablakon is.41 Hogy néz ki a munkarended? — „Az útvonalak általában havonta rendszeresei\ ismétlődnek. Többnyire kéthetes bombayi úttal kezdem a hó-, napot. Prága, közbeeső leszállás Ku- vaitban, Bombay, Singapur, Djakarta és vissza Bombaybe. Háromnapos pi- henő után a malaysiai Kuala Lumpurba, maid ismét vissza Bombayba, s Be/rúton és Athénen keresztül Prágád ba. A következő 14 napban belföldi és európai vonalakon teljesítek szolgálatot.“ Végre itthon ... „Annál rosszabb. Hétfőn reggel 5.25-kor Bratislava és vissza. Nyolckor Prága—Bratislava—Kassa és vissza. Háromkor a Ruzynéi repülőtéren vagyok, iszom a bisztróban egy kávét, s 16.10-kor ismét indulok Kassára „aludni“. Korán reggel vissza Prágába, kilenctől háromórás szabad idő, s negyedháromkor startolunk Frankfurt• ba. Onnan visszatérve Ostravára re* pülünk. S ez így megy hét napon keresztül. Akkor van egy szabad napom.“ Csak egy? Ez lehetetlen ... „Pedig így van. A Kassán és Ostra- ván eltöltött éjszaka nem számít bele a szolgálatba. A havi norma nyáron 120 óra repülés, télen egyharmad* dal kevesebb. Tavaly szezonban ezt jóval túlteljesítettem, de aztán rá is fizettem, pár napig igen rosszul éreztem magam* Tudom, a pénz csábít... „Az emberek többsége majdnem Onassisnak hisz bennünket Pedig hivatalosan 1000 korona az alapfizetés, ehhez jön hozzá minden megtett kilométerre 0,028 korona. Igaz, idényben megkeresem a 2500 korona bruttót. A napi pótlékból megtakaríthatunk egy szép szoknyára vagy blúzra. Természetesen, csábít a valamelyik családBlanka Baeilková „civilben“. tag számára kapható kedvezményes repülőjegy is.“ Ió, visszavonom. De legalább a csinos légikisasszonyokról alkotott elképzelésemet ne rombold szét. „No, mondjuk ez igaz. A légikisasszonyok értenek a szépítkezéshez, kellemesek. Viszont nem egy lány éppen e foglalkozás következtében maradt egyedül vagy vált el a férjétől.“ Mennyire Igényes pszichikai szempontból a foglalkozásotok? „Számomra például mindenekelőtt az állandó éghajlat-, időjárás-változás kelletnetlen. Amíg még kelet felé repülünk, az elmegy, de például egy New York-i út teljesen megzavarja az embert. Prágában 5 órával előbbre vagyunk, mini az Egyesült Államok keleti partvidékén.“ Csaknem öt éve vagy légikisasszony. Ila akartad, már rég felcserélhetted volna ezt a foglalkozást. „Azért végzem mindenekelőtt szíve* sen ezt a munkát, mert sok emberrel ismerkedem meg. Ausztráliából pl. görögöket repítünk haza Athénbe, muzulmánok repülnek velünk Mekkába imádkozni, leszóltunk Afrikában stb. Ilyen utazgatást más foglalkozás mellett nehezen engedhetnék meg magamnak.“ Meséld el egy érdekes élményedet. „Egy alkalommal izgalmas Utunk volt, egy férfin ugyanis szívinfarktus felei mutatkoztak. Gyorsan mentőautót, orvost hívatni, s a legelső he* lyen leszállni. S amint kezdünk leereszkedni, az utas is kezd magához térni, s mire az ajtót kinyitom „teljesen legény lett belőle“. Az orvos megvizsgálta és megállapította, hogy az illető utas szereti a hagymát és a borsót. A magaslati alacsony légnyomás mellett az ebéd annyira felfújta, hogy a rekeszizom összenyomta a szív környékét. Magam is átéltem ha* sonlót és senkinek sem kívánom.“ Blanka előtt nyitott matematikakönyv fekszik. Vizsgára készül. Tavaly óta a Károly Egyetem filozófiai karán politikai gazdaságtan — szociológia szakon tanul tévúton. A főidényben csak repülőgépből látja az iskolát. A vizsgák azonban nem várnak, s így nem marad más hátra, mint áU landóan a kofferben hordani a könyveket is. „Még néhány évet kitartok, s aztán búcsút mondok a fellegeknek. Közönséges életet, családot, állandó foglal* kozást akarok. Igaz a mondás, mindennek megvan a maga előnye és hátránya.“ V. H.
