Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1975-09-14 / 37. szám, Vasarnapi Új Szó
A szovjet és az orosz irodalom kedvelői nagy érdek* lődéssel olvasták a LITYE- RATURNAJA ROSSZIJA hasábjain D. Dmitrijev „Az ártalmatlanná tett revizor“ című írását. A szovjet iroda-? lomtörténészek hagyomány- tiszteletét bizonyítja — egybek között ez a kis tanulmány is, amely leleplezi a cári kultúrpolitika ku* lisszatitkait. 1836-ban, közvetlenül azután, hogy Gogol A revizor című színműve megjelent, kiadták és színre vitték Az igazi revizor című és „Gogol úr komédiád jának folytatása“ alcímű darabot. Szerzője nem nevezte meg magát. Ügy vélik, hogy Cicianov herceg „követte el“. A pétervári színházi főigazgatóság főkönyvéből tudjuk, hogy a darabért járó 800 rubelt egy bizonyos Tolbinszkijnak fizették ki. Az ismeretlen szerző folytatni kívánta Gogol művé-* nek cselekményét, leírta, mi történt Hlesztakov lelepleződése után: az igazi revizor a polgármestert leváltja tisztségéről, öt évre száműzi egy eldugott faluba, ahol nincs senki, aki meg-* vesztegetheti, a csinovnyi- koknak be kell nyújtaniuk lemondásukat, Hlesztakovot alzászlósi rangban az egyik ezredhez küldi, ahol majd rendes embert faragnak belőle ... szóval a bűn meg- bőnhödik, az erény diadalmaskodik. D. Dmitrijev meg* állapítja: joggal tételezhetjük fel, hogy ez a darab I. Miklós parancsára született, hogy hígítsa a gogoli szatíra keserű igazságát. Cicianov darabja azonban olyan gyenge volt, hogy még Bul- garin is — aki egyébként igazán nem volt Gogol jó* akarója — kénytelen volt üres és ostoba műnek nevezni, amely „olyan rossz, iro- dalmiatlan nyelven íródott, amilyent még nem hallottunk színházban.“ Egyébként — írja az érdekes tanulmány szerzője — Cicianov művét már a bemu* tatón kifütyülték és néhány további előadás után mindörökre eltűnt a színpadról. A bulgáriai Gabrovoban ismét megrendezték a humorfesztivált, amelyről Leonyid Lenes szovjet író azt irta, hogy: „ősidők óta mindig hét csodája volt a világ* nak, nem tudom, hogy ezekből mennyi maradt meg a mai napig, de számomra a gabrovói fesztivál — kétségtelenül csodál“ A fesztivál jelszava érdekes gondolatot hirdetett: „A világ azért maradt fenn, mert nevetett!“ Azonban meg kell állapítani, hogy a gabrovói szemlén nem az öncélú humort, hanem a haladást szolgáló, a rossz ellen küzdő szatírát népszerűsítették. Ezt bizonyította a karikatúrák és a szatirikus kisplasztikák kiállítása, amelyen 52 országból 452 művész 610 alkotással versengett az „Arany Ezópus“- ért és a „Gabrovói lánc“- ért. Nagy sikere volt a „Nevető fényképek“ kiállításnak, valamint a szatirikus filmek nagyszabású bemutatójának. Azonban a gabrovói fesztiválnak nem a látványosság a fő érdeme, hanem a mondanivalója. Ez a mondanivaló pedig röviden úgy fogalmazható meg, hogy ne féljünk a szatírától, ne féljünk kigúnyolni, nevetségessé tenni a rosszat, a haladást gátló erőket. A gabKönözsi István felvétele a Gyerkőcok sorozatból ÚJ VERSEK Zirig Árpád: ÖHE&NEH SlÜLmÜMK nagy hajókkal tengerek úsznak parthoz soha el nem érnek megszegik az ősi törvényt nem adnak felhőt az égnek a folyók is mind ellustulnak kifordu'nak a földből a kutak birkák farkasra vadásznak kutyám csők álmában ugat tudom ez így nagyon furcsa nappal lesz sötét világos éjjel hideg ellen védekezhetsz frissen fagyott vastag jéggel hogy teremjen egy kis búza vessünk kenyeret a fö dbe öregnek születtünk munkánkra vigyázzon apáink türelme i SZÉLLEL OZEfUEP vízmé’yi csend ki tudja mióta széllel üzened az otthonod legyek a lakója már a csend sincs susztorog a vályog gyerekszáj bömböl hívja az anyádot mélyén a hangnak mélyről csúcsra látni befagytak vizeid lehetsz már akármi hajnali kakasszóig halálra jön halál 6 omderengésben megőszül a szakáll Varga Erzsébet: szerelmei evek A Xm SZAZADBÓL rabod vagyok immár fényes szemeidtől mert meqkötöztetém jaj megkötöztetém nagy gerjedelmemből ez emésztő tűzbő ugyan szabadulnék hová menekülnék nagy vadon erdőbe űzetvén szaladok szívem villámitól jaj nem szabadulok ez nagy vadon erdő lészen hát temetőm ez a fekete fö.d egyetlen szeretőm szárnyas szép madarak sok nagy fenevadak iszonyú farkasok lésznek sirató;m hívlak , BEMETEKET lelövöm égretűzdelt ökleim pacsirtada lal lányok első sikolyával táncol az álarcos éjszaka hívlak benneteket ismerősöket és idegeneket nézzétek az emberek arcát átrendeztem a szemaforok lehajtott fejjel vakon áilnak az utcasarkon Tóth László: •HtfccM ÉkEM I. HAJDANI POÉTÁRA Isa, pur és chomou, li iomos angyal, megátkoztál szomorú, liliomos dallal. Isa, pur és olajág, pitypang-érdemérem, me lemben mi’ féreg rág, megéni nem érdem. Vogymuk - mennyi milosztban, csupa sehonnai, hontalanul a honban, vitéz Csokonai. II. HALOTT SZERETŐRE Havazik viola, havozik mályva, Temetlek porka havas látomásba Meggyászo a föld, meg a sírás, nevetés, Kezedben fémvirág: csokor szike, kés. III. HUSZONHAT ÉVÉRE A földből, ő, mennyi kin, kiállónak csontjaim. Mily ékes és a mostban, az, ki sosem voltam. (Lön: a bűnre már e ég. ennyi hősiesség). Egyre több, mi hiányzik, s eltarthat talonig A nyelv: szelíd állaton, bőgve bőg. IrgalomJ rovói fesztivál rendezői nagyon jól tudják, hogy a szocialista társadalmi rend érdekeit szolgáló, elkötelezett, a múlt csőkevényeihez kötődő kispolgári mentalitást görbe tükörben láttató szatíra hasznos fegyver és küldetését már Marx Károly is megfogalmazta: „a proletárforradalmak ... folyamatosan bírálják önmagukat ... kegyetlenül és alaposan kigúnyolják első kísérleteik felemásságait, gyengeségeit és gyatrasá- gait“. A gabrovói fesztivál egyértelműen bizonyította, hogy a szocializmusnak nem a nevetés az ellensége, hanem a kishitű merevség, a kommunizmus felé menetelő tömeg nevetni akar — akár a saját hibáin, és a szatíra- írókat szereti — nem pedig a temetésrendezőketl Kiemelkedő zenei esemény színhelye volt augusztus 22- én a budai Mátyás-templom, ahol Sebestyén János orgonaművész adta elő Janáöek Glagolita-miséjének Postlu- diumát. A művésznek ez volt a kötelező darabja 1958-ban a prágai orgonaversenyen, azóta Amerikában előadta az egész Glagolita-misét és ez alkalommal fedezte fel a mű minden rejtett szépségét. Ha figyelembe vesszük, hogy Janáőek műveit csak na* gyón ritkán interpretálják orgonán, akkor teljesen indokoltnak tartjuk a kritika lelkesedő elismerését. A Kiscelli Múzeum barokk épületében a Magyar Kamarakórus Tátrai Vilmos vezényletével adta elő Mozart 1776-ban készült Sere- nata-notturnát, a mozarti báj és humor nagyszerű alkotását, a G-dúr fuvolaver-> senyt (a kritikax kiemelte Kovács Lóránt fuvolajátékát), az 1787-ben Prágában komponált Bella mia fiámmá című hangversenyáriát (Sass Sylvia előadásában) és végül a Mozart életerejéről és életszeretetéről valló B- dúr szimfóniát. A Mester megjelent a budai Zenélő Udvarban is, ahol bemutatták a Falusi muzsikusok című remekművét. A szextett tagjai voltak: Frank Mária, Fejér Sebestyén, Kostyál Kálmán, Pongrácz Gábor, Rolla János ós Zempléni Tamás. Arno Mohr 300 grafikáját és festményét — egy elkötelezett szocialista művész három évtizedes alkotó munkájának eredményét — mutatták be az NDK-ban, a berlini Művészeti Akadémián. Mohr a nagy és a kis szépségek mesteri ábrázolója, az élet felfedezője, aki meglátja és visszaadja a mindennapok líráját, de ugyanakkor figurális alkotásaiban tévedhetetlenül emeli ki azt, ami a modell legjellemzőbb, , egyedülálló, utánozhatatlan és megismételhetetlen vonása. Mohr:, harcos kommunista művész! Egyik — számomra legemlékezetesebb plakátgrafikája 1946. május 1-ét köszönti. Egy. vörös zászló a háttér és előtte egy munkás piros szegfűt tűz a gomblyukába. Alkotásainak formája és mondanivalója tiszta, mindenkihez szól, gyönyörköd-- tét és arra ösztönöz, hogy elgondolkodjunk új életünk szépsége felett, hogy szembesítsük a múltat a jelennel és a az alkotó kéztől értékké nemesedett vászonról is lássuk: a helyes utat választottuk! P. Gy. Mi tfdtfT ■ Híj,Im11fí| KW
