Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-14 / 37. szám, Vasarnapi Új Szó

Maurice Maeterlinck költői szépségű, nagy képzelőerőt sugárzó mesejátéka, A kék madár hetedik évtizede szerepel a Moszkvai Művész Színház repertoárján. 1908. szeptem* bér 30-án volt az ősbemutató, K. Sz. Szta* nyiszlavszkij rendezésében. A szovjet szín* házlátogatók nemzedékei számára jelentett és jelent ma is maradandó élményt ez az Izgalmas előadás. A kék madár hamarosan a mozivásznon is felröppen.

Szovjet—amerikai közös produkcióban készül a film, amelynök forgatása többéves gondos előkészítés után a közelmúltban kezdődött Leningrádban. A 20th Century Fox és a Lenfilmstúdió közös vállalkozásában, a szovjet és amerikai filmesek nagy anyagitechnikai erőket mozgósítottak, és olyan szereposztást biztosítottak a készülő musicalnek, amely világszerte nagy feltűnést keltett. A csaknem ezer személyes filmstáb élén a 74 éves, Oscar-díjas amerikai filmrendező, George Cukor áll, aki angol, amerikai és szovjet művészgárdát irányít.

Érdekesnek ígérkezik, hogy a készülő film két gyermekszerepét, Tyltylt és Mytylt, akik a boldogság kék madarának nyomában a vallon erdőkből eljutnak a képzeletbeli Mézeskalácsországba, két ismert gyermekszínész. a kllencesztendős kaliforniai Todd Lukinland és a hétéves angol Patsy Kensit játssza. Mindketten a szakma „öregei“ közé tartoznak, hiszen Patsy hároméves kora óta állandó szereplője az angol televíziós reklámfilmeknek, Toddnak pedig ez már a tizenegyedik filmfőszerepe lesz.

Kik veszik majd körül őket? A Tündér, aki a boldogság nyomában kettejüket vezeti Ellzabeth Taylor. lane Fonda Az éjszakát, Richard Peerson A kenyeret, Mona Os- borne A nagyanyót kelti életre. A szovjet színészek közül G. Vinyic A cukrot, M. Tye- rehova A tejet, Oleg Popov, a népszerű bohóc pedig A nevetőst formálja meg ebben a sokszínű, hangulatos, emberszabású mesevilágban. Izgalmas szerep jutott a 18 éves fiatal szovjet balettcsillagnak, a tavaly feltűnt Nagyezsda Pavlovának, aki a film címszerepét, a kék madarat formálja meg; időnként fiatal lánnyá változik.

A George Cukor rendezésében készülő újdonság a nagy szuperprodukciók közé tartozik. A fövő országa jeleneteiben például Tyltyl és Mytyl mellett ötszáz hasonló korú leningrádi kislánv és kisfiú szerepel majd. Érdekesnek ígérkeznek a film látványos, nagyszabású táncjelenetei. Leonyid Jakobszon és hatvan tagú balettegyüttese 46 balettbetétet, köztük csoportos táncokat, szólókat és kettősöket tanul be, amelyek jól szolgálják majd ennek a vállalkozásnak az alapgondolatát Az egyik szovjet színésznő erről ezt nyilatkozta: „A film alapgondolata, hoqy örömet szerezzünk az embereknekI“

Ennek az örömszerzésnek szolgálatában a két ország filmművészei most első ízben találkoznak. Nem véletlen, hogy együttműködésük olyan mesejátékkal kezdődik mint A kék madár.

— Szerintem a boldogságnak aranyszínűnek kell lennie, mini a napfénynek — mondotta Elizabeth Taylor a flim forgatásának szünetében, majd hozzátette: — Nagyszerű, hogy az első szovjet—amerikai filmet éppen a boldogságról forgatjuk .. .“

fFSZ)

1975 IX. 14.

Jane Fonda és Patsy Kensit a készülő filin-> ben.

szonyokat. A zűrzavaros helyzetet az ellenforradalmárok arra használják ki, hogy még jobban elmérgesítsék a helyzetet. A bírósági tárgyalás célja, hogy felfedje az igazi tetteseket.

A rendező arra a kérdésre, hogy megtörtént esetet vitt e filmre, ekképp válaszolt:

— Nem. De a film cselekménye 1967-ben játszódik és abban az idő- ben több ehhez hasonló eset történt. Bár a forgatókönyv a valóságot tükrözi, a történet mégiscsak fiktív.

Ezután Manuel Octavio Gómez a film hazai fogadtatásáról beszélt. Elmondta, hogy a szakmabeliek véleménye szerint az Önöké a szó a legsikeresebb kubai alkotások közé tartozik. Jóllehet szerényen, do megjegyezte, hogy Havannában a filmet egyidejűleg hét moziban játszották, s heteken át tömegek sorakoztak a pénztárak előtt. A nézők a vetítés során többször is tapsoltak. A filmről sokat és szenvedélyesen vitáztak; a legfelsőbb pártszervektől kezdve, az iskolákon, a hivatalokon át egészen a legkisebb üzemekig. A rendező jómaga több ízben találkozott a nézőkkel és hasznos vitáknak volt a tanúja. — Igaz — jegyzi meg —, a film címe is felszólítja az embere- két, hogy mondjanak véleményt, vU tatkozzanak a látottakon. «

Véleménye szerint, miért keltett a film Ilyen visszhangot? — kérdezték az újságírók. — Bizonyára közvetlensége, nyíltsága miatt — válaszolta a rendező, majd így folytatta: — Ila Fidel Castro beszédében társadalmunk bizonyos fogyatékosságait bU rálja, kritikája mindig nagyon konstruktív és szigorúan a valós tényeken alapszik. Filmünkben ml is ezt a módszert követtük. Egyszóval tudjuk, hol szorít a cipő, s erről őszintén beszélünk, az emberek meg szeretik a világos beszédei

A továbbiakban M. 0. Gómez önma* gáról és munkásságáról beszélt. Megtudtuk, hogy a kubai forradalom győzelme óta dolgozik a szakmában. Először dokumentumfilmeket készített, például a víz jelentőségéről. Aztán a múlt századi szabadságharc neves és névtelen hőseiről forgatott filmet. Egyik legjelentősebb alkotása A látnok asszony, melyben szenvedélyesen ostorozza az elmaradott polgári rend* szert s együttérzően szól a parasztokról, a szegényekről. Eddig őt játékfilmet készített.

S hogy a legújabb, most készülő alkotása Is aktuális témát dolgoz fel, arra a mű cselekményéből nem nehéz következtetni. A film ugyanis a forradalom győzelme előtti és utáni viszonyokat mutatja be. Nuevitas kikötőváros arculatán keresztül. A két évtizeddel ezelőtt még elhanyagolt kis kikötőből napjainkban Kuba egyik legforgalmasabb ipari központja lett. A megváltozott viszonyokat az Tlkotő egy negyvenéves asszony és egy huszonöt éves fiatalember sorsán, megváltozott életkörülményein keresztül tárja a nézők elé.

Kuba szocialista filmművészetéről szólva a rendező elmondotta, arra törekszenek. hogy filmjeikben a kubai nép sorsával foglalkozzanak, kifejezésre juttassák életérzését, bemutassák hétköznapjait - közvetlenül, az igazság ügyét szolgálva. A kubai filmek világviszonylatban is egyre is* mertebbek, különösen kedveltek a latin-amerikai országokban. Hazájában ez ideig évente hat film készült, az időn azonban már tíz alkotást forgatnak. Szeretnék ha 1980-ban évi húsz produkció kerülne ki a kubai filmstúdióból.

T. M.

Manuel Octavio Gómez rendező

Film a szocializmust építő Kuba népéről © Manuel Octavio Gómez rendező nyilatkozata

közvetlensége, igazságra törekvő őszintesége, önkritikája, mellyel népük nevében és érdekében emelték fel szavukat. A téma hiteles, az alkotás eleven élményt nyújt.

Manuel Octavio Gómez, a film rendezője elkötelezett művész; tudatosan vállalja a film népnevelői feladatának teljesítését és ismeri a közönséget — az ellenséges politikai és gazdasági környezetben szocializmust építő Kuba népét —melynek filmjeit készíti. Szenvedélyesen vitatkozó művészt, tehetséges alkotót ismertünk meg személyében, nemcsak a látott film alapján, hanem a valóságban Is, hiszen Manuel Octavio Gómez tavaly nyáron hazánkban járt, s a Karlovy Vary-l nemzetközi filmfesztiválon részt vett az alkotás bemutatóján. Az újságírókkal találkozva az Önöké a szó című film mondanivalóját fgy foglalta össze:

— Meggyőződésem, hogy igen hasznos, ha konstruktív módon bíráljuk a társadalmi fejlődés során felbukkanó negatív jelenségeket. A filmben egy ilyen veszélyes bűncselekmény összefüggéseire akartam rámutatni. Az alkotásomban szereplő fakitermelő állami gazdaság vezetőségéről nem mondható el, hogy hivatásának magaslatán áll Bár az igazgató nem kis érdemeket szerzett a gazdaság felvirágoztatásában, azonban az egyéni problémák iránt érzéketlen, a csalha- tatlanság hite, a tömjénézö barátok hatása eltávolítja a becsületes dolgo- * zóktól, tehát alkalmatlanná válik egy ilyen nagyüzem irányítására. Ráadásul a gazdaságban számos kispolqári hajlamú harácsoló egyén dolgozik, aki a társadalom rovására szeretne meggazdagodni. A dolgozók ezek láttán elégedetlenkednek, bírálják a viRitka mozijainkban a kubai film. így minden egyes alkalom esemény a filmművészet barátai számára. Ez a mostani is az, hiszen Manuel Octavio Gómez. alkotása számunkra Ismeretlen világot tár fel.

Az Önöké a szó című film politikai, gazdasági és morális problémákat vet fel — dokumentatív stílusban. A történet kerete egy bírósági tárgyalás. Szabötőröket vonnak felelősségre, akik felgyújtották a Pinar dél Rio-l állami gazdaság erdejét. A tűz nemcsak nagy anyagi károkkal járt, hanem nyolc ember halálával Is. A kubai művészek filmje a szabotázs- gyújtogatás kapcsán a gazdasőg életét vizsgálja — a cselekményt a közelmúltba, 1967-be helyezve. A cél világos: annak bemutatása, hogy a vezetők és az állami gazdaság dolgozói közötti ellentétek, a széthúzás, az egyéni, és az össztársadalmi érdek összeütközése hogyan nyithat utat a külső ellenségnek (Az erdőt a forradalom után az Egyesült Államokba menekült nagy- birtokos Kubában ragadt négy ügynöke gyújtja föl ) Az alkotó nem a szabotázsakcióra összpontosítja figyelmét, hanem azokra a tényezőkre, amelyek lehetővé tették a bűntény elkövetését.

Sokrétű a felvázolt kép, de a lényeg: az ellenség csak azért hajthatta végre szándékát, mert hiányoztak a gazdaságban a szocialista együttélés feltételei: elharapódzott a korrupció, elhanyagolták a? ellenőrzést, a vezetők eltávolodtak a becsületes dolgozóktól A szabotőrök ügye a bíróságra tartozik, viszont a szó. amelyet a film ügyésze átad a közönségnek — tanulságos és a forradalmi Kuba népének szól

Rokonszenves a kubai művészek

felanct az önöké a sző című filmből